Connect with us

Összefoglaló

Csereirányítók csatája, újabb sima Chiefs-siker, Russell Wilson további szenvedése

A Chiefs újabb könnyed győzelmet aratott és már az első kiemelt helyén áll az AFC-ben. A NFC Westben kiderült, hogy jól jön egy jó csereirányító, de Denverben jelenleg a kezdő sem tudja győzelemhez segíteni a csapatát. A Saintsnél hat percnyi játék csak egy sima vereségre volt elég a Steelers ellen, a Giants pedig a Texanst is megverve már 7-2-vel áll. 

Jacksonville Jaguars @ Kansas City Chiefs 17-27

A Jaguars pontosan tudta, hogy komoly underdog, így valami váratlanra lesz szüksége. Úgyhogy egyből egy onside kickkel nyitott a csapat, amit össze is szedett. Az ötlet jó volt az egész meccshez való hozzáállásra, de a kivitelezés nem sikerült kellőképp. Pedig még a turnover-csatát is sikerült 3-0-ra megnyerni, ami azért általában sok jót szokott sejtetni, de a 10 pontos vereséghez is igazából egy meccsvégi TD kellett, tehát még simább is volt, mint talán látszik.

Ebben nagy szerepet vállalt az, ami egész évben a Jaguars rákfenéje. Hogy sokat tudnak haladni, de a pontszerzés nem megy. Konkrétan vezették a meccs előtt first downokban a ligát, ehhez képest 3-6-os mérleget tudtak felmutatni. Ez a problémakör pedig nagyon hamar megmutatkozott, ugyanis az első négy támadás mindegyikéből sikerült átjutni az ellenfél térfelére, azonban egyetlen pontot sem sikerült feltenni a táblára. Vagy ha az egész első félidőt nézzük, akkor hatszor jártak a Chiefs térfelén és ebből hét pontot sikerült szerezni.

Voltak itt kulcs dropok például Christian Kirktől, szabálytalanságok, kihagyott mezőnygólok, szóval minden ami kell. Sok mindent elmond, hogy a Jaguars 4/14 volt harmadik kísérletekre a mérkőzés során. Pedig Trevor Lawrence egyébként kifejezetten jól játszott. A statisztikák sem mutatnak rosszul, de ez sokkal jobb lehetett volna, ha nem ejtik el a labdáit vagy nem lesznek büntetések, amik TD-t vesznek le a tábláról. Egy kicsit mintha vertikálisabb lett volna egyébként a támadósor, mint szokott, ami jó jel lehet a továbbiakra, de összességében még azért sok probléma van ezzel az offense-szel.

A Chiefs ellenben nagyon szépen muzsikált támadóoldalon. Oké, volt egy Mahomes interception és egy Pacheco fumble (plusz a special team is összehozott egy turnovert), ami elég sok hibának mondható, ennek ellenére nem volt az az ember érzése, hogy bármi probléma is lenne. Feltettek 486 yardot a táblára, és ha akarnak, akkor a végén még egy TD-t minden bizonnyal össze tudtak volna hozni, de inkább lefuttatták az órát.

Mahomes az interceptionjén kívül makulátlan volt, 331 yard és 4 TD került még a neve mellé, ráadásul 39 yardot futott is. Az első félidőben a Kadarius Toney, Marquez Valdes-Scantling, Noah Gray triumvirátus szerzett touchdownokat, de a másodikban azért Travis Kelce is beköszönt. JuJu Smith-Schustert nagyon hamar kiütötték a játékból, a safety Andre Ciscótól kapott egy hatalmasat, így agyrázkódással távozott – Cisco egyébként MVS-nek is kiosztott egy nagyot, de volt egy interceptionje is.

Toney-t érdemes külön is kiemelni, hiszen második meccsén már jobban bevonták a játékba, a földön 33, a levegőben 57 yardot szerzett és volt egy TD-je, úgyhogy a Chiefs offense egyértelműen veszélyesebb lett vele, ami nem jó jel a liga többi részének. A Chiefsből védőoldalon érdemes még kiemelni Chris Jonest, aki Aaron Donald szinten játszik és most is másfél sacket szerzett, illetve az újonc Trent McDuffie is elég jól mutatott ismét.

A Chiefs ezzel a győzelemmel és a Bills vereségével átvette az első helyet az AFC-ben, míg a Jaguars jelenleg az 1/5-ös pick birtokosa.

(katonadani)

Arizona Cardinals @ Los Angeles Rams 27-17

A csereirányítók csatája! Matt Stafford agyrázkódás, Kyler Murray combhajlító-sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, így John Wolford és Colt McCoy kezdett az NFC West csatában – ráadásul mindkét oldalon játszottak a harmadik számú irányítók is, a Ramsnél így is tervezték, a Cardinalsnál kényszerűségből pár play erejéig. A mérkőzés pedig megmutatta, hogy néha fontos tud lenni a jó és tapasztalt csereirányító.

Sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok, hiszen egy-egy nyitódrive-os mezőnygólra jött aztán öt three-and-out. És akkor itt a második negyed közepétől átbillent a meccs. A Cardinals szépen végigvitt egy hosszú támadást a célterületre, aztán az újonc Myjai Sanders kiütötte Wolford kezéből a labdát, amit aztán a támadók újra touchdownra váltottak (ha a bírók nem nézik el, akkor JJ Watt mehetett volna vissza a fumble után, de végül nem érte hátrány a csapatot), így 17-3-mal mehettek félidőre a felek. A Rams játékát látva pedig nem sok mindenben reménykedhettek a hazaiak a továbbiakban.

Ennek ellenére azért tudtak még válaszolni és feljöttek 17-10-re, de a negyedik negyed elején ismét a Cardinals percei következtek. Egy szép touchdown drive, aztán egy Budda Baker interception, amiből mezőnygól lett, és máris 27-10 állt az eredményjelzőn. A végén már csak garbage time-ban sikerült kozmetikáznia a Ramsnek, de igazából nagyobb volt a különbség, mint amit a végeredmény mutat.

Rams oldalról elsősorban arra világított rá ez a meccs, hogy többet kell fektetni a QB2 pozícióba. Wolford egyáltalán nem tűnt NFL-kaliber irányítónak, pedig már négy éve dolgozik McVay-jel, szóval eljött az idő a váltásra. Persze a Rams offense egész évben szenvedett, így nem várhattunk tőle sok mindent, ettől függetlenül ez kevés. A támadósor várhatóan Stafford visszatérésével sem fog megjavulni, főleg mivel Cooper Kupp megsérült a találkozón. Értékelhetőt egyedül Tyler Higbee nyújtott offense oldalon, a védelemben Bobby Wagner játszott jól, de például a cornerback David Long kifejezetten gyengén teljesített.

Ugyan Wolford statisztikái annyira nem különböznek a túloldalon McCoyétól, de mutatott játékra nagy volt a differencia köztük. Az arizonai QB teljesen kontroll alatt tartotta a mérkőzést, a 10+ yardos dobásai közül 8/11 jó helyre ment 123 yardért és egy TD-ért. A Cardinalsnál DeAndre Hopkins mellé Rondale Moore lépett fel 94 yarddal, az utóbbi hetekben kifejezetten jól játszik a másodéves WR. AJ Greennek volt még egy nagyon szép elkapott TD-je, de James Conner is jól játszott egyébként. A védelemben JJ Watt volt megállíthatatlan, őt mindenképp érdemes még kiemelni.

A Rams így tehát tovább megy lefelé a lejtőn, jelen állás szerint az 1/7-es picket küldenék Detroitba. A Cardinals 4-6-os mérleggel még életben tartotta a playoff reményeket, de komoly hajrá kellene azért ehhez.

(katonadani)

Houston Texans @ New York Giants 16 – 24

Ennek a meccsnek elég a második félidejét megnézni. Az első 30 percben ugyanis volt egy Giants TD a nyitódrive-ban (Jones Lawrence Cagert találta meg), egy Texans FG, és ennyi. A félidő többi részén nem történt semmi, a csapatok próbálkoztak, majd kilencszer puntoltak. A Texans konkrétan 18 nettó passzolt yardon állt a nagyszünetben.

A második félidő azonban már értékelhető játékot hozott. Daniel Jones hátsó lábról kiosztott egy szép passzt Darius Slaytonnak, aki kibújt egy szerelési kísérlet alól, majd meg sem állt a célterületig. Ez az 54 yardos TD kicsit felkavarta az állóvizet, és a Texans is beindult. Mills azonnal megduplázta a yardjainak a számát, és a drive végén ki is osztott Nico Collinsnak egy 12 yardos TD passzt (14-10).

Erre válaszul érkezett egy újabb Giants TD, ezúttal Barkley futott be a célterületre. Ezen a ponton még mindig volt esélye a Texansnak, de félúton rájöttek, hogy ők egyébként veszíteni akarnak, és jöttek a red zone zárlatok. Előbb Pierce hagyta el a labdát az ellenfél 7 yardosán, majd Mills dobott egy picket a célterületre (utóbbit Dane Belton zseniális akrobatikus mozdulattal halászta le). Ez a két turnover el is döntötte a meccset, még lőtt mindkét csapat pár mezőnygólt, és beállt a végeredmény.

A Texans egy ideig semmit nem csinált, utána összehozott pár értékelhető drive-ot, de a végén csak jöttek azok a hibák, amik miatt 1/1-esek. Mills a kezdeti szenvedés után eljutott 319 yardig, de nem lehetett érezni a játékában, hogy veszélyes lenne. Inkább az volt az ember érzése, hogy összehoz annyit, ami egy tisztes helytálláshoz kell, de ennél nem többet.

A Giants oldaláról Saquon Barkley-nak volt nagy napja 152 yarddal és egy TD-vel. Jones jól játszott, és nem adta el a labdát, de ő sem mutatott többet, mint ami feltétlenül szükséges volt. A védelemből Dexter Lawrence-t érdemes kiemelni, aki egész meccsen terrorizálta Millst. 5 alkalommal is megütötte az irányítót, egyszer sackelte, és egyszer a passzába is beleért.

Ez egy kötelező győzelem volt a Giantsnek, és az egész mérkőzés is úgy zajlott, ahogy az ilyenek szoktak. Semmi különleges nem történt, a hazai csapat annyit adott ki, ami a győzelemhez kellett, de a puskaporait nem lőtte el.

(jarred)

New Orleans Saints @ Pittsburgh Steelers 10-20

Két gyenge csapat küzdött meg azért, hogy az elúszott szezon mellett még a draftpozíciójukon is rontsanak egy kicsit. Ez utóbbi a Steelersnek sikerült, de csak rendkívül nyögvenyelősen, pedig a Saintsnek szó szerint 6 értékelhető perce volt az egész mérkőzésen.

Mindkét csapat punttal kezdte a meccset, majd a Steelers egymás után kétszer is átszaladt a pályán, aminek végül 10 pont lett a jutalma. A Saints eközben leginkább hátrafelé haladt, de mivel a hazaiaknak sem volt sok puskaporuk, így a félidő előtt sikerült előbb egy mezőnygólt, majd egy TD-t szereznie a vendégeknek. Ez a két drive összesen 5 perc 38 másodpercig tartott és 141 yardot haladt a csapat – a maradék bő 54 percben 32 yard került az offense statisztikai lőlapjára nulla szerzett pont mellett. Eközben a Steelers relatíve beindult, volt három elég szép drive-ja a csapatnak, amiből megint sikerült 10 pontot feltenni, majd a végén még az órát is lepörgették Kenny Pickették, így egy borzalmas színvonalú meccsen, de behúzták az idei harmadik győzelmüket.

Túl sok tanulsága nem volt a meccsnek. Ugyan Jarvis Landry visszatért, de nem sok hozzáadott értéke volt, ahogy Chris Olave sem szórta a nagy játékokat. A Steelers védelme beállt a futás megállítására, így Alvin Kamarából sem volt sok haszon és Taysom Hill is csak egy yardot szerzett három futásból (az egész Saints 15 kísérletből 29 yardot futott). A támadósorban nulla a kreativitás, és nyilván nem egyszerű a két picket is dobó Andy Daltonnal varázsolni, de még bruttóban sem jött össze a 200 támadóyard, azt pedig nem lehet csak az irányítóra kenni (sackekkel együtt csak 188 yardot termelt a Saints támadósora).

A New Orleans-i védelem sem az igazi. Tény, hogy bár nem a Steelers offense a legjobb mérce, de a hat sack, hét QB-hit és a hét negatív yardos szerelés elég jól néz ki, pláne úgy, hogy a 20-ból 10 pontot egy-egy turnover után szerzett a hazai csapat. A passz elleni védekezés tehát rendben volt, viszont az kritikán aluli, hogy pont a Pittsburgh tudott öt yardos átlaggal 217 yardot és két TD-t szerezni a földön. A Saintstől nem ehhez szoktunk.

A Steelers tehát remekül futott (Najee Harris 99 yardot szerzett és egyértelműen jobban nézett ki, mint a helyére pályázó újonc Jaylen Warren) és jól fogta meg a futást, ami elég volt a sikerhez. Az újonc Pickett ezúttal is inkább a földön volt jó (nyolc futásból 51 yard, egy TD), a passzjátékban még bőven vannak hiányosságai. Én egyelőre nem látom benne azt, amit Mike Tomlinék, nem érzem az előrelépést a tavalyi Ben Roethlisbergerhez képest, ami még nem is feltétlenül lenne baj, ha legalább lennének olyan felvillanásai, ami bizakodásra adhatnának okot.

(renningan)

Denver Broncos @ Tennessee Titans 10-17

A Denver Broncos nagyon sok mindent feláldozott azért, hogy kövesse a Rams és a Bucs által kikövezett utat, de Russell Wilson megszerzése egyelőre a 21. század legnagyobb bustja. Úgy tűnik, hogy nincs annyira félholt, gyenge védelem, ami ellen ez a Broncos támadósor képes lehet teljesíteni.

Punt, punt, punt, punt, punt, punt, punt, punt – így kezdődött a meccs. Aztán a Titans védelme durván benézett egy coverage-et, és ha mást nem, az ordító ziccert még képes megdobni Wilson (legalábbis néha), így a semmiből született egy 66 yardos TD. Az ezt követő támadásból aztán lett egy sikeres mezőnygól, a Broncos offense elérte a 10-es álomhatárt, majd mint aki jól végezte dolgát, a mérkőzés hátralévő idejében semmi értékelhetőt nem csinált.

Eközben a Titans támadósornak volt egyetlen jó drive-ja (egy 2-minute drill), illetve Tannehilléknek is sikerült a semmiből egy TD (Nick Westbrook-Ikhine szerzett egy 63 yardos TD-t), majd a meccs vége előtt nem sokkal még egy mezőnygólt is értékesített a csapat, így mondhatni megérdemelten (hisz legalább egy tudatos, jól felépített drive-ja volt) húzta be a “rangadót”.

Kezdjük a pozitívumokkal. A Titans védelem Bud Dupree, Kristian Fulton, Amani Hooker és Jeffery Simmons, tehát a legdrágább és legjobban teljesítő védői nélkül szerzett hat sacket és 18 (!!!!!) QB-hitet, ami mellett volt még kilenc negatív yardos szerelés, hét leütött labda, illetve egy INT is. Nyilván ehhez kell az ellenfél is, de valami hihetetlen, Mike Vrabel egysége mennyire felszívta magát – totális dominancia.

Az offense eközben már csak próbálta nem elszúrni a védelem munkáját. Ez a támadósor Ryan Tannehillel sem lehengerlő, viszont ő legalább képes még minőségi elkapószekció nélkül is elereszteni pár jó passzt, ráadásul akkor is életképes, ha nincs a csapatnak futójátéka. Félreértés ne essék, vele sem nézett ki jól a Titans támadósora, de ahhoz képest, hogy a Broncos top védelme volt az ellenfél és Derrick Henry 2,8 yardos átlaggal futott, azért csak sikerült néha haladni. Tannehill végül 255 yardot és két TD-t osztott ki INT nélkül, abszolút nyerőember volt ma (ellenben az újonc Malik Willisszel, akit csak próbálna bedobni pár játékra Vrabel, de most is csak -4 futott yard és egy fumble került a neve mellé).

A Broncos részéről a védelem Bradley Chubb nélkül is rendben van, 17 engedett pont után senki se a defense-ben keresse a hibát, még ha nem is jöttek egymás után a nagy játékok. Na de a támadósor. Nathaniel Hackett egyértelműen kókler, még csak ötlet szintjén sem tud segíteni Russell Wilsonnak. Az irányító is teljesen vakon van, a játékának nincs egyetlen pozitívan értékelhető eleme, egyszerűen katasztrófa, amit csinál.

Persze jogosan lehetne kiemelni, hogy a támadófal hulladék volt, Jerry Jeudy megsérült, meg hát Hackett. Ám előbbi rossz teljesítményéből Wilson is kivette a részét, másrészt meg azért adtak érte két első kört és kapott egy évi 49 millió dolláros szerződést, hogy akkor is a hátán vigye a csapatot, ha minden más rossz. Viszont ebből egyelőre nem látunk semmit, mindössze annyi pozitívuma volt, hogy a három fumble-jéből egyet sem veszített el. És nem igazán lehet amellett érvelni, hogy ez akár jövőre megváltozhat.

(renningan)

8 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
8 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
R4v3N
R4v3N
1 year ago

Azért az is furcsa, hogy JuJu Smith-Schuster kb. ugyanúgy tartotta a kezeit, mint anno Tua, kb idáig lehetett hallani a sisakok csattanását. Repült is a sárga, majd bejelentik, hogy áh egyébként ez semmi nem volt…

bjeela
bjeela
1 year ago

Nem értem. Eccerűen nem fér a fejembe, mitől lett ennyire szar RW. Lehet indokokat találni, én is találnék, de igazi magyarázat nincs. Amit művel, az bűnszar. Carroll valahol hangosan röhög…

Fetyke
Fetyke
Reply to  bjeela
1 year ago

Én azt gondolom, hogy Russ öregszik. A méretei miatt ő sosem lesz jó zsebirányító. Mindig is a megiramodásai és a kimozgásból megeresztett passzai voltak a nagy erősségei. Tudom viccesen hangzik, hiszen Tibi még mindig tud magas szinten játszani 10 évvel idősebbként is. De teljesen más a stílusuk. Ahogy a futók elkezdenek 30 fölött rohamosan kopni, úgy látszik, hogy az ilyen mozgékony irányítóknál is számolni kell ezzel.
Dani szokta mindig belinkelni, hogy Wilson mennyire limitáltan lát csak a pályán (csak szélre és inkább távolra). Zsebből ezt nem lehet megtenni. Szerintem Carrollék ezt mérték föl, és adtak túl rajta nagyon időben nagyon jó érzékkel.
+ 2 High safety felállás őt sújtja talán a leginkább.

bjeela
bjeela
Reply to  Fetyke
1 year ago

Ezeknek az érveknek ellent mond Bríz.

rowi
rowi
Reply to  bjeela
1 year ago

egyre inkább azt gondolom, hogy a hawksnál ragyogóan sikerült felmérni, hogy wilsonban ez a 10 év volt benne reálisan. nem elsősorban azért mert megöregedett, hanem mert mindenki 2 magasan helyezkedő safetyvel játszik ellene, ami megölte a játékát. ami seattle-ben az utóbbi két évben még valahogy így is eldöcögött, mert köré volt rakva a csapat, nem utolsósorban két elit elkapóval, és rá kitalált gameplanekkel. na most denverben sem elit elkapó nincs, sem vállalható gameplan, sem kompetens hc. ez így reménytelen kombináció. ráadásul a világ pénzét is kifizették wilsonnak, így még legalább további 3 évig akkor is vele kell főzni, ha ehetetlen az eredmény.
okos gameplannel, és rá rajzolt játékok sorával még menedzselhető lenne ez sztem ilyen tannehilli szinten, és nyilván kell egy kompetens hc is, de ez még így együtt is csak ilyen 50 % körüli szezonra és wild card helyekre lenne talán jó, másra nem igazán.

bjeela
bjeela
Reply to  rowi
1 year ago

Bocs, rowi, de ez még mindig az “indok” kategória. RW-t nem ronthatja le ennyire az, hogy nem dobálhat rizikós passzokat. Az is nehezen hihető, hogy RW kizárólag csak távolra jó.

Kopi3.14
Kopi3.14
Reply to  rowi
1 year ago

Vajon az volt a terv Denverben, hogy a Sherriffhez hasonló tündérmesét produkálnak? Mert ahhoz azt hiszem minden is hiányzik.

Tibor Cseh
Tibor Cseh
1 year ago

Dényiel meg csendben összedobált egy 153,3-as passzer rétinget amúgy.Említésre sem érdemes.

8
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x