Re-draft 2018

Folytatjuk a Redraft-sorozatunkat, ezúttal újrajátsszuk a 2018-es játékosbörzét a jelenlegi tudásunk alapján. Hosszas mérlegelés után végül úgy döntöttem, hogy a ténylegesen végbemenő sorrendet megtartva játszom újra a draftot. Így követhetőbb, melyik csapat ki helyett kit húzott, még ha ebben a forgatókönyvben nem is feltétlen biztos, hogy minden csere végbe is ment volna, hiszen már más játékosok voltak elérhetőek.

The 2018 NFL Draft is now officially open

1/1 Cleveland Browns
Josh Allen, QB (Wyoming) (1/7)
2018: Baker Mayfield, QB

A Browns kétségbeesetten próbálta megtalálni a franchise irányítóját 2018-ban. Ez azonban félrecsúszott. Mayfield 1-1 jó félszezonon kívül sosem tudott magas szinten teljesíteni és azóta már messze is került Ohiótól. Josh Allen persze óriási kérdés, hogy ugyanilyen ütemben fejlődött volna-e egy kevésbé hozzáértő közegben (könnyen lehet, hogy nem), mindenesetre 5 év távlatából ez a QB pick mellé ment. Allen a liga legfelső polcainak egyikén helyezkedik el, a liga egyik legveszélyesebb játékosa. Nem kellett volna egy rakat első kört és csilliárdos szerződést adni Watsonnak, ha 2018-ban máshogy döntenek.

1/2 New York Giants
Lamar Jackson, QB (Louisville) (1/32)
2018: Saquon Barkley, RB

Első körben szerintem nem eretnekség futót vinni, ha az a futó kivételes (ezt a kritériumot pipálja Barkley) és a pick nem a kör legelején, a prémium helyeken van. Ezzel van itt a fő probléma. Tekintve ráadásul, hogy a csapat nem sokkal Barkley után egy irányítót is kiválasztott (2019-ben), akit nem feltétlenül indokolhatóan ebben az offseasonban jól meg is fizettek, itt ráböktem a class második (?) legjobb irányítójára (viccesen lehetne fogalmazni, hogy Jacksonnal egyben kaptak egy futót és egy irányítót is). Jackson stílusát lehet hogy sokan nem szeretik, de nem véletlenül lett már egyszer MVP, azóta pedig ha nem is ugyanolyan gyilkos lábon, sokkal jobb már a levegőben az elmúlt idényekben. Láttuk tavaly, hogy Brian Daboll mit ki nem hozott Daniel Jonesból, Jacksonnal ez még feljebb is lehetne.

1/3 New York Jets
Jordan Mailata, OT (-) (7/233)
2018: Sam Darnold, QB

Az irányítók elfogytak, pedig kellett volna a Jetsnek is. A Darnold projekt, akárcsak a Mayfield, földbeállt. Helyette elviszik az egész class egyik legnagyobb stealjét. A 7. körben, az Ausztráliából érkező Mailata ugyanis óriási fogás volt a Philly részéről. Kellett neki két év tanulás, de mióta beállt a kezdőbe kimagasló szinten teljesít minden évben. A Jets kálváriája amúgy is hosszú a tackle poszton. Ekkor még Kelvin Beachum el-ellátta a kezdő posztot, de nem túl magas szinten, azóta pedig folyton draftolnak és igazolnak is a posztra, kevesebb mint több sikerrel. Akad még 1-2 jó tackle a classban, de még a két évnyi tanulással is azt gondolom összességében Mailata a legjobb játékos.

1/4 Cleveland Browns
Jaire Alexander, CB (Louisville) (1/4)
2018: Denzel Ward, CB

Nem sűrűn esik meg, hogy 5 év után is azt lehet mondani egy pickre, hogy jó is volt és reálisan újra össze is jöhet, de a Ward találat ilyen. Én sem akadékoskodtam volna vele túl sokat, de úgy érzem egy fél polcnyi különbség azért van közte és Alexander között. Míg Ward kétszer volt Pro Bowlban, addig Alexander kétszeres All Prónak mondhatja magát. Mindketten benne vannak a poszt 10 legjobb játékosában szerintem, de Alexander inkább tartozik a top5-höz. Érdekes, hogy mindketten alulméretezett játékosok és így tudnak tökéletesen védekezni a pálya szélén, tehát még a stílus is passzol Jaire személyében.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

1/5 Denver Broncos
Mark Andrews, TE (Oklahoma) (3/86)
2018: Bradley Chubb, ED

Julius Thomas és 2013 az utolsó év, amikor egy Broncos tight end megközelítette az 1000 yardos szezont. Azóta volt itt első körös Noah Fant draft, de ő sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Andrews helyett akár elkapó is jöhetne, de a class nem bővelkedett bennük, ellenben jelenkorunk 2.-3. legjobb TE-je Andrews személyében gyakorlatilag évekig töltött be elkapó “szerepkört” a Ravensben. Irányító nincs, de legalább egy elit fegyverrel több lenne a rosteren.

