Ugyan a Buccaneers-Cowboys nyitómeccs már hat napja volt, érdemes rá visszatekinteni kicsit, hiszen kiváló mérkőzést és két kiváló irányító légipárbaját hozta. Persze, Tom Bradyről mindenki tudja ezt, de Dak Prescottot nem ismerik el elegen.
Visszatért a foci, az első hétre pedig rögtön dupla 7 játékait terveztem (legalábbis ketté terveztem szedni), és ugyan nem feltétlen akartam külön erről a meccsről egy teljes cikket összerakni, mégis annyi jó és érdekes játék volt, hogy így jött össze. Holnap hozok majd még jó pár játékot a vasárnapi meccsekről is.
Az Antonio Brown touchdown
Nézzük először Antonio Brown TD-jét.
A Buccaneers egy vertikális koncepciót futtat, a szélen AB fut egy go útvonalat, a slotból Godwin vélhetően egy opciós route-ot, ami a védelem felállásából (MOFO – Middle Of the Field Open, tehát 2 high safety) adódóan egy post lesz (MOFC, tehát single high esetben go lenne valószínűleg). A Cowboys tehát két hátsó safetyvel emberezik, azaz 2-man a hívás.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Azért működik jól ez a koncepció, mert az adott oldali safetynek döntenie kell, hogy kinek segít be. Ez a legtöbb esetben a befelé vágó útvonal lesz, hiszen arra könnyebben le tud csapni és a slotban nehezebb is védekezni egy irányváltás ellen, mint a szélen egy egyenesen megfutott útvonallal szemben. Itt is látszik, hogy a safety fellép Godwinra, és az is könnyen észrevehető, hogy Antonio Brown alaposan megverte az emberét (aki a játék után elég mérges is volt, hogy nem volt safety segítsége, de nem is lehetett a másik route miatt).
Fontos még kiemelni, hogy Brady is rásegít azért arra, hogy a safety ne Brown felé mozogjon, hanem Godwinra lépjen fel. Alább látszik, hogy a zsebben állva már a szélt figyeli és már itt tudja, hogy oda akarja majd dobni a labdát AB-nek.
Azonban itt még fel kell lépnie a zsebbe a mögötte érkező nyomás miatt, és az utolsó pillanatban még benéz középre, hogy ott tartsa a safetyt, hogy ne tudjon kiérni a szélre.
Persze ha a safety kimozgott volna AB irányába, akkor meg Brady bedobta volna Godwinnak és úgy lett volna TD. Kiváló play design, magas fokú végrehajtás. Persze Brady esetében nem lepődünk meg az ilyen kis dolgokon, de azért néha jó ezt is értékelni és emlékeztetni magunkat a zsenijéről.
Post-Wheel Gronknak
Pontosan tudjuk, hogy milyen jó a Brady-Gronk kapcsolat, ami látszott ennél a játéknál is, de még inkább megmutatkozik Brady halálos pontossága.
A Buccaneers egy Post-Wheel kombinációt futtat a jobb oldalon, tehát az elkapótól érkezik egy Post útvonal, a tight end pedig mögötte kivágva a szélre fut egy wheelt.
Ez emberezés ellen kifejezetten jó kombináció, hiszen a tight endért felelős védő, jelen esetben a safety/linebacker Keanu Neal ahogy követni próbálja Gronkot, pont beleütközhet az elkapóba, vagy legalábbis ki kell kerülnie. Így két opciót választhat. Vagy egyből hátrafelé lép és “megelőzi” az elkapót (pirossal jelölve), feladva ezzel a flat zónát, vagy “elengedi” a WR-t és a line of scrimmage-hez közelebb lépve igyekszik a lépést tartani a tight enddel (kék).
Ha a piros opciót választja, akkor belülről fogja fedezni a tight endet, így az irányítónak egy back shoulder passzt kell megeresztenie, míg ha a kék opciót választja, akkor a TE jó eséllyel le fogja tudni hagyni a wheel töréspontja után, így akkor lehet elé löbbölni a labdát kvázi go útvonalként.
Neal a kék opciót választotta, azonban annyira jól sikerült megoldania a feladatát, hogy még így is tudta tartani a lépést Gronkkal és belülről fedezni tudta a tight endet.
Így tehát Bradynek nem az előre meghatározott “szabály” szerint kellett cselekednie, hanem mégis back shoulder passzt kellett dobnia, amit tűpontosan meg is tett. Neal tökéletesen védekezett, a statisztikai lapjára mégis egy engedett 20 yardos elkapás került be – a statisztika is tud tehát hazudni.
Amari Cooper TD
Térjünk is át Dakre, aki parádésan játszott ezen a meccsen is.
Itt az Amari Coopernek adott TD-passzát látjuk, ahol harmadik és 4 volt a szituáció. A Cowboys bunch formációban állt fel a jobb oldalon a falhoz közel, egy gyors be-ki motionnel pedig azt is megállapították, hogy emberezés lesz a védők részéről, jobb oldalon három vs. három a helyzet. Mivel single high safetyt látunk, így Prescott is tudja, hogy Cover 1 lesz, és elképzelhető a blitz is (vagy robbernek lép vissza az egyik játékos a boxban).
A dallasiak úgy rajzolták fel a koncepciót, hogy a bunch teteje megy egy crosser útvonalat, a külső széle egy cornert, a belső széle pedig megy gyorsan a flatbe, mivel ha emberezés van, akkor az ő védője pont megakad a forgalomban és könnyen first downt szerezhet.
Igen ám, azonban a Buccaneers nem sima emberezést hívott, hanem egy rugalmasabbat. Ugyanis az ő triójuknál a középen álló játékos vette fel a befelé induló embert a háromból (bárki is lett volna az), a szélső védő a legszélre érkezőt, a belső védő pedig a “maradékot”. Így Prescott első olvasása, a flat ki lett kapcsolva.
Dak aztán jól lépett fel a zsebbe és kiosztott egy tökéletes passzt Amari Coopernek a sarokba. Érdemes megnézni az alábbi képen, hogy már a levegőben van a labda, amikor Cooper megcsinálja az irányváltást az útvonalában, úgyhogy az anticipationnel sincs semmi gondja Prescottnak.
A játékot elsősorban azért hoztam, mert szuper sakkjátszma a támadók és a védők közt, de Prescott is nagyszerűen hajtotta végre a playt.
Hot read
Na és akkor most jöhet az, hogy többek közt miért is olyan magas szintű irányító Dak Prescott.
Harmadik és 5 a szituáció, tehát ismét kulcshelyzet. A Buccaneers a támadók bal oldalán egy az egyben emberezik, jobb oldalon viszont zónázást hívtak. A falról beszélünk mindjárt bővebben, egyelőre annyi, hogy hét a hat ellen vannak a védők.
Prescott tehát számíthat rá, hogy jöhet egy védő blokkolatlanul, szóval gyorsan kell szabadulnia a labdától (hot read) és meg kellene csinálni a first downt is. Képként nem tudom visszaadni, szóval most menjetek vissza és nézzétek meg újra a széles, majd a hátsó kamerából is, hogy mennyire elképesztő, amilyen passzt kiosztott a szélre, miközben Suh gyorsvonatként rontott rá. Ennél magasabb szintet nem nagyon lehet képviselni.
Na és akkor a cikk lezárásaként bónuszként nézzük meg, mi is volt itt a line of scrimmage körül, mert ez is baromi izgalmas. A Buccaneers ugyanis felállt ezzel az őrült hetessel a vonalra. A két szélre tették a két belső védőfalembert, eggyel beljebb egy-egy edge rushert, még beljebb egy-egy linebackert, középre pedig ismét egy edge rushert. És akkor nézzünk rá a nevekre, ez ugyebár nagyjából 4-5 elit játékos és a maradék 2-3 pedig nagyon jó. Ezzel szembe találni magad, akár falemberként, akár passzblokkoló futóként, akár irányítóként, rendkívül félelmetes.
Ki fog jönni? Ki lép vissza? Ki kit vegyen fel? Ráadásul bárkit veszel fel, nem megszokott “felépítéssel” rendelkezik. Hányszor kellett karrierjében Tyron Smith-nek 160 kilós embert blokkolnia? Nagyon összezavaró lehet, főleg ha nem találkoztál még vele. És a támadókoordinátoroknak, faledzőknek is belefájdul a fejük, hogy mit találjanak erre ki. Todd Bowles most biztosan egy pár túlórára készteti ezzel a jövőbeli ellenfeleket.
A Bucs párszor bejátszotta ezt egyébként bizonyos variációkban, és különböző válaszokat adott rá a Boys (ezt Ted Nguyen mutatta be Mitchell Schwartz segítségével a TheAthleticen). Először azt találták ki, hogy az öt “nagy” védőt felvették, a két linebacker pedig Elliott és Prescott felelőssége volt – ez azonban nem sikerült elég jól, Elliottnak volt nehéz szöge a másik oldalról érkező LB miatt.
Opció volt egy balra tolódás, amikor Smith felveszi Veát, a többi négy támadófalember pedig bal oldalra tolódik és az ottani lyukba érkező védőt veszi fel. Ennek hátránya, hogy Elliottra marad egy nála 30 kilóval nehezebb ember, és még így is jöhetne Suh blokkolatlanul, ha mindenki érkezik.
Itt pedig azt találta ki a Cowboys, hogy mindenkinek jut egy ember és Suh fixen blokkolatlanul marad. Ilyen esetben mindig a szélső embert kell szabadon hagyni, hogy minél hosszabb útja legyen az irányítóhoz – tehát ne a centerrel felálló JPP-t hagyd blokkolatlanul.
A Bucsnál viszont nem jött mindenki, hanem ketten is hátraléptek coverage-be, így a bal oldali guard és a jobb oldali tackle is blokkolandó ember nélkül maradt, Suh pedig szabadon érkezhetett meg Prescottra. Itt is kiemelhetjük, hogy az irányító mennyire jól oldotta meg a helyzetet, beleállva a nehéz passzba ütésre várva, és hibátlanul megoldva azt.
Schwartz szerint egyébként talán a legjobb megoldás az lehet, ha bal oldalon a három falember és Elliott felveszi a 4 védőt, a jobb guard és a jobb tackle pedig felveszi a jobb oldali három védőből a “legveszélyesebb kettőt”, tehát rossz esetben a két belső játékost, jó esetben viszont valaki hátralép és kettő vs kettőben lesznek ott.
Holnap érkezik elemzés a hétvégi meccsek néhány játékáról.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások