Connect with us

Összefoglaló

Stafford bemutatkozása, előrehozott AFC-döntő (?), kiütéses Packers-vereség

A szezon hivatalos nyitánya megvolt csütörtök éjjel, az igazi futballdömping élmény pedig tegnap tért vissza az életünkbe, jobbnál jobb meccsekkel. Az összefoglalók első adagjában szó lesz Matt Stafford bemutatkozásáról új csapatában, a hét talán legjobb meccsét hozó Chiefs-Brownsról, a Jacksonville-be költöztetett Packers-verésről, illetve a vártaknál jóval gyengébb támadóproduktumot hozó Bills-Steelersről. 

Chicago Bears @ Los Angeles Rams 14-34

Az előszezonban semmit nem láttunk a Ramsből és különösen Matt Staffordból, így mindenki nagyon várta már, mire megy a korábbi 1/1-es egy top 5-ös támadóguruval. Jelentem, a bemutatkozás tökéletesre sikerült.

Stafford második passza rögtön egy 67 yardos TD-lett, ezen kívül a meccsen kiosztott még egy 56 yardos átadást is, összesen pedig 321 yardot és három TD-t szerzett. Nagyszerűen hajtotta végre az utasításokat, remekül ment végig az olvasásokon, jól improvizált és nem igazán volt hibája. Ráadásul még rengeteg hely van hova fejlődni: nagyon látszik rajta, hogy a bootlagek és McVay hasonló nyalánkságai még eléggé testidegenek tőle, biztosan kell 5-6 meccs még, mire teljesen otthonosan fog mozogni a rendszerben, de a Bears védelme ellen mutatott teljesítménye mindenképp biztató.

Külön öröm Rams szempontból, hogy elég jól muzsikált a támadófal, működött a futójáték, illetve Cooper Kupp, Tyler Higbee és Robert Woods is csúcsformában van. Mindez a védelemről már nem feltétlenül mondható el: bár jöttek a nagy játékok, de a 6,8 yardos engedett futásonkénti átlag, illetve az, hogy az első három negyedben gyakorlatilag semmilyen nyomás nem érkezett Andy Daltonra, nem túl biztató. Sokáig Aaron Donald is észrevehetetlen volt, Jalen Ramsey-n kívül senki nem tűnt igazán élesnek, de a végére kezdett összeállni a dolog. Nagy tételben mernék fogadni arra, hogy idén nem lesz top 1, talán még top 5 sem a védelem, de kis szerencsével egy top 10 közeli szint összejöhet.

A Bearsnek nincs túl sok oka nincs az optimizmusra. A védelem nem volt botrányos, de nem igazán tudott mit kezdeni Stafforddal, illetve a post útvonalakkal – mindkét benyelt hosszú TD egy benézett coverage-nek volt leginkább köszönhető. Az elit védőfalból nem csinált szinte senki semmit, Khalil Macknek a harmadik negyed végére szó szerint nem volt értékelhető megoldása, és közel sem biztos, hogy sikerült akárcsak egyszer nyomást generálnia (a negyedik negyed elején az NFL grafikonja alapján még nem volt neki).

Érdekes módon a támadósor tűnt potensebbnek. A futás jól működött, a passzjátékkal is sikerült néha haladni, de kulcsszituációban mindig jött valami hiba. Andy Dalton nem volt annyira szörnyen rossz, de egyértelműen nem kezdő matéria már. Mellette szól ugyanakkor, hogy képes gyorsan dönteni (ennek is köszönhetően nem tudta nyomás alá helyezni a Rams), amire emellett a támadófal mellett szükség is van, míg Fields néha nagyon vakon tud lenni és végtelenül hosszú ideig tartja a labdát (nem konkrétan most, hanem úgy általában). Egyelőre nem biztos, hogy megérne egy cserét, bár az újonc irányító már az első futott TD-jét is megszerezte, a lábaiban rengeteg a potenciál.

(renningan)

Cleveland Browns @ Kansas City Chiefs 29-33

A várakozásnak megfelelően nagyon magas színvonalú, végig kiélezett csatát hozott a tavalyi playoff meccs visszavágója, egy fordulatos mérkőzésen végül a Chiefs diadalmaskodott.

