Connect with us

Összefoglaló

A Texans és az Eagles a csoport élén, ráadásul nyert a Panthers és a Broncos is

A kevésbé hájpolt mérkőzések is érdekesen alakultak, hiszen nyerni tudott a Broncos, az Eagles, a Panthers és a Texans is. A Lionsnek pedig a tisztes, szimpatikus helytállás sikerült. 

Philadelphia Eagles @ Atlanta Falcons 32-6

Az egyik oldalon mindenkit lehet dicsérni, a másikon pedig senkit: az Eagles elég könnyedén lépett át a Falconson. Az első negyed alapján még úgy tűnt, hogy végig szoros lehet a meccs kis oda-vissza pontszerzésekkel, azonban Atlantában nagyon gyorsan elfogyott a tudomány támadóoldalon, hiszen két mezőnygólt követően 6 punt és 2 turnover on downs következett. A Packers mellett a Falcons az egyetlen csapat eddig a fordulóban, amely nem tudott TD-t szerezni. Nem volt valami jó bemutatkozás ez a főedző Arthur Smith-től, így nagyon hosszú lehet ez a szezon.

Az Eaglesnél ellenben minden kiválóan működött. Nick Sirianni főedző nagyon jó gameplant rakott össze, kreatívak voltak a játékhívások, jól egyensúlyban volt a csapat mindent tekintve, a screenek is visszatértek, szóval meglepően jó volt nézni a támadósort – amely egyébként EPA/play alapon a tavalyi 16 meccséből 15-öt lepipált. Jalen Hurts egészen kiválóan játszott, az egyik legjobb irányító volt a fordulóban: 77%-os pontossággal dobált 264 yardot és 3 TD-t interception nélkül, emellett volt még hét futása 62 yardért. Pontos volt, nem hibázott és voltak extra játékai is. A támadófal is magas szinten játszott, futáshoz, passzhoz és screenekhez is jól blokkolt, ahogy a matchupra pillantva várni is lehetett, hiszen a Falcons védőfala kifejezetten gyenge lábakon áll. A futások mentek Sandersszel és az újonc Gainwellel is, emellett szerzett elkapott TD-t az újonc DeVonta Smith és a másodéves Jalen Reagor is, szóval ilyen téren is lehet reménykedni a jövőben. Hozzátehetjük persze, hogy a Falcons védelme nem épp az erősebb egységek közé sorolandó, sőt, szóval könnyű tesztet kapott kezdésnek a Sirianni-Hurts offense, de ötösre vizsgáztak.

A Sasok védelmét is lehet dicsérni, hiszen az első két drive ingatagsága, gyenge futás elleni védelme és elrontott szerelései után ők is átvették az irányítást. Az első két drive-ban 146 yardot engedtek (de csak két field goalt), onnantól pedig összesen 114-et. Ahogy várni lehetett, a védőfal belseje dominálta a Falcons támadófalának belsejét, és ez alaposan rányomta a bélyegét a játék képére. Ám nem a legnagyobb név Fletcher Cox, hanem Javon Hargrave és Hassan Ridgeway nyújtott igazán maradandót középen, például az újonc Jalen Mayfield kárára, aki nagyon gyenge volt guardban. Jonathan Gannon védőkoordinátornak is elég jól sikerült a bemutatkozása, hiszen a defense nem engedett TD-t Matt Ryanéknek, ráadásul még csak hosszú, 20+ yardos játékot sem, amit egyik másik csapat sem mondhat el magáról az első fordulóból. Hogy ez mennyire a Falcons offense bénasága vagy az Eagles defense érdeme, a következő hetekben majd kiderül.

(katonadani)

Denver Broncos @ New York Giants 27-13

Meggyőző sikert aratott a Broncos és Vic Fangio megszerezte első szeptemberi győzelmét a csapat élén. Ráadásul a különbség nagyobb is lehetett volna, mert az első félidőben is nagy fölényben játszott a Denver, de ott a red zone környékén elakadtak a dolgok buta hibáknak köszönhetően (helló Albert O). A fölény azonban végül beérett és magabiztos győzelem lett a vége.

Elsőként Teddy Bridgewatert kell kiemelni, aki parádésan játszott. Nagyon jól kerülte el a zsebben a rá nehezedő nyomást, kiválóan osztogatott és még improvizációs játékokat is összehozott. Elég jól mutatott egy egyébként erős védelem ellen, a PFF-nél az előzetes értékelések alapján a forduló egyik, ha nem a legjobb irányítója lesz, illetve EPA/play és CPOE kombinációban is top3-as teljesítményt nyújtott. Lehet dicsérni Pat Shurmurt is, aki volt csapata ellen kiválóan hívta a játékokat, passzorientált volt a támadósor és sokszor voltak üresen az elkapók. Ez perszer a WR-ek és TE-k dicsérete is, akik folyton elszakadtak és összességében jól játszottak, bár azért pár hibájuk volt. Fontos megemlíteni, hogy Jerry Jeudy megsérült és több hetet ki kell hagynia. Melvin Gordont lehet még kiemelni például ezért a 70 yardos futásésrt.

A túloldalon a támadófalat szintén nagy kritika érheti, főleg a jobb szélen Nate Soldert és Matt Peartet, akik elég fogalmatlanok voltak Von Millerrel szemben, de Barkley 10 futás, 26 yard mutatójából az is látszik, hogy a futásblokkolás sem ment. Az elkapók már jobban néztek ki, főleg Sterling Shepard a slotban, de Kenny Golladay is – ellentétben Slaytonnal, akinek három-négy dropja is volt. Daniel Jonesnak volt pár szép megoldása, de ismét volt fumble-je és interceptiont érő dobása is, úgyhogy továbbra is nagyon hullámzó a teljesítménye. A Broncos védőfala szuperül muzsikált és többek közt Josey Jewellt is kiemelhetjük a linebackerektől, mint jól teljesítő játékos. Említsük meg még negatívumként Jason Garrettet, akinek koordinálásával a Giants támadósora átlagban mindössze 17,3 pontot szerez meccsenként.

(katonadani)

New York Jets @ Carolina Panthers 14-19

Zach Wilson bemutatkozása és Sam Darnold bosszúja közül utóbbi sikerült jobban, és a végeredmény nem is mutatja meg jól, mekkora különbség volt a két csapat közt a meccs nagy részében.

Persze a meccs eleje a Panthersnek sem indult jól, a puntok során egy red zone-ban elvesztett fumble követte, de azzal a drive-val legalább megindult valami és a félidő előtt még három pontszerző akciót könyvelhettünk el a Carolinától, előbb egy Darnold – Robby Anderson hosszú összeköttetést, ahol mindkét játékos bosszút állhatott volt csapatán, majd Darnoldnak egy futott hatpontossal még nagyobb lehetett a mosoly az arcán. A második félidőben aztán megint leeresztett az egység, hogy most a magabiztos előny tudatában vagy sem, az jó kérdés, mindenesetre a második 30 percben csak 3 pont és 4 punt jött össze a Panthersnek.

A Jets offense viszont még ennél is katasztrofálisabb volt. Az első félidőben négy punt, egy interception és egy turnover on downs jött csak össze, Wilson folyamatos nyomás alatt volt, sem így, sem blitz esetén, sem harmadikra, sem play actionnel, sem hosszú passzal nem sikerült egyetlen sikeres átadást sem összehoznia. Majd mikor végre sikerült TD-t szerezni, akkor meg a left tackle Mekhi Becton sérült meg, akinek hosszú heteket kell majd kihagynia. Végül még egy TD-vel sikerült szorossá varázsolni az eredményt, de teljesen egyértelmű volt, hogy alárendelt szerepben volt a Jets a meccs egészében.

A Panthers védőfala dominálni tudott, a Jets támadófalát folyamatosan megverték, hatszor sackelték és 11-szer ütötték meg Wilsont. Egyáltalán nem tudott kényelembe helyezkedni a fiatal QB, ráadásul az elkapói sem segítették Corey Davisen kívül, akinek két TD és 97 yard összejött. Wilsonnak a második félidőben volt már pár jó játéka, de összességében ez egy csalódást keltő bemutatkozás volt. Érdekes taktika volt egyébként a Pantherstől, hogy a két kezdő linebacker, Shaq Thompson és Jermaine Carter  mezszámot váltott a meccs előtt, hogy ezzel is összezavarják az újoncot.

A Jets védelme a vártaknak megfelelően nem teljesített valami jól, nagyon hiányoznak a tehetségek a defense-ből. Robert Saleh a második félidőben arra kényszerült, hogy egész sokat blitzeljen, mert a secondary kicsit sem tudta tartani az elkapókat, négy emberrel pedig nem sikerült nyomást generálni, így egy ideig könnyen tudott haladni a Panthers. Ez a blitzelés segített és több hibához vezetett a Panthers oldaláról – persze egy rutinosabb QB ellen ez sem lesz csodafegyver.

Side note-ként kérdezném meg így a végén, hogy a Panthers mégis milyen oknál fogva puntolt a Jets 33 yardos vonaláról még az első félidőben? A szurkolók teljes joggal fütyülték ki őket ezért. Itt most nem múlott ezen semmi, de azért elég furcsa döntés volt és máskor ez visszaüthet.

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Detroit Lions 41-33

A vártnál talán szorosabban kezdődött a mérkőzés, a Lions offense kifejezetten életképesnek tűnt, aztán jött a Shanahan magic, ami megspékelve a detroiti védelem minőségével egy 38-10-es állást eredményezett a harmadik negyed elején. Ennek ellenére a végén a 49ers izgulhatott, ez a Lions ugyanis tényleg kiharapja az ellenfél térdkalácsát.

Óriási kérdés volt, hogy milyen lesz a Detroit Lions. A főedző Dan Campbell egy lelkes, az utolsó csepp véréig harcoló, ezer fokon pörgő gárdát ígért, és ezt maradéktalanul megkaptuk. A labda mindkét oldalán a játékosok úgy örültek minden egyes kicsit is sikeres játéknak, mintha épp Super Bowlt nyertek volna, ráadásul 28 pontos hátrányban sem tojták le az egészet, hanem tényleg küzdöttek a végsőkig. Egy nagyon szimpatikus, szerethető csapat benyomását keltette a Lions, amit még egy 49ers kaliberű gárdának sem szabad lenéznie.

A Stafford nélküli offense kifejezetten jól muzsikált, Anthony Lynn egész pofás kis rendszert rakott össze. Jared Goff elkapók nélkül jutott 338 yardig és három TD-ig (csak az a csúnya INT-je ne lett volna), ami nem semmi teljesítmény: a tight end TJ Hockenson és a két futó, D’Andre Swift és Jamaal Williams 8-8 elkapást jegyeztek 30 targetből, melyből 218 yard és két TD született. Előbbi elit teljesítményt nyújtott, nagyon hamar a liga egyik elit tight endjévé válhat, utóbbi kettő pedig remekül egészítette ki egymást: a földön is ugyanannyi szerepet kaptak (11 vs. 9 futás Swift javára) és elég hatékonyan tudtak dolgozni.

A fenti trió összesen 311 total yardot és három TD-t szerzett, míg az elkapók 120 yardot és egy TD-t tettek a közösbe. Ez hosszú távon nagyon vissza fog ütni, ugyanis nem nagyon van szélső játék, csak screenekkel és rövid passzokkal pedig nem mindig lehet haladni, de a Swift, Hockenson és Williams fantasy tulajok örülhetnek, sok pontot fognak termelni.

A Lions támadófala Taylor Decker hiánya ellenére nem volt botrányos, ami annak is köszönhető, hogy Penei Sewell egyértelműen otthonosabban mozgott a bal oldalon. Nem játszott nagyon jól, de a jobb oldalon mutatott szenvedéshez képest kész felüdülés volt a játéka. Emellett Jared Goffot is meg kell dicsérni, aki elég jól osztogatta a labdákat, még ha volt is pár csúnyán benézett passza. Ezzel együtt ilyen teljesítmény és hozzáállás mellett reális esély van győzelmeket szerezni: természetes rájátszásról vagy pozitív mérlegről ne álmodozzon senki, de az 1/1-re most nem fogadnék.

A védelemről sok jót nem lehet elmondani. Amíg igazán tétje volt a meccsnek, nem nagyon sikerült megállítani a 49erst, volt pár brutálisan benézett coverage (Jeff Okudah egyelőre nagyon nem hozza az 1/3-as szintet), nem működött a pass rush, és a futás elleni védelem is romokban volt. Vicces módon pont a védőknél nem lehetett annyira érezni a térdkalapács harapós mentalitást, eléggé meg voltak szeppenve néha a játékosok. Ennél csak jobb lehet.

Amennyire kellemes csalódás volt a Lions, annyira kellemetlen a 49ers – legalábbis a védelem. Persze egy 28 pontos előny kiépítése után nem elvárás, hogy ezer fokon pörögjön a defense, de a leeresztett védelmek se gyakran engednek 33 pontot és 454 yardot. Már a meccs elején voltak meglepően jó Lions drive-ok, ami nem túl biztató, tekintve, hogy nagyjából három emberre kellett figyelni. Ennél nyilván sokkal több van az egységben, de most ez elég minimálra sikerült.

Az offense ellenben parádés volt. A Lions védelem ugyan nem a legjobb fokmérő, de folyamatosan jöttek a kreatív játékok, működött a futás, a támadófal is korrekt volt és Jimmy Garoppolo is úgy játszott, hogy fel se merüljön a lecserélése. Ugyan volt 1-2 kevésbé ideális megoldása, de nem adta el a labdát, 314 yard mellett volt egy TD-je is, teljesen rendben volt a teljesítménye. Sajnos a Lance-csomagból nem sokat láttunk: mindössze egy futása és egy passza volt az első körös újoncnak, bár a passzából legalább egy 5 yardos TD-lett.

Egyébként lenyűgöző, hogy Shanahan mennyire parádésan tudja kihasználni a rendelkezésre álló alapanyagot. Erre a legjobb példa Deebo Samuel, aki kilenc elkapásból 189 yardot és egy TD-t szerzett, míg Brandon Aiyuk konkrétan egyszer sem volt célba véve. A futóknál meg tényleg mindegy, ki játszik, hiszen Mostert sérülése után Eli Mitchell 19 alkalommal kapta meg a labdát és hozott 104 yardot meg egy TD-t. Ebben az offense-ben bármikor bárki lehet nyerőember, védőkoordinátor legyen a talpán, aki fel tud belőle készülni.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Houston Texans 21-37

A hétvége egyik legdurvább meccse: a Houston Texans agyondominálta a Jaguarst, amivel jóval távolabb került az 1/1-től. Bár látva a legújabb 1/1-est, ezt talán nem is bánják.

A Texans az egész liga legérdektelenebb csapata jelenleg: egy olyan főedző irányítja, akit nagy valószínűség szerint egyetlen évre neveztek ki, a roster tele van öreg, kvázi levezető játékosokkal, akik máshová egyáltalán nem kellettek, miközben az irányító a karriercsere Tyrod Taylor (a ligaelit Deshaun Watson pedig minden áron menekülne). Nyílt titok, hogy a cél az 1/1 és egy teljes rebuild, így az ember valamilyen szinten jogosan azt várta, amit a tavalyi Jaguarstól: enervált, semmilyen játékot és “legyen már vége” mentalitást. Ehhez képest a houstoni öregek lelkesek voltak, szinte már térdkalácsharapós szinten, miközben a világ minden pénzéért elcsábított főedzőzseni által irányított és az 1/1-es QB-val megspékelt Jaguars rosszabbul nézett ki, mint tavaly.

Kezdjük a védelemmel: ugyan futás ellen sikerült valami minimális ellenállást kifejteni, pass rush-ban vagy coverage-ben nulla volt az egész. Az még hagyján, hogy a védők nem tudták lekövetni a Texans támadóit vagy megverni a bottom 5-ös támadófalembereit, hisz egy 1/1-es csapatról beszélünk. Az viszont durva volt, hogy amikor a Houston támadói elindultak egy irányba, akkor a Jaguars védői elindultak egy teljesen random irányba. Nem igazán lehetett megállapítani, hogy mi vagy ki ellen próbáltak védekezni, de Tyrod Taylor úgy passzolt 291 yardot és két TD-t, hogy a legtöbb esetben 5-10 méteres körzetben nem volt védő az elkapón.

Persze a védelem gyengélkedése valamilyen szinten benne volt a pakliban, de hogy a támadók is ennyire borzalmasak legyenek? Trevor Lawrence állítólag egy korszakos tehetség, az új Andrew Luck, ehhez képest olyan homály volt, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okozott. Volt ugyan három TD-je, de az 51 passzkísérletéből nagyjából ennyi volt átlagon felüli, ellenben több INT-t érő dobása is volt, a három pickje pedig olyan amatőr szintű volt, mintha mi dobtuk volna a flag focin (pedig a Texans minden kicsit is értékes secondary játékost elcserélt). A Jaguarsban semmi biztató nem volt, óriási csalódás az egész franchise.

A Texans teljesen rendben volt. Ehhez persze kellett az ellenfél is, de Taylor jól osztogatta a labdákat, lábon is jól mozgott, működött a futójáték és Brandin Cooks is hozta a kötelezőt. Ellenben borzasztóan vicces, és egyben szomorú, hogy úgy tűnik, a DeAndre Hopkinsért megszerzett David Johnson jelenleg a harmadik számú futó Mark Ingram és Phillip Lindsey mögött és leginkább csak a passzjátékoknál használható. Így utólag még borzalmasabb az a csere.

A védelem korrekt volt, de igazából nem kellett nagyon megerőltetnie magát senkinek, így inkább Joey Slye-t emelem ki, aki a pocsék tavalyi és az idei előszezonban mutatott teljesítménye után mind a hét rúgását értékesítette. Kis siker ez, de Houstonban már ennek is örülni kell.

(renningan)

4 Comments

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!