Bust alatt azokat a játékosokat értjük, akikkel szemben a profik közé kerülésük előtt magasak voltak az elvárások, ami abban manifesztálódott, hogy a draft elején választották ki őket, ám ezeknek egyáltalán nem tudtak megfelelni és felsültek az NFL-ben. Annak, hogy egy játékosból bust lesz, sokféle oka lehet. Volt, aki sérülés miatt nem tudta kihozni a benne rejlő potenciált, volt, aki nem volt elég atletikus vagy nem volt elég képzett NFL szinten, volt akit drog/alkoholfüggőség akadályozott meg ebben.
A média szerepét is meg kell említeni, hiszen sokszor érdemtelenül magasztalnak fel játékosokat a draft előtt, pedig az egyetemen elért sikerek nem jelentenek garanciát arra, hogy a profik között is hasonlóan szerepel az adott játékos. Részben ide tartoznak a workout warriorok, akiknek a draftértékük egy jó Combine vagy Pro Day után ugrott meg jelentősen, de indokolatlanul.
Összességében viszont elmondható, hogy annak, hogy valakiből bust lesz, a leggyakoribb és a legnyomósabb oka az, hogy az adott játékos hiába volt tehetséges, egyszerűen büdös volt neki a munka. Az utóbbi kategória állatorvosi lova jelen portrénk alanya, JaMarcus Russell.
JaMarcus Trenell Russellnek a kezdetben minden könnyen jött ebben a sportban. Már 15 évesen 6’3 magas volt, 185 fontot nyomott, a termetével kiemelkedett korosztályából. Emellett dobni is tudott, nem meglepő, hogy egyből kezdő irányító is lett a Williamson High Schoolban. Az Alabama állambeli Mobile városának középiskolájából több játékos került az NFL-be, itt pallérozódott például Nick Fairley is. Russell rögtön elsőéves középiskolásként az állami döntőig vitte csapatát, és már 15 évesen ösztöndíjajánlatokat kapott a legjobb egyetemi futballprogramoktól.
Végzős éve után már több középiskolai rekordot tartott Alabama államban, ahol a futballnak nagy hagyománya van. Ekkorra már olyan legendák keringtek róla, hogy térden állva képes 70 yardra elhajítani a disznóbőrt. Annyira nagyot tudott dobni, hogy még gerelyhajításban is versenyezett. Talán nem meglepő, hogy 5 csillagos recruit volt. Az LSU Tigers ösztöndíjajánlatát fogadta el, amely csapat akkor bővelkedett a tehetségekben. Rögtön első egyetemi évében, a 2003-as szezonban bajnok lett a Tigers Nick Saban keze alatt, de ezt az évet még kiülte JMR.
Az egyetemen számára ismeretlen helyzettel találta magát szembe Russell: verseny volt azért, hogy ki legyen a kezdő QB. 2004-ben, redshirt freshmanként nem tudta kiharcolni a kezdőbe kerülést, a szezon nagyobbik részében Marcus Randall irányított. Ezután Nick Saban elköszönt, és a Miami Dolphins vezetőedzője lett. Az új HC, Les Miles kezdőnek nevezte ki Russellt 2005-ben. De még ekkor sem volt biztos a helye a csapatban, mert ott volt egy bizonyos Matt Flynn, aki ígéretesen játszott, amikor lehetőséget kapott (később Aaron Rodgers cseréje lett a Packersben, majd egy ponton még a Raiders első számú irányítója is volt). Flynn a 2005-ös Peach Bowlban 40-3-as győzelemre vezette az LSU Tigerst a Miami Hurricanes ellen.
Bár nem volt teljesen egyértelmű a helyzet, Russell a 2006-os szezonban is az LSU kezdő irányítója maradt. Ekkorra már a Tigers bővelkedett az olyan tehetségekben, akik később első körben keltek el a drafton (Dwayne Bowe, LaRon Landry, Glenn Dorsey, Tyson Jackson). Ennek ellenére rögtön a harmadik héten kikaptak az Auburntől, úgy, hogy mindössze 3 pontot tudtak szerezni. A következő pofon a szezon hatodik meccsén jött, a Tim Tebow vezette Florida Gators 23-10-re múlta felül a Tigerst. Russell gyengén játszott, három interceptiont is dobott ezen a meccsen a későbbi bajnokcsapat ellen.
