Connect with us

Összefoglaló

Megint lebőgött a Lions, gálázott a Bills, őrült meccsen kapott ki a Cowboys

Változatos volt a hálaadásnapi menü. Egy rágós, nehezen lenyelhető, de érdekes előétellel kezdtünk, majd jött az izgalmas fűszerezésű, meglepően jó főfogás, végül pedig az unalmas, könnyen felejthető desszert. Volt már rosszabb is! 

Chicago Bears @ Detroit Lions 16-14

Ismét jött a papírforma, a Lions elveszített egy nyerhető, szoros meccset. Ráadásul a múlt heti Browns elleni meccshez hasonlóan megint az edzői gárda utolsó negyedes töketlenkedése volt a ludas – a lelkes, ügyetlen, de szerethető csapatból lassan átmegyünk egy végtelenül frusztráló, kínos társasággá.

A meccset a Lions kezdte jobban, rögtön az első drive-ból TD-t szerzett, ráadásul egy 39 yardos Jared Goff TD-vel. Ezt követően egészen a harmadik negyedig kellett várni az újabb értékelhető hazai drive-ra, ami szintén egy hosszú Goff TD-vel ért véget, mást meg nem csinált a támadósor. A vicces az egészben, hogy a Bearsnél ugyanez volt a helyzet, szintén csak két negyedben szerzett pontot a csapat, a másodikban és a negyedikben – mint a hálaadási vacsorát, testvériesen elosztották egymás közt a minősíthető játékrészeket a csapatok.

A Bearsben Andy Dalton irányított a sérült Justin Fields helyén, és egészen vállalható volt. 317 yardot, egy TD-t és egy borzalmas red zone INT-t passzolt, de négy drive-ja is pontszerzéssel ért véget, nem félt hosszabbat passzolni (remekül megértette magát Darnell Mooney-val és Cole Kmettel, ketten együtt 13 elkapásból 188 yardot szereztek), illetve a meccs végén egy gyönyörű, 19 playből álló, 8 perc 30 másodpercig tartó game winning drive-ot vezetett. Abszolút korrekt teljesítmény úgy, hogy Allen Robinson nem tudott pályára lépni, ráadásul a futójáték is teljesen halott volt (persze tegyük hozzá, hogy a Lions védelem ellen, és még így is csak 16 pontot szerzett a Bears).

Az Akiem Hicks és Khalil Mack nélküli védelem statisztikailag rendben volt, de a Lions offense ellen ez a minimum, pláne úgy hogy D’Andre Swift viszonylag hamar megsérült. A pass rush és a coverage legjobb esetben közepes volt, a futás elleni védelem sem állta volna meg a helyét egy nem bottom 3-as offense ellen. Persze Roquan Smith és az előbb említett kezdők sérülése nyilván nem előny, de elég ad hocnak tűnik az egész, és azért Mackkel sem volt annyira jó. Igazán jól csak Robert Quinn játszott, akinek megint összejött egy sack, volt öt tackle-je és egy negatív yardos szerelése, illetve kiharcolt pár holding büntetést. A győzelem az győzelem, de Matt Nagy nem ezzel mentette meg az állását.

A túloldalon ismét bebizonyosodott, hogy Jared Goff a csapat legjobb irányítója, aki ráadásul képes 10+ yardra dobni – a probléma csak az, hogy elvétve vannak hosszú játékok behívva. Persze nem arról van szó, hogy Goff vissza lenne tartva, most volt pár hajmeresztő rövid dobása is, de már nyoma sincs a lelkes és szerethető Lionsnek. Ez egy beszari, töketlen offense, ami 3&4-re is csak screent mer behívni -2 yardért.

