Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LVII – Védőfalak és linebackerek

Felvezető sorozatunkban ma a védelmek felé vesszük az irányt, most konkrétan a front7-öket hasonlítjuk össze a Chiefsnél és az Eaglesnél. A Sasok védőfala sack rekordokat döntögetve jutott el a nagydöntőig, így igazi erősségről beszélhetünk az esetükben, míg a Chiefsnél játszik talán a liga idei legjobb védőjátékosa, kiegészítve pár hasznos segítővel. 

Chiefs védőfal

Talán kevés embernek mondok újdonságot és nem lövöm le a poént azzal, hogy a Chiefs védőfala elmarad az Eaglesétől. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyenge is lenne az egység, hiszen így is átlag felettinek mondható és náluk játszik talán az év legjobb védőjátékosa, Chris Jones.

Egyértelműen ő az igazi sztárja ennek az egységnek és belső védőfalemberek között teljesen egyértelműen a liga legjobbja volt idén. A 2022-es szezonban 21 százalékos volt a pass rush win rate mutatója, 20% felett pedig csak Aaron Donald volt képes eddig termelni korábban a poszton. Az egész idényben 93 nyomásgyakorlásnál jár, magasan verve minden más DT-t, és még ha csak alapszakaszra akarjuk is bontani, akkor is 14-et ver a mögötte álló Dexter Lawrence-re. A 77 nyomásgyakorlása egyébként az ötödik legtöbb volt a szezonban minden egyes védőfalembert számolva, de a 15,5 sackje és a 29 QB hitje is ott van a legjobbak közt. Mindezt úgy, hogy 69 százalékban duplázzák, miközben a szélső pass rushereknél egyedül Micah Parsons érte el a 30 százalékos double team rátát. Így volt velük összehasonlítható a nyomásgyakorlási száma. Mindezzel a sok adattal csak azt akartam szemléltetni, hogy ha valaki Chris Jones mellett akar érvelni az Év Védője szavazáson, az könnyedén megteheti és nem is nagyon vitatkoznék vele.

Jones egyébként időnként a szélen is fel szokott állni, a rájátszásban konkrétan kicsit többet is volt a szélen, hogy elkerülje a double teameket és nagyobb hozzáadott értéke lehessen fontos szituációkban. Igazi “closer”, tehát befejező ember, aki a legfontosabb pillanatokban képes lezárni a meccseket.

A csapat második legjobb pass rushere talán a 2020-as ötödik körös Michael Danna, aki nem túl ismert név, és egyébként csak az ötödik legtöbbet pályán lévő játékosa a védőfalnak. Sokat váltogatják a helyét, játszik szélen és belül is, de egyértelműen belülről a veszélyesebb. DT-nek ugyan alulméretezett, de épp ezért alacsonyan van a súlypontja és nehéz rajta fogást találni. A guardoknak elég sok problémát szokott okozni gyorsaságával. A hátránya az, és azért volt mindezek ellenére viszonylag keveset a pályán, mert futás ellen nagyon gyenge és könnyedén elnyomják. Ez az Eagles ellen nem hangzik valami jól, így kérdés hogy mennyit tud majd hozzátenni a játékhoz, könnyen lehet hogy csak nyilvánvaló passzhelyzetekben tudják őt pályára küldeni.

A helyén vélhetően többet lehet majd a pályán két korábbi harmadik körös játékos, Derrick Nnadi és Khalen Saunders, akik termetükből adódóan a futás ellen hasznosabb DT-jei a csapatnak. Pass rushban sokat nem kínálnak, ketten együtt hoztak 24 nyomást a szezonban, de futás ellen nem rosszak. Pechükre azért annyira nem is jók, hogy egy Eagleshöz hasonló top belső támadófallal konzisztensen elbírjanak, de érdekes lenne őket egyszerre is a pályán látni, úgy talán elég nagyok ahhoz, hogy gondokat okozzanak belül. A belső fal mélysége nem valami jó, így ha a Sasok hosszabb támadásokat tudnak levezetni, akkor a fáradás is tényező lehet a második félidőben.

A szélső pass rusht az ideiglenesen kintre kerülő Jones és Danna mellett elsősorban három játékos alkotja. Az újonc George Karlaftis elég sok lehetőséget kapott első évében, így azért összehozott statisztikákat (6 sack, 7 leütött labda, 48 nyomás), de nem rúgta be az NFL ajtaját. Persze erre is számíthattunk tőle, hiszen prospectként sem volt az a pass rusher, aki gyorsan nyer a tackle ellen és azonnal ott terem a QB nyakában. Ezek a gyors, nagy hatású játékok hiányoznak is nála, ellenben elég stabil játékot nyújt összességében és a szezon második felére egyértelműen fejlődött is – egyedül a szerelésekkel akadnak gondjai, kifejezetten sokat hibázott el a szezon során.

A pass rush egység idén legtöbbet játszó embere Frank Clark, akit a Chiefs korábban több mint egy első körért szerzett meg a Seahawkstól, ez az üzlet pedig hatalmas csalódásnak bizonyult. A “Cápa” viszont még mindig ott van a csapatnál és furcsa módon épp a rájátszásban tudja a legjobbját nyújtani a gyengébb alapszakaszok után. A playoffokban neki van a harmadik legtöbb zsákolása az NFL történetében és csak egy sackre van a második helytől. “Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – mondhatná Clark, akinek tényleg a januári és februári foci a játszótere, így ha valakitől, akkor tőle várhatunk nagy játékot a Chiefs edge rusherei közül.

A rotáció harmadik tagja pedig a veterán Carlos Dunlap, aki már 33 éves. Régi fényét nem meglepő módon már elvesztette, így tőle nem várhatunk nagy highlight játékokat, de magasságával és hosszú karjaival még mindig elég sok labdaleütésre képes a vonalon, illetve futás ellen elég jól tartja a fal szélét – persze most ő is nagyobb kihívás elé néz, mint általában.

Egyénileg azért a 15,5 sackes Joneson kívül nem ez a legfélelmetesebb egység a ligában, hiszen a további öt védőfalemberük 23,5 zsákolást jegyzett összesen. Azonban a rendszernek hála a Chiefs szerezte a második legtöbb sacket a szezonban 55-tel, és QB hitekben is a negyedik legjobbak voltak 114-gyel, tehát Steve Spagnuolo védőkoordinátor nagyon jól képes felrajzolni blitzeket és kialakítani kedvező matchupokat.

A Super Bowlt nézve nincs egyszerű helyzetben az egység az Eagles kiváló támadófala ellen, és futás ellen bajban is lehetnek, viszont nyilvánvaló passzhelyzetekben azért okozhatnak kellemetlen perceket Jalen Hurtsnek.

Eagles védőfal

A Chiefs védelme szerezte a második legtöbb sacket, de az 55 zsákolásuk így is messze elmaradt az első helyezett Eaglestől, amely 70-et pakolt be a közösbe az alapszakaszban és csak ötre van attól, hogy az 1984-es Chicago Bears rekordját megdöntse rájátszással együtt. Négy játékosuk is 10 sack fölé jutott és az egész ligában mindössze 13 játékos volt 12+ zsákolással, ebből négyen is Philadelphiában fociznak. Amellett, hogy ahogy látni fogjuk, nagyon magas szintű tehetségek vannak, a mélység is adott, hiszen 12-en játszottak legalább 200 snapet a szezonban csak a védőfalban, és heten voltak ebből 400 snap felett. Nagyon jól tudtak tehát rotálni és nem fáradtak el a szezon hajrájára sem.

Mielőtt rátérnénk az egyénekre, még egy utolsó mind-blowing statisztika: az Eagles az ellenfél passzjátékainak 11,5 százalékán sacket ért el, ami a legmagasabb arány legalább 2000 óta. És akkora volt köztük és a 2. helyezett Patriots között a különbség idén, mint a Patriots és a 29. helyezett Bengals közt.

Kezdjük itt is a legnagyobb névvel – bár itt kisebb a különbség a többiekhez képest. Haason Reddick 16 sacket és 68 nyomásgyakorlást jegyzett az alapszakaszban, és ott volt a neve az Év Védője beszélgetésekben is. A korábbi első körös játékost annak idején a Cardinals megpróbálta off-ball linebackerként alkalmazni, ami jó nagy butaság volt, főleg ránézve az utóbbi három évére, ahol dominálni tudott a szélről indulva. Igazi sack-specialista lett, ugyanis ha nyer, akkor nagyon gyorsan nyer és egyből ott terem az irányító nyakában. Kevésbé konzisztens nyomásgyakorlásban, mint a Bosa-Parsons-Garrett kategória, ellenben neki volt idén is a legtöbb magas minőségű sackje (Brandon Thorn falguru nézi ezeket), ahol nagyon gyorsan dominánsan megverte a védőjét és nem csak összeszedte kis szerencsével, lassan, belefutva a zsákolásokat. Neki ez a specialitása, sebességből, hajlékonyságból halálos.

