Túl vagyunk a szezon felén: nézzük, melyik játékosok teljesítettek eddig a legjobban és hogyan alakultak az erőviszonyok a szezon előtti és negyedidényes várakozásokhoz képest.
Szokás szerint most is 11 kezdő védőt és támadót, illetve a cseréiket válogattuk ki. Az offense-be a támadófal mellett egy irányító, egy futó, egy tight end és három elkapó, míg a védelembe két-két belső védőfalember, pass rusher, linebacker és safety, valamint három cornerback került. Emellett a szezon előtti jóslatommal is összehasonlítom a jelenlegi állapotot, a 0. héten jelölteket áthúzva láthatjátok.
QB: Josh Allen (BUF)
Csere: Justin Herbert (LAC) Lamar Jackson (BAL) Patrick Mahomes (KC)
Allennek volt egy rossz meccse a Jets ellen, ami végül a győzelembe került, de szerintem ezzel együtt még mindig ő a legkomplexebb és összességében legjobban teljesítő irányító. A levegőben és a földön is halálos, a passzainak 6,8 százaléka extra dobás (a második Aaron Rodgers 5,9 százalékkal), emellett a hagyományos statisztikákban is jól áll: 2403 passzolt yardja a negyedik legtöbb, miközben előtte ketten is eggyel több meccset játszottak, a 19 passzolt TD-je pedig a második Patrick Mahomes 21-e mellett. Ezzel együtt túl sok leolvadás nem fér bele, pláne hogy vannak nagyon jó QB teljesítmények rajta kívül is.
Justin Herbert nem tudott visszavágni, Lamar Jackson sem tudja az első negyedéves formáját hozni, ellenben Mahomes kiválóan teljesít és fenyegetheti Allent az első csapatos helyért és az MVP-címért is. Jelenleg vezeti a ligát passzolt yardokban és TD-kben is, előbbiben ilyen ütemben megdönti Peyton Manning 2013-as rekordját. Az elmúlt két meccsen 400+ yardot passzolt, a passzainak mindössze 2,5 százaléka ér turnovert, és bár nem egy Jackson vagy Fields vagy akár Allen a földön, de így is képes meccseket eldönteni a lábaival.
Az említettek mellett Geno Smith-nek és Jalen Hurtsnek is jár a dicséret, a teljesítményük top 5 közeli, csak épp olyan jól megy náluk a futójáték, hogy a számaikon ez annyira nem látszik. Illetve nem lehet elmenni Tua Tagovailoa mellett, aki ilyen ütemben nem csak All-Pro jelölt lesz, de akár az MVP-versenybe is beleszólhat.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
RB: Derrick Henry (TEN) Nick Chubb (CLE)
Csere: Jonathan Taylor (IND) Saquon Barkley (NYG)
Chubb ott folytatja, ahol abbahagyta: 841 yardja a második a legtöbb a poszton, 10 TD-je a legtöbb, az 5,6 yardos átlaga és a kontakt utáni 3,79 yardos átlaga top 5-ös, az 51 kikényszerített elrontott szerelés pedig holtversenyben a legtöbb (és még fumble-je sincs idén). Az ő helye megkérdőjelezhetetlen, de a másik posztra nagy a verseny.
Egyelőre kitartok Barkley mellett, mert a csoda Giants motorja és tényleg jól játszik. De az eredetileg All-Próba várt Henry az elmúlt öt meccsen 682 yardot és hét TD-t szerzett és ha így folytatja, akkor még Chubbra is veszélyes lehet. Mellettük még Josh Jacobs teljesít kiemelkedően, illetve Tony Pollard is szóba jöhetne, ha nem kellene egy középszerű back mögött padoznia.
WR: Tyreek Hill (MIA), AJ Brown (PHI), Stefon Diggs (BUF)
Csere: Davante Adams (LV), Ja’Marr Chase (CIN), Keenan Allen (LAC), Justin Jefferson (MIN), Jaylen Waddle (MIA), Cooper Kupp (LAR)
Itt sem történt változás a negyedévhez képest azt leszámítva, hogy a 2000 yardot célba vevő Tyreek Hillt a másodikból áttettem az első csapatba Cooper Kupp helyére. Mellette helyet kapott a csapattárs Jaylen Waddle, aki minden korábbi kritikámra és szkepticizmusomra rácáfolt és elit szinten teljesít: 812 yardja és hat TD-je is top 5-ös a poszton. Jefferson és Diggs is hozza a szintet, AJ Brown pedig új szintre emelte az Eagles passzjátékát (megérte az első kört). Kupp helye sem kérdés: egy rossz csapat minden játékos megítélésén ront, de ettől még Kupp egy személyben jelenti a Rams támadósort, a 820 yardja és hat TD-je pedig szinte a semmiből jött, legalábbis a csapattársainak vagy a rendszernek nem sok köze volt hozzá.
TE: Darren Waller (LV) Travis Kelce (KC)
Csere: Mark Andrews (BAL)
Darren Waller továbbra is leginkább a sérüléseivel van elfoglalva, George Kittle meg sok szempontból árnyéka önmagának, így nincs is miről beszélni. Kelce továbbra is vezeti a posztot yardokban (659 yardja 138-cal több, mint a második Dallas Goederté) és TD-kben (hét TD-je van, míg a második Andrewsnak csak öt), a 18 kiharcolt elrontott szerelése pedig nyolccal több, mint bárkinek a poszton. Mark Andrews játékára sem lehet panasz, csak az utóbbi hetekben nem igazán volt száz százalékos, így ha a sérülésbogár kiüti, akkor a már említett Goedert jó eséllyel pályázhat a padra.
OL: Andrew Thomas (NYG) – Zack Martin (DAL) – Jason Kelce (PHI) – Joe Thuney (KC) – Tristan Wirfs (TB)
Csere: Jordan Mailata (PHI) Trent Williams (SF) – Shaq Mason (TB) Joel Bitonio (CLV) – Creed Humphrey (KC) – Wyatt Teller (CLV) – Penei Sewell (DET) Lane Johnson (PHI)
Nincs új a nap alatt, ami nem meglepő: a támadófalemberek teljesítménye az egyik legstabilabb az összes poszt közül, ráadásul a listán lévők többsége évek óta a posztja csúcsán van. Egyedül Penei Sewellt vettem ki, és nem azért, mert rosszul játszana, hanem mert Tristan Wirfs az elmúlt hat meccsen egyetlen nyomást sem engedett! Őt ráadásul rögtön az első csapatba tettem, így az idén mindössze hat nyomást engedő Lane Johnsonnak maradt a pad.
Továbbá még érik a csere a második csapat kezdő LT-posztján is. Trent Williams még mindig egy szörnyeteg, nem engedett idén sacket és nyomásból is csak hatot, viszont mindössze 313 snapje van sérülések miatt. Akkora klasszis, hogy nem cseréli le őt csak úgy az ember még egy ilyen listán sem, de ha nem tud eleget a pályán lenni, akkor Christian Darrisaw meg fogja örökölni a helyét. A Vikings LT-je ugyanis 534 snapet volt a pályán, és nem csak futásblokkolásban jó, de idén ő sem engedett sacket és nyomásból is csak 10 került a neve mellé.
iDL: Aaron Donald (LAR), Chris Jones (KC)
Csere: Jonathan Allen (WAS) Jeffery Simmons (TEN), Cameron Heyward (PIT) Quinnen Williams (NYJ)
Aaron Donald még mindig ott a topon, és ha 3-5 helyett akárcsak 5-3-as lenne a Rams, máris jobb lenne a megítélése. Tény, hogy nem emelkedik ki annyira, mint az elmúlt években, de egyelőre még nem kell temetni, nem ő tehet róla, hogy nincs körülötte minőség és teljesítmény. Chris Jones viszont a régi fényében tündököl: futás ellen a liga egyik legjobbja a posztján, a 32 nyomásgyakorlása és hat sackje pedig top 3-as teljesítmény.
A cserékre sem lehet panasz. Williams az egyik oka annak, hogy a Jets irányító nélkül is rájátszás-esélyes, ugyanis a 35 nyomásgyakorlása és nyolc sackje a legtöbb a poszton, ráadásul futás ellen is kiváló. Jeffery Simmonsról is elmondható mindez, annyi különbséggel, hogy körülötte nincsenek olyan jó társak Tennessee-ben, így a 35 nyomásgyakorlása és hat zsákolása külön figyelemreméltó. Az ő nevük a listán pedig azt jelenti, hogy az elmúlt években top 2-3-as Heyward már nem fért fel a listára – nincs hiba a játékával, egyszerűen megérkezett az új generáció.
Edge: Nick Bosa (SF), TJ Watt (PIT) Myles Garrett (CLV)
Csere: Maxx Crosby (LV), Khalil Mack (LAC) Von Miller (BUF) Micah Parsons (DAL), Matt Judon (NE)
Annyi az elit pass rusher, hogy gyakorlatilag csak az aktuális forma alapján lehet dönteni. TJ Watt ugye még mindig sérült és emiatt idén nem lesz már esélye All-Próba kerülni, Maxx Crosby, Khalil Mack és Von Miller pedig hiába nyújt top 7-es teljesítményt, balszerencséjükre pont a lista végén vannak.
Bosa továbbra is a mezőny leghatékonyabb pass rushere, egyedül a sérülései miatt nincs statisztikailag is a legjobbak között (bár ha végül nem tud eleget a pályán lenni, könnyen kicsúszhat a top 4-ből, nagy a verseny). Hasonló a helyzet Myles Garrett esetében is, aki ráadásul magát törte össze egy autóbalesetben, de így is csak egy meccset hagyott ki és mégis van 41 nyomásgyakorlása (3.) és 8 sackje (2. holtversenyben). Egy szörnyeteg, megkockáztatom, hogy a liga legjobb pass rushere.
Garrett felemelkedése miatt Parsons a padon találta magát, de 39 nyomásgyakorlással és nyolc zsákolással így sem kell szégyenkeznie. Mellette pedig Matt Judon kapott helyett, aki ugyan önmagában nincs azon a tehetségszinten, mint a korábban említett kollégái, de Bill Belichick kezei alatt valami hihetetlenül nagyot megy idén: 12 sackje néggyel több, mint bárki másé, ahogy a 44 nyomásgyakorlása is a 2. legtöbb a PFF adatai alapján. Neki kell a rendszer, hogy tündököljön, de amíg ezt ennyire fényesen teszi, helye van a listán.
LB: Micah Parsons (DAL) Lavonte David (TB), Bobby Wagner (LAR)
Csere: Shaq Leonard (IND) TJ Edwards (PHI), Fred Warner (SF) Matt Milano (BUF)
A régi szép idők. David csak nem akar öregedni és még mindig a liga legjobb coverage linebackere, még ha a futásokat már néha-néha azért benézi és nem is küldik annyiszor blitzelni, mint korábban. Mellé pedig visszatér Bobby Wagner, aki az utóbbi hetekben brutálisan jól játszik, a PFF-nél konkrétan a legjobb értékelést kapta idén a poszton (nagy kár, hogy a Rams védelmén ez sem segít sokat).
Matt Milano teljesítménye az elmúlt hetekben némileg romlott és ott tartunk, hogy bár coverage-ben elit, de futójátékoknál meg-megégeti. Így az ő helyét vette át Wagner az első csapatban, míg Milano kiszorította a jól teljesítő, de nem kiemelkedő Fred Warnert. TJ Edwards meg élvezi az életet a kiváló csapattársak mellett, és egy mindenben átlagon felüli adut jelent az All-Pro keretben.
CB: Jalen Ramsey (LAR), AJ Terrell (ATL) Sauce Gardner (NYJ), Darius Slay (PHI)
Csere: Kendall Fuller (WAS) Jaycee Horn (CAR), Marshon Lattimore (NO), Patrick Surtain (DEN), Jamel Dean (TB)
Egyetlen kiesőnk lett a negyedik forduló óta, mégpedig a sérülések miatt pályát alig látó Marshon Lattimore. Mondjuk látva Sauce Gardner teljesítményét, aki újoncként csak 43,5 százalékos elkapási arányt, 189 yardot és 44,6-os passer ratinget engedett az ellenfelek irányítóinak, nem véletlen (a szintén jól, csak nem ennyire jól játszó Jamel Deant is kiütötte az első csapatból). Óriási fogás volt a Jetstől és Williams mellett ő a másik fő oka annak, hogy a csapat PO-esélyes effektíve támadójáték nélkül.
Ramsey továbbra is a liga legjobb cornere, aki mindenre is képes és bárhol, bárkivel szemben fel lehet állítani. A többiek meg igazi shutdown szélső cornerek: Slay idén 36,2-es, míg Horn 37,9-es passer ratinget enged az ellenfelek irányítóinak, ami a legjobb az egész ligában. Surtain neve mellett is csak azért van 65,7-es psser rating, mert nem szerzett INT-t, viszont TD-t sem engedett, a felé szálló labdákból 56,4 százalékos pontossággal lesz elkapás és mindössze hét yardot enged elkapásonként.
Akit még érdemes kiemelni vagy szemmel tartani, az Jack Jones, Bill Belichick új JC Jacksonja. A negyedik körös újoncnak egyelőre mindössze 324 snapje van, de azokon konkrétan hiba nélkül játszik. 51 százalékos pontossággal dobálnak az irányába, nem engedett még TD-t és nem is égették meg nagy játékokkal, ráadásul van két pickje, ami egy impresszív 49,4-es engedett passer ratinget eredményez.
S: Kevin Byard (TEN) Talanoa Hufanga (SF), Derwin James (LAC)
Csere: Antoine Winfield (TB), Jevon Holland (MIA) Tyrann Mathieu (NO)
Itt sem volt nagy változás a negyedszezonos listához képest. Hufanga még mindig egy nevetségesen alacsony 29-es passer ratinget enged az ellenfelek irányítóinak, bár az utóbbi időben elég sok elrontott szerelése volt, futás ellen kicsit visszaesett a játéka. Derwin James még mindig egy szörnyeteg, aki elit futás ellen, coverage-ben és pass rush-ban is, és még a szereléseket is képes normálisan megcsinálni.
Winfield helye sincs veszélyben és ha végre vissza tud térni a pályára és folytatni a korábbi szintet, akkor az első csapatos All-Pro tagság is kinéz neki. Jevon Holland viszont nagyot romlott a játék minden elemében – nem rossz, sőt még mindig jó, de nem az a szint, amitől könnyű lenne elájulni. Mathieu ellenben egyre jobb formában van, és bár ugyan nem az a Derwin James féle védő, de keveset hibázik és Hufanga után ő engedi a második legalacsonyabb passer ratinget a ligában (35,1).
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások