Connect with us

NCAA

College football 2020/21: A NAGYDÖNTŐ

Extra részletes beharangozóval vezetjük fel nektek az egyetemi amerikai futball aktuális szezonjának végső összecsapását, a kedd hajnalban az Arena4-en is látható Alabama kontra Ohio State finálét!

Elérkeztünk hát ehhez a ponthoz is, annak az FBS idénynek a zárótalálkozójához, mely múlt nyáron nagyjából elképzelhetetlennek tűnt, hogy rendben lezajljon. Számos meccset kellett ugyan elhalasztani, rosszabb esetben törölni (egészen pontosan a tervezettek 13%-át), és ugyan 2020 valamilyen szinten mindig is csillagozva lesz a sport-almanachokban, abban nem lehet vita, hogy a nagydöntő győztese jogosan foglalhatja el őt megillető helyét a college football trónján. Legyen az akár a 12-0-val és egy újdonsült Heisman-díjas elkapóval büszkélkedő alabamai Crimson Tide, vagy a mindössze nyolcadik mérkőzésére készülő ohiói Buckeyes. Utóbbi azért pikáns történet, mert a Yale 1882-es (!) szezonja óta nem fordult elő, hogy a 8-0-s mérleg elegendőnek bizonyuljon a konszenzusos bajnoki címhez. Ez amúgy a National Championship Game hetedik kiírása a rájátszás keretein belül, míg egyre valószínűbb, hogy hamarosan a jelenlegi négyről tovább bővül majd a playoff mezőnye hat, esetleg nyolc csapatra.

Mikor és hol?

Magyar idő szerint 2021. január 12-én, 02:00-as kezdéssel a floridai Hard Rock Stadiumban. A Dolphins pályája Miami külvárosában, Miami Gardensben található, és a 2015-ös felújítása óta először látja vendégül az NCAA utolsó két állva maradt együttesét. 2013 januárjában a Notre Dame-Alabamán stadionrekordot jelentő 80.120 néző volt jelen, ezúttal az átszabott lelátók és főként a koronavírus okán kb. negyedház, 16.000 ember várható.

Hogyan tudom nézni?

A tavalyi LSU-Clemson döntőhöz hasonlóan itthon immár második alkalommal az Arena4 sugározza a mérkőzést Kun Zsolt, Kovács Bálint és Czirók Márton kommentálásával. A közvetítés jogait az USA-ban az ESPN birtokolja, akik ezúttal is MegaCasttel készülnek, tehát több csatornán fog menni párhuzamosan a meccs, különböző módokon (az ESPNNEWS-on például négy jelenleg is aktív egyetemi főedző elemzi élőben a látottakat).

Kik játszanak?

#1 ALABAMA CRIMSON TIDE (12-0, SEC)

Röviden a szezonjukról: A head coach Nick Saban ténykedésére már nincsenek megfelelő jelzők, a Tide élén egy olyan megállíthatatlanul robogó gépezetet épített, ami évről-évre tömegével termeli az elit draft prospecteket, és a sorban következő emberekkel mégis képes a meg-megújulásra. Mikor épp nem a védelem viszi a prímet, a támadók brillíroznak, és Saban esetleges HETEDIK (Bamával hatodik) bajnoki címe előtt az egyéni díjakat is besöpörték: az MVP-nek járó Heisman (a WR DeVonta Smith) mellett a Maxwell- (legjobb irányító, Mac Jones), a Doak Walker- (legjobb futó, Najee Harris), a Biletnikoff- (legjobb elkapó, Smith), a Rimington- (legjobb center, Landon Dickerson), az Outland- (legjobb falember, Alex Leatherwood LT) és a Joe Moore-díj (legjobb támadófal) is alabamaihoz került… Az SEC-döntőben az Alabama a Floridát verte 52-46-ra, az elődöntőben a Notre Dame-en lépett át megerőltetés nélkül (kis kozmetikázással 31-14 a vége).

