A Deshaun Watson ügy

Egy évvel és másfél héttel ezelőtt a Houston Texans 24-0-ra vezetett a Kansas City Chiefs ellen, és közel állt ahhoz, hogy konferenciadöntőbe jusson. Most pedig ott tartunk, hogy egy focihoz csak minimális szinten értő káplán élvezi a tulajdonos teljeskörű bizalmát és igazából ő “vezeti” a szervezetet, a csapat franchise irányítóját pedig sikerült annyira felbosszantani, hogy le akar lépni. Most összefoglaljuk, hogyan jutottunk ide, mennyi beleszólása van és kellene lennie Watsonnak a dolgokba, mennyi esélye van egy cserének és hogyan, kivel, mennyiért jöhet ez létre.

Mégis hogyan jutottunk ide?

Vissza lehetne menni Ádámig és Éváig, de talán erre nincs szükség, így maradjunk nagyrészt az utóbbi nagyjából fél évnél. A Texans még Bill O’Briennel kezdte meg az évet, akinek nyilván rengeteg hibája volt és neki is köszönhető (elsősorban neki?), hogy a csapat végül idáig süllyedt, de Watsonnal azért jó kapcsolatot ápolt. Őt a gyenge kezdés után gyorsan kirúgta a tulajdonos mind főedzői, mind general manageri pozíciójából. A főedző Romeo Crennel lett, a general manager pedig Jack Easterby. Az a Jack Easterby, akinek semmiféle focimúltja nincsen. Nem játszott, nem edzősködött, nem volt játékosmegfigyelő, nem foglalkozott szerződésekkel, semmi. Egy káplán, egy lelkész, egy “character coach” volt. Mégis ő kapta meg a hatalmat, hogy vezesse a Texanst. Easterby pedig borzasztóan inkompetens vezetőnek bizonyult.

A Sports Illustrated írt egy nagyon jó (és hosszú) cikket erről, amit túl hosszú lenne még csak összefoglalni is, de akit érdekel a téma, ajánlom elolvasásra.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A játékosok is látták ezt, és nem véletlenül mondta Watson azt, hogy kultúraváltásra van szükség a szervezeten belül. És ha ő beszél erről, akkor tudni lehet, hogy az öltöző véleményét képviseli, ugyanis a játékosok, köztük JJ Watt is őt bízták meg, hogy képviselje az érdeküket a tulajdonosnál a témában.

Szóval, a Texansnál új stábot kellett összerakni az idény után. Watson a szezon során többször is beszélt a csapat helyzetéről, a jövőképről a tulajdonos Cal McNairrel, aki azt ígérte neki, hogy ha eljön az idő, akkor kikérik majd az irányító véleményét és valamilyen szinten bevonják majd a döntési folyamatba – hogy pontosan hogyan, azt nem tudni. Watson egyébként el is mondta, hogy Eric Bieniemyről milyen jó dolgokat hallott Mahomestól, illetve Robert Saleh-t is jó jelöltnek tartotta hasonló okokból. Azt azonban fontos kiemelni, hogy nem ő akarta megmondani, ki legyen a következő főedző, csak azt szerette volna, amit ígértek neki, hogy részese lehessen a folyamatnak és elmondhassa a véleményét.

A tulajdonos azonban nem tartotta meg a szavát, Saleh-t és Bieniemyt be sem hívták interjúra (Bieniemyt végül később megkeresték, de még nem volt alkalmuk interjúzni), Watsonnak nem kérték ki a véleményét, az irányító pedig úgy érezte, hogy tiszteletlenül bánnak vele és semmibe veszik. A general managert aztán gyorsan ki is nevezték Nick Caserio személyében. A probléma ezzel az volt, hogy Caserio nem volt a GM-kereséssel megbízott cég ajánlási listáján, és nyilvánvalóan Easterby embere, aki meggyőzte a tulajdonost, hogy ő lesz a legjobb ember a munkára. Watsonnak ez nem tetszett, mert úgy érezte, hogy csak a kapcsolatok alapján lett ő kinevezve.

És nem az adott személyről van szó, hogy rossz lenne. Simán lehet, hogy Caserio szuper GM lesz. Itt a folyamattal van a probléma, és a szervezetben eluralkodott helyzettel, annak működésével. És lássuk be, az nem állapot, hogy a tulajdonos vakon megbízik egy nulla futball-előélettel rendelkező emberben, csak mert megértik egymást és együtt imádkoznak.

