Ez már egy új korszak – Bengals @ Chiefs

Megismétlődik a tavalyi AFC döntő és ismét a Cincinnati Bengals és a Kansas City Chiefs találkozik utóbbi otthonában. Csakhogy amíg tavaly a Bengals totális underdogként meglepetésre érkezett, addig most tíz megnyert mérkőzés után idegenben favorit lesz, többek között Patrick Mahomes bókasérülésnek is hála. Két nagyon jó irányító, két nagyon jó csapat és két nagyon jó edzői stáb találkozik. Ebből csak jó sülhet kis a semleges szurkolók számára.

Amikor a Bengals kezében a labda

Hasonlóan kell kezdenünk a dolgok vizsgálatát mint a Bills ellen, de merőben pozitívabb előjelekkel. A Bengals támadófala feltehetően ugyanabban az összeállításban lép majd pályára mint a múlt héten, tehát három olyan emberrel, akik csereként kezdték az évet, egy újonccal és egy immár kisebb sérüléssel bajlódó centerrel. Csakhogy amíg múlt héten pesszimisták voltak a várakozások, hogy ebből mi jöhet ki, addig most úgy tűnik, hogy ez az ötös még jobb játékra is képes, mint a szezon kezdői.

A Bills ellen 172 yardot futott a gárda, ami az egész idényben a második legtöbb a csapat részéről, egyetlen darab sacket engedtek és százalékosan a második legkevesebb időt töltötte Burrow nyomás alatt (a héten a legkevesebbet az összes irányító közül). Az edzői stábot kell elsősorban dicsérni, amely hihetetlen munkát végzett és eltüntette a vélt hiányosságokat. Zac Taylort sokat dicsértük a szezon folyamán, de álljon itt Brian Callahan támadókoordinátor és Frank Pollack támadófaledző neve is, akiknek talán a legnagyobb szerepe volt abban, hogy ez a fal nem csak átvészelte a sérüléseket, de totálisan dominálta a párharcát. Mind a két szakember több mint 13 éves tapasztalattal bír és különösen jók abban, hogy a játékosaik erősségeit használják ki.

Jól tudták például, hogy Hakeem Adeniji, aki a jobb tackle feladatokat látta el La’el Collins kiesése után, egy nagyon atletikus játékos, akit így többször használtak húzó játékosként, hogy aztán lendületből csináljon helyet a futóknak. Vagy hogy a bal tackle posztra beugró guardnak draftolt Jackson Carmen egy erős, fizikális támadófalember, akit hagytak hogy bulldózerként vegye fel a párharcait és kevesebbet kelljen hátra lépnie izolált párharcokba. De ugyanígy tudták, hogy a Bills belső védőfala veszélyes lehet (még a hiányzók ellenére is), így sokat duplázták az ott elhelyezkedő ellenfeleket.

Utóbbira most is hatalmas hangsúlyt kell hogy fektessenek, ugyanis a Chiefs védőfala igazából itt kerülhet egyértelmű fölénybe, mert Chris Jones idén a liga legjobbja a posztján. Több mint 20 nyomással többet generált a rájátszással együtt, mint az utána következő defensive tackle. Sok dupla blokkra van tehát ismét kilátás a center Ted Karrastól, kiegészülve Max Scharpinggal vagy Cordell Volsonnal. Ez azonban még így sem biztos hogy elég lehet. Jones ugyanis a harmadik legtöbbet duplázott védőfalember volt az alapszakasz folyamán, de még így is a negyedik legmagasabb arányban nyerte meg a párharcait.

Továbbá rengeteget fejlődött Jones mellett Khalen Saunders, aki ugyan csak 16 nyomást generált a szezonban, de szerzett négy sacket ezekből, tehát a nyomásai negyedét be is fejezte, ami kiemelkedő hatékonyság. Rajtuk kívül a szélről George Karlaftis és Frank Clark lehetne veszélyes Burrow-ra, mind a két pass rusher 48 nyomást generált és az az érdekesség, hogy Karlaftis abszolút gyorsaságból, míg Clark inkább erőből próbál dolgozni, ami tökéletes tükre lehet a Bengals két szélső falemberének. Ha a Chiefs védőkoordinátora Steve Spagnuolo okosan keveri a kártyákat, akkor a fent említett két úriember többet fog felállni az erősségeiknek megfelelő oldalon, így talán többször tudnak nyomást generálni.

Azaz csak tudnának, ugyanis Joe Burrow-t nem olyan könnyű sarokba szorítani. Sokszor írtunk és beszéltünk már arról, hogy a Bengals irányítója rengeteget változtatott, fejlesztett a játékán, így ő volt az egész ligában az egyik legkevesebbet nyomás alatt. Az alapszakaszban 2,55 másodperc alatt szabadult átlagosan a labdától, ami a második leggyorsabbnak bizonyult, a Bills ellen még erre is rápakolt egy lapáttal és egészen pontosan csak 2,5 másodpercig dédelgette a játékszert, de nem volt ritka hogy 2 másodperc alatt megszabadult tőle. Egyszerűen ennyi idő alatt nem lehet odaérni még középről sem.

Passzjátékban pedig szintén abszolút alkalmazkodtak az ellenfelekhez, egész szezonban próbálták rövid játékokra szorítani Burrow-ékat és kevés egy az egyes szituációt hagyni mélyen Chase-éknek. Ezt a Bengals köszönte szépen és elvette cserébe a rövid útvonalakat és a pálya közepét. A Chiefs szinte mindenkinél több Cover2 (és sok Cover 4) védelmet használ és nekik is az a filozófiájuk, hogy csak mélyen ne verjék meg őket.

A cornereken és a linebackereken hatalmas súly lesz, mert Chase, Higgins és Boyd elképesztő irányváltásait kell sokszor rövid területen levédekezni. Rengeteg comeback útvonalat futnak, de sok a stick és gyors out route is. Ezt a Bills ellen azzal spékelte meg a Bengals, hogy nagyon gyorsan észrevették, hogy a Bills játékosok idő előtt rákapnak ezekre az útvonalakra, így egy lehelettel meghosszabbították a játékokat és beléptek mögéjük, mikor elhagyták a védők a helyüket. Ez azért is sikerülhetett, mert Joe Burrow-nál csak Patrick Mahomes hosszabbította meg átlagosan többet a játékait, amikor összeomlott a zseb, így a Bengals irányítója mindig vásárolt a társaknak egy kis extra időt.

Fontos kiemeli még Hayden Hurst szerepét is, mert ez egyre nagyobb. A tight end szép csendben átlépte az 500 elkapott yardos határt, de ennek 60%-a az elmúlt hat mérkőzésen érkezett. Nagyszerűen lép be a zónák közé, ami a Chiefs ellen hatásos lehet, mert a Kansas City engedte a hatodik legtöbb yardot a tight endeknek eddig.

Akiknek sokat kell javulni a hazaiak oldalán, azok a linebackerek, mert mind Nick Bolton, mind pedig Willie Gay több mint a felé szálló labdák 90%-át engedélyezik elkapni, ami a legrosszabb egy kezdő linebacker duótól. Nagyon gyors LB-kről van szó, de fejben még nem elég erősek, ez pedig Burrow ellen halálos lehet a Chiefs számára.

Ami érdekes aspektusa lehet még a passzjátéknak, az a Chiefs változatos blitz rendszere. Spagnuolo mester fiai küldték a hatodik legtöbb defensive back blitzet a szezonban, ami L’Jarius Sneed, majd Justin Reid feladata volt eddig, de a Bengals ellen ez nem egy okos döntés. Burrow ugyanis szenzációs extra ember ellen. Talán a legjobb a ligában. Konkrétan az átlagos passzmélysége még növekszik is ilyenkor, mert rögtön olvassa merre szabadult fel szabad terület és pillanatok alatt szabadul a labdától.

A két legérdekesebb párharc egyike valószínűleg Ja’Marr Chase és Sneed között fog kialakulni, ugyanis a cornerback csak pár hete került ki szélre és bár nem játszik rosszul, Chase egy más dimenzió. A másik fontos párharc Tyler Boyd és a Chiefs újonc slot cornere, Trent McDuffie között alakulhat ki és itt sem a Chiefsre fogadnánk. Boyd az egyik legjobb slot elkapó a ligában, különösen jó crossing útvonalakon, McDuffie pedig még csak keresi önmagát, visszatérése óta ő engedte a legmagasabb elkapási százalékot a csapaton belül és különösen tömegben képes elveszni.

Ami a futójátékot illeti, itt még inkább a Bengals felé billen a mérleg nyelve. Az előző fordulóban szenzációsak voltak, nem véletlen a 174 yard, de ami igazán félelmetes, hogy a negyedik negyed elejéig a futók az első kontakt előtt 3,55 yardot tettek meg, ami nem csak csapat, hanem ligaszinten is kiemelkedik. Ráadásul a futójáték megállítása már a két csapat előző találkozóján is problémát okozott a Chiefs számára (meg egész szezonban mindenki ellen). A Bengals akkor 154 yardot futott, pedig Joe Mixon nem is állt a csapat rendelkezésére, de a 100 yard fölé jutó Samaje Perine is elég volt a Chiefs futásvédelme ellen. Ugyanis a hazaiak továbbra is szenvednek és az utolsó ötben vannak DVOA-ben és EPA-ben futás ellen. A gond az, hogy sok elrontott szerelésük van és látszott, hogy ez a Bills számára is megbosszulta magát.

Nagy probléma a Chiefsnek, hogy Joe Burrow nagyszerűen használja ki, ha a Chiefs védelme mélyen védekezik és a két mély safetys játékot tökéletesen teszi tönkre a lábaival is. Rendszeresen csinálta azon a meccsen a mostani vendég csapat, hogy szélső útvonalakkal széthúzta a védelmet és Burrow maga futotta meg a szükséges yardokat. Konkrétan 46 yardig és egy touchdownig jutott az irányító lábon azon a meccsen és nem volt válasza a defense-nek.

Amikor a Chiefs kezében a labda

Sok mindennel lehetett volna kezdeni ezt az oldalt, de nem lehet elmenni Patrick Mahomes sérülése mellett. A Chiefs irányítója a Jaguars elleni első negyedben sérült meg és bár vissza tudott állni, az egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben. Azóta a kiváló QB elvileg átesett minden szükséges teszten és ezek mind negatívak lettek, tehát nem súlyos a sérülés, de annyira igen, hogy akadályozza a játékban, ami már az előző mérkőzésen is meglátszott.

Sérülése után ugyanis már nem dobott egyetlen labdát sem, ami húsz yardnál többet szállt volna a levegőben és mindössze egyetlen egyszer iramodott meg. Erre a két eseményre három negyed alatt Mahomes karrierje alatt mindössze négyszer volt példa. Ráadásul egyértelműen látszott, hogy nem is tud megfelelően ránehezedni a lábára, így több pontatlan passza is volt és a szezonban először nem is lépte át a 200 passzolt yardot (igaz, jó egy negyeden keresztül nem volt fenn a pályán).

A Bengals ellen ez azért különösen fájdalmas, mert Lou Anarumo védőkoordinátor fiai az utóbbi időben többször is hatékonyan megállították a Chiefst. Tavaly 18 pontos hátrány után változtattak és rengeteg nyolc védős coverage-dzsel elvették tőle a scramble lehetőséget, de ugyanakkor duplázták is a kedvenc célpontjait, ami teljesen megállította Andy Reidéket. Az idei szezonban pedig 223 yardon tartották és mindössze 16 labdája szállt jó helyre Mahomesnak, ami a legkevesebb karrierjében. Elmondható tehát, hogy megvan a recept ellene.

Mi több Mahomes sérülésével még inkább kinyílik a Bengals előtt a lehetőségek tárháza, ugyanis kevesebb megiramodásra van kilátás a irányító részéről, így nem is kell egy kimondott spy-t állítani rá, hanem jobban lehet duplázni bárkit.

Ha bárkit kell említenünk, akkor elsősorban természetesen Travis Kelce-ről beszélünk, aki a Jaguars elleni 14 elkapást húzott le, ami playoff rekord tight endek között és egész szezonban vezetett minden statisztikát a poszton. Rossz hír viszont a Chiefs számára, hogy amíg a Jaguars a legrosszabb öt között volt a tight endek ellen a szezonban, addig a Bengals a legjobb tízben. Az előző összecsapáson mindössze 56 yardon tartották, az előző playoff meccsen pedig miután változtattak a második félidőben, szintén nem szerzett 40-nél több yardot.

Mivel várhatóan lesz elég embere a Bengalsnak, most is dupla őrizetet kap, a rövid területeken egy linebacker veszi el tőle a zónákat, mögötte pedig valaki a secondaryből. Emberezésben nem sokat fogják hagyni és nem is célszerű, ugyanis senki nem futja olyan jól az útvonalakat, mint Kelce, ezért valószínűleg senkinek nem lenne esélyes. Ellenben össze tudják zárni a zónákat, hogy nagyon kevés területe legyen.

Erre azért is lehet lehetőségük, mert a back7-ből többen is életük formájában játszanak. A két belső linebacker Germaine Pratt és Logan Wilson szenzációs párost alkot, mindössze két touchdownt engedtek egész szezonban és három interception mellett leütöttek tíz labdát is. Szintén hasonlóan jól játszik a két safety Jessie Bates és Vonn Bell is, akik az előző meccsen egyetlen elkapást engedtek a tight endeknek és mindössze 13 yardot, ha ők voltak a legközelebbi őrzők.

Ráadásul a Bengals a Jaguarsszal ellentétben kevés base felállást használ, így ha a Chiefs nehéz csomagokkal jön, akkor is jut ember az útvonalat futó játékosokra. A Chiefsnek szüksége lesz a másik két tight end, Jody Fortson és Noah Gray jó játékára is. A két rotációs TE közel 500 yardig jutott együtt a szezonban, de ami igazán impresszív, hogy egyetlen elejtett labdájuk van.

Rajtuk kívül több Chiefs elkapónak is fel kell lépnie, mert Kelce ezúttal nem lesz elég. Különösen JuJu Smith-Schuster jó játékára van szükség, mert mikor ha nem most kell megmutatnia, hogy ő továbbra is egy jó elkapó. Juju közel snapjei 50%-ában a slotból indul, így Mike Hiltonnal találkozhat sokat, ami nem túl jó előjel a számára. A nickel corner ugyanis egészen fantasztikusan játszik, kevés elkapást enged, de ami a legszembetűnőbb, hogy elkapás után szinte semmi yardot. Brutálisan gyorsan olvassa a játékokat és nagyon sokoldalú is.

Azzal játszadozhat Reid mester, hogy sokat mozgatja a többi elkapóját, Kadarius Toney-t, Marquez Valdes-Scantlinget és ha tud játszani akkor Mecole Hardmant, és sokat juttatja hozzájuk screenek vagy jet sweepek formájában a labdát, és próbálja kihasználni a két külső corner hibáit. Már ha lesz ilyen. Az újonc Cam Taylor-Britt például a Bills ellen szinte hiba nélkül játszott. A legsebezhetőbb pont ezúttal is Eli Apple lehetne, de idén jól elrejti a rendszer az ő hibáit is és sokkal kevesebbet kockáztat a corner, ami jót tesz a számainak is.

Ellenben Kelce kivételével senki nem játssza magát üresre és ez fontos tényező lehet a mérkőzésen. Patrick Mahomes ugyan az alapszakaszban a scramble játékoknál a leghosszabb ideig tudta meghosszabbítana a játékot, de a sérülése miatt erre nem lesz ideje. Így a támadófalra sokkal nagyobb feladat vár mint eddig. Különösen a fal két széle lehet bajban, mert Orlando Brown és Andrew Wylie is kifejezetten gyenge szezont fut, ketten együtt kereken 100 nyomást és 13 sacket engedtek már.

A Bengals pass rusher duója pedig hihetetlen atletikus, Trey Hendrickson és Sam Hubbard együtt 127 nyomásnál jár és gyorsaságban abszolút ellenfeleik fölé tudnak nőni. Ráadásul a tavalyi meccsel ellentétben kevesebbet is lesz szükség rá, hogy Hubbard visszalépjen coverage-be, így tudja kergetni Mahomest az első másodperctől kezdve. Itt szükség lesz arra, hogy Mahomes hasonlóan jó munkát végezzen a passzblokkolási áthívásaival, mert a Bengals keveset blitzel, de Mike Hilton támadásai életveszélyesek tudnak lenni.

A fal belső részében már talán kevesebb probléma lehet, ami a nyomásgenerálást illeti, mert a Chiefs hármasa az egyik legjobb a ligában, a Bengalsnál pedig nagyon jó kis játékosok vannak itt is, de inkább futás ellen kiemelkedőek.

Ha már futás. Akkor érdekes módon ennek a mérkőzésnek a kimenetele azon is múlhat, hogy a Chiefs futójáték mennyire működik. Az újonc Isiah Pacheco nagyon jól szállt be idény közben, futásonkénti átlaga még mindig kiemelkedő, ráadásul a Jaguars ellen is kis híján átlépte a 100 yardot. Csakhogy a Bengals futásvédelem ennél sokkal jobb. Belül D.J. Reader és B.J. Hill az egyik legjobb futás elleni kettős, akik double teamek ellen is nehezen mozdíthatóak és az egész Bengals védelem összeségében is keveset hibázik. Konkrétan nincs olyan játékos a keretben, akinek 10-nél több elrontott szerelése lenne a szezonban, ez pedig azt jelenti, hogy átlagosan két meccsenként rontanak szerelést. Nem meglepő módon top5-ben vannak az egész ligát tekintve. Hatalmas csata várható például Joe Thuney és Hill között belül, akik mindketten erőből és technikából is képesek nyerni.

Pacheco mellett még Jerick McKinnon kaphat szerepet a Chiefs futói közül, aki a a két csapat alapszakasz meccsén 54 yardot futott 6,4 yardos átlag mellett. Ráadásul passzblokkolásban is kiemelkedő érdemei vannak, így harmadik szituációknál ő maradhat fenn.

Fontos eleme lesz még a játéknak, hogy a Chiefs minél több first downt próbáljon már két kísérletből megtenni, mert a harmadik és rövideknél a liga legrosszabb csapatai között vannak, Mahomes sérülésével ez pedig csak rosszabb lesz. Ellenben a Bengals a negyedik leghatékonyabban védekezi ki a harmadik és maximum két yardos szituációkat.

Összességében egy brutálisan jó mérkőzésre van kilátás, amit remélhetőleg Mahomes sérülése nem fog meghatározni, mert anélkül is minden jel inkább arra mutat, hogy a Bengals megismétli a tavalyi Super Bowl túrát. Ellenben Andy Reid és Patrick Mahomes nem az a típus, aki nem tudna akár esélytelen helyzetből is csodát csinálni. Mi csak jól járhatunk.