#4 OHIO STATE BUCKEYES (8-0, BIG TEN)

Röviden a szezonjukról: a rövid jelző itt tényleg megállja a helyét, konferenciájuk annyit húzta-halasztotta a startot, hogy majdnem november lett, mire két lefújást követően végre megadták az engedélyt a játékra. Amennyiben Kevin Warren komisszáron múlik, nincs ősszel egyetemi futball a nagy tavak környékén, de a Ohio State játékosok szülei (!) voltak olyan rátartiak, hogy meggyőzték a döntéshozókat. A Buckeyes októberben a Nebraskát, majd egy rangadón a Penn State-et verte, amit a Rutgers elleni könnyed győzelemmel fejelt meg, és innen jött az újabb kálvária; törlés-meccs (vs Indiana)-törlés-meccs (vs Michigan State)-törlés sorminta. Három törléssel elméletileg a konfdöntőre se lehettek jogosultak, ám ezt a szabályt a bajnoki aspiráns kedvéért felrúgta a csoport, hogy a Northwestern elleni nyögvenyelős siker a playoff-meghívót eredményezze. A Sugar Bowlon a Clemson elleni alázással meg minden kritikus hangot elcsendesítettek.

Történelem:

A college football regionalizáltságát tökéletesen példázza, hogy két ilyen nagyágyú, az örökranglistákon top10-es program az Alabama 1892-es megalakulása óta eddig csupán négyszer (!) találkozott egymással, mindannyiszor semleges pályán. Első ízben 1978-ban, majd 1986-ban és 1995-ben, sorozatban három Alabama diadallal, hogy az édes Buckeyes bosszú a 2014-es elődöntő során jöjjön el: a rengeteg leendő NFL szupersztárt (Ezekiel Elliott, Michael Thomas, Joey Bosa, Derrick Henry, Amari Cooper, Landon Collins, stb.) felvonultató Sugar Bowlon az ohióiak 42-35 arányban nyertek. A felek 2027-ben és ’28-ban oda-visszavágós alapon már a kampuszaikra is kötöttek le végre meccseket.

Toborzás:

Még az NFL-ben se lehet nagyon jó draftok nélkül mire menni, az NCAA-ben azonban a recruiting a csapatépítés alfája és ómegája – jelen dinasztiák kialakulása épp annak tudható be, hogy rabolják le évről-évre a középiskolai felhozatalt. Ehhez aztán hozzájárul még, hogy a remek edzői stábok – és a háttérben meghúzódó erőnléti trénerek, mint mondjuk az OSU-nál Mickey Marotti – ki is aknázzák a toborzottjaikban rejlő lehetőségeket; az elmúlt öt évben ebből a két csapatból draftolták a legtöbb játékost az első körökben, illetve a teljes játékosbörzét tekintve is (Alabama 16 és 48, Ohio State 15 és 45). Innentől ez egy öngerjesztő folyamat, és bár semleges nézőként a paritás az ildomos, abszolút érthető, ha a legnagyobb tehetségek a legsikeresebb képzőhelyek felé konvergálnak. Valaki megfeddi pl. Najee Harrist, mert az utolsó pillanatban mégsem a Michigant választotta? Jóllehet ha kizárólag ezen múlna, a Georgiának kellene sorra gyűjtenie a bajnoki címeket (a Bulldogs a közelmúltból egy elbukott döntőt tud felmutatni): ITT a top5 keret pusztán recruiting alapján. Az alábbiakban a két várható kezdő tagjainak értékelése, illetve hogy hányadikak voltak az adott classban, mikor aláírtak az egyetemekre.

Kiemelt statisztikák:

– Az Ohio State támadósora 544.9 yardot, az Alabamáé 535 yardot átlagol meccsenként (7.84 yardot downonként!). A Bama 578 összpontjával (48.2-es átlag) és 77 TD-jével országos listavezető, és mikor a haladóbb statokra tekintünk ütközik ki igazán a Tide offense lehengerlő ereje: a 4.34-es drive-onkénti pontátlag (nem számítva a garbage time-ban elért produkciót) 2007 óta párját ritkítja, mindezt úgy, hogy az idén második BYU a maga 4.14-ével is rekorder lenne. Az OSU-nál ez 3.41.

– Sokak kedvenc mérőszáma az ún. “Success Rate“, mely az egyes kísérletek relatív sikerességét próbálja szemléltetni. A tavaly Joe Burrow vezette mágikus LSU támadóegység 54.3-as SR-rel zárt, amit el is könyveltek nagyjából megdönthetetlen csúcsként. Ehhez képest az Alabama non-konf mérkőzések nélkül, kizárólag SEC-s ellenfelek és az elődöntős Notre Dame ellen alkotva 54.4%-kal áll, megelőzve az 52.2%-os Kent State-et és az 50.3%-os Ohio State-et, más csapat 2020-ban nem jutott 50% fölé. Szépen illusztrálja ezt, hogy a QB Mac Jones 36 TD-t szerzett, csapata 30-szor puntolt.