Így jutottunk el tehát arra a pontra, hogy Watson ki van akadva a tulajdonosra, Easterbyre, az egész szervezetre. Egyrészt mert borzasztóan működik, másrészt pedig mert tiszteletlenül bánnak vele és semmibe veszik.

Miért lenne Watsonnak beleszólása abba, kit neveznek ki?

Elég régi téma/vita, hogy egy sztárirányítónak legyen-e, vagy mekkora legyen a beleszólása a csapatot érintő kérdésekbe. Van az az álláspont, hogy semekkora, maradjon csöndben és tegye a dolgát, azaz focizzon. És van az az álláspont, miszerint egy sztárirányító a csapat legfontosabb erőforrása, így érdemes kikérni a véleményét, ha már neki kell együtt dolgoznia az adott emberrel (ez nem jelenti, hogy azt is kell csinálni, amit ő mond). Abból a szempontból mindegy, hogy melyik álláspontot képviseljük, hogy ebben az esetben a tulajdonos megígérte a játékosnak, hogy kikéri a véleményét, innentől fogva pedig az ő felelőssége, hogy ennek eleget is tegyen.

Előjön a kérdés sokszor, hogy miért a beosztott nevezze/válassza ki a főnökét. Részben jogos felvetés, de azért azt tegyük hozzá, hogy egy hosszú távú szerződéssel rendelkező, top5-ös szinten játszó franchise irányítónak azért kevésbé a főnöke a főedző, mintsem a partnere abba, hogy együtt elérjék a hőn áhított Super Bowlt. Ettől még persze ne legyen az, hogy az irányító megmondja, kit kell kinevezni, mert akkor jutunk el abba a helyzetbe, amiben az Eagles van most Wentz-cel.

És egyébként Watson sem akarta megmondani, hogy kit nevezzenek ki, ajánlott két embert is, egy támadó- és egy védőoldali edzőt, de nem arról volt szó, hogy csak ők jöhetnek szóba. Szerette volna, ha kikérik a véleményét. És nem baj, ha nem úgy döntenek végül a csapatnál, de azért csak meg kellene próbálni legalább minimálisan boldoggá tenni Watsont. Nem kell semmi extra, üljenek le vele beszélgetni kicsit, dumálják át a jelölteket, kérdezzék meg, ő mit lát, érezze, hogy része a folyamatnak. Nem kellene ennyire nehéz feladatnak lennie, hogy elégedett maradjon a franchise irányító, ami alapvetően a csapat érdeke is, különben pont a mostani helyzet alakul ki.

És itt fontos leszögezni, hogy Deshaun Watson messze a legértékesebb erőforrása a Houston Texans szervezetének. Sőt, az NFL talán második legértékesebbje Patrick Mahomes után. Watson fontosabb és többet ér, mint bármelyik edző, akit ki lehet nevezni a csapat élére. Nem találsz csak úgy az utcán ilyen játékost, és ilyen embert, ugyanis amit eddig láttunk Watsonból, az alapján ebben is csillagos ötös. Nélküle konkrétan nulla a franchise jelen pillanatban, senki nem akarna edzőnek, játékosnak jönni, annyira rossz a helyzet. De ha ő itt van, akkor minden megváltozik, vonzóbb a főedzői állás, a játékosok is szívesebben jönnek, a szurkolók sem hagyják el a csapatot, a szponzorok is több pénzt hoznak a konyhára.

Egy ilyen játékost nem hagysz figyelmen kívül, nem hagyod, hogy megromoljon a viszony vele. És egész biztosan nem választod helyette Jack Easterbyt.

Watson kierőszakolhatja ezt a cserét? Miért adná őt el a Texans?

Igen, kierőszakolhatja Watson a cserét. Elég sok játékosnál láttuk az utóbbi időben, hogy megoldotta ezt, de talán a leghasonlóbb eset Carson Palmeré volt 2011-ben, aki ugyanúgy második szerződését taposta már és akinek ugyanúgy betelt a pohár a Bengals vezetőségével szemben, és megfogadta, hogy nem játszik többé a csapatban. Mindeközben a franchise-nak nem áll érdekében eladnia a sztárirányítóját, és ha rajta múlik, akkor nem is fogja. Semmi oka nincs rá, kivéve, ha tényleg annyira megromlott a viszony, hogy nem lehet megjavítani, és Watson tényleg nem hajlandó többet pályára lépni a csapat színeiben.

Ez persze egy olyan helyzetet eredményez, ahol a felek farkasszemet néznek egymással, és kiderül, ki pislog először, ki adja be előbb a derekát. Általában a játékosok szoktak, de azért ez nem egy átlagos helyzet, és Watson nem egy átlagos játékos. Ettől függetlenül lehet, hogy ő pislog először és marad csapatban, idővel pedig megoldódnak a problémák (volt ilyenre is sok példa, a legjobb talán Dan Marino, aki hasonló helyzetben volt a Dolphinsszal).

Viszont ez egyáltalán nem biztos, főleg a mai világban, ahol egyre nagyobb hangjuk, egyre nagyobb beleszólásuk van a játékosoknak a saját sorsukba. Ha pedig Watson tényleg semmi áron nem hajlandó maradni és ennek érdekében a végletekig is hajlandó elmenni, akkor a Texansnak kell előbb-utóbb lépnie, és ebben az esetben minél tovább várnak, annál rosszabb alkupozícióban lesznek, tehát érdemes előbb lépni – már amennyiben elhiszik, hogy Watson tényleg nem tágít.

Nehezíti a Texans helyzetét, hogy olyan jogokkal ruházták fel Watsont, mint a no-trade clause, azaz hogy az irányító beleegyezése nélkül nem cserélhetik el sehová. Ez akkor igazán probléma, ha Watson csak egy csapatot jelöl meg (Dolphins?), ahová menni akar, hiszen akkor aztán borzasztó helyzetben van a Texans. De sokkal valószínűbb (biztos?), hogy több csapat is megfelel Watsonnak, csak hadd menjen. Ebben az esetben már ki fog alakulni egy licitháború, amivel végülis jól járhat a Texans is – már amennyire jól lehet járni azzal, hogy elcseréled Watsont.

Pénzügyileg mit jelent Watson elcserélése a Texans és az új csapat részéről?

Watson egy 4 évre szóló, $156 milliós szerződést írt alá a Texansszal, ebből $27 millió volt az aláírási bónusz, ami a legfontosabb tényező a csere kapcsán. Ezt ugyebár 5 évre elosztotta a csapat a fizetési sapkában, ami évi $5,4 milliót jelent. Az első részt már elkönyvelték, a maradék négyet azonban nem, így a Texansnak ennyi halott pénzzel kell számolnia, azaz $21,6 millióval. Ennél csak egyszer nyelt be csapat magasabb halott pénzt egy éven belül (Brandin Cooks esetében), de ez még mindig jóval alacsonyabb, mint mondjuk Matt Ryan halott pénze lenne csere esetén.

A Texans a 2021-es fizetési sapkában egy cserével bukna $5,6 milliót, ami nyilván nem jön jól ebben a szűkös esztendőben, de nem is akkora összeg, hogy lehetetlenné tegye a dolgokat. A következő négy évre pedig összesen $138 milliót szabadítana fel a gárda.

A Watsont megszerző csapat sapkájában idén mindössze $10,5 milliót foglalna Watson, ami igazából semmi. A következő négy évben viszont sorrendben 35, 37, 32 és 32 millió dollárt foglalna el. Ez nyilván nem kevés, de Watson simán megéri ezt az árat. A kérdés inkább az, hogy mivel lehet kompenzálni a Texanst, amiért megválik Watsontól és benyeli a halott pénzt.

Hol köthet ki Watson? És mennyiért?

Afelől ne legyen kétségünk, hogy ha Watson kikerül a trade blockra, akkor a liga fele minimum telefonálni fog a Texansnak, hogy mennyi az annyi – és a másik fele is csak azért nem, mert mondjuk anyagilag nem teheti meg. Ha csak az lenne a kérdés, hogy ki akarná Watsont a jelenlegi irányítója helyett, akkor minimum 25, de akár 29 csapat is igent mondana. Nyilván nem csak ez a kérdés, szóval kizárhatunk bizonyos klubokat, de a liga felének még mindig reális lehetne egy trade, ha jó áron meg tudnák szerezni. Van azonban két csapat, amelyikkel nem igazán lehet felvenni a versenyt, ha meg akarják szerezni Watsont. Ez a kettő pedig a Jets és a Dolphins.

Csak ez a két csapat rendelkezik ugyanis olyan erőforrásokkal (plusz a Jaguars, de az 1/1 miatt őket kilőhetjük), amelyekkel be lehet vállalni Watson megszerzését úgy, hogy közben nem is rokkan bele a franchise. Így kezdjük velük, aztán megnézünk még pár lehetséges opciót.

A Dolphins fel tudja ajánlani Tua Tagovailoát, aki tavaly top5-ös pick volt, és ugyan nem villantott első évében, az újonc irányítóktól nem is feltétlen elvárás ez. Nagy kérdés, hogy Caserio mit gondolt róla tavaly, mert ha sokra tartotta, akkor értékes lehet számára, ez pedig segíti a Dolphins helyzetét. Emellé még minimum két első körre szükség lenne, amiből az egyik az idei 1/3-as választási jog. Hogy a másik az idei 1/18-as vagy a jövő évi első, az már nyilván alku tárgya, de az sem lenne meglepő, ha ezen túl még egy vagy két második körös cetlit is be kéne dobni. A Dolphinsnak ebből is van kettő idén. Külön pikantériája lenne ennek a trade-nek, hogy kvázi a Laremy Tunsilért kapott pickeket adná vissza a Dolphins a Texansnak, plusz Tuát.

• Potenciális ajánlat: Tua Tagovailoa + 1/3 + 2/36 + 2022/1. kör

A Jets még több pickkel rendelkezik, mint a Dolphins. Tua helyett pedig Sam Darnoldot tudják bedobni ellenértékként, aki szintén top5-ös választott volt, csak több rosszat láttunk tőle a profik közt és rövidebb ideig szól az újonc szerződése, így nyilván kevésbé értékes is – de itt is kérdés, mit gondolt Darnoldról Caserio korábban. Itt is a minimum a két első körös pick, de ezt még meg kellene fejelni valami plusszal is, hogy megverjék a Dolphins ajánlatát. A Jetsé az idei 1/2-es pick, ez nyilván alap. Emellett idén ott van még az 1/23, a 2/34, jövőre pedig további két első körös cetli (a saját mellett a Seahawksé), így bőven van muníciója a New York-iaknak. Ebből az öt pickből hármat bevállalva (köztük az 1/2), plusz Darnolddal már felveszik a versenyt.

• Potenciális ajánlat: Sam Darnold + 1/2 + 2/34 + 2022/1. kör + 2022/3. kör

Ha más csapatokat akarunk keresni, akkor nehéz ezeknél jobb ellenértéket kitalálni. De elképzelhető, hogy a Jets és a Dolphins nem lesz hajlandó ennyit ajánlani (vagy a Texansnak tetszik jobban valamiért egy ajánlat, lásd David Johnson), és akkor szóba jöhetnek mások is. A legfőbb esélyes a 49ers lehet, hiszen igazából egészségesen ez egy SB-esélyes keret, csak egy top irányító szükséges. És még ha a védelem gyengül is, egy elit irányító ebben a rendszerben elképesztő dolgokra képes, lásd Packers. Ezt a cserét nehéz elképzelni Nick Bosa bevonása nélkül, illetve kérdéses, hogy irányítófronton mennyire lenne elégedett a Texans Garoppolóval és az 1/12-es pickkel (a Caserio-Garoppolo Patriots-vonal lehet, hogy vonzóvá teszi az üzletet).

• Potenciális ajánlat: Nick Bosa + Jimmy Garoppolo + 1/12 + 2022/1. kör

Szerintem ez a top3 opció, de bedobhatjuk még a Falconst is, Watson ugyanis ebben az esetben hazatérne Atlantába. Esetleg a Panthers lehet még opció relatíve magas draftpozícióval és egy agresszívnek tűnő front office-szal.

• Potenciális ajánlat a Falconstól: 1/4 + 2/35 + 2022/1. kör + 2022/2.kör
• Potenciális ajánlat a Pantherstől: 1/8 + 2/39 + 2022/1. kör + 2022/2.kör

Azt számomra nehéz elképzelni, hogy bárki más képes és hajlandó lenne ezeknél jobb ajánlatot tenni a Texans számára, de láttunk már nagyobb csodákat is az NFL-ben.

[/ppp_patron_only]