Connect with us

Összefoglaló

A Billsnek ki kellett olvadnia, az Eagles nagy nehezen nyert, és a Ravens is megküzdött ezért

A Billsnek ki kellett olvadnia a nagy hó után, de a gyenge kezdés után belejöttek a játékba. Az Eagles nagyon nehezen tudta csak legyőzni a Coltsot, a Ravens is megküzdött a Panthersszel, a Commanders pedig gyorsan elintézte a Texanst. 

Cleveland Browns @ Buffalo Bills 23-31

A közel két méteres buffalói hó miatt Detroitban rendezték meg a mérkőzést, és nagyon úgy tűnt, hogy a Bills játékosainak kellett egy kis idő, hogy a megfagyott testrészeik kiolvadjanak.

Borzasztóan lassan kezdték ugyanis a találkozót, másfél negyed alatt mindössze 12 yardot szereztek (még ha 3 pontot fel is tettek egy jó visszahordásnak köszönhetően). A Browns ellenben szokásos módon kiválóan scriptelt és gyorsan vezetést is szerzett Amari Cooper révén. A második negyed közepén 10-3-as előnyben azonban Brissett elejtette a snapet, ezzel pedig feléledt a Bills támadósora: innentől ugyanis minden egyes támadásából pontokat tett fel a táblára a buffalói alakulat.

Tegyük persze hozzá, hogy a hét támadásból csak kettő végződött touchdownnal, a többi mezőnygóllal, de ez is bőven elégnek bizonyult, hiszen a Bills védelme a meccs végi garbage time-ig nagyon jól állta a sarat. Hat perccel a vége előtt még 28-10 volt az állás (tehát a Browns nem szerzett pontot két és fél negyeden keresztül), így a végeredmény még hízelgő is a Brownsnak a végén szerzett két touchdownnal.

Josh Allen a mérkőzés elején kifejezetten sérültnek nézett ki, nagyon pontatlan volt, mintha a könyöke most jobban zavarta volna. Mindenesetre 200 passzolt yardig sem jutott el és a 31 pont ellenére nem volt meggyőző a Bills támadósora, figyelembe véve az ellenfél védelmét is. A Browns defense ugyanis egész évben szenved, és még a Bills gyenge futójátékának is sikerült 171 yardot feltennie a táblára. A clevelandi katasztrofális futásvédelmet még nekik is sikerült kihasználni, Singletary és James Cook is 86 yardig jutott a földön.

Diggst sokáig ki tudta venni a Browns a meccsből és Allent is sikerült zaklatni Myles Garrettéknek, de azon kívül, hogy touchdownok helyett gyakran harcoltak ki mezőnygólokat, továbbra sem lehet dicsérni az egységet. A támadósor pedig ugyan jól kezdett és jól is végzett, közte nem sok mindenre futotta. A futójátékot a Bills megölte, mindössze 80 yardig jutottak a Barnák, Chubb 14 futásból 19 yardot szerzett mindössze, és a 80-ból is 29-et Brissett rohangált össze. A levegőben elég jól néznek ki a számok, Brissett 324 yardot passzolt, Amari Cooper 113 yarddal zárt, és tényleg voltak megingásai a Bills sérülésekkel tizedelt secondaryjének, azért ebben is benne van a garbage time-ban szerzett körülbelül 120 yard.

Szóval nem Billsre jellemző győzelem volt ez, hiszen futottak és megállították a futást, ellenben a levegőben a labda mindkét oldalán akadtak problémák bőven. A secondary fiatal tagjai nem tudtak fellépni ezen a héten sem, nagyon várják már vissza Tre White-ot az egységbe. Matt Milanót mindenképp ki kell emelni a Bills védelméből, egész évben All-Pro szinten játszik és ezt most megmutatta egy sackkel, két negatív yardos szereléssel és egy összeszedett fumble-lel, plusz rengeteg tackle-lel – tényleg mindenhol ott volt.

A Bills így 7-3-as mérleggel jelenleg ötödik kiemelt (a Dolphins elleni vereség miatt), a Browns pedig 3-7-tel jelenleg top8-as picket küld Houstonba.

(katonadani)

Philadelphia Eagles @ Indianapolis Colts 17-16

Nagyon közel volt ahhoz az Eagles, hogy a 8-0-s kezdés után zsinórban két meccset is elveszítsen. A végén azonban ha nyögvenyelősen is, de sikerült megszerezni a W-t, de ezen kívül sok oka nem lehet az örömre a Sasoknak.

A Colts egy nagyon magabiztos első támadással nyitott, ahol Jonathan Taylor 49 yardot és egy touchdownt szerzett, ezzel a csapat karácsony óta először szerzett hatpontost nyitódrive-ból. Ekkor nagyon úgy tűnt, hogy az Eagles semmit sem tudott javítani a futásvédelmén és hosszú napnak néznek elébe a szurkolók. Végül annak néztek elébe, de nem a futásvédelem miatt.

Ugyanis innentől kezdve Taylor összesen 35 yardot szerzett a meccs során. Úgy tűnhetett, mintha el is felejtették volna a Coltsnál, hogy működik a futás, de valójában az Eagles váltott, és teletömte a boxot, öt emberes frontokkal operált és a snap előtt azt mutatta, hogy többet nem érdemes futni. Meg kell dicsérni Jonathan Gannon védőkoordinátort a változtatás miatt, de ha ez ilyen jól megy, akkor az a furcsa, hogy nem ezzel nyitotta a meccset. A két új szerzemény, Linval Joseph és Ndamukong Suh bemutatkozott, ráadásul fontos elemei voltak ennek a futásvédelemnek, mindketten jól szálltak be, főleg a körülményeket figyelembe véve.

Futójáték nélkül pedig nem igazán ment a Coltsnak, a maradék kilenc pontjukat három mezőnygólból szerezték, amiből kétszer rövid pályát kellett csak megtenniük (a kettő támadásnál összesen 27 yard került a nevük mellé). A rossz korai downos játékok után sok volt a harmadik és hosszú, amikor pedig az Eagles pass rush elemében lehetett és több fontos sacket is szereztek, egyszer a red zone-ban mezőnygólon tartva a Coltsot, a végén pedig gyakorlatilag lezárva a meccset.

Ennek ellenére szinte az utolsó pillanatig vezetett a hazai csapat, hiszen az Eagles támadósora nagyon gyenge napot fogott ki. Az első félidőben rengeteg sárga zászlót szedtek össze és csak három pontra futotta tőlük. A második félidőben két turnovert is összehoztak (plusz volt egy turnover on downs megállítás is), előbb Hurts, majd AJ Brown kezéből ütötték ki a labdát a védők, de hosszabb távon ez csak a kisebb probléma. Ugyanis ezen a meccsen egyrészt az edzői stáb is sok hibát vétett. Érthetetlenek voltak a 3 tight endes felállások Goedert nélkül, ezáltal a tömött formációkból való futások a tömött boxokba, ahelyett, hogy széthúzták volna a pályát, ahogy szokták. Vagy épp az, hogy AJ Brown nincs fenn kulcsszituációkban a pályán, vagy a screen passzok erőltetése harmadik és hosszúra.

A másik probléma viszont az, hogy Jalen Hurts gyengén játszott. Érthetetlenül rossz döntéseket hozott sima read option játékoknál, aminek ugyebár az erősségének kellene lennie, de még feltűnőbb volt, hogy mennyire nem merték rábízni a comebacket. Hátrányban is a futást erőltette az Eagles, a meccs végi támadásnál is egy sikeres passza volt csak Hurtsnek, meg volt egy csúnyán aluldobott labdája, amiből pass interference lett. Amúgy futottak. És igen, végül épp Hurts futott be a célterületre, de nem lehettek vele sem elégedettek, sem bizakodóak az Eagles szurkolói, az pedig tényleg sokat elmond, hogy az edzők nem merték a kezébe adni a karmesteri pálcát.

A Colts védelmét mindenesetre mindenképp dicséret illeti, mert rendkívül jól fogták a futást Grover Stewart vezetésével (55 yardot engedtek összesen), és mindössze 17 ponton tartották a liga eddig egyik legjobb támadósorát. És ha egy kicsit többet ki tudnak hozni a passzjátékból, akkor meg is nyerhették volna a meccset. Sőt, ha McLaughlin 50 yardról bevágja a mezőnygólt, vagy ha Taylor nem vét fumble-t a félpályánál, akkor ez a teljesítmény is elég lett volna a 8-1-es Eagles legyőzéséhez. Ugyan Nick Sirianninak (aki a Coltstól érkezett az Eagleshöz) megvan a véleménye Frank Reich kirúgásáról, de az utóbbi két körben Jeff Saturday vezetésével összeszedettebbnek tűnik a gárda.

Az Eagles ugyan megtartotta első helyét a konferenciában és örülhetett a Vikings vereségének is, de erre a teljesítményre nem lehet büszke. A Colts pedig ugyan kikapott, és a támadójáték még mindig esetleges, a védelem megint jól játszott és közel voltak az Eagles legyőzéséhez.

(katonadani)

Carolina Panthers @ Baltimore Ravens 3-13

Aki szereti a látványos védelmi csatákat (és kritikán aluli támadósorokat) vagy úgy általában a puntokat, az ezt a mérkőzést mindenképp nézze vissza. Akit mindez nem győzött meg, annak összefoglalom egy mondatban, miről maradt le: 14 puntról, három interceptionről, egy elveszített fumble-ről, egy turnover on downsról és mindössze egyetlen TD-ről, ráadásul az is egy turnover után született. És igen, nagyjából pont ennyire volt izgalmas is a meccs.

A Panthers Baker Mayfielddel a kezdőben várta a találkozót, akinek még a Browns tagjaként volt némi sikerélménye a Ravens ellen – igaz, akkor a jelenleginél sokkal jobb offense és stáb vette körül. Most egy gyenge közepes támadófallal, egy D’Onta Foreman fémjelezte futójátékkal és az egy szem DJ Moore-ral kellett volna valamit alkotni az amúgy jó erőkből álló és jobb napjain ligaelit szinten teljesítő Ravens védelem ellen. Nem sikerült.

Nem levéve a felelősséget Mayfieldről, de ez nem csak rajta múlt. Nem igazán emlékszek olyan helyzetekre, amikor kibontakozott volna a Panthers offense játéka, amikor szabadon lettek volna az elkapók, amikor ordító ziccerek alakultak ki a pálya különböző részein. Nem arról volt szó, hogy itt sorra lettek volna hívva a jobbnál jobb játékok, csak Mayfield béna volt, hanem egyszerűen ez úgy pocsék, ahogy van.

Ismételten: Mayfield nem játszott jól, volt két pickje és volt pár labdája, amit a védők ejtettek el. Ugyanakkor még ha jól is játszik, akkor sem látom, hogyan szerzett volna TD-t ez a Panthers. A futójáték nulla volt, 17 kísérletből csak 36 yard jött össze, abból is 18 mindössze két futásból. Mayfieldet emellett négyszer sackelték és folyamatosan nyomás alatt tartották, bónuszképp pedig Shi Smith kétszer is fumble-t vétett, amiből az egyiket el is veszítette a csapat és ami után a Ravens megszerezte a meccs egyetlen TD-jét. Volt tehát baj a QB-n kívül is, arról nem is beszélve, hogy DJ Moore felé csak öt labda szállt és mintha valami csali szerepet kapott volna, miközben Laviska Shenault-nak csak negatív yardos passzok mentek, és mivel blokkot nem kapott, így négy elkapásból csak hét yard került a neve mellé. Így azért még a jó irányítóknak sem lenne egyszerű (és látva a Packerst vagy a Ramst, tényleg nem).

A vendég védelem viszont jó volt. Az egység tele van tehetséggel és amikor összeáll a dolog, akkor bárkit képesek levenni a pályáról. Lamar Jackson háromszor lett sackelve, egy labdáját is lehalászták, de a mi még komolyabb teljesítmény, hogy a QB 11 kísérletből mindössze 31 yardot (és egy TD-t) szerzett a földön, ami szinte irreálisan alacsony. Természetesen ezzel meg is lett lőve a Ravens futójátéka, ami szerzett pontokon is meglátszott, csak hát egy turnovereket gyártó offense-zel nehéz.

A Baltimore szempontjából eléggé megfoghatatlan a meccs. A védelem nemcsak, hogy hozta a kötelezőt, de masszívan túl is teljesített, egy rossz szó nem érheti a ház elejét: nemcsak a nagy játékok jöttek, de rendszerszinten is outcoucholták az ellenfelet, itt nem volt kérdés. Az offense szenvedése viszont érthetetlen. A Panthers defense-ben tényleg nagyon sok a potenciál és tudnak nagyon jók is lenni, de ez sem magyarázza azt, hogy Jacksonék miért csak hat pontra voltak jók önerőből.

A passzjáték szenvedését még akár lehetne azzal magyarázni, hogy Ronnie Stanley megint megsérült (nem mintha bármi működött volna, amíg a pályán volt), meg amúgy sincs kinek passzolni (bár legalább Mark Andrews végre a pályán volt, még ha nem is 100 százalékosan). Ellenben a futójáték egyszerűen katasztrófa volt. Szemre azt mondanám, hogy az első körös Tyler Linderbaum egyszerűen nem olyan jó fit ebbe a rendszerbe, hogy minden körülmények között jól működjön vele a fal, pláne ha az ellen agresszív, fizikális futballt játszik. Persze lehet, hogy ez csak egy egyszeri eset volt és jó eséllyel ennyire nem fogja már idén senki sem limitálni Lamar Jacksont, de ezzel együtt a jó belső védőfallal rendelkező ellenfelek ellen nagyon nem lennék nyugodt a Ravens támadófal helyében.

(renningan)

Washington Commanders @ Houston Texans 23 – 10

Ismét elég fordulatos vasárnapunk volt, sok szoros meccsel és fordítással. No persze nem Houstonban. A Washington ugyan nem csinált semmi kiemelkedőt a meccsen, így is tükörsimán léptek túl a Texanson, mely lassan egyre közelebb sodródik az 1/1-es pick felé.

A vendégek kezdték a találkozót, azonnal egy 3&outtal. A Texans is valami hasonló felé tartott, de a Cooks felé tartó passzt Kendall Fuller olvasta le és szerzett korai vezetést a Commandersnek.

A meccs innentől a csúnyábbik időszakába fordult. Három darab 3&outot láthattak a nézők, így ott álltunk, hogy 5 drive és közel egy negyednyi játék után még nem szereztek first downt a csapatok. A következő két támadósorozatban a rossz széria megszakadt, de még ekkor is csak puntokra futotta az egységektől. A második negyedre viszont megérkezett a meccsbe a Washington támadósora. Először Curtis Samuel jet sweepből futott be a célterületre, amit még két vendég field goal is követett, míg a hazaiak csak puntolni jöttek fel a pályára. A szünetre vonulva tehát a Washington neve mellett 20 pont volt, a Texansé mellett összesen 5 támadó yard.

A második félidő ezek után igazából már garbage time volt. A Houston támadósora ennek megfelelően mutatott pár szép dolgot a játékrészben és Mills több üres elkapót is kapott, miközben időnként még a támadófala is tartani tudott rövidebb ideig. 10-3-ra nyerték ezt a félidőt, de a touchdown már a meccs legvégén született. Még egy alkalommal eladta a labdát Mills, de ez a pick inkább volt szerencsétlen, miután felpattant Cooks és védője kezén, a védőmunka azonban gyönyörű volt ezután Darrick Forresttől.

A Texansnál Mills feltornászta a számait 169 yardra, de a félidőben ez a szám még csak 22 volt. Továbbra is az mondható el, hogy a másodéves QB nem több egy game manager játékosnál, aki azonban a liga leggyengébb offense-ében játszik. A támadófala belsejét dominálta a Washington védőfala és Sweat révén ezúttal oldalról is több ízben érkezett a nyomás. Végül 5 sacket szerzett a fővárosi védelem – továbbra is még Chase Young nélkül. A hazai első körös Kenyon Green rettenetes volt. Több sacket is engedett és a büntetéseket is bőszen gyűjtögette. A nagy hátrány miatt az újonc Dameon Pierce sem villogott, mindössze 10 alkalommal adták a kezébe a labdát 8 yardért – 2 elkapásból 9-et szerzett. Talán másképp alakult volna a meccs, ha a meccs legelején Jalen Pitre nem ejti el a tiszta interceptiont, de így a folyamatos hátrány elvette a Texans saját játékát. A Commandersnél azonban tényleg kezd összeállni valami. A védelem egyre dominánsabb, Taylor Heinicke pedig nem tesz sokat, a nyomást jól kezeli és az egyre jobb futójáték mellett elég a manager játéka. Az offense a földön volt ugyanis hatékonyabb. 153 yardot szereztek (Gibson 72-t, Robinson 57-et és Samuel is jó volt 18-ra a TD mellett).

A Commanders ezzel 6-5-el áll – utolsó helyen az NFC Eastben.

(alatriste)

1 Comment

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!