A negatív mérlegű playoff csapat átka – Buccaneers @ Washington

Nem mondhatnánk, hogy a szombat éjjeli wild card csata ígérkezik a legkiélezettebbnek a hétvégén, hiszen a Washington az aktívan tankolni igyekvő Eagles ellen is alig tudott nyerni a zárófordulóban és még így is negatív mérleggel jutott be a rájátszásba, ellenben a Buccaneers bombaformában, 8,5 pontos favoritként érkezik a wild card körbe. De a rájátszásban bármi megtörténhet, és amikor negatív mérleggel valaki rájátszásba jutott (2010 Seahawks, 2014 Panthers), akkor a wild card körben nyerni is tudott. Vajon a Football Team is tud meglepetést okozni?

Chase Youngék mennyire tudják megnehezíteni Brady dolgát?

Védőoldalon van esélye a Washingtonnak problémákat okozni Tom Brady számára, ugyanis ez a védőfal brutálisan jó. Öt első körös játékosuk van, és amikor Ryan Kerrigan csak csere tud lenni, akkor képzelhetjük, milyen a kezdő sor. Chase Young a szezon első felében belerázódott a profik közti játékba, majd robbantott a második felében, és főleg az utolsó negyedében, ahol a PFF értékelése alapján a második legjobb edge rusher volt az egész ligában. Nem szégyenkezhet a túloldalon Montez Sweat és középen Jonathan Allen sem, akik az egész évet tekintve még Youngnál is több nyomást generáltak – a teljes csapat a harmadik legjobb pass rush win rate-tel rendelkezett a szezonban. Ez a védőfal a szíve-lelke a defense-nek, és rengeteg problémát okozhatnak Tom Bradynek, akiről úgy szól a fáma, hogy úgy lehet megverni, ha minél több nyomást helyezel rá középről.

Na de miért van ez? Miért fontos, hogy középről érkezzen a nyomás? Azért, mert Brady nagyon jól mozog fal mögött és a szélről érkező nyomást kiválóan kezeli azzal, hogy feljebb lép a zsebben, ahol beleáll a dobásba és elereszti a labdát. Viszont mivel nem túl mozgékony, így a belülről érkező nyomást nem tudja úgy kikerülni, hogy kiforog oldalra, kikerüli az edge rushereket és úgy oldja meg a dobásokat. Ha pedig középen érkezik az arcába valaki, akkor nem tud jól beleállni a dobásba.

És ha már NFC East ellenfél a rájátszásban, akkor emlékezhetünk arról is, hogy Brady mérlege 1-3 az ebből a csoportból érkező ellenfelek ellen a playoffban, a Giants pedig mindkét Super Bowlban azzal verte meg elsősorban, hogy középen folyamatos nyomást tudott rá helyezni.

A Buccaneers offense az utolsó hetekben, azaz a 13. heti bye week után maximális fordulatszámon pörgött és eltiport mindenkit, aki az útjába került. Tegyük viszont hozzá, hogy nem került senki említésre méltó az útjukba, főleg ha a pass rusht nézzük. Brady teljesen nyugodtan dobálhatott és szedhette szét a Lions, a Falcons (2x) és a Vikings védelmeit, mindössze nagyjából 10% környékén tudtak rá nyomást helyezni, ez pedig édeskevés, messze a legkevesebb a ligában az adott időszakban. A Washington ennél jóval többször ér majd oda az irányítóra, ez pedig alapjaiban torpedózhatja meg a Buccaneers támadósorát, hiszen ha kevesebb ideje lesz Bradynek, akkor az offense alapjául szolgáló hosszú játékok sem fognak tudni úgy kibontakozni.

Brady próbálkozott idén a legtöbb 20+ yardos passzal, és neki van a legtöbb sikeres átadása, yardja és TD-je is ilyen játékoknál. Emellett Bradynek van a legtöbb yardja, a második legtöbb TD-je és a hetedik legjobb passer ratingje tiszta zseb esetén. Ez a 115,1-es passer rating viszont 54,5-re esik vissza, ha nyomás alá kerül, ami mindössze a 23. legjobb mutató a ligában. Jó hír a Football Teamnek, hogy a DVOA mutató szerinti harmadik helyezett védelmük a nyolcadik legjobb arányban helyez nyomást az irányítóra és a harmadik legkisebb arányban enged sikeres hosszú passzokat, tehát akár azt is mondhatjuk, hogy amennyire lehet, jól fel vannak vértezve a Buccaneers támadósorának megállítására.

Persze ne feledjük azt sem, hogy a Buccaneers támadófala is az egyik legjobb a ligában, tehát van biztonsági szolgálat Brady előtt. A jobb oldali tackle Tristan Wirfs nálunk All-Pro tagságot érdemelt (újoncként!), most nagy matchupja lesz elsősorban Montez Sweattel, illetve időnként Younggal. A túloldalon Donovan Smith sebezhetőbb, neki kell majd elsősorban Younggal meccselnie, ez nem lesz sétagalopp. De ha már a belső nyomásról beszéltünk… Ali Marpet szintén All-Pro szintű szezont rakott le az asztalra, 13 meccsen mindössze 10 nyomást engedett (0 sack), az ő csatája Jonathan Allennel szintén epikusnak ígérkezik. A center Ryan Jensen és a másik guard Alex Cappa már sebezhetőbbek.

Na de hogy ne csak a támadófal vs védőfal csatáról beszéljünk – habár az a legfontosabb most -, nézzünk rá röviden a teljes Buccaneers offense teljesítményére. Sokat lehetett kritizálni Arianst a szezon során, és időnként tényleg hektikus volt az offense, de azért DVOA alapján a harmadik legjobb támadósort csak sikerült összerakni.

A kritikák egyébként sok esetben jogosak is voltak, de nem feltétlen úgy, ahogy meg lettek fogalmazva. Kevésbé azzal volt a baj, hogy túlzottan vertikális volt a támadósor (bár a változatosság tényleg nem ártana), inkább azzal, hogy Arians nem haladt a korral, alig volt motion, alig hívott play action játékokat és első kísérletre nagyon magas arányban futást erőltetett. Ki kell viszont emelni, hogy a bye week alatt több változást is eszközölt, első kísérleteknél nagy mértékben növelte az első kísérletes passzok arányát és összességében a play actionök számát is. Ezért volt olyan pozitív és biztató az utolsó négy fordulós játék, nem azért, mert a gyenge védelmek ellen fel tudtak tenni millió yardot és pontot a táblára. Sokkal fontosabb volt a filozófiaváltás.

Ha ez nem lett volna, nagyon aggódtam volna a Buccaneers offense kapcsán a rájátszásban való menetelést illetően, így viszont sokkal jobban lehet bízni abban, hogy messzire juthat a gárda. Érdekes lesz figyelni, hogy a kemény fővárosi pass rush hatására beépítenek-e több rövid útvonalat a playbookba – erre nem feltétlen számítok, de érdemes lenne. Főleg mivel Ron Rivera elég jól szokott meccselni Ariansszal, hiszen arra alapozza a védelmét, hogy elvegye a mély labdákat. Megállítani persze nem lesz egyszerű ezt az elkapósort, mert félelmetes az egység. Evans a kisebb sérülése miatt főleg a red zone-ban lehet veszélyes, a 20 yardosok között pedig elsősorban Godwin a slotból, de Antonio Brown is fellépett az év végére és régi önmagát idézi a pályán. No meg Gronkról se feledkezzünk el, mint Brady régi játszópajtása, aki kiváló formában van.

Összességében a labda ezen oldalán azért az említett nehézségek ellenére is a Buccaneersnél van a fölény, hiszen a jó támadósor legtöbb esetben üti a jó védelmet, de az is biztos, hogy a Washingtonnak ebben a párharcban van nagyobb esélye megnyerni a meccset, amennyiben jól kijön a lépés, ott tudnak lenni Brady arcában és turnovereket tudnak kiharcolni. Máshogy nem nagyon van esélyük, és itt tudunk rákanyarodni a túloldali matchupra, ahol Alex Smithék (vagy Taylor Heinickiék) mérik össze tudásokat Todd Bowles legénységével.

Mire képes ez a Washington offense?

A Washington támadósora borzalmas. A Football Outsiders DVOA mutatója alapján tökutolsó a ligában, de EPA/play alapon vagy sikerességi rátát tekintve is csak 28. És az sem igaz, hogy Alex Smithszel sokkal jobb lenne. Persze Arians mondhatja, hogy nem a 7-9-es Football Team ellen játszanak, hanem az 5-1-es mérlegűvel, hiszen Alex Smith vezetésével erre futotta, de azért ez elég nagy ferdítés. Smith óriási sztori, csak pozitívan lehet beszélni az útról, amin végigment, de láthatóan nem kezdő szintű QB már. EPA/play alapon a 35 kvalifikáló irányító közül a 33. helyet tudta megkaparintani, egy hellyel megelőzve Dwayne Haskinst. Ráadásul sérüléssel is bajlódik, nincs rendben a vádlija, így könnyen lehet, hogy nem ő, hanem Taylor Heinicki fog játszani, akinek ez lenne mindössze a második kezdő mérkőzése az NFL-ben.

Oké, ha a passzjáték nem nagyon megy, akkor fussunk. Igen ám, de a Buccaneers a legjobb futás elleni védelem, így itt nem fog sok babér teremni Gibsonéknak. Úgyhogy mégiscsak meg kellene próbálni a levegőben haladni.

Az a baj viszont, hogy a Washington passzjátéka rendkívül egysíkú. Smith nem mobilis már, így a kimozgásaira nem lehet támaszkodni. Sosem állt mély passzoló hírében, sőt, leginkább ultrakonzervatívnak mondhattuk egész karrierjében (egy chiefses évet leszámítva). Így mik maradtak? A rövid passzok. A Jets és a Patriots után a Football Teamnek volt a legkevesebb levegőben megtett yardja az egész évben, ebből is látszik, hogy min van a hangsúly. Ezen Heinicki javíthat egyébként, benne jobban benne vannak a hosszú passzok, ezzel együtt viszont a hibák is.

A Washingtonnak egyetlen igazán veszélyes játékosa van a passzjátékban, ő pedig Terry McLaurin, azonban bokasérülése miatt közel sincs 100 százalékos állapotban. A tight end Logan Thomast lehet még használni, a korábbi irányító üde színfolt volt idén, de főleg azért tudott így kiemelkedni, mert nagyon nincs fegyver ebben a csapatban.

Ez az offense elsősorban a futóknak dobott labdákra épít. Alex Smith-szel a center mögött JD McKissicnek egy elképesztően magas 24%-os target share-je volt. Ezt most is lehet erőltetni és működhet is a dolog, hiszen a Buccaneers védelme vonzza a passzokat a futóknak, a legtöbb elkapást ellenük jegyezték idén a running backek, ráadásul a linebacker Devin White sem áll Todd Bowles rendelkezésére.

És ha már a Buccaneers védelme… Az egység DVOA mutató alapján az ötödik legjobb volt idén, a futás ellen pedig konkrétan a legjobb. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy passz ellen elég hullámzóak voltak, ugyanis néhol igazán domináns teljesítményt nyújtottak, néhol viszont relatíve könnyen meg lehetett égetni őket – a Football Outsiders szerint csak a Saints rendelkezett nagyobb szórással védelmi teljesítményt tekintve.

Az biztos, hogy a nagyon erős védőfalukra támaszkodnak és sokat blitzelnek – az ötödik legtöbbet a hatodik legjobb hatékonysággal, habár a leghatékonyabb Devin White most pont nem áll rendelkezésre COVID miatt. Passzsiettetésben kiválóak, az ötödik helyen végeztek pass rush win rate-et tekintve, igyekeznek összezavarni a támadófalakat többféle frontokkal és a linebackerek mozgatásával, különböző helyekről való blitzelésével.

Ez a defense akkor a legjobb, ha Bowles agresszív, de ezt az év második felében kevesebbet láttuk, ami aggodalomra adhat okot a playoffot tekintve. Amikor a cornerbackeket 8-10 yardra állítja fel a line of scrimmage-től, nem engedi őket jammelni, és nem használja a kreatív hívásait, tehát sima négy emberes pass rushra és laza zónázásra hagyatkozik, akkor meg lehet égetni a védelmet, épp ezért lesz érdekes kérdés, hogy milyen filozófiával érkezik a meccsre.

Ha nem lesz agresszív és engedi a rövid, underneath passzokat, akkor azt Smith ki fogja használni és “ezer papírvágással” igyekszik majd végigmenni a pályán, főleg Gibsonra és McKissicre hagyatkozva. Épp ezért kellene felhúzni a safetyket közelebb a line of scrimmage-hez, ezzel háttérbe szorítva a mély passzok elleni védekezést, de előtérbe helyezve a rövid RB-passzok megállítását. Nem tudom, hogy Bowles meglépi-e ezt. Ha igen, akkor szerintem csírájában fogják elfojtani a Washington támadásait, viszont ha nem, akkor lehet esélye Smithéknek pár jó drive-ot összehozni. Az egész gameplant persze boríthatja, ha Heinickinek kell kezdenie, bár azt nem gondolnám, hogy rosszabb esélyei lennének a Buccaneersnek.

Ki jut tovább?

Az szinte biztos, hogy a Washington offense nem fog sok yardot és pontot feltenni a táblára, egyszerűen nincs meg a kellő tehetség a passzjátékban, a futást meg ellehetetleníti a Buccaneers frontja. A Washington védelme viszont szorossá, kiélezetté teheti a találkozót, ha sikerül folyamatosan nyomás alatt tartani Bradyt, amire ilyen védőfallal lehet esélyük. Ha sikerülne 1-2 turnovert kiharcolni és ezzel jó mezőnypozícióba juttatni Smithéket / Heinickiéket, akkor lehet esélye a fővárosi gárdának.

Azt viszont egyikünk sem gondolja, hogy végül sikerül is meglepetést okozniuk.