Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LVII – Támadófalak

Felvezető sorozatunkban ezúttal a támadófalaké lesz a főszerep. A Chiefs passzblokkolásban tud kiemelkedőt nyújtani, aminek most is kulcsszerepe lesz, míg az Eagles rendelkezik összességében a legjobb offensive line-nal az egész ligában.

Chiefs támadófal

A Kansas City nagyon simán elveszítette a legutóbbi Super Bowlját a Bucs ellen, aminek ugyanaz volt az oka, mint a Bengals tavalyi vereségének: a támadófal (bár a Chiefs esetében inkább a sérülésekkel voltak problémák, nem a tehetséggel). Azóta Andy Reidék megszerezték az LT Orlando Brownt a Ravenstől egy első körös pickért, leigazolták rekordfizetésért a guard Joe Thuney-t, illetve a második körben draftolták a center Creed Humphrey-t, plusz a hatodikban a guard Trey Smith-t. Ez egy rendkívül erős alapot teremtett, így még úgy is nagyon rendben van az egység, hogy a fal jobb szélén a korábbi draftolatlan Andrew Wylie kezd.

A Chiefs támadófala az egész szezonban nagyon szerencsés volt sérülésekkel: az öt kezdő közül mindenki pályán volt legalább 17 meccsen és valamennyiüknek van legalább 1100+ snap a lábában. Az összeszokottság és a stabilitás meg is látszik a fal teljesítményén, ugyanis az offensive line mindössze 16 sacket engedett az egész idényben, ráadásul ebből kilencet egyedül Wylie (plusz van tíz sárga zászlója, ami szintén a legtöbb a falban) – ha van tehát gyengepontja a Chiefs támadófalának, az ő.

Wylie 2018-ben került a ligába és egész eddigi karrierjét a Chiefsben töltötte. Viszonylag sokat játszott már a kezdetektől fogva, öt év alatt 4677 snapet volt a pályán, de alapvetően mint csere számítottak rá: 574 snapen volt baloldali guardként, 1943 snapje van jobboldali guardként és csak az utóbbi két évben lett right tacke (2144 snap). Ebből is látszik, hogy sokkal inkább egy nagyon hasznos aduról van szó, akit bármikor bárhová be lehet állítani, mintsem egy stabilan jól játszó falemberről. Persze ez sem hátrány, de biztosak lehetünk abban, hogy a sackeket történelmi szinten termelő Eagles pass rush egyértelműen őt fogja támadni.

Mellette játszik Trey Smith, aki a tavalyi draft végén került a csapathoz és azonnal a kezdőben találta magát. Újoncként öt sacket és 57 nyomást engedett, ami idén két sackre és 36 nyomásra csökkent (igaz 250-nel kevesebb snapen), vagyis a számok alapján is javuló tendenciát mutat. Összességében rendben van, egy top 15-20 körüli szinten teljesítő guard, aki inkább futásblokkolásban tűnik ki nagy termetével és erejével.

A fal közepét Creed Humphrey uralja, aki a 2021-es draft egyik legnagyobb fogása volt. Arra lehetett számítani, hogy a kezdő szintet megüti, viszont már újoncként is All-Pro szinten teljesített, idén pedig még talán emelt is a játéka minőségén: nemcsak, hogy jól blokkol futáshoz ligaszinten is, de pass protectionben is jó, ami hatalmas plusz az Eagles brutális védőfalával szemben. Idén még nem engedett sacket és nyomásból is csak 19-et, nagyon izgalmas lesz látni, mit kezd a Javon Hargrave-Fletcher Cox duóval szemben.

A fal bal oldalán két sztár gondoskodik Mahomes vakoldalának védelméről. A 30 éves Thuney a Patriots felfedezettje volt még 2016-ban és 2021-ben került a Chiefshez évi 16 millió dolláros fizetésért. Ezt egyelőre maradéktalanul megszolgálja, ugyanis nem sok nála jobb passzblokkoló guard van a ligában: az elmúlt két idényben csak két sacket és 35 nyomást engedett 1700+ snapen, idén egy engedett sack és 18 pressure a mérlege. Ezzel effektíve a Chiefsé a legjobb passzblokkoló belső támadófal a ligában, az ESPN pass block win rate-je alapján ugyanis Thuney a liga legjobb passzblokkoló guardja, Trey Smith a negyedik, míg Humphrey a legjobb center a kategóriában (de összességében is a Chiefs pass block win rate-je a legjobb).

Mahomes vakoldalát pedig a Ravens korábbi harmadik köröse, az idén franchise tag alatt játszó Orlando Brown védi. Egy átlagon felüli LT-ről van szó, aki ugyan nem tud annyira hatékony lenni, mint a Baltimore támadófalbarát rendszerében, de egy teljesen korrekt szintet lehoz a szélen, még ha az 56 engedett nyomás nem is néz ki jól.

A passzblokkolás rendben van, de mi a helyzet a futójátékkal? Szemre nem biztos, hogy azt mondanánk, hogy a támadófal jól teljesít, hisz a csapat mindössze 115,9 yardot tett meg a földön meccsenként az alapszakaszban, ami a 20. legtöbb volt a mezőnyben. Ellenben Isiah Pacheco 3,2 yardot átlagolt az első kontakt előtt a Pro Football Reference adatai alapján, aminél csak Travis Etienne, Jeff Wilson és Miles Sanders számai voltak jobbak a kezdő futók közül. Emellett az ESPN számítása alapján csak az Eagles és a Ravens run block win rate-je volt jobb a Chiefsénél, miközben sikerességi rátában a hatodik, EPA-ban pedig a 10. legjobb volt a csapat.

Ezek a számok elsősorban a belső támadófalnak köszönhetők, a Thuney-Humphrey-Smith trió ugyanis a liga legjobbjai közt van ilyen téren, nagy erővel rendelkeznek és jól tudják mozgatni ellenfeleiket. Plusz persze Andy Reid rendszere és Mahomes kvalitásainak tisztelete is elég sok lehetőséget nyit a csapat futójátéka előtt, míg a kiválóan teljesítő Pacheco rendre kihozza a maximumot a lehetőségeiből. Nem fut feltétlen sokat a Chiefs, ami Mahomes miatt nem is meglepő és nem is rossz taktika, de amikor mégis, akkor hatékonyan teszi, ami jól jöhet majd a Super Bowlon is.

Eagles támadófal

Az Eagles támadófala évek óta a legjobbak között van, idén pedig nem nagyon volt jobb az NFC-bajnok kezdő ötösénél. A center Jason Kelce és a right tackle Lane Johnson első csapatos All-Pro lett idén (is) és jövőbeli Hall of Famer kaliberek, a guard Landon Dickersont beválasztották a Pro Bowlba, Jordan Mailata és Isaac Seumalo pedig helyettes volt a Pro Bowlon. Ráadásul mindegyiküket az Eagles draftolta és többnyire Jeff Stoutland hozta ki belőlük az állatot – mondhatnánk azt is, hogy a Philly a támadófalak koronázatlan királya.

A Chiefshez hasonlóan az Eaglest is elkerülték többnyire a sérülések, bár azt túlzás lenne állítani, hogy Lane Johnson vagy Landon Dickerson 100 százalékos lesz a döntőn. A kezdő ötös mindössze nyolc sacket engedett az egész szezonban, de még ha a cseréket is számoljuk, akkor mindössze kilencszer vitték földre az aktuális irányítót (ebben persze szerepet játszik az, hogy Jalen Hurts el tud futni a nyomás elől, de ettől függetlenül lenyűgöző, amit a támadófal csinált).

A fal jobb szélén Lane Johnson már évek óta hoz top3-as szintet, 2017 óta háromszor is All-Prónak választották. A 32 éves játékos idén még nem engedett nemhogy sacket, de még QB-hitet sem, illetve nyomásgyakorlásból is mindössze 11 szárad a lelkén. Ha mindenképp találni szeretnék valami negatívumot a játékában, az a nyolc zászló, amit rá dobtak, de még ez sem kirívóan rossz – konkrétan még ezzel együtt sincs olyan csapat a ligában, ahol ne ő lenne a kezdő RT. Most egy elég fájdalmasnak hangzó ágyéksérüléssel küzd, de eddig a rájátszásban nem igazán látszott volna, hogy ez különösebben hátráltatja.

Johnson párja a jobb oldalon a 2016-ban harmadik körös Isaac Seumalo, aki karrierje során másodjára tudott 1000+ snapen pályára lépni, de ezt ezúttal elit teljesítménnyel tette. Amikor legutóbb (2019) sokat volt a pályán (763 snap), akkor öt sacket és 42 nyomást engedett, idén viszont 710 passzblokkoló snapen csak egy zsákolás és 22 nyomásgyakorlás szárad a lelkén, és az a sack is még a hatodik héten történt.

A fal közepén a jövőbeli Hall of Famer Jason Kelce hozza immár sokadszorra a tőle megszokott ligaelit szintet. Johnsonhoz hasonlóan idén nem engedett sacket vagy QB-hitet és engedett nyomásgyakorlásból is csak 11 került a neve mellé. A 2017 óta ötszörös első csapatos All-Pro falember ráadásul futásblokkolásban is remekel, az ESPN-nél a nyolcadik, a PFF-nél a második legjobb értékelést kapta. Egy nagyon különleges játékosról van szó, hiszen alacsony termetét hihetetlen atletikussággal kompenzálja, amit igazi támadófegyverként használ az Eagles a futójátékban, olyanokat csinálnak meg vele, ami máshol elképzelhetetlen lenne.

Kelce bal oldalán a 2021-ben második körös Landon Dickerson hoz top teljesítményt. A fiatal guard újoncként is sok szerepet kapott, de akkor még csak főleg futásblokkolásban teljesített jól, a két engedett sack mellett ugyanis 33 nyomásgyakorlás is a lőlapjára került. Idén viszont 136-tal több passzblokkoló snapen játszva csak egy sacket és 20 nyomásgyakorlást engedett, bár a 14 rá dobott zászló már tényleg rossz (ha van komoly negatívum az Eagles támadófalával szemben, az a sok rájuk dobot zászló).

Végül, de nem utolsó sorban pedig említsük meg a legendás Jason Peters örökösét, Jordan Mailatát. A 2018-ban hetedik körös játékos a draftolása előtt sosem játszott egyetlen amerikaifoci-meccset sem, és mégis minőségi kezdőt varázsolt belőle az Eagles. Az idei éve (hat sack, 39 nyomásgyakorlás) ugyan nem olyan jó, mint az előző volt (három sack, 25 nyomás), de összességében stabilan hoz egy abszolút Pro Bowl közeli szintet, ráadásul az elmúlt három meccsén szó szerint tökéletesen és hiba nélkül teljesített.

Az tehát vitán felül áll, hogy az Eagles támadófala parádésan teljesít passzblokkolásban, viszont még ennél is jobban futásblokkolásban. A száraz statisztikákat nézve az Eagles futotta az ötödik legtöbb yardot az alapszakaszban meccsenként (147,6), toronymagasan a Philly volt a legjobban futó csapat EPA alapon (0,072, míg a második legjobb Ravens csak 0,034-es értéket kapott), ahogy a sikerességi rátában is a mezőny élén végzett (az egyetlen csapatként, aminek a futásainak több mint 50 százaléka sikeresnek számított). Ebben persze szerepet játszott Jalen Hurts atletikussága is, ám ez semmit nem vesz el abból, hogy az Eagles támadófal önmagában is meccsdöntő faktor lehet vasárnap.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!