Ha megkérdeznénk valakit, hogy egy jó védelmet vagy egy jó irányítót szeretne-e a csapatába, akkor hiába a “védelem nyeri a bajnokságot” mantra, alighanem mindenki a QB-t választaná. A Bengals ezért nem akarta elcserélni a világ minden pickjéért sem az 1/1-es cetlit két éve, míg a Rams épp ezért adott két első kört is Matt Staffordért. Most közülük valaki bajnok lesz.
Kezdjük a legegyszerűbbel: ez lesz mindössze a második alkalom a történelemben, amikor két 1/1-es irányító küzd meg a bajnoki címért, ráadásul most két abszolút top formában lévő irányító lép pályára az 56. Super Bowlon (az első alkalom az 50. döntőn történt, amikor Cam Newton és Peyton Manning csapata küzdött meg egymással, de akkor utóbbi már csak árnyéka volt önmagának). Az alapszakaszban Stafford és Burrow is minimum top 10-es teljesítményt nyújtott minden releváns mutatóban, mind a ketten csoportgyőzelemhez segítették a csapatukat és a rájátszásmenetelésből is alaposan kivették a részüket. Igaz, némileg ellentétes utat jártak be a formaidőzítést illetően, ami akár döntő faktor is lehet a fináléban.
Mit mutatnak a számok? – Alapszakasz
Ahogy említettem, mindkét irányító top teljesítményt nyújtott a 2021-es szezonban. Matt Stafford 67,2 százalékos pontossággal (10.) 4886 yardot passzolt, ami a 3. legtöbb volt Tom Brady és Justin Herbert mögött, a 8,1 yardos átlagánál csak Joe Burrow és Jimmy Garoppolo teljesítménye volt jobb (bár utóbbi a rengeteg elkapás utáni yardnak és Kyle Shanahannek köszönheti ezt), míg a 41 passzolt TD-je a második volt a sorban a G.O.A.T. után. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy a 17 INT-je holtversenyben a legtöbb volt a ligában.
Via PFF – Kattintásra nagyítható
Burrow karrierje második idényében (amiből ez volt az első, amikor végig egészséges volt) a liga legpontosabb irányítója volt (70,4 százalék – ráadásul ha nincs a sok drop, akkor 79,4-es pontossága lenne) és ő átlagolta a legtöbb yardot játékonként. Ugyan passzolt TD-kben (34 – 8.) és yardokban (4611 – 6.) nem fért be a top 5-be, de ez csak annak köszönhető, hogy a top 10 irányító közül ő passzolta a második legkevesebbet– 159 kísérlettel volt kevesebbje, mint Tom Bradynek. A 14 INT-je kifejezetten sok, de a képet árnyalja, hogy nagyon peches volt, ugyanis az egész idényben csak 15 turnovert érő játéka volt (a fumble-ökkel együtt) – arányosítva az 5. legkevesebb hibát vétette az egész ligában.
Ha kicsit mélyebbre megyünk, akkor azt látjuk, hogy Kyler Murray után Burrow-nak volt a legtöbb nagy játéka (a passzai 6,4 százaléka), míg Stafford ebben a kategóriában a 6. (5,7 százalék). Mindezt alátámasztandó nem is félnek mélyre menni, az átlagos passzmélységük mindkettőjüknek top 7-es (Stafford a hatodik, míg Burrow a hetedik) volt az alapszakaszban.
Mit mutatnak a számok? – Rájátszás
Mindkét irányító három meccset játszott, és ha kivesszük a képletből Josh Allent, aki valami félelmetesen jó volt azon a két meccsen, amin játszott, akkor a PFF értékelése alapján a két legjobb irányító jutott be a Super Bowlba: Matt Stafford 88,5-ös értékelést kapott, míg Joe Burrow 84,5-öst.
Via PFF – Kattintásra nagyítható
Az idősebb jogán kezdjük ismét a Rams irányítójával: a Lions korábbi 1/1-ese 72 százalékos pontossággal 905 yardot, hat TD-t és egy INT-t passzolt. A passzainak 6,7 százaléka extra dobás volt és az alapszakaszhoz képest kevés hibával játszott (2,6 százalék), míg az átlagos passzmélysége 9,5 yard, a kiigazított pontossága 83,7 százalék. Ezzel szemben Joe Burrow 68,8 százalékos pontossággal (81,8 százalékos kiegészített pontosság) 842 yardot és négy TD-t osztott ki két INT mellett. A nagy játékai (2,7 százalék) és a passzmélysége (6,8 yard) is visszaesett, viszont még a korábbinál is kevesebb rossz játéka volt (1,6 százalék) – jól látszik, hogy Zac Taylor sokkal konzervatívabb playbookot használt.
Egyéb faktorok
A héten lesz még szó arról, hogyan nyerhet egyik vagy másik csapat, milyen szerepe lesz a skill játékosoknak és a támadófalnak, illetve az edzőknek, így önmagában nehéz megmondani, hogy melyik QB-nak lehet saját erőből nagyobb ráhatása a mérkőzésre. De ha már összehasonlítás, akkor a számokon túl nézzünk meg pár egyéb faktort is.
- Pontosság: Joe Burrow
Bár az alapszakaszhoz képest sokat javult Matt Stafford, de alapvetően Burrow kettőjük között a pontosabb irányító. Ebben szerepet játszhat akár az is, hogy a Rams irányítójának lehet valamilyen rejtett sérülése, ami miatt néha út tűnik, mintha egyáltalán nem tudna beleállni a dobásba (vagy a másik magyarázat, hogy az elvártnál sokkal többször nem értik meg egymást az elkapóival). A korábbi karrierjéhez képest sok olyan dobása van, amikor indokolatlanul vagy nagyon alul, vagy nagyon túl dobja a labdát, de olyan szinten, hogy a közelben nincs egyetlen Rams játékos sem.
@fuzovelkifele Uh 😳 #drop #tartt #49ers #labda #rams #omg #wow #amerikaifoci #americanfootball #fűzővelkifelé #fyp #nfl #foryou #lol
Ehhez képest Burrow stabilan hozta a jó döntéseket a pálya mindhárom szintjén. Nagyon kevés rossz dobása volt, nem erőltette be lehetetlen helyekre, és az agresszív játékához nem társult extra kockázatválasztás – elképesztően éretten és precízen játszott egész évben.
- Mély labdák: Matt Stafford
Mindkét irányító remek, ha mélyre kell menni, de ebben a Rams irányítója összességében jobb volt idén. Több mély labdáját kapták el, a kiegészített pontossága is jobb és alapvetően több extra dobása is volt ilyen helyzetben (ráadásul az ő yardjainak és TD-inek nagyobb része volt az ő érdeme, Burrow esetében Chase nagyon sok big playt csinált lehetetlen helyzetből). Amiben mindenképpen javulnia kell, hogy indokolatlanul sok hiba csúszott a mély labdáknál a gépezetbe, kisebb részt rossz passzokból, nagyobb részt rossz döntések miatt.
Via PFF – Kattintásra nagyítható
- Nyomás alatt: Joe Burrow
Minden irányító játéka visszaesik nyomás alatt, ez természetes, de a többiekhez képest Burrow-nak nem voltak komoly gondjai. A PFF értékelése szerint a harmadik legjobb nyomás alatt a mezőnyben, míg Stafford csak a 21.
Via PFF – Kattintásra nagyítható
Burrow szokás szerint kevés hibával játszott (majdnem kétszer kevesebb rossz játéka volt) és pontosan passzolt – a közel 10 százalékos különbség hatalmas a passzpontosságot illetően. Kellett is ez tőle, ugyanis a támadófal előtte messze nem ideális, ami egyébként a Super Bowlra is pozitívum – ő már rutinból jobban kezelheti a Rams védőfalát, míg Stafford esetében egy beomló támadófal könnyen katasztrófához vezethet.
Érdemes külön kiemelni a blitzeket is, ami ellen nincs jobb Staffordnál. 15 TD mellett csak egy INT-t passzolt, mindössze három turnovert érő játéka volt (1,7 százalék), a 74,4 százalékos pontossága meg a legjobb volt az egész ligában. Nem mintha Burrow ellen jó ötlet lenne blitzelni, a 72,1 százalékos pontossága a harmadik legjobb, az 1568 yardja a legtöbb, és bár a 11 TD mellett volt öt INT, abból minimum kettő nem az ő hibája volt. Szóval nem sok blitzre számíthatunk a meccsen.
- Tiszta zsebben: Joe Burrow
Mindkét irányító elit szinten játszik és abszolút ugyanazt a teljesítményt hozza. Hasonló a passzpontosságuk, ugyanannyi big time throw-juk van, bár Stafford, ahogy általában, úgy most is hozza a gunsliger játékát. A különbség az, hogy a falak csatáját figyelembe véve Burrow-nak elméletileg kevesebb lehetősége lesz tiszta zsebből passzolni, így nagyon sok fog múlni azon, mennyire tud akár a levegőben, akár a földön extrát nyújtani nyomás alatt.
Via PFF – Kattintásra nagyítható
- Play action: Matt Stafford
Staffordról mindig is tudni lehetett, hogy szereti a play action passzokat és jó is benne. Ezzel együtt azért látszik, hogy 1,5 százalékkal pontosabb és 1,8 yarddal többet szerez play actionből, mint nélküle, jó eséllyel fogja is ezt alkalmazni McVay.
Via PFF – Kattintásra nagyítható
Burrow játéka viszont meglepő módon visszaesik. A pontossága 6 százalékkal esik vissza play actionnél, ami brutális, rengeteg turnovert érő játéka volt így. Nehéz megmondani, hogy ennek mi az oka, talán túlságosan kiszámítható, mikor akar play actiont a Bengals és jól reagálnak rá a védelmek, de a játék ezen aspektusában egyértelműen Stafford a jobb.
- Tapasztalat: Matt Stafford
Ugyan a Super Bowlban egyik irányító sem volt még korábban, de mivel bő 10 év különbséggel kerültek a ligába, ráadásul Burrow-nak még két teljes szezonja sincs, így nem kérdés, hogy a játék ezen aspektusában a Rams van előnyben (az más kérdés, hogy sokkal több sikerélménye így sincsen). Ezen kívül meg lehetne említeni a cluchságot is, amiben Stafford az egyik legjobb a ligában, bár mivel nem ritkán ő hozza nehéz helyzetbe a csapatot, hogy aztán eloltsa a tüzet, így azért ez egy elég ambivalens tulajdonság. Plusz azért Burrow és a Bengals idén megmutatta, hogy képes lehetetlennek tűnő helyzetből visszatérni.
- Konzisztencia: Joe Burrow
Ezt kérdés nélkül viszi a Bengals irányítója. Staffordnak volt egy nagyon erős első félszezonja, utána viszont volt hat pocsék és hat kiváló meccse hárommeccses ciklusokban. A 17 INT-jéből 12-t és a 25 turnovert érő játékából 18-at ezen a hat meccsen jegyzett, és ha most folytatódik a sorminta, akkor megint jön egy teljesen homály találkozó. Burrow ezzel szemben folyamatosan magas szinten játszik, az a néha becsúszó rossz meccs minden QB-nál benne van, senki nem tud 17-20 meccset lehozni hibátlanul (viszont ha rosszul is játszott önmagához képest, akkor sem volt kritikán aluli).
@fuzovelkifele Wow! #foryou #fyp #fűzővelkifelé #americanfootball #amerikaifoci #wow #omg #nfl #bengals #chiefs #burrow #zseni
- Forma: Matt Stafford
A rájátszásban egyelőre kérdés nélkül Matt Stafford a jobb irányító. Többet tett hozzá a győzelmekhez, meccsenként egynél soha nem volt több rossz játéka, ellenben sorra dobálta a wow passzokat. Burrow eközben a Raiders elleni meccs után inkább csak hozott egy jó szintet, ami összességében inkább pozitív, de több volt a negatív játéka és kevesebb az extra megmozdulása.
Összegzés
Nagyon nehéz lenne most egy meccsre választani a két irányító közül. A plafonja jelenleg mindkét irányítónak ugyanott van, viszont Burrow padlója magasabb, róla nehezebb elképelni egy 2-3 INT-s találkozót. Ellenben Stafford formája most közelebb van a plafonhoz, tőle többet lehet várni és többet is tudna hozzátenni a sikerhez, de mivel az esetében mindig benne van a hiba (és nehéz elhinni, hogy sorozatban negyedszer is legyen egy egyetlen hibával tarkított meccse), így ő egy kicsit boom or bust választás.
Egyezünk, Józsi. Sajnos Staffordban benne van a baki lehetősége, de én attól tartok, hogy Burrow ezt a védőfalat már nem éli túl. Jobbról Miller, balról Donald és még Floyd… Persze nyert meccset 9 szekkel is, de ez nem az a kategória.
Mindkét QB a kedvencem, így aztán nagy szarban vagyok, melyiknek drukkoljak. Akarom látni a csodát Burrowtól és Staffordtól is, és igazából mindkettőnek járna egy-egy gyűrű. De aki itt veszít, annak kevés sansza lesz újra eljutni az SB-ba.
Nagyon egyet értek majdnem mindennel, kivéve a legvégét. Staffordnak van még 3-4 jó éve, jól felépített csapatban, nálam ők contenderek lehetnek jövőre is. Burrow meg… Akár tíz év múlva is ott lehet újra, még ha neki mondjuk jövőre nem is olyan esélyes.
Ha nem húznak Burrow elé egy rendes falat, akkor a srác úgy jár, mint Cam Newton. Szétvert testtel és aggyal nehéz jól játszani.
Persze én sem úgy gondoltam, hogy soha többé, de a közeljövőben(2-3 év) nem hinném. A sapka nem túl bíztató, bele kell kalkulálni a hangulati faktort is, ami egy vesztes döntő után mindig a nulla felé tolja az esélyét annak, hogy nyerj utána. 1990 óta, azaz 32 év alatt mindössze a Patriots volt az, aki elvesztett döntő után három éven belül nyerni tudott(igaz, ők kétszer is megtették ezt). Mindenki más bőven +5 éven belül sehol sem voltak. Egészen riasztó statisztika.
Tisztelt Renningan! Köszönöm a cikket, nagyszerű munka. De, amit kifogásolok az típushiba manapság: szorzással megadni egy kisebb mennyiséget. Te Burrow-nál, a nyomás alatti részben írtad: majdnem kétszer kevesebb rossz játéka volt (a PFF-es sorok alatti első sorban. Megoldás: fele annyi rossz játéka volt.
Remélem, hogy a Rams fog nyerni, mert Stafford, Donald megérdemli. Plusz a Lions tönkretett karriercsomagja után végre valaki nem visszavonult, hanem bizonyítja, hogy Detroit a legnagyobb probléma. Ezen kívül erősen kétlem, hogy lesz még egy ilyen lehetősége a csapatnak. Túl sok mindent áldoztak erre, míg a Bengals csak az út legelején áll. Ha még összeraknak egy közepes támadófalat és egy védőfalat, ami nem egy emberből áll, akkor sokszor itt lehetnek majd.
A statisztikák nem ezt mutatják. Néddameg pl. a Chiefs sztoriját. Nagyjából ugyanazt az utat járják be, mint Favre-al a Packers. Olcsón megszerzett zseniális QB, jó csapat, gyűrű, aztán jön a nagy lé és szépen lassan elkopik minden, a motivációval együtt.
A Bengals ha most nem nyer, akkor még marad motiváció jövőre, de kétséges, hogy ebben az AFC-ben még egyszer lesz ennyi mázlijuk. Bills, Chiefs, Titans, Pecc, Chargers, Ravens, Raiders és a fene tudja, kit szerez meg a Broncos és mit hoznak ki a lófejű kislányból a második szezonra…
A Bengalsnak rohadtul meg kell ragadnia a lehetőséget, mert olyan csoda száz évente eccer, vagy eccer se van, mint volt a Peccnél.
Szerintem amiben reménykedhetnek a Burrow kedvelők, az ez:
Said edge rusher Trey Hendrickson of Burrow, “I wouldn’t go around pissing that guy off.”
nem szeretem a statisztika alapú elemzéseket…szép és sok dolog kiolvasható persze, de a mentális dolgok, kinek lesz jobb formában a csapat egyáltalán nem. egy rossz napon a Jets és Jaguars is el tud verni téged, míg egy jobb napon megvered az agyon hypeolt Kansast is.
Stafford játéka szerintem rosszabb, ráadásul Burrownál ott a győztes mentalitása ami az egész csapatot átjárja, ezt meccs nézése közben látni
Teher alatt nő a pálma,ezért Burrow az emberem.Eli is ebben volt igazán jó,ezért is nyert két gyűrűt.Mindeféle nyomást jól bírt-a passrushból adódót,meg a meccsszituációból következő pszichikai nyomást is-s mivel Burrow ebben nagyon jó,sok fontos meccset fog még nyerni.Meg egyébként is tettem pénzt két csapatra a rájátszás előtt,az egyik a Bengals volt.
Ne okoskoggyá, tejitten csak a befektetésedet félted.