– A Buckeyes már az első kísérleteknél gyakran támaszkodik az irányító Justin Fieldsre, aki 7 meccs során 105 first downon jegyez passzt vagy futást (az NCAA-nél a sack negatív yardos futás, ezek nincsenek benne). Az esetek 68.6%-ában haladt legalább 1 yardot előre a labdával, 8.4-es yardátlaggal. Az ohióiak amúgy ebben az idényben még nem futottak 200 yardnál kevesebbet.

– Az öt kiemelt konferenciát vizsgálva a PFF megállapította, hogy pont az OSU két szélső tackle-je, Nicholas Petit-Frere és Thayer Munford volt az, aki a legkevesebb nyomást engedélyezte (0.5% és 0.9%). Döntő tényező lehet, hogy az alabamai védőfal mire megy középen, hiszen ezzel szemben a Bama DT Christian Barmor vegzálta a legtöbbet az ellenfél karmestereit, 34 QB pressure-t generálva. Csapaton belül csak az újonc DE/OLB, Will Anderson Jr. überelte ezt, 56-tal.

– A 2011-es, legendás védelemmel bíró Crimson Tide Power 5-os ellenfeleinek meccsenként 178.7 yardot és 7.8 pontot, játékonként 3.3 yardot engedélyezett. A 2020-as Tide számai: 353.2, 19 és 5, bár ez sem minősül kifejezetten gyengének az FBS-ben. Az Ohio State ettől is elmarad: 370.3-as YPG, 22 pont és 5.56-os YPP.

– Az alabamai kicker, Will Reichard még nem hibázott rúgást, 13 FG-t és 77 XP-t váltott pontokra. Ohiói kollégája, Blake Haubeil mutatója 5/7 FG és 24/24 XP.

Sérülések:

Mindkét részvevőt elkerülte a nagyobb sérüléshullám, az Ohio State inkább a koronavírussal küzdött meg, mind a Big Ten döntőt, mind a Sugar Bowlt számos kerettag volt kénytelen kihagyni, és a meg nem erősített hírek szerint a fináléban sem számolhat mindenkivel Ryan Day főedző. Justin Fields ugye a Clemson ellen hatalmas ütést kapott a bordáira, és mikor felvetődött, hogy a pozitív tesztek okán talán még a nagydöntőt is halasztani kellene, Nick Saban lánya, Kristen rögtön twitteren vádolta meg az OSU-t, hogy a pandémiát használják fel a plusz pihenőidő kisajtolására… Az irónia a dologban, hogy a halasztás a Bamának se jött volna rosszul, szenzációs elkapója, Jaylen Waddle októberben bokatörést szenvedett, és olybá tűnt, többé nem lép Tide mezben pályára, hihetetlen módon pár hónap alatt felépült. A legfőbb hiányzó így az alabamai center, Landon Dickerson lesz.

Taktika:

“Is this what we want football to be?” [Ilyen futball akarunk?], tette fel a költői kérdést Nick Saban 2012-ben, a no-huddle offense-ekről lamentálva. Ami akkor egy konzervatív, múltban rekedt edző siránkozásának volt felfogható, figyelmeztetés, erőfitogtatás lett; “ha nektek ez kell, ám legyen”. 2017-ben megfordult itt az idén már a Buffalo Billst revitalizáló Brian Daboll is, de a maximális sebességfokozatba az ex-USC HC Steve Sarkisiannal kapcsoltak (na és nem elhanyagolható az az apró plusz sem, hogy a végtelen anyagi erőforrásokkal rendelkező program tanácsadóként, elemzőként korábbi játékosok és bukott trénerek garmadáját alkalmazza).

Ahogy Sarkisian mondta: “mi egy RPO [run-pass option] csapat vagyunk, ami fut ha engednek minket futni, és a futást erőlteti tovább. Abban a pillanatban, mikor azt mondják, hogy ‘elvesszük a futást’, a rendszerünk RPO passzokra épít.”  És ahogy egy spread offense-től illik, a cél, hogy a playmaker a lehető legnagyobb szabad területen bontakozhasson ki úgy, hogy a labdát már mozgásban kapja; a Tide-nél a mélységi célpont Waddle kiesésével ez lett az általában slot pozícióból felálló DeVonta Smith. A WR single coverage fedezéssel szemben 904 yardot termelt (első az NCAA-ben), a legtöbb 1st downt/TD-t érte el (73-at), és elkapás utáni 847 yardja is no. 1. ligaszinten. Slant route-jai halálosak – az alábbi RPO-nál az offense egy Counter futást ad el (megspékelve a snap előtt egy belengetett bunch formációval), Mac Jones jól érzi, hogy melyik opció az ütősebb: LINK

Az alábbi videón Smith első Notre Dame elleni TD-je látható, félelmetes módon kiaknázva egy screen passzal képességeit (nem véletlen, hogy a Tampa Bay szombati Wild Card-meccsén az RPO játékok hívójele “Alabama” volt).