Nagyon jól indítottak Kevin Stefanskiék, hozták a tavaly működő elemeket, Nick Chubb futásaira épült szinte az összes támadás, ezeket váltva pedig play action játékokkal haladtak a levegőben, az újonc Anthony Schwartz 3 elkapásból 69 yardot szerzett, abból 60-at mindjárt az első negyedben. A playhívás ugyanolyan agresszív volt, mint tavaly, már az első drive-ban nekimentek egy 4. és rövid szituációnak, majd a második negyedben szintén, valamint az első TD után kétpontosra mentek egyből, amivel 8-0-ra vezettek a vendégek. Az első félidőben két fontos játékos is kiesett a Brownsból, az LT Willst sérülés miatt vitték le, Ronnie Harrison safetyt pedig kiállították, miután megtaposta Clyde Edwards-Helaire-t és meglökte az egyik Chiefs segédedzőt. Wills helyére Chris Hubbard állt be, akit Chris Jones (aki az egész meccsen fantasztikus volt) az első félidő végén nagyon könnyedén megvert, emiatt kikerültek mezőnygól-távból.

A Chiefsnél szokás szerint Travis Kelce (6 elkapás, 76 yard, 2 TD) és Tyreek Hill (11 elkapás, 197 yard, 1 TD) volt a fő célpont, bár az első félidőben Hillt viszonylag jól leszedte a két magasan lévő safety, így leginkább a rövid passzos játékkal tudta mozgatni a láncot a hazai csapat.

Az első félidőt inkább a Browns dominálta, Mahomesnak volt egy remek futott TD-je, amivel 22-10-re még mindig a Cleveland vezetett, viszont a második félidőben három nagy egyéni hibát is vétettek, amitől vérszagot kapott a Chiefs és megfordították a mérkőzést. Először Chubb kezéből Juan Thornhill ütötte ki a labdát, majd Hunt TD-je után Mahomes bombáját Hill húzta le, John Johnson pedig csak kereste a labdát.

Egy Browns 3&out után pedig Gillan első puntjához készülődött, azonban nem tudta megfogni a labdát, és a Browns 15 yardosáról jöhetett a KC, amiből majdnem egyből meg is fordították a mérkőzést. A végén még volt egy Mayfield interception, amit nagy nyomás alatt dobott, ezzel Mahomes még mindig veretlen szeptemberben, a Browns pedig 2004 óta továbbra sem tud nyerni a nyitómeccsén.

A vereség ellenére ez egy nagyon erős Browns csapat, amely hasonlóan jó playhívásokkal, egy megbízható Mayfielddel és a futó-tandemmel sokáig mehet, ha a most látott egyéni hibákat ki tudják küszöbölni. A Chiefs pedig a Chiefs, továbbra is ők az AFC favoritjai.

(löfli)

Pittsburgh Steelers @ Buffalo Bills 23 – 16

Az új szezont elsősorban a Bills szurkolók várták nagyobb reményekkel, és a meccs legelső játéka alapján úgy is hihették, valami elkezdődött. Mindjárt a kickoffból a Buffalo visszahordója, Isaiah McKenzie a Pittsburgh 24 yardosáig futott vissza. A nagy visszahordásból azonban nem tudott sokat kamatoztatni a Bills, egy gyors 3&out következett, és a jó mezőnypozícióból csak mezőnygól lett. A támadóknak a meccs további részében sem ment a játék, és az első félidő végét leszámítva képtelen volt a Bills egy értelmes drive-ot összehozni. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a Steelers pass rush egész meccsen megverte a hazaiak támadófalát. Ez a dominancia elsősorban nem sackekben mutatkozott meg (összesen háromszor vitték földre Allent), hanem holdingok számában. A Buffalo támadófala sokszor csak szabálytalanság árán tudta távol tartani a Pittsburgh védőket Allentől, és ez olyan hosszú downokat eredményezett, ami már sok volt a Billsnek.

A vendégek támadói már nem voltak ennyire dominánsak, sőt az első félidőben mintha pályán sem lett volna a Steelers offense. 30 perc alatt alig 50 yardot tudtak megtenni. Főleg a futójáték volt borzalmas, az elsőkörös Najee Harris sehol nem talált lyukat, és még 10 yardig sem jutott el. Big Ben sem találta meg az elkapóit, puntok követték egymást az egész félidőben. A szünetben azonban sikerült valamennyire rendezni a sorokat, és ha nem is látványosan, de javult a támadósor, és a következő 3 drive-ban sikerült 13 pontot szerezni. Igaz ehhez a Bills furcsa döntései is kellettek.