Soha nem értettem ezt a mentalitást. Checkdownokkal és screenekkel nem lehet haladni: egyrészt önmagában sem hatékonyak, ha nincsenek megfűszerezve kreativitással, másrészt ha az ellenfél tudja, hogy nem lesz hosszú játék, akkor be fog tömörülni és hamvába holt az egész koncepció. Goff nem egy jó irányító, de 10 yardig még ő is ellát, ráadásul jót tett neki a korábbi ramses csapattársa, az elkapó Josh Reynolds megszerzése, aki első kezdő meccsén 3 elkapásból 70 yardot és egy TD-t szerzett. Dan Campbell gameplanje és játékhívásai a pocséknál is rosszabbak, ez a nyomorúságos teljesítmény csak neki köszönhető.

A hazai védelem önmagához képest ezúttal is rendben volt, kifejezetten jól nézett ki, hogy sikerült megállítani a futójátékot. Az már kevésbé, hogy Andy Dalton passzolt 300+ yardot, de a tehetséghez mérten a Bearstől bekapott 16 pont még az elfogadható kategória. Egyedül a meccs végén engedett nyolc és fél perces drive az, ami kirívóan gyengére sikerült, és ott is főleg az utolsó két percben mutatott bénázás.

3&9-re készült a Bears a Lions 16-osán 1:54-gyel a meccs vége előtt, de a Lions védelem rosszul állt felt. Azért a védőkoordinátor Aaron Glenn időt kért, csakhogy a Lions épp előtte kért időt, hogy megállítsa az órát. Így a csapat egyrészt elveszítette az időkérését, másrészt kapott egy 5 yardos büntetést. De ezután sem sikerült jól felállni: a védők a first down megakadályozása helyett a TD kivédekezésére mentek rá, így még Dalton is nevetve megdobhatott egy 7 yardos passzt, ezzel eldöntve a meccset. A Bears kétszer térdelt, majd bevert egy 28 yardos mezőnygólt és mehetett is mindenki haza.

(renningan)

Las Vegas Raiders @ Dallas Cowboys 36 – 33

Egy elég izgalmas és jó dinamikájú mérkőzést kaptunk a hálaadási középső idősávban. A zsinórban három vereségből érkező Raiderst féltettük, hogy nagyon egy szétesett csapat képét fogják mutatni, de kellemesen csalódhattunk. Az első félidőben 5 drive-ot vezettek a vendégek, amiből kettő touchdownt és egy field goalt értek el két punt mellett. Rögtön az első labdabirtoklásuknál magukhoz ragadták a vezetést Carr idénybeli hetedik 20+ yardos TD-jének köszönhetően, amivel holtversenyben már a legtöbb ilyen nagy játéka van a ligában Taylor Heinickevel. A labdát pedig a Raiders színeiben 2. elkapását jegyző, sebességből még mindig életveszélyes DeSean Jackson kapta el, aki végül 3 elkapásból 100 yard fölé jutott.

Végig vezetni tudtak a sokszor fegyelmezetlen és sokat büntetett Dallas előtt. A célponthiány már ekkor érezhető volt, ami a 2. játékrészben is folytatódott, amikor Darren Wallert is elvesztette a csapat. A kiváló tight end és a rotációs pass rusher Carl Nassib is térdsérülés miatt fejezte be idő előtt a meccset.

A Dallas bár álmoskásan kezdte a meccset (első 4 labdabirtoklásukból három punt, amiből kettő is 3&out lett) a szünetig végig tudtak kapaszkodni és csupán egy kihagyott extra pont és egy 59 yardról mellé rúgott Zuerlein field goal miatt voltak hátrányban. Az offense hasonlóan jól termelte a yardokat, mint a túloldalt a Las Vegas.

A második játékrészt két gyors punttal, majd két touchdownnal kezdték a felek. Előbb a Raiders tudott átmasírozni a pályán, amiben a kieső Waller hiányában fellépő Zay Jonesnak volt a legnagyobb szerepe. A pontokat azonban nem ő, hanem a meccsen második read optionre beálló Marcus Mariota szerezte.

Elhúzni azonban nem sikerült a vendégeknek. Tony Pollard, aki a mezőnyben egész meccsen hatékonyabbnak tűnt mint a sérült Elliott, egy 100 yardos kickoff return touchdown révén hozta ismét fel a Cowboyst. Pollard 20.97 mph sebességgel repesztett a visszahordása során, ami a Next Gen Stats szerint a leggyorsabb labdacipelése volt a profi ligában. Egy extra szabálytalanság miatt a csapat végül úgy döntött, hogy a korábban kimaradt extra pontot visszahozná és rámegy a rövid 2 pontos kísérletre, azt azonban remekül kapcsolta le Johnathan Abram.

A 4. negyed legvégéig már csak field goalokat szereztek a csapatok. Amikor 3 perccel a meccs vége előtt a második félidőben már a sokadik Prescott – Gallup nagy játéknak köszönhetően ismét a red zone-ban találta magát a Cowboys, ahol Dalton Schultz touchdownja és sikeres kétpontosa révén 0-0 után ismét egyenlíteni tudtak.

Sem a Raiders, sem a Cowboys nem tudott már két percen belül végigmenni a pályán, így az egész meccsen hibátlanul teljesítő Daniel Carson 56 yardos új egyéni csúcsával sikerült 33-30-ra ismét magukhoz ragadni a vezetést, amit a Dallas Zuerlein 45 yardos kísérletével egalizált, így jöhetett a hosszabbítás. A ráadásban a Cowboys nem tudott kijönni saját célterületének előteréből, így a Raiders kapta meg a lehetőséget. Hiába jött két hatalmas védekezés az egész este remekül játszó Parsonstól, köztük egy sack is, 3. és hosszúra a Raiders Anthony Brownra dobott – ahogy egész meccsen. A corner sok nagy játékot engedett a meccsen és zászlókat is bőszen gyűjtötte. Ezúttal egy véleményes pass interference révén haladhatott a Raiders, aminek végén Carson le is zárta a párharcot.

Összességében egy végig izgalmas találkozót kaptunk, a Raiders a meccs legelején magához ragadta a vezetést, amit a 4. negyed végi rövid időszakot leszámítva nem is engedett ki a kezéből. Ruggs és a meccs közben kieső Waller hiányában Renfrow (8 elkapás 134 yard) és némi meglepetésre Zay Jones (5 elkapás 59 yard) lépett előre.

A Dallasnál a két sztárelkapó hiányában Gallup és Wilson is 100 yard föl jutott, amire nagy szüksége is volt az offense-nek mivel a futójáték nem volt túl sikeres. A földön a Dallas védelme is jól tartotta Jacobst, így Carrnak kellett elsősorban mozgatnia a csapatot. Végül 373 yarddal fejezte be a meccset, ami idén jó előjel a Raidersnek. Carral ugyanis 6-0 volt a mérlegük, amikor 300-nál több yardot passzolt az irányító és 0-5, amikor kevesebbet.

A jó találkozó mellett amiről emlékezetes marad ez az összecsapás, az a bírói tevékenykedés. Összesen 28 zászlót és 276 büntető yardot hoztak össze a csapatok. Előbbi adat az utóbbi öt évben a legtöbb egy meccsen, utóbbi pedig az utóbbi tíz évben a harmadik legtöbb. Szinte nem volt 3 egymás utáni snap, hogy ne lett volna false start, holding, védő oldali bemozdulás vagy pass interference/védő holding.

A védelmeknek kevesebb szerep jutott, a Dallasnál Parsonst ki lehet emelni, de a túloldali sztár pass rusher Maxx Crosby nevét szinte egyáltalán nem lehetett hallani. Utóbbiért jár az elismerés a beugró RT-nek Terence Steele-nek. A labdát egyik csapat sem adta el és kombinált 946 yardot termeltek, ami annak ellenére nagy szó, hogy mindkét csapat 3-13-as mérleggel zárt harmadik downokon.

(alatriste)

Buffalo Bills @ New Orleans Saints 31-6

Úgy néz ki, hogy a Saints eljutott abba az állapotba, amikor olyan tehetségtelenné vált az offense a sok sérülés miatt, hogy már nincs az a rendszer, ami a csapatot a víz felett tudja tartani. Az idén brutálisan hullámzó Bills pedig köszönte szépen és lehozott egy önbizalomnövelő gálameccset a jövő heti Patriots elleni rangadó előtt.

A meccs egy Saints punttal kezdődött, amit három további punt és két turnover on downs követett. Eközben a Bills módszeresen gyűjtötte a pontokat és 24-0-ra vezetett már, amikor a Saints megszerezte az első és egyetlen TD-jét a negyedik negyed legelején. Ezután a Buffalo még feltett egy TD-t a miheztartás véget, míg a Saints három eredménytelen drive-val jelezte, hogy teljesen reménytelen a helyzete, majd jöhetett a pulykázás. Tanulságok.

  • Ennyi sérülttel lehetetlen

Az eredetileg kezdőnek szánt Saints offense-ből a teljesség igénye nélkül hiányzott Jameis Winston, Alvin Kamara, Mark Ingram, Michael Thomas, Ryan Ramczyk, Andrus Peat és Adam Trautman, illetve Taysom Hill sem lépett pályára. A támadósorban így Trevor Siemian irányított, a kezdő futó Tony Jones volt, a három legtöbbet célba vett játékos Lil’Jordan Humphrey, Ty Montgomery és Tre’Quan Smith, miközben a Bills védőfala szétszedte a Saints támadófalát – nem meglepő, hogy 190 yardot sikerült csak összehozni.

Jelenleg nincs rosszabb minőségű offense a Saintsénél, ennél talán még a Lionsé is tehetségesebb. Nyilván nem lehet decemberben feltölteni a keretet tehetséggel, de valamit muszáj lesz kitalálnia Sean Paytonnak. Siemian nem megoldás, ha Hill lába engedi, akkor ideje meglépni egy cserét.

  • Még mindig nem az igazi, de azért ez már vállalható volt

Josh Allen ismét a tavalyi arcát mutatta, még a két INT-je ellenére is. 28 passzából 23 jó volt 260 yardért és négy TD-ért, ezen kívül volt nyolc futása 43 yardért, ami egy yard híján a legtöbb volt a csapatban. Persze ehhez az is kellett, hogy a Saints offense rendre visszaadja a labdát, illetve a hazai védelemben is voltak hiányzók (például Marcus Davenport), de egy 31-6-os győzelmet nem igazán kell magyarázni. A Patriots ellen minimum ez kell, pláne egy spéci Bill Belichick féle védelemmel szemben.

  • Új sztár a láthatáron

Stefon Diggs hozta a kötelezőt, hét elkapásból 74 yardot és egy TD-t szerzett, de sokkal jobban tetszett az, amit Dawson Knox mutatott. A harmadéves játékos nagyon él idén, már most karriercsúcsa van minden tekintetben, de a kilenc meccsen szerzett 415 yard és hét TD a tight endek között is elég jól néz ki (a Saints ellen 3 elkapásból 32 yardot és két TD-t tett a közösbe). Ha minősíteni kell a skill playereket, akkor az idei játéka alapján megelőzi Cole Beasley-t és Emmanuel Sanderst is a fontossági sorrendben.

  • Pár szó a védelmekről

A Saints védelme szerintem továbbra is átlag feletti, és ha nem lenne egész nap a pályán, akkor a statisztikák sem lennének ennyire rosszak. Az első félidőt az egység 10 engedett ponttal hozta le úgy, hogy a Bills öt drive-jából egy punttal, kettő pedig INT-vel ért véget. A második félidőre aztán szétesett az egész, a Buffalo tudott változtatni, meg amúgy is nehéz mentálisan ezer fokon pörögni, ha a támadók teljesen reménytelenek, de New Orleansban nem a védelemmel van a hiba. Ami a Billst illeti: 12 first downt engedett egész meccsen a defense, a turnover on downsokkal együtt három turnovere volt a védelemnek, 3,3 yardot engedett játékonként, 1,64 yardot futásonként, a nyomások is érkeztek, nem érheti szó a ház elejét.

(renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!