Connect with us

Játékos Portré

A szó szerint legnagyobb bust – JaMarcus Russell

Bust alatt azokat a játékosokat értjük, akikkel szemben a profik közé kerülésük előtt magasak voltak az elvárások, ami abban manifesztálódott, hogy a draft elején választották ki őket, ám ezeknek egyáltalán nem tudtak megfelelni és felsültek az NFL-ben. Annak, hogy egy játékosból bust lesz, sokféle oka lehet. Volt, aki sérülés miatt nem tudta kihozni a benne rejlő potenciált, volt, aki nem volt elég atletikus vagy nem volt elég képzett NFL szinten, volt akit drog/alkoholfüggőség akadályozott meg ebben. A média szerepét is meg kell említeni, hiszen sokszor érdemtelenül magasztalnak fel játékosokat a draft előtt, pedig az egyetemen elért sikerek nem jelentenek garanciát arra, hogy a profik között is hasonlóan szerepel az adott játékos. Részben ide tartoznak a workout warriorok, akiknek a draftértékük egy jó Combine vagy Pro Day után ugrott meg jelentősen, de indokolatlanul. Összességében viszont elmondható, hogy annak, hogy valakiből bust lesz, a leggyakoribb és a legnyomósabb oka az, hogy az adott játékos hiába volt tehetséges, egyszerűen büdös volt neki a munka. Az utóbbi kategória állatorvosi lova jelen portrénk alanya, JaMarcus Russell. 

JaMarcus Trenell Russellnek a kezdetben minden könnyen jött ebben a sportban. Már 15 évesen 6’3 magas volt, 185 fontot nyomott, a termetével kiemelkedett korosztályából. Emellett dobni is tudott, nem meglepő, hogy egyből kezdő irányító is lett a Williamson High Schoolban. Az Alabama állambeli Mobile városának középiskolájából több játékos került az NFL-be, itt pallérozódott például Nick Fairley is. Russell rögtön elsőéves középiskolásként az állami döntőig vitte csapatát, és már 15 évesen ösztöndíjajánlatokat kapott a legjobb egyetemi futballprogramoktól.

Végzős éve után már több középiskolai rekordot tartott Alabama államban, ahol a futballnak nagy hagyománya van. Ekkorra már olyan legendák keringtek róla, hogy térden állva képes 70 yardra elhajítani a disznóbőrt. Annyira nagyot tudott dobni, hogy még gerelyhajításban is versenyezett. Talán nem meglepő, hogy 5 csillagos recruit volt. Az LSU Tigers ösztöndíjajánlatát fogadta el, amely csapat akkor bővelkedett a tehetségekben. Rögtön első egyetemi évében, a 2003-as szezonban bajnok lett a Tigers Nick Saban keze alatt, de ezt az évet még kiülte JMR.

Az egyetemen számára ismeretlen helyzettel találta magát szembe Russell: verseny volt azért, hogy ki legyen a kezdő QB. 2004-ben, redshirt freshmanként nem tudta kiharcolni a kezdőbe kerülést, a szezon nagyobbik részében Marcus Randall irányított. Ezután Nick Saban elköszönt, és a Miami Dolphins vezetőedzője lett. Az új HC, Les Miles kezdőnek nevezte ki Russellt 2005-ben. De még ekkor sem volt biztos a helye a csapatban, mert ott volt egy bizonyos Matt Flynn, aki ígéretesen játszott, amikor lehetőséget kapott (később Aaron Rodgers cseréje lett a Packersben, majd egy ponton még a Raiders első számú irányítója is volt). Flynn a 2005-ös Peach Bowlban 40-3-as győzelemre vezette az LSU Tigerst a Miami Hurricanes ellen.

Bár nem volt teljesen egyértelmű a helyzet, Russell a 2006-os szezonban is az LSU kezdő irányítója maradt. Ekkorra már a Tigers bővelkedett az olyan tehetségekben, akik később első körben keltek el a drafton (Dwayne Bowe, LaRon Landry, Glenn Dorsey, Tyson Jackson). Ennek ellenére rögtön a harmadik héten kikaptak az Auburntől, úgy, hogy mindössze 3 pontot tudtak szerezni. A következő pofon a szezon hatodik meccsén jött, a Tim Tebow vezette Florida Gators 23-10-re múlta felül a Tigerst. Russell gyengén játszott, három interceptiont is dobott ezen a meccsen a későbbi bajnokcsapat ellen.

De erre a teljesítményre már nem sokan emlékeztek később, mert azután sorozatban 7 meccset nyert az LSU. A Sugar Bowlon a Notre Dame volt az ellenfél, és Brady Quinn, aki a drafton is konkurenciát jelentett számára, mint irányító. A Tigers 41-14 arányban lemosta az akkor erősen túlértékelt Fighting Irisht. Russellnek ez volt a legjobb meccse az egyetemen, nagyjából ennek köszönhetően lett 1/1-es. Nem csak a szerzett pontokat tekintve múlta felül Brady Quinnt, hanem abban is, hogy ezután őt tartották a legjobb QB prospectnek a 2007-es drafton.

Ezután következett a játékosbörze, az első helyen választó Oakland Raidersnek pedig irányító kellett. A draftot megelőzően Al Davist, a Raiders tulajdonosát és general managerét többször figyelmeztették, hogy vigyázzon Russellel, mert hiába a magasság és a bivalyerős kar, ő nem az a figura, aki a franchise arca kellene, hogy legyen…

 

A cikk folytatódik! Mindössze havi 3$ (+ÁFA) és több tucat extra cikket olvashatsz el, illetve korlátlan hozzáférést kapsz minden korábbi anyagunkhoz. Vagy légy a támogatónk további előnyökért! Ha már előfizető vagy, ne felejts el bejelentkezni (fent a menüben)!

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!