Connect with us

Összefoglaló

Nagy verésbe szaladt bele a Packers és a Browns, borzalmas játékkal kapott ki a Patriots

Tökéletesen kezdett, majd a lehető legrosszabb módon folytatta a Packers a hétvége legjobban várt meccsét és végül simán kikapott a Buccaneerstől. A Browns a Ravens után másik csoportriválisától is méretes zakót kapott. A Patriots érthetetlenül borzalmasan játszott, de a meccs végi taktika miatt a Broncos sem feltétlen érdemelt győzelmet. A Colts folytatja az idei hagyományt, hogy valakinek mindenképp fordítania kell 16+ pontos hátrányból. 

Green Bay Packers @ Tampa Bay Buccaneers 10-38

Úgy indult ez a mérkőzés, ahogy azt a Packersnél megálmodták. Az első két támadósorozat során átmasíroztak a Buccaneers védelmén és 10-0-ra vezettek, míg az ellenfél részéről csupán egy 3 and out jött össze. A lélektani magaslatról azonban komoly mélyrepülésbe kezdett a gárda. Aaron Rodgers az egész 2020-as szezonban nem dobott még interceptiont érő labdát, majd a következő 3 labdajából kettő is a védők kezében között ki. Jamel Dean az elsővel meg sem állt a célterületig, míg a másodiknál 2 yard hiányzott ugyanehhez Mike Edwardsnak.

Az idén eddig még labdát sem vesztő Packers tehát 2 perc alatt engedte át a vezetést úgy, hogy Bradyéknek mindössze 2 yardot kellett haladniuk. A lélektani mélypontot pedig profin használta ki a Tampa Bay és beindította a támadósorát. Még a félidő vége előtt bevitt további két TD-t és 28-10-es vezetéssel fordultak a csapatok.

A mérkőzés egészében ki lehetett emelni a Buccaneers LB duóját. Lavonte David és Devin White nagyon jól tartotta a Packers futóit. Rendre lekapcsolták mind az outside futásokat, mind a belső kísérleteket. Nem volt szinte elrontott játékük és teljesen elvették a Packers egyik nagy fegyverét, a futájátékosok bevonását, miközben blitzeikkel rendkívül eredményesek tudtak lenni.

A vereség ugyanakkor nem a legfájóbb dolog a mérkőzésen, hanem az, hogy David Bakhtiari a 3. negyedben tüdősérülés miatt kellett elhagyja a pályát. Ha pedig meg kell nevezni a Packers támadósorának második legfontosabb emberét, akkor az minden bizonnyal a liga egyik legjobb LT-je.

A Buccaneers oldalán ki kell emelni, hogy Rob Gronkowski visszatérése utáni legjobb meccsét hozta le, amit jelez az 5 elkapása, 78 yardja és 1 TD-je. Tom Brady sallangmentesen játszott, nyomás alig volt rajta, remekül tartott a támadófal, a védelem labdákat szerzett, így nem kellett neki megnyernie a meccset. A Tampa Bay sokkal fegyelmezettebb csapat benyomását keltette a mini bye week után. A szezon eddig részén 42 sárga zászló után egyetlen egy büntetést sem hoztak össze.

A második félidőben is látszódott, hogy a Packers fejben nagyon szétesett, míg a Tampa egyre csak magabiztosabb lett. A második negyedben a kegyelemdöfés után már csak lefuttaták a mérkőzést a csapatok, elsősorban Ronald Jones, aki 113 yardot ért el. Végül 38-10 arányban nyert nagyon meggyőző játékkal a Buccaneers, amely a második negyedbeli labdaszerzéseinek köszönhetően utólag visszanézve nagyon hamar megnyerte ezt a mérkőzést.

(alatriste)

Cleveland Browns @ Pittsburgh Steelers 7-38

Rangadónak indult a találkozó, hiszen a 4-1-gyel álló Browns látogatott a 4-0-s mérleggel rendelkező Steelershöz. Pikáns csata volt várható, hiszen emlékezhetünk tavaly Myles Garrett és Mason Rudolph nem éppen futballpályára illő összetűzésére. Végül azonban egy sima meccs lett, a Browns megint simán kapott ki egyik csoportriválisától.

Baker Mayfieldék megint egy komoly védelemmel álltak szemben, és ezúttal is csúnya lett a vége. A Browns irányítója egy kicsit több mint három negyed alatt mindössze 119 yardot passzolt, egy TD mellett pedig még kétszer el is adta a labdát. Sokszor úgy tűnt, hogy ő a gyenge pontja az offense-nek. A futójáték a szezon eddigi részében a liga legjobbja volt a Browns oldalán, senki nem futott náluk több yardot átlagban meccsenként, azonban a Steelers front7 ellen nem tudtak mit kezdeni ők sem. 22 próbálkozásból mindössze 75 yardot termeltek Kareem Hunték. Pedig egy jó futójáték megnyithatta volna a területet Mayfield előtt is.