A veterán Brandon Graham kissé az ellentettje, ugyanis ő világéletében rengeteg nyomást gyakorolt, de a sackek neki kevésbé jöttek, mivel teljesen más stílusú játékos, mint Reddick. Ő nem nyer túl gyakran hirtelen gyorsasággal, de erőből és motorból folyamatosan ott tud lihegni a QB közelében és siettetni a passzait. Idén azonban végre a zsákolások is bőven összejöttek és ő is 12 fölé tudott jutni. Mivel már 35 éves lesz áprilisban, így rotációsabb szerep jutott neki, de így hatékonyságban nagyon magas szinten képes teljesíteni.

A szélen van még egy sokak által ismeretlen és alulértékelt játékosa a csapatnak: Josh Sweat. Ő előző két csapattársát ötvözi valamilyen szinten, ugyanis megvan benne a hirtelen gyorsaság, illetve a stabilitás, az erő is, hogy például futás elleni védekezésben is nagyon jó legyen. Korábbi negyedik körös játékosként nagyon sokat fejlődött technikailag is, hogy rendkívül veszélyes ellenfele legyen a tackle-öknek.

Ők hárman a liga talán legjobb edge rusher hármasát alkotják, de mindenképp ott vannak a top3-ban. Ha egyikük megsérülne, akkor azért a mélység már problémás lenne, mivel a szezon közben megszerzett Robert Quinn sok haszonnal nem járt, Reddicket pedig Patrick Johnson helyettesíti SAM pozícióban, de ő sem tesz hozzá sokat a játékhoz.

A fal belsejében viszont hihetetlen mélység van, ahogy azt majd látni fogjuk. A csúcson Javon Hargrave csücsül, aki 12 sacket jegyzett és snapekkel arányosított nyomásgyakorlási százalékban még Chris Jonest is megverte – bár az Eagles sztárját jóval kevesebbszer duplázták be. A Steelersnél még nose tackle poszton játszott, az Eaglesnél azonban a futás elleni védekezés a játékának a gyengébb eleme és inkább berobbanni szeret a backfieldre gyorsaságának köszönhetően. Emellett rendkívül erős is, nagyon nehéz mit kezdeni vele.

Párja a 32 éves Fletcher Cox, aki egyértelműen túl van már a pályája csúcsán, így már nem emlegethetjük a liga top3 DT-je közt a nevét, mint korábban, de még mindig magas minőséget képvisel és 42 nyomásgyakorlást tett be a közösbe, ami top16-os mutató a poszton. Nagyon erős játékos és ő is a backfieldre berobbanva érzi jól magát, de futás ellen már ő sem teljesít olyan jól. Mellette emeljük még ki a másodéves Milton Williamst szintén 3tech posztról, akit tényleg nem ismer szinte senki, de a szezon második felében minden meccsen volt valami nagy játéka és ha nem lenne ennyire mély egységben elveszve, akkor jóval többen beszélnének róla.

Az első körös újonc Jordan Davis a hatalmas testével a nose tackle poszton kiválóan védekezik futás ellen, azonban a tömegéhez mérten hihetetlen atletikusságát ritkán tudta bemutatni pass rush helyzetekben. Talán többet vártak tőle ilyen téren, de az év elején csak az akkor még ritkábban használt 5 emberes frontokban kapott szerepet, majd megsérült, és mire visszatért, a csapat szerzett egy veterán embert mellé, így az azóta többet használt védelmi sémában meg ezért kapott kevesebb játéklehetőséget.

Az Eagles két veterán védőfalembert is igazolt szezon közben. Egyrészt Linval Josephet nose tackle posztra, akinek hatalmas termete van főleg tömegében, és futás ellen nagyon jó szolgálatot tett az egységnek. A másik veterán pedig Ndamukong Suh, aki ott volt a Chiefs-Buccaneers Super Bowlon és része volt a védőfalnak, amely az őrületbe kergette Mahomest. Azóta persze ő is bőven túljutott már pályája csúcsán, ráadásul jóval nehezebb dolga lesz az ellenfél belső támadófala miatt is odaérni a QB-ra.

A mostani Super Bowlon a belső védőfalembereknek elég nehéz dolguk lesz, ugyanis a Chiefs belső támadófala talán még az Eaglesénél is jobb, így elsősorban a szélső pass rusherek okozhatnak nagyobb galibát, hiszen a KC tackle-párosa azért bőven verhető kategória, még ha egyébként jól ki is segítik őket chip blokkokkal.

Eagles linebackerek

Ugyan az Eagles idén a harmadik körben draftolta a sokak szerint első kör végébe várt Nakobe Deant, ő gyakorlatilag csak garbage time-ban lépett pályára és kizárólag két linebackert alkalmazott a csapat. Dean azért sem lépett pályára, mert szigorúan középső LB-ként edzették, ebben a szerepben pedig a snapek 94 százalékában TJ Edwards tündökölt idén, aki 130 szerelést és 52 stopot jegyzett, illetve mindössze 67,1 százalékos elkapási arányt és 359 yardot engedett coverage-ben nulla touchdown és hat leütött labda mellett. Prospectként úgy beszéltünk róla, mint egy okos, de az NFL-hez nem elég atletikus játékos, azonban a holtszezonban láthatóan gyorsabb lett, ami segített neki egy simán átlag feletti játékot elérni. Nem egy sztárjátékos, és sokat segít neki a fal előtte, hogy nem kell gyorsan robbannia, hanem türelmesen kivárhat, amíg kialakul előtte a kép, de idén kétségkívül nagyon jól játszott.

Párja a gyenge oldalon Kyzir White, akit idén igazolt a csapat a Chargerstől. Rossz játékot nem nyújtott, azt a 3 millió dollárt amit belé fektettek alapvetően megszolgálta, de talán a leggyengébb pontja volt az amúgy kiváló erőkből álló Eagles védelemnek. A szezon vége felé igyekeztek is többször levinni a pályáról és inkább 5-1-es frontokkal operálni, de azért ez nem minden helyzetben és ellenféllel szemben követhető stratégia, a Chiefs ellen például várhatóan kevés ilyen helyzet lesz, így nem lenne meglepő, ha időnként kipécézné őt Andy Reid, ahogy megtették más támadókoordinátorok is.

Ketten együtt 2000 snap van a lábukban, a harmadik legtöbbet játszó linebacker Deannek mindössze 47, ez is jól mutatja, mennyire kétemberes jelenleg az egység.

Chiefs linebackerek

Eléggé hasonló a helyzet, mint az Eaglesnél, ugyanis a Chiefs is draftolt egy linebackert a harmadik körben idén, Leo Chenalt, de sok szerep neki sem jutott – bár az egyik kezdő eltiltása miatt az ő lábában azért van közel 300 snap, de ennek nagy része még a szezon elejéről.

Az első számúnak a Chiefsnél a 2021-es második körös Nick Bolton számít, aki a csapat snapjeinek 97,5 százalékán ott volt a pályán. Kissé alulméretezett, de gyors játékosról van szó, aki elsősorban futás ellen jó, futás ellen idén a második legtöbb szerelést mutatta be a ligában. Megállja a helyét a második vonalban, de sokszor küldik run blitzekre is, amikor amilyen gyorsan csak lehet megpróbál áttörni a falon és negatív yardon megcsinálni a szerelést – 10 TFL-je volt 2022-ben. Nagyon kevés szerelést hibázik és coverage-ben is megállja a helyét, még ha nem is ez a kifejezett erőssége, mert az irányváltásai nem a leggyorsabbak.

Társa az egy évvel korábbi második körös Willie Gay, aki egy rendkívül atletikus játékos, épp ezért inkább a coverage az erőssége, amiben egyértelműen átlag feletti teljesítményre képes. Futás ellen kevésbé erős, általában inkább megvárja, amíg kialakulnak előtte a dolgok és utána próbál támadni. Ez a gyengébb falmunka miatt sokszor inkább hátrány a Chiefsnél, mintsem előny, hiszen így odaérnek rá a második szintre felmászó falemberek.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!