Nagyot változott egy év alatt és év közben is az AFC West erősorrendje, de egy dolog nem változott. Továbbra is a Chiefs az a csapat, amit meg kell verni a csoportgyőzelemért, erre pedig már szinte csak a Chargersnek van esélye.
Sokat hibázik-e megint a Chiefs?
Hat fordulóval ezelőtt úgy tűnt, hogy ez már biztosan megtörténik, ugyanis Mahomesék 3-4-gyel álltak, a védelmük historikus mélységekben volt, de a támadók sem találták a ritmust, a jelenlegi ellenfél pedig már egyszer el is verte őket. Aztán valami megváltozott. Azóta sorozatban hat siker a vendégeknél, az offense ugyan átlagban körülbelül ugyanannyi pontot tesz fel a táblára, mint év elején, de a defense majd’ egy tízessel kap kevesebbet átlagban. A Kansas City pedig visszakapaszkodott a West élére.
Tette mindezt úgy, hogy Patrick Mahomes játéka nem javult fel. Mindössze szerencsésebb lett. Miközben a labdaeladást ígérő labdái száma körülbelül ugyanannyi, mint az év elején, az interceptionök száma a felére esett vissza. Ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy javuljon az összkép is támadóoldalon.
Mivel az ellenfelek minden hosszú játékot igyekeznek elvenni a Chiefstől és folyamatosan két mély safetys védelemmel állnak fel ellenük, ezért nem meglepetés, hogy Mahomes átlagos passzmélysége csak 7,4 yard, ami a tizenkettedik a ligában, nem mellesleg a fiatal irányító legalacsonyabb mutatója, amióta a profiként játszik.
A Chargers az első mérkőzésen nagyszerűen vette el Mahomes mély labdáit, de azzal nyerték meg a meccset, hogy hibára késztették az ellenfelet és ki is használták ezeket. Szinte alig blitzelt a Chargers azon a mérkőzésen, így minden védő coverage-ben volt, Mahomes pedig túlságosan erőltette a megszokott játékát, aminek két interception és egy fumble lett a vége. Staley taktikája tökéletes volt és ezen a meccsen sem várható más. A Chargers általában négy emberrel fogja siettetni Mahomest és igyekeznek elvenni megint minden területet.
Hogy a taktikájuk sikeres legyen, azt két dolog befolyásolhatja. Az egyik, hogy mekkora nyomást képesek helyezni blitz nélkül Mahomesra és hogy a Chiefs skill playerek hogyan teljesítenek. Rossz hír a Chargers számára, hogy mindkettőben fejlődött az ellenfél. A harmadik heti mérkőzésen a kevés blitz ellenére is a játékok 35%-ában nyomás alatt volt Mahomes, aminek 33%-os passzpontosság és egy interception lett az következménye.
Ezt a nyomást elsősorban a két szélső passzsiettetőjüknek köszönhetik, Joey Bosától megszoktuk a jó teljesítményt, de Uchenna Nwosut is dicséret illeti. Bosa túloldaláról azt gondoltuk semmi nyomás nem érkezik majd, de Nwosu már 35 nyomásnál tart a szezonban, ami elmarad a legjobb játékosokétól a poszton, de koránt sem lehet lebecsülni.
A Chiefs szélső falemberei sokat szenvedtek a szezonban, az újonnan megszerzett Orlando Brown például 33 nyomást engedett már, ami a legtöbb a csapatban, de az elmúlt időszakban ők is javultak. A Chiefs nyerő szériája alatt például összesen 11 nyomást engedett, ami pont feleannyi, mint az előtte lévő hét mérkőzés alatt.
A másik említett tényező pedig az lehet, hogy a Chiefs maga mennyit hibázik. Azon az ominózus meccsen ugyanis Mahomes mellett minden támadó kivette a részét a sikertelenségből. Mahomesnak hat passzát ejtették el, ami 15%-ot jelent, ez pedig kimondottan magasnak mondható. És itt látszik, hogy nem fér bele, hogy Kelce és Hill mögött nincs senki, ugyanis a két kiváló fegyvert a Chargers nagyon jól védekezte le. Hill elől elvették a nagy játékokat, Kelce-t pedig Derwin James és valamelyik slot corner vagy az egyik linebacker folyton duplázta. Hillhez ennek következtében alig jutott el labda, mindössze öt elkapással és 56 yarddal zárta a meccset, Kelce ugyan pont átlépte a 100 yardot, de ehhez 11 target kellett, elkapás után semmi babér nem termett neki és még egy interception is született egy felé szálló labdából. A legjobb munkát Michael Davis végezte, aki a legtöbbet fogta, mégis minimális sikeres elkapás született kettőjük párharcából.
A két sztár mellett a többiek pedig hibát-hibára halmoztak és a Chargers bátran hagyta ott akár gyengébb képességű védőivel is egy az egyben őket. Miközben Kelce és Hill nem ejtett el labdát, a Pringle-Hardman-Robinson hármas ötöt is abszolvált (az utolsót pedig a futó Darrel Williams) és teljesen ellehetetlenítették saját csapatuk játékát. Nehéz elképzelni, hogy megint ennyire rosszul játszanak és az már teljesen más eredményt hozhat.
Végül pedig ejtsünk pár szót a futójátékról is, ami szintén veszélyes lehet a Chargers ellen. A házigazdák ugyanis meccsenként 140.7 yardot engednek, aminél csak Texans rosszabb. A belső védőfal képtelen bárkit is megállítani első kontaktból, a linebackerek pedig rengeteg elrontott szereléssel dolgoznak. A nehézségeket növeli, hogy a Chiefs belső támadófala kiváló, Trey Smith, Joy Thuney és Creed Humphrey is top10 a saját posztján, így egymás mellett pedig túlzás nélkül a liga top3-as belső triója. Ez sok terhet levehet Mahomes válláról.
Meddig lesz Herbert szabadjára engedve?
Szintén nagy változások voltak a Chargers oldalán is, akik az elmúlt meccseken csodával határos módon teret engedtek Herbert karjának. Az átlagos passzmélysége az elmúlt két mérkőzésen 10,3 és 8,2 volt, előtte pedig csak háromszor fordult elő összesen, hogy átlépte a 8 yardot. Ennek megfelelően az átlagosan passzolt yardjai is kilencet mutattak, pedig az átlaga korábban 7,5 volt. És láss csodát a passzmélység kitolása nem járt több labdaeladással vagy rosszabb játékkal. Mindössze egy interceptiont dobott, de azt sem a saját hibájából és a passzpontossága is messze az átlaga felett maradt.
A Chiefs védelem rengeteget javult és itt is két kulcsa lehet Herbert és a Chargers sikerességének. Az egyik itt is a nyomás megállítása, mert mióta Chris Jones visszakerült a Chiefs falának közepére, azóta megállíthatatlan. Itt is az elmúlt hat mérkőzést vizsgálva, 29 nyomásgyakorlásnál jár, ami a második legtöbb az összes védőt számolva, nem csak a belső védőfalembereket. Ez pedig párhuzamosan felhúzta a mellette lévők játékát is. Frank Clark 20, Jordan Reed és Melvin Ingram pedig 10-10 nyomásnál jár, így négyen együtt pedig majdnem hetvennél, ami a második legtöbb az összes csapat legjobb négy játékosát tekintve. Jones ugyan most Covid listán van, így a fal közepe nem lesz olyan domináns, de az látszik hogy a puzzle darabok a helyükre kerültek.
Egy kiváló csemege lesz a Chargers O-line, Chiefs D-line csatája azoknak, akik szeretik a line of scrimmage közelében történteket, ugyanis a Chargers támadófal igen jól muzsikál. Herbert mindössze a dropbackek 29%-ában van nyomás alatt, ami a hatodik legkevesebb, így az emlegetett hosszú játékoknak is van lehetősége. A gyenge láncszem Michael Schofield és Storm Norton lehet, akik egyaránt több mint 35 nyomást engedtek már, illetve az sem szerencsés a Chargers számára, hogy a nagyszerűen teljesítő újoncuk, Rashawn Slater is Covid listára került, ami megint csak a fal szélének sebezhetőségét biztosítja.
A másik fontos elem, hogy a Chiefs secondary mennyire tudja elvenni a területet mélyen, mert a feljavulás ellenére akadhatnak gondok. Spagnuolo mester sokat keveri a coverage sémákat, de erre szükség is van, mert egyénileg a Chiefs cornerek nagyon sebezhetőek. Különösen nagy lesz a nyomás L’Jarius Sneeden, aki várhatóan Keenan Allen őrzésével lesz megbízva. Allen az egyik legjobb útvonalfutó a ligában és a pálya közepén könnyen lehet verni Sneedet, ami kulcsfontosságú lehet. Mike Williams szintén akadályok elé állíthatja a Chiefst, mert azok a cornerek, akik a go útvonalakon el tudnak vele menni, ők testfelépítésben nem a legmegfelelőbbek egy ilyen feladathoz.
Összeségében ez egy olyan TNF lesz, ahol nagyon sok érdekes párharc van és egy látványos mérkőzésre van kilátás. De az idei szezonban azon sem lepődnénk meg, ha a két védelem dominálna, a támadósorok pedig hibát-hibára halmoznának.