De erre a teljesítményre már nem sokan emlékeztek később, mert azután sorozatban 7 meccset nyert az LSU. A Sugar Bowlon a Notre Dame volt az ellenfél, és Brady Quinn, aki a drafton is konkurenciát jelentett számára, mint irányító. A Tigers 41-14 arányban lemosta az akkor erősen túlértékelt Fighting Irisht. Russellnek ez volt a legjobb meccse az egyetemen, nagyjából ennek köszönhetően lett 1/1-es. Nem csak a szerzett pontokat tekintve múlta felül Brady Quinnt, hanem abban is, hogy ezután őt tartották a legjobb QB prospectnek a 2007-es drafton.
Ezután következett a játékosbörze, az első helyen választó Oakland Raidersnek pedig irányító kellett. A draftot megelőzően Al Davist, a Raiders tulajdonosát és general managerét többször figyelmeztették, hogy vigyázzon Russellel, mert hiába a magasság és a bivalyerős kar, ő nem az a figura, aki a franchise arca kellene, hogy legyen…
Russell a 2006-os szezonjáért megkapta a legjobb egyetemi irányítónak járó Manning Awardot. Következett a Combine, ahol a mérhető attribútumokban kiemelkedett. 6’6 magas volt, bár enyhén túlsúlyosan 265 fontot nyomott. A sportmédia is elkezdte a hype-ot, Mike Mayock például azt mondta róla, hogy ülve 40 yardra tudja eldobni a labdát, térden állva 60 yardra, két lábon állva pedig 80 yard fölé. A Pro Dayre sikerült 9 fontot fogynia, és 4,84 másodperc alatt futotta a 40 yardot, ami egy ilyen nagydarab irányítótól egész jó időnek számít.
Testfelépítésre kicsit furcsa, mondhatni szokatlan volt irányítónak. Kiemelkedő magassága ellenére aránylag rövidek voltak a combjai, magasan voltak a térdei, széles volt a csípője, és a testméretéhez képest kicsi volt a tenyere. Nem volt tehát egy Cam Newton-féle Adónisz testfelépítésre. Ennek ellenére meglepően jó volt a lábmunkája az LSU Pro Dayen. Egészen konkrétan olyan látványos passzokat tolt Russell, hogy a draftszakiknak leesett az álluk, és minden idők legjobb Pro Dayen nyújtott passzteljesítményének nevezték. A draftszakértő Todd McShay azt mondta róla:
“Ez volt a legjobb Pro Day, amit valaha láttam egy irányítótól. Nagy termetű QB, mégis jó a lábmunkája. Ügyesen mozgott hátrafelé a dropbackjeinél, és akkor is, amikor kifelé mozgott a zsebből. Futás közben is pontosan dobott, és a karerőssége rendkívüli. Csak úgy robbant ki a labda a kezéből, és még csak bele sem kellett állnia teljesen a dobásokba. Laza csuklómozdulattal oda dobta, ahova akarta.”
Amit mérni lehetett, abban jó volt Russell. Viszont vannak dolgok, amiket nem lehet látni vagy mérni, mégis rendkívül fontosak egy irányító esetében. Ilyen a játékintelligencia, vezetői képesség, munkamorál, elkötelezettség, alázat. A Combine-interjúk során kiderült a csapatok számára, hogy ezekben nem jeleskedik Russell. Konkrétan felháborodott, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a gyenge pontja, min kellene leginkább javítania. JMR erre azt válaszolta, hogy neki nincs gyenge pontja.
A 2007-es drafton 1/2-re választó Detroit Lions general managere, Matt Millen is interjúztatta. Russell az interjú közben nem nagyon bagózott rá Millen kérdéseire, inkább végig az óráját nézte. Millen nem értette ezt a viselkedést, megkérdezte az irányítótól, hogy talán valahol máshol kellene most lennie? Russell nemmel válaszolt, elnézést kért, majd a GM következő kérdésénél ismét az óráját nézte. Millen erre közölte vele, hogy ennyi volt, távozzon. Majd ugyanezt eljátszotta a Lions vezetőedzőjével, Rod Marinellivel is, aki szintén kitessékelte az irodájából.
