Connect with us

Interjú

Dombi Tibor: Ha a Patriots bejut a rájátszásba és nyer egy kört, azzal én már elégedett lennék

Dombi Tibor 35-szörös korábbi magyar válogatott labdarúgó, debreceni klubikon és nem mellesleg 15 éve New England Patriots szurkoló. Vele beszélgettünk többek között arról, hogy mit vár az idei szezontól, hogyan élte meg a Tom Brady-Patriots szakítást, és az is kiderült, hogy a Butler interceptionről lemaradt, mert csalódottságában inkább mosogatott. 

Már 15 éve követed az NFL történéseit, Patriots szurkolóként rengeteg sikerben volt részed és úgy néz ki, az ínséges idők sem tartottak sokáig. Mit szólsz ehhez az őrült szezonhoz?

Eléggé szkeptikus voltam Brady távozása és a Covid miatt, tavaly is sok meghatározó játékos hagyta ki az idényt – féltem, hogy megismétlődik a 2020-as szezon. És ugyan nincsenek akkora sztárok a csapatban, mint korábban, de tök jól szerepel a csapat és teljesen nyílt a verseny, szóval nagyon tetszik az idei év!

Számítottál arra a szezon elején, hogy így feltámad a csapat?

Ilyen jó eredményeket nem vártam, de azt azért látni lehetett, hogy nem olyan rossz ez a Patriots. Jó, a Saints szétverte őket, meg az első meccs a Dolphins ellen nem úgy sikerült, de ezt leszámítva nem voltak olyan vészesek a vereségek. A Tampa vagy a Dallas ellen is nagyon kicsin múlt a győzelem, és ezek azért elit csapatok.

Azért fura lehet, hogy nem a támadósor viszi elsősorban a prímet.

Nyilván én is a támadófocit szeretem, a kedvenc játékosaim is támadók voltak, mint Wes Welker vagy Julian Edelman. Velük tudtam legkönnyebben azonosulni, és ha Amerikában születek és amerikai focijátékos lettem volna, akkor ebben a slot elkapó szerepkörben tudnám elképzelni magam. De a 2018-as Rams-Patriots Super Bowl óta megszerettem a jó védelmeket is. Azon a meccsen valahogy sokkal jobb érzéseim voltak, amikor defense volt fenn a pályán, így nem csalódás, hogy nem a támadók vannak előtérben.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ezek szerint rúgtad már eleget a labdát, egy másik életben már inkább a kezedet használnád.

A futót nem merném bevállalni, az tényleg nagyon durva, szerintem két snap után lejönnék a pályáról, mert szétdarálnak, de slot elkapó szívesen lennék. Vagy ha nagyon vigyázni szeretnék az egészségemre, akkor még a védő oldalon a cornerback, mert úgy tudnék a leginkább figyelni magamra. De ha választhatnék, akkor egy kis, alacsony, pörgős slot elkapó szeretnék lenni.

Az irányítóposzt nem vonz?

Ha csak a játékot nézzük, akkor nem Brady volt a legnagyobb kedvencem a csapatból. Persze szerettem és most is szurkolok neki, a hatodik gyűrű után a mezét is megvettem, de az első számú kedvencem előbb Welker, majd Edelman lett. Nekem túl magas az, amit ő csinál.

Ezek szerint nem Brady miatt kezdted el nézni az NFL-t?

Az amerikai focit nekem Fejes Tomi, a Tankcsapda dobosa mutatta meg még 2006-ban. Ő volt egyszer Pittsburgh-ben, akkor szerette meg az NFL-t és a Steelerst, és azóta mindig mondta, hogy kapcsoljam már át a Sport 1-re, mert meccs van. Át is kapcsoltam, ott is maradt, aztán már én is elkezdtem nézni. A 2006-os detroiti Steelers-Seahawks döntőt már együtt néztük, és ugye pont az ő csapata nyert. Nekem is szimpatikus volt Pittsburgh, de akkor még nem volt saját csapatom. Aztán jött a 2007-es szezon, amikor a Patriots majdnem 100 százalékos lett és lenyűgözött, amit Randy Moss, Welker meg perszer Brady műveltek, és így mellettük döntöttem. Annak idején a Milant is így szerettem még, még amikor Van Bastenék játszottak a csapatban és szétverték a világot.

Kvázi újonc idényként elég traumatizáló lehetett rögtön egy elveszített Super Bowl, pláne egy olyan drámai módon elveszített döntő. Ilyenkor általában a győztes csapat szurkolói tábora szokott megugrani.

Fájt és a mai napig a legfájóbb élményem, pláne hogy egy ilyen furcsa, sisakhoz nyomós elkapással dőlt el, ráadásul négy évvel később megint a Giants ellen veszítette el a csapat a döntőt. De nem csak akkor szurkolunk valakinek, ha nyer.

Megkockáztatom, hogy ennél fájdalmasabb emléke egyetlen patsesnek sincs, még Brady is azt mondta, hogy feladna 2-3 bajnoki címet a tökéletes szezonért. Szerencsére viszont azért volt sikerben is részed.

Nyert a csapat három bajnoki címet úgy, hogy nekik szurkoltam, szóval nem panaszkodok, bár azért egyik sem volt egyszerű menet. A Seahawks elleni meccsen, amikor felálltak az 1 yardosra, akkor már mondtam, hogy itt vége van mindennek. Kimentem a konyhába és elkezdtem mosogatni, nem akartam látni Lynch 1 yardos futott TD-jét. A haverok persze nézték tovább, aztán hallom az ordibálást, eldobtam a tányérokat és rohantam vissza, hogy mi történt. Aztán ott van a Falcons elleni meccs. Megint itt voltak a haverok, mindenki ellenem szurkolt. 28-3-nál nagyon rossz volt, de most nem adtam fel, reménykedtem, hogy csak lehet itt még valami. Aztán jött a feltámadás! Emlékszem, nagyon hideg volt itthon, de nem érdekelt, mezítláb kiszaladtam az utcára és fel-alá rohangáltam. Azóta vagy százszor biztos megnéztem azt a meccset, őrületes volt.

Mennyire érintett meg a Brady-Patriots szakítás?

Rossz volt, de ezt úgy el tudtam engedni. Ez inkább egy csalódás volt nekem, és nem Bradyben csalódtam, hanem az egész helyzetben – olyan kár, hogy az NFL-ben így működnek ezek a dolgok. Ez olyan volt, mint amikor Michael Jordan elment a Bullsból vagy Leo Messi a Barcelonából. Ott kellett volna befejezniük a pályafutásukat, ahol a legnagyobb sikerüket érték el. Legalábbis én ezt szerettem volna.

Sok Patriots szurkoló átment kicsit Bucs szurkolóba, végtére Brady mégiscsak Brady. Te is szimpatizálsz a csapattal? 

Szurkolok Bradynek, hogy döntögessen csúcsokat, de a Bucsnak egyáltalán nem. Sőt, igazából ellenük szurkolok, hogy ne nyerjenek már többet. Tavaly győztek, elég volt ennyi.

Most egyes becslések szerint a Patriotsnak nagyon jó esélye van a Super Bowlba jutáshoz, ráadásul pont a Bucst várják a legtöbben ellenfélnek. Te mit vársz vagy mivel lennél elégedett?

Sokkal bizakodóbb vagyok most, mint tavaly ilyenkor, mert ha Jones nem is egy szupersztár, és nem is fog rekordokat döntögetni, de lehet belőle egy olyan irányító, akivel 10-15 évig jó lehet a csapat. Ha bejutnak a rájátszásba és nyernek egy kört, azzal én már elégedett lennék.

Ha már az örökifjú Brady – bár teljesen más sport, de neked is van tapasztalatod abban, hogyan lehet elnyújtani egy karriert. Genetika, avokádós étrend – mi kell ehhez?

A genetika nyilván szerepet játszik, utána pedig a szeretet és az akarat következik. Brady is rengetegszer mondta, hogy mennyire szereti ezt csinálni – és ez tényleg fontos, hogy nem azért vagy nem csak azért csinálod, hogy pénzt keress, hanem mert imádod. És oda kell figyelned magadra, egyre többet kell edzened. De ez nem azt jelenti – és most lebutítom –, hogy ha két kört kell futni, akkor te hármat futsz. Az apró dolgokra kell jobban odafigyelni. Én mindig első voltam az edzéseken, és ahogy idősödtem, úgy értem oda még korábban az edzésekre, és annál tovább is maradtam. Kihasználtam, hogy volt masszőr, elmentem csontkovácshoz, amit csak lehetett. Egyre többet és többet fektettem ebbe az egészbe, mert nem akartam, hogy vége legyen.

Levezetésnek most jöhet akkor az amerikai foci?

Van egy fantasy ligánk a haverokkal és régi csapattársakkal, a mai napig játszunk! Korábban flagfociztunk is, de sajnos volt pár komolyabb sérülés, Achilles-szakadás és hasonló, így abbahagytuk, de amúgy élveztem.

A Patsen kívül szimpatizálsz más csapatokkal? Steelers például?

Nem szurkolok a többi csapatnak, de például meccsre mindig más városba megyünk és mindig más csapatokat nézünk. 2011 óta tavaly volt az első év, hogy nem tudtunk menni a koronavírus miatt, idén viszont ha minden jól megy, akkor megyünk a Seattle-Chicago meccsre december végén.

Óriási élmény lehet, kicsit sem irigykedek! Akkor ha jól számolom, ez lesz a 10. túra. Melyik volt a legemlékezetesebb?

Mindegyiket nagyon élveztem. Először Washingtonban voltunk egy Patriots meccsen: nagyon jó helyen ültünk, szinte a kispad mögött. Nemrég néztem egy képet, még Hernandez is a csapatban volt! De voltunk Oaklandben is, amikor még ott játszott a Raiders: a Fekete Lyuk és az egész hangulat nagyon tetszett, nagyon metál volt. New Englandben is jó volt, bár ott szétáztunk és a csapat is kikapott. Dallasban is nagy élmény volt: a Packers ellen játszott a Cowboys 90 ezer ember előtt, szinte végig vezettek, de aztán mégis vereség lett a vége. A tömeg pedig egyszerűen fogta magát, és hazament. Furcsa volt, hogy egyáltalán nem voltak kiakadva a szurkolók, nevetgéltek, jó kedvük volt aztán hazamentek. Beszéltük is a haverokkal, hogy hasonló helyzetben Európában vagy itt Magyarországon a rajongók biztos szétverték volna a stadiont.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!