“A legkevésbé levédekezett játékos a passzoknál a futó.” – ez is Sarkisian mottója, csak hogy ne legyen soha könnyű napja az ellenfeleknek, pláne mikor a jeles RB az ilyen elképesztő TD-ket végrehajtó Najee Harris. És mit tehet mindezek ellen az Ohio State védelme? A Tennessee Titans DB edzőjéből Buckeyes DC-vé avanzsáló Kerry Coombs a Clemsont szépen megvezette az egy és két safetys, Cover 1-es és Cover 3-as hívások variálásával. Az alapvetően 4-3-as, single high (azaz az FS mélyen hátul) D# azzal lepheti meg a Bamát, hogy a nickelt többször dobják be, ezzel tehermentesítve az erős oldali LB-t passzfedezési feladatai alól – hogy véletlenül se kelljen egy linebackernek a slotra koncentrálnia, hiszen azt a meccset Smith már akkor megnyerte, mikor el se kezdődött. Esetleg tanulva az Arkansas ötleteiből, mindössze 3 emberes nyomásgyakorlással próbálkozni, a 3-2-6-os formáció még a Notre Dame-nek is relatíve bejött.

Támadóoldali kreativitásért persze az Ohio State főedző Ryan Daynek sem muszáj a szomszédba mennie. A fenti TD egyenesen a Titans playbookjából lett átemelve, az úgynevezett “leak concept”. Ez az egy play önmagában elegyíti mindazt a tudást, amit Day két fő mentorától, Urban Meyertől és Chip Kellytől összeszedett, majd továbbgondolt: pro-style offense shotgunból, vertikális passzjátékkal (és oldalsó futásokkal) széthúzva a védelmeket. Azt sem feledve, hogy az állandó megújulás elengedhetetlen, jelen esetben a szezon folyamán alig alkalmazott TE-(ke)t bevonva a stratégiába. Nyilván ez a “pro-style” már nem a 20. századi pro-style, sokkal inkább spread, aminek az alapjátéka az inside zone read. A futásoknál a fal zone és gap sémákkal is dolgozik, területet vagy kijelölt embert blokkolnak, ennél a Sermon stretch-futásnál az előbbi történik:

A passzoknál a keresztező útvonalak az elmaradhatatlan elemek, és érdekes megfigyelni, hogyan használja a snapet megelőző motionöket a Buckeyes; ez gyakran nem szól másról, mint az információgyűjtésről. Az amerikai futball pedig valamikor igen egyszerű, single high safetynél passzal, két hátul hagyott söprögetőnél futással kell megverni az ellenfelet. Ennek orvoslásaként találta ki még anno a Brownsnál, Bill Belichick védőkoordinátoraként Saban a cover3 pattern-match sémát. Mint ő fogalmazott: “Ha az embereik jobbak a tieidnél, nem játszhatsz cover 1-et”. Az Alabamánál mondjuk ez már igen ritkán fordul elő, viszont ebből az alapgondolatból fejlődött ki az a védelmi taktika, aminél tán nincs is komplexebb az NCAA-ben. Már nem maga a “rip/liz”, mely nagyon lebutítva annyi, hogy a két safetyből melyik lépjen feljebb emberezni, míg a safety-társa és a két CB zónázik/emberezik (ezen múlik, hogy Cover 1-ről van 3-ról beszélhetünk).

Mondhatni nem is a 3-4 már a Bamánál az alap, hanem ahogy szinte minden csapatnál az 11 personnel (1 RB, 1 TE, 3 WR) térnyerésével, a nickel a cover 3-mal ötvözve. Nem úgy az OSU-nál, az ohióiaknál 108 gárda is gyakrabban használta ezt a sémát az FBS-ben. A szócséplés után annyit biztosra vehetünk, hogy ezen egység teljesítményén múlik a nagydöntő végkimenetele, amennyiben a Buckeyes védelem képtelen limitálni a Tide-féle RPO-kat, Justin Fields-ől a Clemson elleni játék reprodukálása a minimum feltétel a 60 percen át tartó izgalmakhoz.

Mindezek után nem is maradt más, mint hogy jó szórakozást kívánjunk, éljen a college football!

9 Comments

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!