Matt Millen ezután olyasmire vetemedett, ami minden bizonnyal példátlan egy NFL general managertől. Felhívta az 1/1-re húzó Raiders mindenesét (tulajdonos és general manager) Al Davist, és elmesélte neki a történteket. Millen azt javasolta Davisnek, hogy ne draftolja Russellt, mert egy ostoba alak, aki öt percig nem képes odafigyelni, és meg sem próbálja leplezni. De ne draftolja Calvin Johnsont sem, mert őt a Lions vinné. Millen kedvelte Al Davist, hiszen ő draftolta 1980-ban. Linebackerként Super Bowlt nyert a Raidersszel, kilenc szezont húzott le az ezüst-fekete mezben. Davis meglepődött Millen szavain, talán azt hitte, hogy a volt játékosa át akarja ejteni. Pedig jót akart.
A draft előtt a Raiders magánnyomozót bérelt fel, hogy megfigyelje Russell életvitelét. Ez nem ritka, a mai napig is ezt csinálják a csapatok, Baker Mayfieldre is kopót küldtek, mert a Browns meg akart bizonyosodni róla, hogy valóban ő az a személyiség, akit 1/1-re akarnak. Amit a magánnyomozó látott, annak aligha örülhettek a Raidersnél, miután elmesélte nekik. Russell ugyanis a draft előtti napokban minden éjjelt a kaszinóban töltötte, és indokolatlanul nagy pénzeket vert el látszólag teljesen feleslegesen. Kicsit hasonlított ez a másik bustkirály, Ryan Leaf történetéhez, aki a draft után magánrepülővel utazott Las Vegasba, és átmulatta az éjszakát, majd az azt követő sajtótájékoztatón ásítozva nyilatkozott.
Nagyjából annyi intő jel állt rendelkezésre Al Davis számára, ami egy olyan embert is meggyőzne arról, hogy Russellt nem szabad draftolni, aki nem is hallott az NFL-ről. Davis ekkor már 79 éves volt, és úgy érezte, hogy nincs sok éve hátra. Bár az előző szezonban 2-14-es mérleggel zárt a csapata, eldöntötte, hogy most azonnal akar nyerni. Kirúgta a vezetőedző Art Shellt egy szezon után, és remélve, hogy megtalálja az új Jon Grudent, kinevezte az akkor 32 éves Lane Kiffint, aki korábban a USC Trojans támadókoordinátora volt, és akinek az apja Monte Kiffin, a Tampa 2-nek nevezett védelem atyja.
Kinevezését követően rögtön kedvezőtlenné vált a viszony Kiffin és Al Davis között. Kiffin ugyanis nem akarta, hogy JaMarcus Russell a Raiders irányítója legyen. Ahogy később elmondta, szó szerint könyörgött Davisnek, hogy ne Russellt, hanem Calvin Johnsont draftolja. Azt állította, hogy a véleményét Russell utolsó egyetemi meccsére alapozta, amin meglepődnék, ha igaz lenne, hiszen ekkorra már nagy negatívumok is ismertté váltak az irányítóról. De tény, hogy JMR az egyetemen mutatott játéka alapján sem volt 1/1-es szintű QB prospect, hiszen Notre Dame elleni Sugar Bowl ide vagy oda, több meccsen alacsony játékintelligenciáról tett tanúságot, nem volt ritka tőle, hogy érthetetlen döntéseket hozott a pályán az utolsó egyetemi szezonjában is.
A 2007-es drafton válogatni lehetett a szupertehetségek közül. Calvin Johnson mellett ott volt Joe Thomas, Adrian Peterson, Darrelle Revis, Marshawn Lynch, Patrick Willis. Egy valami viszont nem volt a drafton: épkézláb QB. Kiffin az irányítókérdést Jeff Garcia leigazolásával akarta megoldani, akinek rögtön két remek elkapója is lehetett volna, ha Megatront draftolják, mert ekkor még Randy Moss is a Raiders játékosa volt. A vezetőedző terve hamar dugába dőlt: hármójuk közül végül egyikük sem volt a Raiders játékosa a 2007-es szezonban.
Al Davis ekkorra már sorozatosan rosszul draftolt. Csak pár példa erre: az általa választott Napoleon Harris után közvetlenül Ed Reed kelt el, Robert Gallery után Larry Fitzgerald, Fabian Washington után Aaron Rodgers. A skill playerek esetében a 40 yardos idő volt a fétise, indokolatlanul magasan draftolt szélvészgyors játékosokat, olyanokat is, akik amúgy futballozni nem tudtak. Úgy tűnik, hogy az irányítóknál pedig a karerősségre volt ráfókuszálva. Al Davis, hogy tetőzze a remek húzásait, JMR kiválasztása után a draft második napján eltrade-elte Randy Mosst apróért a Patriotsnak. Negyedik körös picket kaptak minden idők egyik legjobb elkapójáért cserébe, aki nem akart egy diszfunkcionális franchise játékosa lenni. Már 30 éves volt, ő is bajnok szeretett volna lenni.
