Connect with us

Összefoglaló

Csereirányítók csatája, újabb sima Chiefs-siker, Russell Wilson további szenvedése

A Chiefs újabb könnyed győzelmet aratott és már az első kiemelt helyén áll az AFC-ben. A NFC Westben kiderült, hogy jól jön egy jó csereirányító, de Denverben jelenleg a kezdő sem tudja győzelemhez segíteni a csapatát. A Saintsnél hat percnyi játék csak egy sima vereségre volt elég a Steelers ellen, a Giants pedig a Texanst is megverve már 7-2-vel áll. 

Jacksonville Jaguars @ Kansas City Chiefs 17-27

A Jaguars pontosan tudta, hogy komoly underdog, így valami váratlanra lesz szüksége. Úgyhogy egyből egy onside kickkel nyitott a csapat, amit össze is szedett. Az ötlet jó volt az egész meccshez való hozzáállásra, de a kivitelezés nem sikerült kellőképp. Pedig még a turnover-csatát is sikerült 3-0-ra megnyerni, ami azért általában sok jót szokott sejtetni, de a 10 pontos vereséghez is igazából egy meccsvégi TD kellett, tehát még simább is volt, mint talán látszik.

Ebben nagy szerepet vállalt az, ami egész évben a Jaguars rákfenéje. Hogy sokat tudnak haladni, de a pontszerzés nem megy. Konkrétan vezették a meccs előtt first downokban a ligát, ehhez képest 3-6-os mérleget tudtak felmutatni. Ez a problémakör pedig nagyon hamar megmutatkozott, ugyanis az első négy támadás mindegyikéből sikerült átjutni az ellenfél térfelére, azonban egyetlen pontot sem sikerült feltenni a táblára. Vagy ha az egész első félidőt nézzük, akkor hatszor jártak a Chiefs térfelén és ebből hét pontot sikerült szerezni.

Voltak itt kulcs dropok például Christian Kirktől, szabálytalanságok, kihagyott mezőnygólok, szóval minden ami kell. Sok mindent elmond, hogy a Jaguars 4/14 volt harmadik kísérletekre a mérkőzés során. Pedig Trevor Lawrence egyébként kifejezetten jól játszott. A statisztikák sem mutatnak rosszul, de ez sokkal jobb lehetett volna, ha nem ejtik el a labdáit vagy nem lesznek büntetések, amik TD-t vesznek le a tábláról. Egy kicsit mintha vertikálisabb lett volna egyébként a támadósor, mint szokott, ami jó jel lehet a továbbiakra, de összességében még azért sok probléma van ezzel az offense-szel.

A Chiefs ellenben nagyon szépen muzsikált támadóoldalon. Oké, volt egy Mahomes interception és egy Pacheco fumble (plusz a special team is összehozott egy turnovert), ami elég sok hibának mondható, ennek ellenére nem volt az az ember érzése, hogy bármi probléma is lenne. Feltettek 486 yardot a táblára, és ha akarnak, akkor a végén még egy TD-t minden bizonnyal össze tudtak volna hozni, de inkább lefuttatták az órát.

Mahomes az interceptionjén kívül makulátlan volt, 331 yard és 4 TD került még a neve mellé, ráadásul 39 yardot futott is. Az első félidőben a Kadarius Toney, Marquez Valdes-Scantling, Noah Gray triumvirátus szerzett touchdownokat, de a másodikban azért Travis Kelce is beköszönt. JuJu Smith-Schustert nagyon hamar kiütötték a játékból, a safety Andre Ciscótól kapott egy hatalmasat, így agyrázkódással távozott – Cisco egyébként MVS-nek is kiosztott egy nagyot, de volt egy interceptionje is.

Toney-t érdemes külön is kiemelni, hiszen második meccsén már jobban bevonták a játékba, a földön 33, a levegőben 57 yardot szerzett és volt egy TD-je, úgyhogy a Chiefs offense egyértelműen veszélyesebb lett vele, ami nem jó jel a liga többi részének. A Chiefsből védőoldalon érdemes még kiemelni Chris Jonest, aki Aaron Donald szinten játszik és most is másfél sacket szerzett, illetve az újonc Trent McDuffie is elég jól mutatott ismét.

A Chiefs ezzel a győzelemmel és a Bills vereségével átvette az első helyet az AFC-ben, míg a Jaguars jelenleg az 1/5-ös pick birtokosa.

(katonadani)

Arizona Cardinals @ Los Angeles Rams 27-17

A csereirányítók csatája! Matt Stafford agyrázkódás, Kyler Murray combhajlító-sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, így John Wolford és Colt McCoy kezdett az NFC West csatában – ráadásul mindkét oldalon játszottak a harmadik számú irányítók is, a Ramsnél így is tervezték, a Cardinalsnál kényszerűségből pár play erejéig. A mérkőzés pedig megmutatta, hogy néha fontos tud lenni a jó és tapasztalt csereirányító.

Sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok, hiszen egy-egy nyitódrive-os mezőnygólra jött aztán öt three-and-out. És akkor itt a második negyed közepétől átbillent a meccs. A Cardinals szépen végigvitt egy hosszú támadást a célterületre, aztán az újonc Myjai Sanders kiütötte Wolford kezéből a labdát, amit aztán a támadók újra touchdownra váltottak (ha a bírók nem nézik el, akkor JJ Watt mehetett volna vissza a fumble után, de végül nem érte hátrány a csapatot), így 17-3-mal mehettek félidőre a felek. A Rams játékát látva pedig nem sok mindenben reménykedhettek a hazaiak a továbbiakban.

Ennek ellenére azért tudtak még válaszolni és feljöttek 17-10-re, de a negyedik negyed elején ismét a Cardinals percei következtek. Egy szép touchdown drive, aztán egy Budda Baker interception, amiből mezőnygól lett, és máris 27-10 állt az eredményjelzőn. A végén már csak garbage time-ban sikerült kozmetikáznia a Ramsnek, de igazából nagyobb volt a különbség, mint amit a végeredmény mutat.

Rams oldalról elsősorban arra világított rá ez a meccs, hogy többet kell fektetni a QB2 pozícióba. Wolford egyáltalán nem tűnt NFL-kaliber irányítónak, pedig már négy éve dolgozik McVay-jel, szóval eljött az idő a váltásra. Persze a Rams offense egész évben szenvedett, így nem várhattunk tőle sok mindent, ettől függetlenül ez kevés. A támadósor várhatóan Stafford visszatérésével sem fog megjavulni, főleg mivel Cooper Kupp megsérült a találkozón. Értékelhetőt egyedül Tyler Higbee nyújtott offense oldalon, a védelemben Bobby Wagner játszott jól, de például a cornerback David Long kifejezetten gyengén teljesített.

Ugyan Wolford statisztikái annyira nem különböznek a túloldalon McCoyétól, de mutatott játékra nagy volt a differencia köztük. Az arizonai QB teljesen kontroll alatt tartotta a mérkőzést, a 10+ yardos dobásai közül 8/11 jó helyre ment 123 yardért és egy TD-ért. A Cardinalsnál DeAndre Hopkins mellé Rondale Moore lépett fel 94 yarddal, az utóbbi hetekben kifejezetten jól játszik a másodéves WR. AJ Greennek volt még egy nagyon szép elkapott TD-je, de James Conner is jól játszott egyébként. A védelemben JJ Watt volt megállíthatatlan, őt mindenképp érdemes még kiemelni.

A Rams így tehát tovább megy lefelé a lejtőn, jelen állás szerint az 1/7-es picket küldenék Detroitba. A Cardinals 4-6-os mérleggel még életben tartotta a playoff reményeket, de komoly hajrá kellene azért ehhez.

(katonadani)

Houston Texans @ New York Giants 16 – 24

Ennek a meccsnek elég a második félidejét megnézni. Az első 30 percben ugyanis volt egy Giants TD a nyitódrive-ban (Jones Lawrence Cagert találta meg), egy Texans FG, és ennyi. A félidő többi részén nem történt semmi, a csapatok próbálkoztak, majd kilencszer puntoltak. A Texans konkrétan 18 nettó passzolt yardon állt a nagyszünetben.

A második félidő azonban már értékelhető játékot hozott. Daniel Jones hátsó lábról kiosztott egy szép passzt Darius Slaytonnak, aki kibújt egy szerelési kísérlet alól, majd meg sem állt a célterületig. Ez az 54 yardos TD kicsit felkavarta az állóvizet, és a Texans is beindult. Mills azonnal megduplázta a yardjainak a számát, és a drive végén ki is osztott Nico Collinsnak egy 12 yardos TD passzt (14-10).

Erre válaszul érkezett egy újabb Giants TD, ezúttal Barkley futott be a célterületre. Ezen a ponton még mindig volt esélye a Texansnak, de félúton rájöttek, hogy ők egyébként veszíteni akarnak, és jöttek a red zone zárlatok. Előbb Pierce hagyta el a labdát az ellenfél 7 yardosán, majd Mills dobott egy picket a célterületre (utóbbit Dane Belton zseniális akrobatikus mozdulattal halászta le). Ez a két turnover el is döntötte a meccset, még lőtt mindkét csapat pár mezőnygólt, és beállt a végeredmény.

A Texans egy ideig semmit nem csinált, utána összehozott pár értékelhető drive-ot, de a végén csak jöttek azok a hibák, amik miatt 1/1-esek. Mills a kezdeti szenvedés után eljutott 319 yardig, de nem lehetett érezni a játékában, hogy veszélyes lenne. Inkább az volt az ember érzése, hogy összehoz annyit, ami egy tisztes helytálláshoz kell, de ennél nem többet.

A Giants oldaláról Saquon Barkley-nak volt nagy napja 152 yarddal és egy TD-vel. Jones jól játszott, és nem adta el a labdát, de ő sem mutatott többet, mint ami feltétlenül szükséges volt. A védelemből Dexter Lawrence-t érdemes kiemelni, aki egész meccsen terrorizálta Millst. 5 alkalommal is megütötte az irányítót, egyszer sackelte, és egyszer a passzába is beleért.

Ez egy kötelező győzelem volt a Giantsnek, és az egész mérkőzés is úgy zajlott, ahogy az ilyenek szoktak. Semmi különleges nem történt, a hazai csapat annyit adott ki, ami a győzelemhez kellett, de a puskaporait nem lőtte el.

(jarred)

New Orleans Saints @ Pittsburgh Steelers 10-20

Két gyenge csapat küzdött meg azért, hogy az elúszott szezon mellett még a draftpozíciójukon is rontsanak egy kicsit. Ez utóbbi a Steelersnek sikerült, de csak rendkívül nyögvenyelősen, pedig a Saintsnek szó szerint 6 értékelhető perce volt az egész mérkőzésen.

Mindkét csapat punttal kezdte a meccset, majd a Steelers egymás után kétszer is átszaladt a pályán, aminek végül 10 pont lett a jutalma. A Saints eközben leginkább hátrafelé haladt, de mivel a hazaiaknak sem volt sok puskaporuk, így a félidő előtt sikerült előbb egy mezőnygólt, majd egy TD-t szereznie a vendégeknek. Ez a két drive összesen 5 perc 38 másodpercig tartott és 141 yardot haladt a csapat – a maradék bő 54 percben 32 yard került az offense statisztikai lőlapjára nulla szerzett pont mellett. Eközben a Steelers relatíve beindult, volt három elég szép drive-ja a csapatnak, amiből megint sikerült 10 pontot feltenni, majd a végén még az órát is lepörgették Kenny Pickették, így egy borzalmas színvonalú meccsen, de behúzták az idei harmadik győzelmüket.

Túl sok tanulsága nem volt a meccsnek. Ugyan Jarvis Landry visszatért, de nem sok hozzáadott értéke volt, ahogy Chris Olave sem szórta a nagy játékokat. A Steelers védelme beállt a futás megállítására, így Alvin Kamarából sem volt sok haszon és Taysom Hill is csak egy yardot szerzett három futásból (az egész Saints 15 kísérletből 29 yardot futott). A támadósorban nulla a kreativitás, és nyilván nem egyszerű a két picket is dobó Andy Daltonnal varázsolni, de még bruttóban sem jött össze a 200 támadóyard, azt pedig nem lehet csak az irányítóra kenni (sackekkel együtt csak 188 yardot termelt a Saints támadósora).

A New Orleans-i védelem sem az igazi. Tény, hogy bár nem a Steelers offense a legjobb mérce, de a hat sack, hét QB-hit és a hét negatív yardos szerelés elég jól néz ki, pláne úgy, hogy a 20-ból 10 pontot egy-egy turnover után szerzett a hazai csapat. A passz elleni védekezés tehát rendben volt, viszont az kritikán aluli, hogy pont a Pittsburgh tudott öt yardos átlaggal 217 yardot és két TD-t szerezni a földön. A Saintstől nem ehhez szoktunk.

A Steelers tehát remekül futott (Najee Harris 99 yardot szerzett és egyértelműen jobban nézett ki, mint a helyére pályázó újonc Jaylen Warren) és jól fogta meg a futást, ami elég volt a sikerhez. Az újonc Pickett ezúttal is inkább a földön volt jó (nyolc futásból 51 yard, egy TD), a passzjátékban még bőven vannak hiányosságai. Én egyelőre nem látom benne azt, amit Mike Tomlinék, nem érzem az előrelépést a tavalyi Ben Roethlisbergerhez képest, ami még nem is feltétlenül lenne baj, ha legalább lennének olyan felvillanásai, ami bizakodásra adhatnának okot.

(renningan)

Denver Broncos @ Tennessee Titans 10-17

A Denver Broncos nagyon sok mindent feláldozott azért, hogy kövesse a Rams és a Bucs által kikövezett utat, de Russell Wilson megszerzése egyelőre a 21. század legnagyobb bustja. Úgy tűnik, hogy nincs annyira félholt, gyenge védelem, ami ellen ez a Broncos támadósor képes lehet teljesíteni.

Punt, punt, punt, punt, punt, punt, punt, punt – így kezdődött a meccs. Aztán a Titans védelme durván benézett egy coverage-et, és ha mást nem, az ordító ziccert még képes megdobni Wilson (legalábbis néha), így a semmiből született egy 66 yardos TD. Az ezt követő támadásból aztán lett egy sikeres mezőnygól, a Broncos offense elérte a 10-es álomhatárt, majd mint aki jól végezte dolgát, a mérkőzés hátralévő idejében semmi értékelhetőt nem csinált.

Eközben a Titans támadósornak volt egyetlen jó drive-ja (egy 2-minute drill), illetve Tannehilléknek is sikerült a semmiből egy TD (Nick Westbrook-Ikhine szerzett egy 63 yardos TD-t), majd a meccs vége előtt nem sokkal még egy mezőnygólt is értékesített a csapat, így mondhatni megérdemelten (hisz legalább egy tudatos, jól felépített drive-ja volt) húzta be a “rangadót”.

Kezdjük a pozitívumokkal. A Titans védelem Bud Dupree, Kristian Fulton, Amani Hooker és Jeffery Simmons, tehát a legdrágább és legjobban teljesítő védői nélkül szerzett hat sacket és 18 (!!!!!) QB-hitet, ami mellett volt még kilenc negatív yardos szerelés, hét leütött labda, illetve egy INT is. Nyilván ehhez kell az ellenfél is, de valami hihetetlen, Mike Vrabel egysége mennyire felszívta magát – totális dominancia.

Az offense eközben már csak próbálta nem elszúrni a védelem munkáját. Ez a támadósor Ryan Tannehillel sem lehengerlő, viszont ő legalább képes még minőségi elkapószekció nélkül is elereszteni pár jó passzt, ráadásul akkor is életképes, ha nincs a csapatnak futójátéka. Félreértés ne essék, vele sem nézett ki jól a Titans támadósora, de ahhoz képest, hogy a Broncos top védelme volt az ellenfél és Derrick Henry 2,8 yardos átlaggal futott, azért csak sikerült néha haladni. Tannehill végül 255 yardot és két TD-t osztott ki INT nélkül, abszolút nyerőember volt ma (ellenben az újonc Malik Willisszel, akit csak próbálna bedobni pár játékra Vrabel, de most is csak -4 futott yard és egy fumble került a neve mellé).

A Broncos részéről a védelem Bradley Chubb nélkül is rendben van, 17 engedett pont után senki se a defense-ben keresse a hibát, még ha nem is jöttek egymás után a nagy játékok. Na de a támadósor. Nathaniel Hackett egyértelműen kókler, még csak ötlet szintjén sem tud segíteni Russell Wilsonnak. Az irányító is teljesen vakon van, a játékának nincs egyetlen pozitívan értékelhető eleme, egyszerűen katasztrófa, amit csinál.

Persze jogosan lehetne kiemelni, hogy a támadófal hulladék volt, Jerry Jeudy megsérült, meg hát Hackett. Ám előbbi rossz teljesítményéből Wilson is kivette a részét, másrészt meg azért adtak érte két első kört és kapott egy évi 49 millió dolláros szerződést, hogy akkor is a hátán vigye a csapatot, ha minden más rossz. Viszont ebből egyelőre nem látunk semmit, mindössze annyi pozitívuma volt, hogy a három fumble-jéből egyet sem veszített el. És nem igazán lehet amellett érvelni, hogy ez akár jövőre megváltozhat.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!