Connect with us

Összefoglaló

Derbit nyert a Steelers, visszatért a Minshew Mánia, simán nyert a Buccaneers és a Cardinals

Rangadót nyert a Steelers, újra itt van a Minshew Mánia, győzelemmel tért vissza Kyler Murray, Tom Bradyék meg simán diadalmaskodtak.

Baltimore Ravens @ Pittsburgh Steelers 19-20

Az első három negyedben igazi klasszikus, derbihez méltó védőcsatát láthattunk a pályán. Különösen igaz volt ez, amikor a Steelers támadói voltak a pályán, hiszen az első félidőben 8 percig sem volt Big Benéknél a labda és a 100 yardot sem érték el. A two minute warning előtt összesen 10 támadójátékot futtatott a csapat, semmi sem akart működni. Vagy ha épp összejött volna egy hosszú TD, akkor Diontae Johnson vétett borzasztóan csúnya dropot.

A Ravens offense egy fokkal jobb volt, a 99 yardos drive kifejezetten impresszív volt, és az első támadás is jól nézett ki, amíg Lamar Jackson csúnya interceptiont nem dobott a vörös zónában. Lamar az egész meccset tekintve elég rossz napot fogott ki, sokáig tartotta a labdát, ezáltal sackeket nyelt be, elhibázott olvasásokat, rossz dobásokat hajtott végre. A futójáték az utóbbi heteknél jobban működött, de korántsem volt lehengerlő, ahogy az utóbbi években megszoktuk.

A negyedik negyedre 10-3-as Ravens előnnyel fordultak a csapatok, és itt alaposan megfordult a játék képe. A Ravens védelme eddig szuperül tartotta a szenvedő, hatból ötször puntoló Steelers offense-t, a falban dominált és az emberfogás is szoros volt. Aztán az utolsó játékrészben ebből szinte semmit sem láttunk. A Steelersnek a futójátéka is beindult kicsit, többször próbálkoztak no huddle offense-szel, és sikeresebbek is lettek.

Egy gyors 78 yardos drive (4 játék, TD + kihagyott XP), egy lassabb 50 yardos (10 játék, FG), majd egy közepesen gyors 69 yardos (11 játék, TD + kétpontos), ezt kombinálva a punt, mezőnygól, punt trióval a Ravenstől, és már vezetett is a Steelers hét ponttal. Big Ben (21/31, 236 yard, 2 TD) beindult, jött pár nagyobb játék Claypoolnak (2 elkapás, 52 yard) és Johnsonnak (8 elkapás, 105 yard, 2 TD), Najee Harris (107 scrimmage yard) is sikeresebb volt a földön, így pedig a Steelers a legjobb formáját idézve átvette a vezetést.

Ezzel együtt a Steelers védelme is fellépett, bár ez a jó teljesítmény igaz a meccs nagyobb részére is. TJ Watt egy állat volt megint, 3,5 sacket jegyzett 6 QB hittel, egy kierőszakolt fumble-lel, a Next Gen Stats szerint 12 nyomással (legtöbb idén egy játékostól egy meccsen), rajta kívül pedig Chris Wormley pusztított volt csapata ellen (2,5 sack). Mindeközben a Ravens védelme viszont összeesett, a falban is elvesztették a párharcokat és Marlon Humprey kiválásával a secondaryben is nagyobb problémák léptek fel.

Attól viszont, hogy hátrányba került a csapat, varázsütésre feléledt Lamar Jackson és a Ravens offense, és végigvittek egy 2 minute drive-ot jó passzokkal, megfelelő haladással, majd a touchdown is összejött Sammy Watkins révén. És akkor jött a nagy döntés, egy pontos hátrányban John Harbaugh nekiment a kétpontosnak! Lezárhatjuk azzal, hogy nem sikerült, nyert a Steelers, de talán érdemes még erről beszélni.

Egyrészt azt, hogy ugyan a Ravens a leganalitikusabb csapat a ligában, ez nagyrészt nem analitikára alapozott döntés volt, ugyanis egyes modellek támogatták, mások ellene voltak a döntésnek, nem volt tehát konszenzus. Ez egy foci döntés volt. Harbaugh ugyanis úgy látta, hogy a védelme nagy bajban van, Humphrey kiválásával nyelték a yardokat és a pontokat a negyedik negyedben, így nem bízott abban, hogy a hosszabbításban meg tudja állítani a Steelerst. És ugyan az offense sem muzsikált valami jól a meccs nagy részében, most lendületben voltak és a soraikban van a liga talán legjobb rövidyardos fegyvere. A játék is fel volt rajzolva, hiszen Andrews teljesen üresre lett játszva. Harbaugh úgy gondolta, hogy ezt a passzt jobb eséllyel sikerül kivitelezni, mint megnyerni a pénzfeldobást és végigmenni a pályán, vagy megállítani a Steelers támadósorát. Lamar viszont most nem volt elég pontos, Andrewsnak pedig nem sikerült a bravúr, így elbukott a Ravens.

Az a Ravens, amely így már nem első kiemelt, és a Bengals is csak egy meccs hátrányban van, ami inkább fél, hiszen az egymás ellenit a Cincy nyerte az első meccsen (játszanak majd karácsonykor is egymással). A Steelers pedig a győzelemmel 8. kiemelt, fél meccsel lemaradva ugyanúgy a Bengalstól a 7., még playoffot érő helyen.

(katonadani)

Philadelphia Eagles @ New York Jets 33 – 18

Egy nagyon szórakoztató meccset láthattak azok, akik az első félidőben ezt a párharcot választották. Bármennyire is meglepő, de a múlt héten szenvedő és az egész évben szenvedő támadósorok megállíthatatlanok voltak az első 30 percben. Ha az egyikük TD-t szerzett, akkor arra azonnal válaszolt a másik. Az első 6 drive a meccsen mind TD-vel végződött, az eredmény mégsem volt döntetlen. A játék egy elemében ugyanis nagy különbség volt a két csapat között. Az extra pontoknál.

A Jets a hét végén kirúgta Ammendolát, és a helyére felhozta a gyakorlócsapatból Alex Kessmant. Ez a csere azonban nem fizetődött ki. Kessman kihagyta az első extrapontot, majd a másodikat is. Két ilyen rúgás után Saleh már nem merte harmadszor is felküldeni a pályára, így a harmadik TD után már kétpontos próbált meg. Ez azonban sikertelen volt, így bár a Jets 3 drive-ból 3 TD-t szerzett, de csak 18 pont állt a neve mellett. Ellentétben az Eaglesszel, ahol Elliott mind a három extrát berúgta.

Ebben a 6 drive-ban mindkét irányító kitűnően játszott. A Hurts helyére beálló Gardner Minshew összesen egy rossz passzt osztott ki a félidőig, és a tőle megszokott lazasággal kétszer is megtalálta Dallas Goedertet a célterületen. A túloldalon Wilsonnak már kicsit több incomplete jött össze, cserébe mindhárom TD az ő nevéhez volt köthető (két passzolt, egy futott). Ebben a három drive-ban már ténylegesen NFL irányítónak nézett ki.

6 TD az első 25 percben szórakoztató volt, utána viszont megakadtak a támadók. Előbb a Jetsnek kellett puntolnia, majd az Eagles is csak mezőnygólt tudott rúgni. Aztán elkezdődött a második félidő, ahol minden, ami az első 25 percet jellemezte, eltűnt.

Az Eagles úgy döntött, hogy gyors TD-k helyett inkább lassú FG drive-okat fog vezetni, és ezt tökéletesen végre is hajtotta. Előbb egy 8 perces drive-ot hozott össze, majd egy gyors 3&out után egy hat perceset. Mindkettő mezőnygóllal végződött.

A Jets összesen egy percig birtokolta a labdát a 3. negyedben, ez pedig megtörte az első félidő nagy lendületét. Wilsonnak nagy szüksége lett volna arra, hogy lendületben maradjon, de az Eagles hosszú drive-jai kizökkentették a ritmusból, és érkezett is a hiba. Egy túldobott labdából INT lett, és itt el is dőlt a mérkőzés. Az Eaglesnek már csak arra kellett figyelnie, ne hibázzon nagyot, pörgessen még egy kis időt, és ha lehet szerezzen még egy mezőnygólt. Ezt pedig tökéletesen végre is hajtották.

Az első félidőben még fej-fej mellett haladtak a csapatok, de a második 30 percben totálisan átdőlt a mérleg nyelve a vendégek oldalára. Míg a Jetsnél nagy törést hozott a félidő, addig az Eagles támadói csak minimálisan vesztették el a lendületüket. Sokat elmond a támadók teljesítményéről, hogy egész meccsen összesen egyszer puntoltak. Két perccel a lefújás előtt.

A Minshew Mania csúcsfokára pörgött a mérkőzés során, a számai parádésan is mutatnak (20/25, 242 yard, 2 TD), de egyrészt a Jets volt az ellenfél, másrészt nagyon alacsony passzmélységgel dolgozott, harmadrészt sok labdáját így is eléggé aluldobta, de most mindenből sikeres játék született. Goedertnek 105 yarddal és 2 TD-vel nagy meccse volt, ahogy Miles Sandersnek is 142 scrimmage yarddal. Az Eagles lett egyébként az első csapat 1985 óta, amely zsinórban 6 meccsen is 175+ futott yardot szerzett.

(jarred)

Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons 30-17

A Falcons az elején ráijesztett a Bucsra, de aztán a negyedik negyedben kijött a két csapat közötti különbség. A Bucs ezzel praktikusan bebiztosította a csoportgyőzelmet, míg a Falconsnak a 5-7-es mérlege ellenére továbbra is van esélye az egyik rájátszáshelyre.

Az első félidő kifejezetten érdekes volt. Egymás után jöttek a jó drive-ok, a Falcons offense kifejezetten életképesnek tűnt, és mivel az utolsó másodpercekben a védelem is villant egy pick-six-szel, így 20-17-es előnye volt mindössze a Bucsnak, ráadásul a második félidőt az Atlanta kezdhette. A hazai csapat azonban nem tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel és le lett nullázva az utolsó két negyedben. A címvédő sem erőltette meg különösebben magát, de volt két jó drive-ja, illetve hatékonyan égette az órát, így a végére magabiztosan begyűjtötte a W-t.

Úgy tűnik, hogy Bradynél az öregség meccsenkénti egy-két WTF dobásban nyilvánul meg, ez az INT is valami brutálisan nagy homály volt. Ezen kívül viszont jól játszott, 368 yard és négy TD került a neve mellé és nagyon jó esélye van arra, hogy passzolt yardokban és TD-kben is vezesse a ligát. A kedvenc célpontjai is jól játszottak: Godwin, Evans és Gronkowski 26 elkapásból kerek 300 yardot és két TD-t gyűjtött, illetve dicsérjük meg Leonard Fournette-et is, aki bár nem nagyon haladt a földön, de a végén tényleg megtanul elkapni.

A védelem is jól tette a dolgát, az engedett 10 pont teljesen jó. Persze fel lehetne róni nekik, hogy Patterson és Davis 17 futásból 110 yardot és egy TD-t termelt a földön, de mivel a legfontosabb pillanatban jöttek a sackek (5) és a nagy játékok (fumble, hat TFL, öt leütött labda), így a benyelt yardoknak nem nagyon volt jelentősége. Egyébként a sackekből négyet Suh és Vita Vea szerzett, ami elég menő – a belső támadófalat szépen megette a két DT.

A Falcons oldaláról a védelem elég jól megfogta a futást és volt egy pick-six, de azért az állunk nem esett le tőle. Brady szétpasszolta az egységet, a pálya mind a három szintjén, szélen és középen is dominált a Bucs – ami tekintve, hogy nyomás egyáltalán nem volt rajta, nem meglepő. Az offense oldaláról meg előjött a szokásos probléma: haladni tud, de aztán mindig jön egy harmadik down, ami vagy egy elrontott/elejtett passzal, vagy sackkel végződik. A negyedik negyedben két reális esélye is volt a csapatnak ledolgozni a hátrányát, de az egyik drive egy 9 yardos sackkel, a másik egy intentional groundinggal ért véget.

(renningan)

Arizona Cardinals @ Chicago Bears 33-22

Egy igazán látványos meccset láthattunk. Visszatért Kyler Murray és DeAndre Hopkins, de sokat nem láttunk belőlük a szakadó esőben, illetve a meccs amúgy is inkább Andy Dalton miatt lesz emlékezetes.

A Bears az első negyedet két interceptionnel kezdte, és mivel a Cardinals előbb a Chicago 28, majd 15 yardosáról indulhatott, simán el is húzott 14-0-ra. Ezután végre a hazai csapat is feltett egy TD-t, amire az Arizona is TD-vel válaszolt, így 21-7-es előnyben volt a vendég csapat a szünetben.

Még akár lehetett is reménykedni egy esetleges Bears feltámadásban, mert a két ingyen TD-t leszámítva eléggé hasonló szinten játszott a két csapat (bár ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a szakadó esőben a Cardinals játéka nagyon leromlott, a Bearsé meg már nem tudott hová, így kiegyenlítődtek az esélyek). Ezt alátámasztva az első ütésváltást a Bears nyerte és 24-14-es állásnál támadhatott. Ekkor azonban jött megint Dalton, aki egymás után két drive-ban is INT-t dobott (déja vu): a Cardinals a Bears 21 és 12 yardosáról indulva szerzett 10 pontot, ezzel eldöntve a találkozót.

A monszun miatt nehéz reálisan megítélni a két csapat játékát. Az egyértelmű, hogy a jobb erőkből a Cardinals állt, de a négy ingyen pontszerzést leszámítva sok mindent nem csinált az offense. Murray 123 yardot és két TD-t passzolt, illetve volt 10 futása 59 yardért és két TD-ért, míg az egész támadósor 257 yardot szerzett –  nem kellett magukat megerőltetni, de a kötelezőt azért hozták. Felhozó meccsnek tökéletes volt, DeAndre Hopkinsnak is lett egy TD-je, panaszkodni nem kell.

A védelmet nyilván illeti a dicséret a négy pickért, ami mellett volt három sack is, bár nem a Bears O a fokmérő. A prímet egyébként a linebacker Jordan Hicks vitte, aki 13 tackle-t, két sacket és két negatív yardos szerelést jegyzett, egyedül a pick nem jött össze neki.

A Bears védelmet nem igazán lehet értékelni, hisz négyszer is úgy kellett felmenni a pályára, hogy hurokban volt már a fejük. Összességében persze nem csináltak semmi extrát, egyáltalán nem jöttek a nagy játékok és nagyon látszik, hogy egyedül Robert Quinn azért elég vékony pass rush-nak. Ami pedig az offense-t illet: a négy INT mindent elmond. Dalton rettentően rossz volt, pedig a jól működő futójátékkal és az esővel kisegítve akár még lehetett is volna reális esély egy szoros meccsre. Ez így végül hamvába holt, ahogy a csapat PO-esélyei is mehetnek a kukába.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!