A másik oldalt nézve Ben Roethlisbergernek sem kellett élete legjobb meccsét hoznia ehhez a győzelemhez. Big Ben is mindössze 162 yardot passzolt, de ő Mayfielddel ellentétben vigyázott a labdára, és nem is kellett tőle több egy sima sikerhez. Futásban James Conner megállíthatatlan volt, 20 kísérletből 101 yardot szedett össze. Az elkapók közül James Washington és a múlt héten nagy mérkőzést futó újonc Chase Claypool emelhető ki, utóbbi ezen a hétvégén négy helyett most egy futott TD-t tudott felmutatni.

A védelemre pedig lassan elfogynak a jelzők. A TJ Watt vezette front7 négy alkalommal vitte földre Mayfieldet és a liga eddigi legjobb futóegységét tartották mindössze 75 yardon. Ezzel belekényszerítették a Brownst abba, hogy csak az irányítójuk jó játékával legyen esélyük a győzelemre, azonban ez messze volt a jótól. De azért ne csak a front7-ről beszéljünk, hiszen a gyors előnyszerzésben Minkah Fitzpatrick is részt vállalt. A tavaly a Dolphinstól megszerzett safety szépen olvasta Mayfield passzát, amivel rögtön a meccs elején egy pick sixet ért el, ezzel 10 pontosra nőtt csapata előnye.

Győzelmével a Steelers még mindig veretlen és vezeti az AFC North csoportot a Ravens előtt. A Browns körül pedig csak gyűlnek a kérdőjelek, hogy mire lehetnek képesek ebben a szezonban, de azért a 4-2-es mérleg egy jó kiindulási alap.

(kronikk)

Denver Broncos @ New England Patriots 18 – 12

Vannak az NFL-ben olyan meccsek, mikor mindkét csapat olyan jól játszik, hogy egyik sem érdemelne vereséget. És van olyan meccs is, mikor mindkét csapat olyan borzalmasan játszik (vagy csak szimplán érthetetlen döntéseket hoz), hogy egyik sem érdemelne győzelmet. Ez a meccs az utóbbi volt.

Három negyed alapján még csak a Patriotsra lehetett rámondani azt, hogy vereséget érdemel. A csapat teljesen dekoncentráltan játszott, és hibát hibára halmozott. A futások rendre elakadtak, Newtonhoz nagyon gyorsan odaértek a Broncos védői, az irányító pedig egyáltalán nem érezte a nyomást, és nagyon sok yardot veszített ezekkel a sackekkel. Mindezek mellett Newtonnak azzal is problémája volt, hogy átdobja a Broncos védőit. Több passzába is már a line of scrimmage-en beleütöttek, és ebből 2 INT is lett. Igaz, a második eladott labdája inkább hatalmas bravúr volt Justin Simmonstól, aki olyan magasra ugrott fel, amire ember nem képes.

A Patriots támadósora semmit nem haladt előre, ezzel szemben a Broncos képes volt mozgatni a labdát. Elsősorban Lindsay futásaival tudták a first downokat szerezni, aki végül 101 yarddal fejezte be a meccset. Viszont touchdownokat nem tudott szerezni a Broncos: az első hat drive mind mezőnygólokkal ért véget.

Ezen a meccsen ez a hat mezőnygól is elég lett volna, csupán annyi kellett a Broncostól, hogy ne hibázzon nagyot, és okosan fejezze be a meccset. Ez azonban nem sikerült, az utolsó 5 percben ugyanis amit csak lehetett, azt el is rontotta a csapat. Először Lock dobott egy teljesen érthetetlen INT-et, aminek köszönhetően a Patriots egy labdabirtoklásra csökkentette a hátrányát. És ezután jött a Broncostól egy olyan döntés, amivel tönkretett mindent, amit 55 perc alatt felépített.

3 perc volt hátra a meccsből, a Broncosnak egy, esetleg két first downra lett volna szüksége ahhoz, hogy lepörgesse az órát. A futás egész meccsen működött, és Lindsay futásaiban mindig volt 4-5 yard. A passzjáték ellenben hol működött, hol nem. Ennek megfelelően a Broncos egy 50 yardos bombát dobatott Lockkal. Semmi értelme nem volt egy ilyen playnek, és meg is lett a következménye ennek a döntésnek. Lock passzát Jonathan Jones húzta le, és Newton megkapta a lehetőséget, hogy megnyerje a meccset.

A GW drive végül nem jött össze. A Broncos a red zone-ban megállította a Patriots támadóit, így végül sikerült a Denvernek megnyernie a meccset. Ugyanakkor Fangióék a tűzzel játszottak az utolsó 5 percben. Ezt a meccset rengeteg ponton le tudták volna zárni, végül mégis egy hajszálon múlott a győzelem. Nagyon sok mindent kell majd megmagyarázniuk.

Patriots oldalról az egész meccs értékelhetetlen volt. Nemcsak a játékosok voltak teljesen dekoncentráltak, de az edzők is. Az első félidő végén 2 időkéréssel még meg lehetett volna próbálni egy mezőnygólig eljutni, de inkább a térdelést választották. A meccs folyamán többször is volt olyan szituáció, amire lehetett volna piros zászlót dobni, de Belichick csak egyszer próbálkozott meg vele.

Őszintén, egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet, viszont a Broncos legalább a mérkőzés első felében képes volt értékelhető játékot mutatni.

(jarred)

Cincinnati Bengals @ Indianapolis Colts 27-31

Folytatódik rossz idegenbeli sorozata a Bengalsnak, hiszen most már 17 mérkőzése képtelenek nyerni Cincinnatit elhagyva, 16 vereség mellett egy döntetlenjük van az elmúlt időszakban vendégként. Ez a mérkőzés pedig úgy indult, hogy akár könnyedén is megszerezhetik a várva várt győzelmet.

A Colts játékosokat lehet rosszul értesítették, hiszen az első húsz perc alapján azt lehetett hinni, hogy a hetedik hét helyett a hatodikon nem szeretnének játszani. Rögtön a meccs elején Jack Doyle adta el a labdát fumble formájában, majd gyorsan 21 pontos előnyt adtak ellenfelüknek, akiket mindössze az ötödik drive-juk során sikerült úgy megállítani, hogy abból ne szerezzenek pontot Burrowék.

Ha már Burrow, úgy tűnik a múlt heti Ravens elleni mérkőzés csak egy kisiklás volt, hiszen túl sok panasz nem érkezhet a mostani teljesítményére. 313 yardjának majdnem felét az első negyedben érte el és karrierje második futott NFL touchdownját is Indianapolisban érte el. A mérkőzés elején megállíthatatlannak tűnt, amelyik labdát messzire dobta az szinte mind célba talált. Viszonylag könnyebb meccse volt, hiszen most mindössze kétszer sackelték a múlt heti héthez képest. Az újoncok közül nem csak Burrow, hanem a Clemsonról érkező elkapó, Tee Higgins is kiemelkedett. 6 elkapásból 125 yardot szerzett, amelyek között volt egy 67 yardos is harmadik és kilencre. A.J. Green is úgy tűnik kezd magához térni, hiszen 96 yardot és fontos elkapásokat is szerzett, pedig Xavier Rhodes többször jól védekezett rajta.

A Colts defense megkapta a magáét a kispadon 21 pontos hátrányban. Nem teszik ki a kirakatba, amit kaptak edzőiktől, de hatásos volt, hiszen a front7 felébredt, ezek után nagyobb nyomást helyeztek a Bengals támadófalára, a futást pedig a szezonban megszokotthoz híven jól megfogták. A probléma ott kezdődik, hogy a védelem két részből áll, a Bengals első negyedes domináns játékában benne volt a Colts secondary, hiszen egyszerűen képtelenek voltak fogni Burrow célpontjait, a hazai szurkolók szerencséjére azonban ők is magukhoz tértek. A védelemből kiemelhető DeForest Buckner, aki fontos pillanatokban érkezett az 1/1-es irányító arcába és a szerelésekből is kivette részét. Mellette még az idei szezonban főnix madárként újjáéledő Xavier Rhodes is kiemelhető, aki nem egyszer harmadik kísérletnél ért oda Julian Blackmon pedig újoncként emelkedik ki a hátsó alakzatból és a meccset eldöntő interceptiont is ő szerezte.

A támadó oldalt nézve a futójáték még mindig döcög Indianapolisban, a szezon elején sokan úgy gondolták, hogy a jó futójátékra építenek majd a Coltsnál, de hiába a jó fal, futójátékoknál nem megy nekik. Jonathan Taylorék mindössze 59 yardot szereztek a földön. Azonban Philip Rivers pont jókor lépett elő eddigi legjobb patkós mezes teljesítményével. A rutinos irányító 371 yardot és három TD-t mutathat fel a statisztikájában egy eladott labda mellett. Most látszott először, hogy miért hozták őt Frank Reichék. Hosszú átadásai most megtalálták az elkapókat és a red zone-ban sem jött zavarba. Kiemelhető Rivers mellett Marcus Johnson is, aki a héten került fel az aktív keretbe ezt, pedig öt elkapásból 108 yarddal hálálta meg. Johnson mellett még Trey Burton is dicsérhető, hiszen egy futott TD mellett egy elkapott is látható a tight end statisztikájában.

Győzelmével a Colts tapad a csoportban eddig hibátlan Titansre, míg a Bengals a következő hetekben a jövőt építheti, ami Joe Burrow vezetésével fényes lehet.

(kronikk)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások