Connect with us

Összefoglaló

A Giants bebiztosította a rájátszást, a Commanders kisegítette a Packers-Lions-Seahawks triót

A New York Giants egy könnyed győzelemmel bebiztosította a rájátszást, így már csak egy kiadó hely maradt az NFC-ben. Ezért négy csapat versengett, amiből a forduló előtt a Commanders indult pole pozícióból, ellenben épp a fővárosiak búcsúzhattak el a playofftól ebben a körben, hála Carson Wentz három interceptionjének. A Packers, a Lions és a Seahawks viszont nagyon magabiztosan tartotta életben reményeit és készülhet a mindent eldöntő utolsó fordulóra.

Cleveland Browns @ Washington Commanders 24-10

A Browns már tét nélkül lépett pályára, a Commandersnek viszont nagyon fontos lett volna a győzelem, ugyanis egy vereséggel akár a Lions, a Seahawks és a Packers is megelőzhette volna a rájátszásért folytatott versenyfutásban. Ehhez képest szinte esélye sem volt a fővárosi csapatnak, ráadásul mindhárom említett gárda nyert, ezzel pedig eldőlt, hogy a Commanders már biztosan nem jut be a rájátszásba.

A Washington kezdőjébe visszatért Carson Wentz és rögtön a meccs elején megmutatta, miért kell azonnal kirúgni mindenkit, aki szerint a korábbi 1/2-esnek helye van a kezdőben. Az első három általa vezetett támadásból kettő INT-vel, egy pedig turnover on downsszal ért végét, de mivel a védelem tartotta magát, így csak 3-0-s előnyt épített ki a Browns. Aztán a Commanders összerakott egy 21 playből álló, 96 yardos TD-drive-ot a félidő vége előtt, így 3-7-es előnyben mehettek a szünetre a csapatok.

Mint utólag kiderült, ezzel az egy drive-val minden puskaporát ellőtte a Washington, a továbbiakban ugyanis már csak két puntra, egy interceptionre, egy nulla yardos, turnover on downsszal véget erő drive-ra, illetve egy mezőnygólra futotta 30 perc alatt. Eközben a Browns elkezdett életjeleket adni magáról, Deshaun Watson három TD-drive-ot is vezetett és végül nagyon simán megnyerte Clevelandben a meccset.

Taylor Heinicke nem egy jó irányító és elfogyóban volt a mágiája, de annyira homály soha nem volt, mint Wentz. Az Eagles és a Colts korábbi kezdője 143 yard mellett három INT-t dobott TD nélkül, ráadásul mindhárom pickje végtelenül amatőr és védhetetlen volt. De talán most már azok a dilettáns front office tagok is belátták, hogy nem lehet rá építeni, akik több riport szerint is hosszabbítottak volna vele egy PO esetén. És hogy még jobban fájjon, a lejárú szerződésű DT Daron Payne parádésan játszott, két sacket is szerzett és ezzel már 11,5 zsákolásnál jár – ha eddig kérdés lett volna, hogy nem fogja tudni megtartani a Commanders, most már kész ténynek tekinthetjük.

A Brownsnál többnyire minden jól működött. Nick Chubb 7,4 yardos átlaggal 104 yardot szerzett a földön, a védelem többek között három sacket és három INT-t tett a közöse, Amari Cooper elit szinten teljesítve 3 elkapásból 105 yardot és két TD-t jegyzett. Mindennek a haszonélvezője pedig Deshaun Watson volt, akit ugyan ötször is sackeltek és csak 50 százalékos pontossággal passzolt, de Coopernek és a rendszernek hála 169 yard és három TD így is összejött neki. Nem játszott különösebben jól, de kellenek az ilyen kis sikerek, aztán jövőre hátha megszolgálja majd a brutális fizetését és az érte adott rengeteg picket.

(renningan)

Minnesota Vikings @ Green Bay Packers 17 – 41

A Vikings a liga egyik legmegfoghatatlanabb csapata, hiszen a remek mérlege és sok hatalmas fordítása ellenére erősen negatív a pontkülönbsége és képes beleszaladni óriási pofonokba, ahogy tette ezt most is. Ez volt az a meccs, ahol fortuna mindent visszakért a vendégektől, amit adott nekik korábban.

Nem így indult pedig, hiszen egy gyors Packers 3&out után blokkolták a puntot és a 2 yardos vonalról támadhatott első próbálkozásra a Minnesota. A hazai védelem azonban nagyot védekezett, elsősorban T.J. Slaton (akinek lesz még nagy játéka), és mezőnygólon tudták tartani a vendégeket. Ez pedig duplán kifizetődött, hiszen a kickoffot Keisean Nixon horta vissza egy 105 yardos return TD-re. Ez volt 2014 óta az első Packers visszahordott touchdown.

A folytatásban azonban még továbbra sem a támadósorok csillogtak. Egy 4&1-re benyelt sack után jöhetett ismét a Minnesota, de Kirk Cousins passzát Darnell Savage szedte le Hockenson elől és nyargalt vissza vele az end zone-ig, pick6. Az eredmény ekkor 3-14 volt úgy, hogy mindössze egyetlen egy first downra voltak képesek a támadósorok. A vége azonban még messze volt a vendégeknek. A pick6 utáni támadósorozataik a következőképpen végződtek: kihagyott field goal 46-ról, interception, kihagyott field goal 50-ről, fumble, interception. Azonban míg az északi divíziót már megnyerő Vikingek szenvedtek, a Packers támadósor magára talált. Elsősorban Aaron Jones futásai (111 yard) és Allen Lazarad fontos (sokszor 3.downos) elkapásai révén folyamatosan tudta növelni az előnyét a hazai csapat. Tonyan elkapott touchdownja mellett a második félidőben Rodgers és Dillon is be tudott futni a célterületre. 41-3-as állásnál a Packers pedig már teljes cseresorral állt ki, amit kihasználva két kozmetikai TD-t szerzett a Vikings is.

A Packers győzelmének kulcsa a végül 40 pont fölé jutó ponteső ellenére a védelem volt. A vendégek futójátékát remekül vették el, kihasználták, hogy már a meccs elején elvesztette a Minnesota az amúgy is csere centerét és a 3. számú embert kellett beküldeniük. Sokszor mentek át a fal közepén és csináltak játékokat a backfielden, illetve remekül működött a Justin Jeffersonra felhúzott game plan. A liga egyik legjobb elkapója ugyanis ezúttal megkapta az arcába szinte az egész meccsre Jaire Alexandert, aki ezúttal meg is nyerte kettejük párharcát. Alexander sokszor állt fel pressben a kiváló elkapóval szemben és zavarta meg már a snap után, kulcsdownoknál pedig be is duplázta őt a Green Bay-i védelem. Az eredmény az, hogy a 3. negyedig nem volt elkapása Jeffersonnak, akkor is az első és egyetlen csupán 15 yardért. Rajta kívül Thielent sem sikerült megtalálni és a két top elkapó 8 targetből mindössze 2 labdát tudott lehúzni. Az offense központja így Hockenson lett, aki 12 célbavételből 59 yardot szerzett 7 elkapásból. Jár a dicséret a Packers védelmének, mesteri gameplant tettek össze. Jaire a statisztikai lapokra nem került fel, de remek meccse volt, de elmondható ez az egész secondaryre. A safety duó mindkét tagja szerzett picket, akárcsak Rudy Ford, de Rasoul Douglas is több levédekezett passzal jelentkezett. A védőfalban Slatonnak nagy szerepe volt egy pickben (a goal line stand mellett), ami az ő kezéről pattant fel.

A Packers ezzel (és a Washington vereségével) egy győzelemre van attól, hogy 4-8-as állásról bejusson a playoffba. A Vikings szempontjából ezzel elúszott az első kiemelés és csak kevés tétje maradt a szezonzáró Bears elleni meccsüknek – a 49ers veresége is kellene ahhoz, hogy második kiemelt legyen a csapat.

(alatriste)

Chicago Bears @ Detroit Lions 10-41

A Lions rendkívül domináns teljesítménnyel próbálta feledtetni a Panthers elleni égést, aminek köszönhetően még egy hétig lehet reménykedni a rájátszásban (bár túlságosan nem éri meg beleélni magunkat, az egyre jobb formában lévő Packers idegenbeli legyőzése mellett még a Seahawks veresége is kell). Pedig az első negyed után még úgy nézett ki, hogy ismét jön egy nagy blamázs, Justin Fields ugyanis 4 futásból 104 futott yardot tett a közösbe, illetve kiosztott egy TD-passzt, így 15 perc után 10-7-re vezetett a vendég csapat. Ezt követően viszont momentuma sem volt a Bearsnek.

A Lions offense ezer fokon égett. Jared Goff szinte tökéletes játékot hozva 255 yardot és három TD-t passzolt INT nélkül, a detroiti futógépezet pedig 7,4 yardos átlaggal 268 yardot és két TD-t szerzett a földön. A futó Jamaal Williams 144 yardot és egy hatpontost termelt a földön, a kolléga D’Andre Swift pedig 117 total yardot és két TD-t tett a közösbe, de még az újonc Jameson Williamsnek is volt egy 40 yardos nyargalása. Az elkapók közül senkinek nem volt különösebben látványos napja, Goff szépen elosztotta a labdákat: a legtöbb elkapása és yardja Amon-Ra St. Brownnak lett (4/62), a tight end Brock Wright pedig három elkapásból 13 yardot és két TD-t szerzett.

A detroiti védelemből a három újonc pass rushert, Aidan Hutchinsont, Josh Paschalt és James Houstont érdemes kiemelni. Előbbinek volt hat tackle-je, egy sackje, egy összeszedett fumble-je és egy INT-je, Paschal két sacket és nyolc tackle-t tett a közösbe, utóbbi pedig három sacket és egy kierőszakolt fumble-t jegyzett (hat meccs alatt nyolc zsákolásnál tart, ez a legtöbb az idei classban). Elég ütősen néz ki a detroiti pass rush, pláne ha az Okwara tesókat és Charles Harrist is figyelembe vesszük.

A Bearsszel kapcsolatban nem igazán lehet mit mondani. 200 yardot sikerült szerezni a földön, ami még úgy is szuperül néz ki, hogy a Lions volt az ellenfél, viszont ez elég eseti dolog és Fields sem fog mindig 132 yardot termelni. Ráadásul ez pont semmit nem ér úgy, ha a fiatal irányítót hétszer sackelik és 21 passzából csak hét lesz jó 75 yardért. Rengeteg tehetség kell a védelembe, de még annál is többet kell invesztálni a támadósorba, mert ez így embertelen.

(renningan)

New York Jets @ Seattle Seahawks 6-23

Mind a két csapat számára nagy volt a tét, egy vereséggel ugyanis elveszett volna az esély a rájátszásra. Ehhez képest csak a Seahawks nyújtott PO-esélyes teljesítményt, a Jets offense a legrosszabb Zach Wilson-os időket idézte, ráadásul még a védelem is megadta magát.

A vendégek szempontjából a lehető legrosszabbul kezdődött a találkozó: előbb a Seahawks vezetett egy három játékból álló, 73 yardos TD-drive-ot (benne egy Ken Walker 60 yardos futással), majd Mike White eladta a labdát a Seattle térfelén. A turnover után a hazaiak feltettek egy mezőnygólt a táblára, majd hét játékból ismét átszaladtak a pályán egy TD-ért, miközben a Jetsnek csak két mezőnygólra, egy turnover on downsna és egy fumble-re futotta, így a szünetre 17-6-os Seahawks előnnyel mehettek a csapatok.

A két labdabirtoklásnyi előny az első harminc perc alapján abszolút behozhatatlannak tűnt, a New York pedig nemhogy felpörögni nem tudott, de még inkább összezuhant. A védelem ugyan jobban nézett ki és nem engedett TD-t a második félidőben, de a 3&outok és a turnoverek sem jöttek. Ellenben a White vezette offense három 3&outtal, egy interceptionnel és egy turnover on downsszal jelezte, hogy ideje felhagyni minden reménnyel – a Jets támadósora egyetlen pontot sem szerzett a második félidőben és teljesen megérdemelten kapott ki Seattle-ben.

A Jets offense kritikán aluli volt. A futójáték döcögött, Mike White-ot négyszer sackelték, az irányító pedig 50 százalékos pontossággal passzolva jegyzett 240 yardot és két INT-t TD-nélkül (és még volt egy elveszített fumble-je). Nem játszott jól, de a körülmények sem voltak adottak a jobb teljesítményhez, a támadófal mellett ugyanis a Garrett Wilson-Elijah Moore-Corey Davis elkapótrió is csak lézengett a pályán és leginkább csak az elejtett labdákkal vétették észre magukat. Senki nem volt képes igazán extra teljesítményre, és mivel a védelem is inkább csak oké volt, mintsem jó, így gyakorlatilag az első 15 perc után érezni lehetett, hogy eldőlt a találkozó.

A Seahawks játékosai sem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, de szinte mindenki hozott egy legalább átlagos szintet és úgy általánosságban felkészültebbnek tűntek a játékosok. Geno Smith-t ugyan négyszer is sackelték, illetve volt pár furcsa döntése, de lehozta 183 yarddal és két TD-vel a meccset turnover nélkül. Ráadásul a két hatpontost a tight end Colby Parkinsonnak és Tyler Mabrynak osztotta ki, a legtöbb elkapott yard pedig a futó DeeJay Dallas neve mellé került – kifejezetten dicséretes, hogy Geno képes volt úgy is korrekt szinten teljesíteni, hogy Tyler Lockettet és DK Metcalfot kivette a Jets a játékból (kettőjüknek együtt volt három elkapása 18 yardért). Ja, és a Jets mellett a Giantst, a Chargerst is legyőzte a Seahawks játékosaként, vagyis minden korábbi csapatán bosszút állt idén.

A hazai futójáték is jól működött a körülményekhez képest, 38 kísérletből végül 198 yardot sikerült szerezni. A védelemre sem lehetett különösebb panasz, a három labdaszerzés mellett rendszerszinten is jónak nézett ki az egység. Érdemes kiemelni a 2020-ban második körös Darrell Taylor, aki 2,5 sackkel karriernapot tartott és bombaformában van, ugyanis az elmúlt öt meccsen 5,5 zsákolást szerzett, a szezonban pedig már 8,5-nél tart (plusz van négy kiharcolt fumble-je), pedig csak háromszor volt kezdő.

A vereséggel eldőlt, hogy a Jets a 7-4-es kezdés ellenére nem fog bejutni a rájátszásba, míg a Seahawks szurkolhat a Lionsnek, hogy az utolsó fordulóban legyőzze a Packerst, mert akkor egy Rams elleni győzelemmel bejutna a csapat a PO-ba.

(renningan)

Indianapolis Colts @ New York Giants 10 – 38

A Giants szokatlan szituációban mehetett neki ennek a meccsnek: ha nyernek bent vannak a playoffban. Ilyenre nagyon rég nem volt példa a csapatnál, és gondoskodtak is róla, hogy ez az esély ne ússzon el. A Coltsnak egyedül akkor volt esélye, mikor még az első negyedben 3-0-ra vezetett. Utána azonban a Giants minden szempontból dominált, és egyik TD-t szerezte a másik után. Daniel Jones előbb Richie Jamest, majd Isaiah Hodginst találta meg egy TD-passzal, majd Landon Collins csente el Foles passzát és futott vissza vele 6 pontért.

Ez a zsinórban 3 TD már megpecsételte a Colts sorsát, de a helyzet még rosszabb lett, mikor a félidő végén Kayvon Thibodeaux sackelte Folest, amibe az irányító bele is sérült. Így újra Sam Ehlinger érkezett, és a második félidőt már vele kellett végigjátszania a vendégeknek.

Noha 24-3-nál már úgy tűnt a meccs véget ért, de egy utolsó esélye még adódott a Coltsnak. A 3. negyed legelső játékából Darius Slayton elhagyta a labdát, és Colts az ellenfél 30 yardosáról indíthatott támadást. Egy fordításhoz tökéletes kiindulópont volt. Nos, 3 kísérletből 1 yardot sikerült haladni, majd McLaughlin 48 yardos rúgása is kimaradt, így végül 0 pont jött ebből a váratlan pozícióból. A Giants több esélyt nem adott, Jones végigvitt egy újabb szép drive-ot, majd ő maga futott be a célterületre egy 18 yardos TD-ért. 31-3 után pedig a meccs érdemi rész véget is ért. Garbage time-ban még érkezett 1-1 TD mindkét csapattól, amivel beállt a végeredmény.

A Giants hibátlan játékot hozott a labda mindkét oldalán. Daniel Jones egész szezonban szokatlanul megbízhatóan játszik. Ugyan nem várnak el tőle túl sokat, de amit kell azt magabiztosan végrehajtja. Az elkapóit mindig megtalálta, és azt is nagyon jól ismerte fel, mikor tud maga megindulni a labdával (91 yardot hozott is a földön 2 TD mellett). Védőoldalon pedig Thibodeaux és Dexter Lawrence újfent terror alatt tartotta az ellenfél falembereit (jött is 1-1 sack mindkettőjüktől).

A Colts oldaláról túl sok pozitívum nem mondható el. Sem Foles, sem Ehlinger nem csinált semmit a meccsen, de úgy az egész csapat sem. Mindenkin érezhető volt, hogy már a szezon végét várja, és semmi kedve lejátszani ezt a meccset. Ilyen mentalitással pedig borítékolható volt az eredmény.

A Giants idei legmagabiztosabb győzelmével bebiztosította a playoff szereplést, és lehet azon gondolkodni, pihentessék-e a kezdőket jövő héten, vagy megpróbáljanak keresztbe tenni az Eaglesnek.

(jarred)

1 Comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
bjeela
bjeela
1 year ago

Nem embertelen, csak szokásosan Bears-es.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x