A hazaiak az első félidőben többször is 4&rövid szituációban találták magukat 40 yard környékén. Akkor nem mentek neki, ellenben a 3. negyedben 4&8-nak a félpályán igen, ami nem jött össze, így rövid pályát adtak az ellenfélnek. A következő drive-ban ismét félpálya környékén nekiment 4&rövidre a Bills, ezúttal azonban egy olyan furcsa fake játékot hívtak be, amiből végül -7 yard jött össze. Ismét rövid pályát kapott a Pittsburgh, és ismét élt a lehetőséggel, ezúttal egy TD drive formájában.

A Billsnek még így is lett volna esélye, de 10 perccel a vége előtt a Steelers blokkolta a puntot, amiből végül TD is lett. Ezzel a Steelers 20-10-re módosította az állást, és a Buffalo játékában nem volt benne, hogy szűk 10 perc alatt még 10 pontot szerezzen. Nem is sikerült, mindössze két mezőnygól jött össze, amire a Steelersnek is volt még egy válasza.

A második félidőt látva egyértelmű, ki érdemelte meg jobban a győzelmet. A Steelers nagyjából azt hozta, amit várni lehetett tőle, erős védelmet, és döcögős, de azért működő támadójátékot. A Bills azonban messze tudása alatt játszott. Ez nem az a csapat volt, amelyik tavaly AFC döntőig jutott.

(jarred)

Green Bay Packers @ New Orleans Saints 3-38

Páran sejtették, hogy Brees után sem áll majd meg az élet a Saintsnél, de ilyen domináns játékra kevesen számítottak a louisianaiaktól. Jameis Winston pontos volt és bár nem kértek tőle lehetetlen feladatot, remekül élt a lehetőségeivel. Sokat elmond, hogy a 4. negyedben már 4 TD-je volt, miközben nem érte el a 100 passzolt yardot. Az 5. TD azonban már az igazi régi idők bomba karú Winsonját idézte. A meccset végül 5 TD-vel, 148 passzolt- és 39 futott yarddal zárta.

Az oldalvonalak mellett nagy volt ma a differencia. Támadóoldalon Sean Payton azt csinált, amit akart. A futójátékot simán tolták le az ellenfél torkán, Winston pedig folyamatosan üresen álló elkapókat játszhatott meg. Természetesen a második félidőben a nagy hátrány és a labdavesztések miatt a Packers már már túlontúl is agresszív volt és szinte semmi se sikerült nekik, így többször kezdhette meg a Saints a támadását a Green Bay térfelén vagy egyenesen a red zone-ban.

Amíg a kezdők játszottak, a Packersnek nem volt sikeres 3. downos kísérlete. Aaron Rodgers 2 pickkel fejezte be a meccset és pontosan úgy játszott, mint aki 7 hónapja alig edzett. A garbage time-ban beálló Jordan Love is összehozott egy fumble-t még a meccs legvégén, így a Packers RZ hatékonysága kettőből kettő labdavesztés.

Az irányítójáték mellett a földön lehet keresni a különbséget. A Saints 173 yardot szerzett a földön, míg a Packers 43-at. Alvin Kamara 83-ja mellé Tony Jones is 50-et tett a közösbe 11 carryből.

A támadók mellett azonban a Saints védelmét is csak dicsérni lehet. Az újjáalakuló Packers támadófalon többször tudtak átjönni és zavart okozni a backfielden, de a coverage teljesítményük volt igazán kiemelkedő. Egész este szorosan őrizték a Packers elkapókat és kiemelt figyelmet kapott Davante Adams. Marshon Lattimore újoncidényét idézően játszott. Folyamatosan ott volt az elkapók mellett és több átadást is megakadályozott egy leütött labda mellett.

A nyers statisztikákat nézve a Saints kiütéses győzelmét nem mondaná meg az ember, de kulcshelyzetekben sikerült labdát szerezniük és minden egyes alkalommal amikor lehetőségük volt rá, büntették a hibákat gyors TD-kkel. Winston remekül játszott, a fal tökéletesen megvédte, ami jó alapot ad egy ilyen remek védelem mellé. A Packersnek fel kell pörögnie ezután a kijózanító vereség után, ami Rodgers karrierjének legnagyobbja lett.

(alatriste)

16 Comments

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!