A draft második napjának legnagyobb nyertesei, vesztesei

Lement a draft második és harmadik köre is az éjjel, mi pedig összeszedtük, kik voltak a második nap legnagyobb nyertesei és vesztesei. 

Nyertesek

Ravens

Hihetetlen, amit a Ravens csinál évről évre, valahogy mindig lecsúsznak hozzájuk a legjobb játékosok, ráadásul hiányposztra. Már az első nap nyertesei közt is ott lehetnének, de a második nap legjobbjait mindenképp velük kell kezdeni. Ha David Ojabo nem sérült volna meg a Pro Dayén, akkor 1/14-re is esélyes lett volna a Hollókhoz, így meg egy körrel hátrébb sikerült lecsapni rá. Idén csak a szezon vége felé térhet vissza, és a rájátszásban remélhetnek tőle nagyobb játékokat, ’23-tól viszont Oweh túloldaláról rohamozhat kezdőként (ráadásul eddigi védőkoordinátora kezei alatt folytathatja a munkát). Travis Jonest nem igazán értjük, hogyan és miért csúszott a 76. pickig, hiszen top40-es játékos volt nálunk is és a konszenzusos boardon is. Ráadásul tökéletesen illik a rendszerbe, ő lesz a csapat nose tackle-je.

Falcons

Az atlantaiaknak négy pickjük is volt az éjjel, és ugyan az utolsóval (DeAngelo Malone) azért annyira nem vagyok elégedett, az első hárommal nagyon is. A passzsiettetést régóta orvosolni kellene, Ebiketie pedig egyértelműen a legjobb elérhető játékos volt erre a feladatra, én bírom a játékát. Aztán jött egy linebacker is, Troy Andersen egy kiváló felépítésű, nagyon atletikus és emellé QB múltjából adódóan okos játékos is, csak nagyon nyers még, mert új a poszton – majd Deion Jones tanítgatja kicsit. Végül pedig jött Ridder a harmadik körben, akit szerintem az első végén is el lehetett volna vinni, és aki nem lepne meg, ha hamar kiszorítaná Mariotát a kezdőből.

Steelers

A Pickett picket kifejezetten nem szerettem az elsőben, de a második napon jól teljesített a csapat. Ha a Steelers elkapót draftol, akkor az általában jól sül el, így George Pickens vélhetően kiváló WR lesz a profik közt. Mondanám, hogy emiatt örülhet, hogy Pittsburghbe került, csak aztán eszembe jutott a QB depth chart. A harmadik körben DeMarvin Leal is jó értéken jött, alapvetően egy tweenerről van szó (se nem igazi edge rusher, se nem igazi belső védőfalember), de a Steelers 3-4-es rendszerében DE posztra pont jól beilleszthető és itt lehet a legjobb esélye az érvényesülésre – ráadásul öregszik is a csapat ezen a poszton, így kellett a vérfrissítés.

Matt Ryan

Ha már megszerezte a veterán irányítót, akkor a lehetőségekhez mérten ki is szolgálta a Colts. A draft előtt az LT poszt és a fegyverarzenál nem nézett ki olyan jól, de most Ryan kapott két új fegyvert (Alec Pierce-t a szélre, az überatletikus Jelani Woods tight endet a pálya közepére) és egy left tackle-t is az osztrák Bernhard Raimann személyében. Első körös pick nélkül ennél jobban nem lehet kedvére tenni az irányítódnak. Ó, és egyébként a Colts negyedik pickje (Nick Cross, S) is jól sikerült.

Skyy Moore, WR, Western Michigan

Patrick Mahomes lett az irányítója és Andy Reid az edzője. Nem voltam Moore legnagyobb rajongója, de mivel Kansas Citybe került, sokkal jobbak a kilátásai. A Chiefst is tekinthetjük egyébként nyertesnek, hiszen Leo Chenal nagy steal volt a harmadik kör végén (még ha nem is kell azért annyira LB), a safety Bryan Cook pedig jó értéken jött és jól illik majd a védelembe Sorensen helyére.

Christian Watson, WR, North Dakota State

Aaron Rodgers fog neki dobálni, ráadásul gyakorlatilag első számú célpont is lehet elég hamar. A Packers nagyon sokat adott fel ráadásul érte, rendkívül drága volt ez a felmozgás a második kör elejére, így vélhetően sokat is várnak tőle.

Vesztesek

Az újonc irányítók

Malik Willis, Desmond Ridder és Matt Corral jó pár milliót bukott azzal, hogy nem mondjuk az első kör végén, hanem csak a harmadik körben kelt el. Ha valaki például felcserélt volna értük az első kör végébe, akkor 12-13 milliós szerződést írtak volna alá, így meg 5-6 milliósat, ami azért elég jelentős különbség. Ráadásul mivel ilyen későn választották csak ki őket, egyáltalán nem nagy a bizalom az irányukba és ha rosszul szerepelnek az elején, akkor sokkal könnyebben és gyorsabban váltják le őket, mintha első körösök lettek volna. Persze egy kis előnye is van a helyzetüknek, hiszen ha korrekt teljesítményt nyújtanak, akkor a megítélésük jobb lesz, hiszen az elvárások alacsonyabbak, de azért mérlegre állítva a fentieket, nem ez a jobb helyzet.

Érdekes módon hármuk közül pont a legrosszabb kaphat legkönnyebben kezdő szerepet, hiszen Corralnek csak Sam Darnoldot kell kiütnie. Willis dolga rövid távon lehetetlen, hiszen Tannehill a Titans kezdője, neki a színfalak mögött kell megmutatnia fejlődését, hátha a korrekt edzésmunkája és a veterán magas cap hitje miatt megkaphatja ’23-ban a bizonyítási lehetőséget. Riddernek lesz esélye kiütni Mariotát már a nyáron, és nem lepne meg, ha meg is tenné.

Commanders

Már az első körös pickjük sem tetszett, még Jahan Dotson sem számított rá, hogy ott kiviszik (haláli nyugalommal nézte a kosármeccset a telefonján), és ezt sikerült a második napon megfejelni. Korábban jártak már jól Alabama DT-kkel, de nem ez az év volt az, amikor ismét próbálkozni kellett. Phidarian Mathist a top50-ben kihúzni nagyon korai volt, egy csak futás elleni védőfalember, akinek a nullához konvergál az atletikussága NFL-szinten. Aztán a harmadik kör végén jött egy futó, amire szerintem szükség sem volt Antonio Gibson mellé, ráadásul még csak nem is gondolom olyan jónak a nagyon magas Brian Robinsont (szintén az Alabamáról).

Giants

Amennyire tetszett az első napjuk, annyira nem tetszett a második, hiszen masszív reach volt mindegyik pickjük.

• 2/43 Wan’Dale Robinson, WR, Kentucky – Konszenzus board 91.
• 3/67 Joshua Ezeudu, G, North Carolina – Konszenzus board 169.
• 3/81 Cordale Flott, CB, LSU – Konszenzus board 208.

Közülük Ezeudu még elmegy, őt azért ennél a 169. helynél jóval többre tartottam a képességei miatt (90-100 között), de Flottot a második nap közelébe se várták a szakértők, Robinson pedig nálam közelebb áll egy harmadik downos elkapó futóhoz, mint egy rendes receiverhez. Őt talán Daboll tudja használni úgy, mint Isaiah McKenzie-t a Billsben, de azért nem feltétlen fogadnék rá – meg ha már ilyen kell, akkor ott lenne a tavalyi első körös Kadarius Toney erre a feladatra.

Chad Muma, LB, Wyoming

Szegény Muma egy tök jó linebacker (nálam top35-ös prospect volt), erre meg fog rekedni a Jaguars depth chartján harmadik LB-ként. Foye Oluokunt idén igazolta a csapat nagy pénzért, aztán felcserélt az első körbe Devin Lloydért, akit így nyilván sokkal többre tartanak, mint Mumát. Így pedig az ex-Wyoming játékosnak nem sok szerep fog jutni a védelemben és nem tudja igazán megcsillogtatni tudását. Ráadásul még csak az sem lebeghet a szeme előtt, hogy hosszabb távon eltűnnek előle a vetélytársak, hiszen Lloydot ugyanúgy most draftolták, csak jóval magasabban, Oluokun pedig csak két év múlva vágható ki, ha rossz lenne.

Justin Fields

Már a piacon is felháborítónak tartottam, hogy meg sem próbálnak semmit sem tenni annak érdekében, hogy megkönnyítsék a fiatal irányító dolgát és ne neki kelljen a hátán cipelnie az egész csapatot, most pedig tovább folytatták ezt. Vákuumban nem lenne bajom az első két pickjével a Bearsnek, hiszen Kyler Gordon (CB, Washington) és Jaquan Brisker (S, Penn State) önmagukban kiváló választások voltak értéken és hiányposztra is, csak mindeközben a támadósor ezer sebből vérzik és jó lenne megtudni, mi lehet Fieldsből. Aztán a harmadik körben azért érkezett valaki az offense-be, de Velus Jones egy idős (25 éves, öregebb például AJ Brownnál vagy DK Metcalfnél), elsősorban special teamer elkapó, akit a 4-5. körbe vártak, a 151. volt a konszenzus boardon. Gyors, az biztos, de ennyi nem elég az NFL-be, és vélhetően semmilyen problémát nem old meg.

Ryan Tannehill

A Titans végül csak bepróbálkozott egy irányítóval (Malik Willis), és ugyan csak a harmadik körben, de egy olyannal, aki túlszárnyalhatja a veteránt. Egyértelmű jelzés ez Tannehillnek, hogy a fizetéséhez mérten nem cipeli hátán a csapatot, így kapja össze magát, vagy repülhet. Persze ehhez kell az is, hogy Willisből ki tudják hozni a benne rejlő tehetséget, ami egyáltalán nem biztos, de a Titansnek egy próbát mindenképp megért, mert ha bejön, akkor óriásit szakítanak. Willis szerintem nem egy tipikus harmadik körös irányító lesz, akit leginkább hosszú távú csere elképzelésekkel hoznak, hanem több reményt lehet hozzá fűzni, így Tannehill alatt kicsit forróbb lett a talaj.