Érthetetlen, hogyha egyszer Super Bowlt akart nyerni Davis, miért nem trade-elte legalább NFC csapathoz Mosst. Helyette 16-0-ás alapszakaszhoz segítette a konferenciarivális New Englandet, amely csapatot végül a Giants fosztotta meg attól, hogy veretlenül bajnok legyen. Moss első csapatos All-Pro lett, vezette a ligát touchdownokban abban az évben, és az év comebackjéért járó díjat is bezsebelte a 2007-es szezonjáért. A Mossért kapott 4. körös pickből a cornerback John Bowie-t húzta a Raiders. Róla nagyjából semmit sem lehet tudni, azt leszámítva, hogy összesen 2 tackle-t regisztrált karrierje során a profik között. Viszont 4,37 másodperc alatt futotta a 40 yardot…
JaMarcus Russell az 1/1-es kiválasztását azzal hálálta meg, hogy a tavaszi OTA-kon nem jelent meg, holdoutba kezdett, mert számára kínált fizetéssel nem volt elégedett. A holdout következtében nem vett részt a mini-campen, az edzőtáborban, és az előszezonban sem. A holdout belenyúlt egészen a 2007-es alapszakaszba, ami példátlan volt egy újonctól. A vita állítólag a szerződés garantált tartalmán és azon volt, hogy Russell igényt tartott arra is, hogy rögtön a szerződés aláírásakor dobják meg 9 millió dollárral KÉSZPÉNZBEN.
A tehetetlen Al Davis nem tudott mást tenni, mint belement irányítójának a már-már pofátlanság határát súroló kívánalmainak teljesítésébe. Szeptember 12-én $68 milliós szerződést írt alá, rekordnak számító $31,5 millió garantált összeggel. Nagyjából ennek, majd Sam Bradford ezt is felülmúló szerződésének köszönhető, hogy 2011-ben bevezették a újonc bértáblát. Ma már egy 1/1-es irányító fele annyit sem keres az újoncszerződésével, mint Bradford tette 11 évvel ezelőtt.
Később az is kiderült, hogy rögtön az első drogtesztje pozitív lett a csapatnál. Kodeinnel bukott le JMR, ami ugyan gyógyszer, de rekreációs céllal (tehát drogként) is szokták használni, mert ópiumszármazék. Az irányító állítása szerint ő gyógyszerként használta, és az orvosa írta fel neki, de ő nem a Raiders csapatorvosa volt. Nem került a kezdőbe Russell, miután aláírt. Ez egy 1/1-re választott játékostól ritka, de ez még nem jelentett problémát, Carson Palmer is kiülte az újoncévét. Helyette az egy szezonra igazolt Josh McCown volt a kezdő.
A Raiders minden várakozásnak megfelelően pocsék szezont futott, bár megduplázták a győzelmeik számát, 4 meccset nyertek 2007-ben. Russell csak a szezon utolsó meccsén lett kezdő a Chargers ellen, előtte csereként lépett pályára. A San Diego ellen két interceptiont dobott az újonc QB, egy fumble-t is vétett, ezekből 17 pontot szerzett az ellenfél. Russell megsérült, miután a második interceptionjét dobta, kiskocsival kellett levinni a pályáról, ki is kaptak 30-17-re.
Közvetlenül a 2007-es szezon után az edzőkkel híresen türelmetlen Al Davis megpróbálta rávenni Lane Kiffint, hogy mondjon le. Kiffin erre nem volt hajlandó, mert akkor a $2 milliós fizetését bukta volna. Az Oakland vezetőedzője kezdő irányítónak nevezte JaMarcus Russellt, rögtön draftoltak neki egy futójátékost Darren McFadden személyében (ő is gyorsan futotta a 40 yardot).
Második körös pickért megszerezték a sok interceptiont szerző, de gyakran megégetett cornerbacket, DeAngelo Hallt a Falconstól, és 7 éves, $70 milliós szerződéssel kínálták meg. A terv az volt, hogy mivel az akkor ligaelit Nnamdi Asomughára úgysem mertek nagyon dobni az ellenfelek irányítói, majd dobnak Hallra, aki ezekből labdát szerez. Rögtön a szezon első meccsén, a csoportrivális Denver elleni találkozón hétfő este az egész ország szeme láttára égette szét Eddie Royal, a Broncos elkapója DeAngelo Hallt és a $39 millióért igazolt safetyt, Gibril Wilsont. Mondhatni sztárt csináltak Royalból, pedig ő csak egy középszerű WR volt.
Davis végül csak 2008 szeptemberének közepén, 1-3-as kezdés után rúgta ki Lane Kiffint, és az új HC a támadófal edzője, Tom Cable lett. Elképesztő módon sárdobálás kezdődött Davis és Kiffin között a médiában, a Raiders tulajdonosa nyilvánosan hazugnak nevezte a volt edzőjét. Mikor 2-6-os mérleggel állt a csapat, Al Davis megkérte Hallt, hogy menjen bele a fizetésének csökkentésébe, tekintve, hogy a csapat gyengébb, mint gondolta, ezért szeretne játékosokat igazolni, de nincs hely a fizetési sapkában.
A cornerback nem játszott jól, 66 alkalommal dobtak rá, ebből 40 elkapást engedett. Hall az interceptionjei miatt túlértékelt játékos volt, de nem csak ő volt itt a ludas, Hall ugyanis nem illett a Raiders védelmi rendszerébe. A Falconsban korábban zónáznia kellett, ehhez értett, az emberfogás, amit a Raidersben kellett csinálnia, nem feküdt neki. A fizetéscsökkentésbe nem volt hajlandó belemenni. Úgyhogy egészen elképesztő módon a Raiders 8 meccs után kivágta a januárban $70 milliós szerződést kapó cornerbacket.
Ezekből nagyjából képet kaptunk arról, hogy mennyire diszfunkcionális volt a Raiders a JaMarcus Russell “érában”. A gyakori edzőváltások, a gyenge játékoskeret, Davis érthetetlen döntései, az öltözőben eluralkodott szellemiség mind olyan tényezők, amelyek rendkívül rossz környezetet teremtenek egy fiatal irányító számára. Hall például később azt nyilatkozta, hogy konkrétan káosz uralkodott a csapatnál. De ez mégsem menti fel Russellt, aki a 2008-as szezonban is botrányos munkamorálról tett tanúbizonyságot.
Továbbra sem vett részt a holtszezonban a nem kötelező edzéseken, túlsúlyosan érkezett az edzőtáborba. Majd volt, hogy elaludt a meetingeken, vagy csak egyszerűen el sem ment, ami miatt többször pénzbüntetésben részesült. A keddi nap szabad volt a játékosok számára, ezen a napon nem volt edzés. Nem úgy az irányítók számára, akik a keddi napon is aktívan készültek a következő meccsre, videón tanulmányozták az ellenfelet. Természetesen JaMarcus Russell sosem vett részt a keddi videós elemzéseken. A linebacker csapattársa, Kirk Morrison mesélt egy jellemző sztorit róla:
“Az edzők kezdtek gyanakodni arra, hogy Russell nem csak a csapat székházában, de otthonában sem készül videózással. Ezért a QB edző, John DeFilippo a kezébe nyomott egy üres DVD-t, és arra kérte az irányítót, hogy nézze meg, mert rajta van az a 15-20 play, amivel készülnek a következő meccsre. Másnap megkérdezte DeFilippo, hogy megnézte-e a DVD-t. Russell azt válaszolta, hogy persze, és tetszettek neki a playek.”
Bruce Gradkowski, a Raiders másik irányítójának elmondása szerint csak úgy lehetett rávenni a videózásra Russellt, ha a csapat irányítói meglátogatták az otthonában, és vittek magukkal 10 sajtburgert. A 2008-as szezont 13 touchdownnal, és 8 interceptionnel zárta JMR, miután 15 meccsen volt kezdő. Ezek a számok annyira nem lennének tragikusak, ha nem 53%-os pontossággal passzolt volna. A passzpontosság és a védelmek olvasása voltak a legnagyobb gyengeségei – sok munkával, tanulással mindkettőn lehetett volna javítani.
A szezon utolsó három meccséből kettőt megnyert a Raiders, ezeken a meccseken 6 touchdownt és 2 interceptiont dobott Russell. Végül 5-11-es mérleggel zártak. A holtszezonban ismét a közröhej tárgya lett az Oakland azzal, hogy Al Davis beleszerelmesedve Darrius Heyward-Bey 4,30-as 40 yardos idejébe, 1/7-re draftolta a harmadik körbe várt, meglehetősen fakezű elkapót. A következő pickkel elkelt a draft legjobb elkapójának tartott Michael Crabtree. Ő és a családja mosolyogtak a Raiders választásán.
A 2009-es szezont is kezdőként kezdte Russell, majd 2-6-os mérlegnél a vezetőedző Tom Cable leültette a padra. Bruce Gradkowski került a kezdőbe helyette, akinek az irányításával a Steelerst és a Bengalst is legyőzte a Raiders. Gradkowski azonban megsérült a Redskins ellen, így újra JMR irányított, ki is kaptak. A következő meccsen azonban nem őt, hanem a harmadik számú irányítót, Charlie Frye-t nevezte kezdőnek Cable. Frye is megsérült, így újra Russell irányított. A 2009-es szezont ismét 5-11-es mérleggel zárta a Raiders, Russellnek volt a legalacsonyabb passer ratingje és passzpontossága a kezdő irányítók közül. Cable a médiában is kritizálta irányítóját, azt nyilatkozta, hogy a QB gyenge játéka volt az oka annak, hogy nem jutottak a rájátszásba. Ezt követően a drafton 1/8-ra egy Russellhez hasonlóan kezelhetetlen játékost, a balhés Rolando McClaint draftolta Al Davis.
2010-ben a holtszezonban elfogyott Al Davis türelme Russell felé, miután az antisztahanovista irányító gátlástalanul elhízva érkezett a mini-campre. Egyes források szerint 300 font körül volt a súlya, ekkor már valóban beállhatott volna a támadófalba. Davis ekkor úgy döntött, hogy elég volt, és trade útján megszerezte az irányító Jason Campbellt a Redskinstől, másnap pedig kivágta a korábbi 1/1-es választását. Aki aztán senkinek sem kellett a waiveren. Szabadügynök lett, és azóta sem akadt csapat, aki leigazolta volna akár csak a practice squadba, vagy camp arm szerepkörbe. Még a hozzá hasonlítható bust, Ryan Leaf is kapott több esélyt, Russellre azonban semmilyen formában nem tartottak igényt a csapatok a kivágása után. Minden bizonnyal ő az egyetlen 1/1-es, aki erre a sorsra jutott. 24 éves korában végleg kikerült a ligából.
Ehhez hozzájárult az is, hogy nem sokkal a kivágása után letartóztatták kodeinbirtoklás miatt, egészen pontosan Sprite-tal kevert kodeinszirup volt nála. Ez volt az az ópiumszármazék, ami miatt pozitív drogtesztet produkált Russell a draft után. A jelek arra mutatnak, hogy Russell végig használta ezt a szert, amíg a fosztogatók játékosa volt, majd azt követően is.
A kivágása után egy évvel a Sports Illustratednek azt nyilatkozta, hogy nem csak ő tehetett arról, hogy a Raiders nem jutott rájátszásba. Ő csak egy játékos volt, de tőle várták a megváltást. Nem ő engedett 42 pontot, hanem a védelem. Arra fogta a gyenge teljesítményét, hogy 11 családtagja és barátja halt meg ezen időszakban, és gyakran kellett járnia temetésekre, amelyek szombaton voltak, egy nappal a meccsek előtt, ezért állandóan repülővel járta az országot. Alvási apnoével is diagnosztizálták. Arra a kérdésre, hogy miért aludt el a meetingeken azt válaszolta, hogy minden nap reggel korán, 6:30-ra kellett bemennie a munkahelyére, azzal kellett kezdenie a napot, hogy egy órát fut a futópadon, majd jött a többi edzés, nem csoda, ha elfáradt. Nem valószínű, hogy ezek a nyilatkozatok jót tettek a megítélésének a ligán belül.
2010 novemberében az akkor 292 fontos Russell próbajátékon vett részt Washingtonban, majd Miamiben. A Dolphins mindenképpen irányítót akart igazolni, mert Chad Pennington megsérült. Mégsem Russellre, hanem Patrick Ramsey-re esett a választásuk, aki végül az 53-as keretbe sem került be. Russell ekkor úgy döntött, hogy ideje rendbe tenni a dolgait. Megbízta John Lucas II-öt, hogy az edzője és a life coacha legyen. Érdekesség, hogy hozzá hasonlóan Lucas is 1/1-es bust volt, csak ő az NBA-ben. Lucas megpróbált összehozni egy találkozót Russell és a Ravens general managere, Ozzie Newsome között, amikor Newsome Mobile-ban volt a Senior Bowl miatt. Ez nem jött össze, Newsome nem kért a találkozóból.
Utoljára azzal került be a hírekbe Russell, hogy 2013-ban visszatérést kísérelt meg, amit az ESPN is dokumentált. Ehhez először le kellett fogynia 315 fontról 265 fontra, ami sikerült neki. Szerződtetni azonban egy csapat sem akarta. Még utolsó próbálkozásképpen levelet írt minden csapatnak. Nem tudta elfogadni, hogy vége az NFL-karrierjének. Végső elkeseredettségében a levelekben leírta, hogy azt is vállalta volna, hogy egy évig ingyen játsszon a scout teamben, de így sem kellett senkinek továbbra sem. Azóta el tudott helyezkedni, egykori középiskolájában, a Williamson High Schoolban QB edző. Maradt tehát a futballnál.
Lehet vitatkozni azon, hogy ki az NFL történetének legnagyobb bustja, JaMarcus Russell vagy Ryan Leaf. Leafet 1/2-re húzták, de feltrade-elt érte a Chargers, és egy rakás picket adtak érte, pedig csak egy helyet mentek fel. Mellette szól az is, sokan nem tartották akkor rosszabb prospectnek, mint Peyton Manninget, azaz többre taksálták a draft előtt mint JMR-t, az elvárások hatalmasak voltak vele szemben.
Jobb egyetemi játékos volt, és képzettebb irányítónak tűnt Leaf, nagyjából mindenki biztosra vette, hogy beválik a profik között. Ezzel szemben mindössze 4 meccset tudott megnyerni profi pályafutása során, 17 alkalommal hagyta el a pályát vesztesen. Még a pocsék mentalitását ismerve is rejtély, hogy ilyen fizikai adottságokkal és képzettséggel miért nem vitte többre a profik között.
Ennél Russell mérlege valamivel jobb, 7-18. A statisztikák szerint is rosszabb QB volt Leaf minden fontos mutatót tekintve. De ő hivatkozhat sérülésekre is, mert azok valóban akadályozták a profik közötti érvényesülését, míg JMR-nek nem lehet ilyen kifogása. De ha pénzügyi szempontból nézzük, Russellre sokkal többet költött csapata, mert jelentősen több volt a garantált bére arányaiban is. A fizetési sapkát tekintve JMR jobban visszavetette csapatát a kivágását követően felhalmozódott halott pénz miatt. Leaf helyett választhatta volna a Chargers Charles Woodsont vagy Randy Mosst, és nem kellett volna feltradelni értük. A 2007-es draft erősebb volt, mint az 1998-as, Russell helyett jöhetett volna Calvin Johnson, Joe Thomas vagy Adrian Peterson Oaklandbe, ha már a támadóegységet akarták erősíteni.
Az első cikkem a Fűzővel Kifelé!-n pont egy Ryan Leaf-portré volt, idestova majdnem 10 évvel ezelőtt. Abban a cikkben azt a véleményt fogalmaztam meg, hogy Leaf minden idők legnagyobb bustja az NFL-ben. Ezt az álláspontomat fenntartom továbbra is. Mindent összevetve nagyobb csalódás és rosszabb NFL-irányító volt ő, mint JMR, bár nagy volt a verseny kettejük között ezen a téren. Úgyhogy jelen címadás leginkább Russell súlyproblémáira utal.
A történet mindenki számára nyilvánvaló tanulsága az, hogy a legmagasabb szinten a tehetség már nem elég, ha nem párosul hozzá elég munka. Leaf és Russell is “lézerágyú” karral rendelkezett, képesek voltak minden passz kivitelezésére. Peyton Manning nem rendelkezett olyan erős karral, mint ők ketten. Viszont a Sheriffben megvolt mindaz, ami Leafből és Russellből hiányzott: a szorgalom, az elkötelezettség és a sport iránti alázat. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeknek köszönhetően Manning legenda lett, míg ezeknek a teljes hiánya miatt Ryan Leaf és JaMarcus Russell bust.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások