Tegnap kiemeleztük az AFC wild card körének mérkőzéseit, most pedig az NFC két találkozójára kerül sor. Taysom Hill varázslata, a Vikings és a Seahawks meccset eldöntő hosszú passza és egy eddig nem mutatott futójáték van a mai adagban.
Minnesota Vikings @ New Orleans Saints
A hétvége legnagyobb meglepetése, hogy a Vikings idegenben búcsúztatta a Saints együttesét úgy, hogy a hazai oldalon nem igazán volt kiemelkedő teljesítmény. Kivétel ez alól Taysom Hill, aki egymaga tartotta a támadóoldalban a lelket. Az első félidőben futásával, blokkjaival riogatott, emellett pedig kiosztott egy 40 yardos átadást is, de a második félidőben elkapóként is pályára került.
[gap height=”10″]
A Vikings elég sokat zónázott a mérkőzésen, most is láthatjuk, hogy a pálya felső részén a snap pillanatában ketten is távol állnak fel emberüktől és egyelőre nehéz kitalálni azt is, hogy ki-é melyik zóna, annyira közel vannak egymáshoz.
Talán ez okozza a zavart is, mert a go route-ot futó Hillt nem veszik komolyan, Harrison Smith fellép, mert arra számít, hogy Kamara kapja a labdát, aki időközben a flat zónába mozgott. (Smith egyébként korábban, Hill hossszú átadásánál is rosszul ítélte meg a helyzetet, akkor pont túl sokáig maradt a boxban, mert azt hitte, hogy Hill megtartja a labdát és maga próbálja megfutni a playt, így mögötte teljesen üresen maradt a pálya középső része. Igaz, abban a playben Rhodes is nagyon lemaradt emberéről). Valószínűleg a rutinos safety hamarkodja el a dolgot, mert Kendricks is arra figyel, a pálya felső részét pedig teljesen üresen hagyják.
Jared Cook közben egy seam útvonalat fut, tehát a pálya mély közepére viszi el magával a hátrébb lépő cornert, így Hill gyakorlatilag üresen várhatja a felé szálló labdát.
A Vikings az utolsó negyedre nagyon takaréklángra rakta magát, ami majdnem a mérkőzésbe került.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Végül azonban a hosszabbításban ők kezdhettek és abszolút visszatértek a tökös, okos hívásokhoz. Valószínűleg mindenki a mindent eldöntő átadásra emlékszik, és mi is ezt nézzük meg közelebbről, de már előtte is egy nagyon fontos harmadik kísérletet oldottak meg egy play actionből. Cookot egész mérkőzésen nem tudta igazán megfogni a Saints, ezzel a félelemmel élt vissza a vendég gárda a hosszabbításban.
[gap height=”10″]
Az utolsó nagy játékot a Saints 45 yardosán kezdték, ahol megint eladtak egy play actiont, amellyel felhúzták a Saints védelmét és részben megtorpanásra késztették a cornereket is (ez szinte nem is látszik, de egy tizedmásodpercre átfut a CB-k agyán a futás). Mivel a Saints Cover 1-et védekezett (valószínűleg ez is a futás miatt), ezért a pálya két széle nyitva, a középen felálló safety pedig döntéshelyzetben.
Aztán pár másodperc múlva már látszik, hogy Kirk megtartja a labdát, de Thielen ekkor már lépéselőnyben van emberéhez képest, Diggs pedig szintén jó pozícióban fut egy mély route-ot.
Mivel a Saints Cover 1-ben védekezett, ezért a hátul maradt safetynek el kellett döntenie, hogy melyik cornerének segít be. Ezzel a döntésképtelenséggel viszont pont annyi időt veszít (illetve elsőre inkább rosszul dönt és Diggs felé indul), hogy Thielen belép őrzője elé és a zseniálisan odavarázsolt labdát lehúzza.
(leonidasz)
Seattle Seahawks @ Philadelphia Eagles
A mérkőzést végleg eldöntő játék elég egyértelmű választás volt az elemzendő playek közt.
[gap height=”10″]
Az Eagles Cover0-t játszik, tehát mindenkit az irányítóra küld, csak az elkapókon van emberezés. Ez egy borzasztóan agresszív játékhívás Jim Schwartztól, akit sokat kritizáltak a hasonló helyzetekben alkalmazott konzervatív “Sticks defense” miatt, amikor meg nincs extra nyomás, csak mindenki feláll a first down vonalnál- ez elég sokszor csődöt mondott az utóbbi időben.
Most helyette itt a hiperagresszív játék, ami futójátéknál biztos sikert aratott volna (akár lehetett erre is számítani a Seahawks konzervatív játékából, egy futással lemegy még 40 másodperc, az Eagles támadósora úgyis életképtelen, nem kockáztatnak), de itt nem ez volt a helyzet.
Tehát cover0 a védelemtől, a boxban 8 védő van 7 támadó ellen, megvan a létszámfölény, gyorsan oda kell érni az irányítóra legalább a szabad embernek és földre vinni vagy legalább megütni Wilsont. A szélen bunch formation a Seahawks elkapóitól, így nehezebb press man emberezni, ami segíti Wilsont, hiszen gyorsabban szabadra tudják játszani magukat az elkapói, ez a cover0 ellen különösen jól jön.
Wilson még egy gyors pump fake-et is megenged magának, kicsit beetetve egy fake screent (egyébként a 12. héten megszívatta hasonló szituációban az Eaglest a Seahawks egy screenel, amiből szintén Metcalf szerzett first downt). A nyomás nem érkezik meg elég gyorsan, így Wilson a szituációhoz képest egész nyugodtan tudja elindítani a rakétát.
Alapvetően nem lenne olyan rossz ötlet ez a cover0 a védelemtől, ha nem épp Russell Wilson állna a túloldalon, a liga talán legjobb mély passzolója. Igazából a liga 80%-a ellen jó eséllyel sikerülhetett is volna, de Wilson olyan tökéletes mély labdákat dob konzisztensen, hogy azt öröm nézni. Így van ez most is, tökéletes “szivárványt” dob Metcalfnek.
Annak a Metcalfnek, aki – nem meglepő módon – simán megveri a cseresafety Eppset, jó pár yardot ver rá, majd felugorva megcsinálja az elkapást és lezárja a meccset. Hibátlan kivitelezés a Seahawks részéről a teljes play során.
Második játéknak igazából nem tudtam olyan jót választani, nem volt igazán fontos momentum, ami séma tekintetében annyira érdekes, különleges volt, így egy olyan játékot hoztam, amilyen azt hiszem még nem volt sosem elemezve itt az FK!-n, ez pedig az úgynevezett Split Zone játék. Íme:
[gap height=”10″]
A támadók szemszögéből jobb oldali DE elsőre blokkolatlanul érkezhet az irányítóra/futóra, de a tight end megy át keresztbe őt cutolni, így viszont a támadófal öt tagja tudja blokkolni a három maradék védőfalembert, plusz bárkit, aki a boxban van, ebben az esetben létszámfölényben van a támadófal. Peters kizárja oldalra Clowney-t, aki egyébként is elég szélesen indult, a két belső védőfalembert pedig duplázzák, így esélyük sincs megcsináni a szerelést.
A játék másik nagy “trükkje”, hogy a keresztbemozgó tight endet követi az embere (jelen esetben Shaquill Griffin) a play túloldalára, illetve a középső linebacker is kicsit az ő oldalára indult el, így a játék irányában tátongó lyuk keletkezik.
Ezt pedig nem túl nehéz kihasználnia Miles Sandersnek, lehetne is játszani azzal, hogy hány Sanders fér át ezen a tátongó lyukon – legalább három.
A futójátékok talán nem olyan látványosak, de ha kicsit belemélyedünk és közelről figyeljük az eseményeket, akkor nagyon érdekes dolgokat tudunk felfedezni. Ilyen ez a fenti játék is, aminél jobban nem igazán jöhet össze egy Split Zone futás, minden tökéletesen alakult az Eagles számára ennél a playnél.
(katonadani)
[/ppp_patron_only]