1/6 Indianapolis Colts
Quenton Nelson, G (Notre Dame) (1/6)
2018: Quenton Nelson, G

Maradt, aki volt. Egy fokkal magabiztosabb lennék ebben, ha Nelson utóbbi két éve azon a szinten lett volna mint ahol az első három is volt. Nagyon mélyre persze nem zuhant, csak a liga legjobb guardja státuszából egy top10-re esett vissza. Az első három éve azonban egészen parádés volt és picit túlreagálásnak érezném ha azt az időszakot teljesen elfeledve, csak az elmúlt két éve alapján értékelném. Ahol egyébként 2021-ben még második csapatos All-Pro lett azok után, hogy az első három évében mindig az első csapatba választották. 2022 volt eddig karrierjében a mélypont, ahol 5 sacket is engedett azután, hogy az első négy szezonjában összesen négyet, de ebben talán a kaotikus irányítójátéknak is volt szerepe. Anthony Richardson előtt kérdés mennyire lesz öröm tartani az ellenfeleket, de ha sok irányító futás lesz, az visszahozhatja a régi fényét Nelsonnak is.

1/7 Buffalo Bills
Fred Warner, LB (BYU) (3/70)
2018: Josh Allen, QB

Allen utólag nagy fogás volt mint harmadiknak draftolt irányító. Sajnos mostanra nem maradt alternatíva, így más felé kellett kacsintgatni. Az a helyzet, hogy egy pozíciós értékben alacsonyan lévő poszt után (Nelson guard) egy másikkal kellett folytatnom. A prémium posztokon ugyanis nem volt túl sok alternatíva, vagy ha mégis, ott épp rendben volt a Buffalo. Szomorkodni így sem kell, hiszen a jelenlegi időszak talán legjobb linebackerét kapná meg így a New York állami város. Az 1/16-os picken ebben az évben érkezett Tremaine Edmunds, aki nem vált be kimondottan (idén távozott is), így a need adott volt. Warner közel 3 éve a liga legjobbja a posztján, ezen időszak alatt kétszer is első csapatos All-Pro lett és kimondhatjuk, hogy a liga vélhetően legjobb coverage linebackere, aki a 49ers elit védelmének egyik legfontosabb embere is. Top10-ben vigyázni kell a kiegészítő posztokra való draftolással, de ha Warner szintű tehetségről van szó, belefér.

1/8 Chicago Bears
Shaquille Leonard, LB (South Carolina State) (2/36)
2018: Roquan Smith, LB

Back to back linebacker draft a top10-ben. Mint mondtam kevés a jó játékos a prémium posztokon. Ellenben vannak itt All-Prók máshonnan. Míg Warner kétszeres, addig Leonard háromszoros első csapatos beválogatást kapott ’18-ban, ’20-ban és ’21-ben. A tavalyi évben rengeteg sérülése volt, köztük agyrázkódása, orrtörése és több hátproblémája is, így csak 3 meccsen lépett pályára. Egy peches szezon azonban mindenkivel előfordul időnként. Leonard amikor pályán van a liga egyik legjobb playmakere, gyakorlatilag 4 szezon alatt közel 30 labdát szerzett fumble vagy interception révén. A Bears úgy gondolta egy linebackerre van a legnagyobb szükségük 2018-ban és bár Smith sem volt egyáltalán rossz választás, a Colts második körös játékosa egy, de lehet hogy két szinttel is felette helyezkedik el.

1/9 San Francisco 49ers
Frank Ragnow, C (Arkansas) (1/20)
2018: Mike McGlinchey, OT

A Kyle Shanahan éra második szezonjában vagyunk, a támadósor pedig közel romokban. Az elmúlt évek domináns védelméből és játékot meghatározó támadóiból (George Kittle-ön kívül) gyakorlatilag még egy ember sincs a csapatban ilyenkor. Garoppolo már azonban itt van és ahogy Shanahan alatt mindig is, a támadósor alapja az erőteljes futójáték. Ehhez azonban igazán sosem volt meghatározó belső falembere hosszabb távon. Laken Tomlinson nincs már a csapatnál, Alex Mack csak egy évre jött. A széleken Staley, majd méginkább Williams magas szintet képvisel, de a jobb oldalon McGlinchey ha bust nem is lett egyáltalán, igazán elit játékos sem vált belőle. Így én egy kevésbé értékes posztra inkább, de elhozom a liga egyik legjobbját. Ragnow elit játékos a posztján, akinek kifejezett erőssége a futásblokkolás. Ereje és atletikussága is megvan, bármire használható. Shanahan rendszerében lehet, hogy többször kerülne elő a neve is mint a kevésbé felkapott Detroitban.

1/10 Arizona Cardinals
Josh Sweat, ED (Florida State) (4/130)
2018: Josh Rosen, QB

A 2018-as irányítók legnagyobb bustja. Pedig itt van Mayfield és Darnold is ugye. QB nélkül marad így a gárda (de ugye jövőre jön Murray úgyis), szóval elvisszük az első pass rushert. Arizonában igazán biztos játékos Chandler Jones túloldalán ugyanis nem volt. Sweat mellett szóba jöhetett volna más is mint első számú játékos, főleg mert Sweat karrierje is lassan indult be, első 3 szezonjában keves lehetőséget kapott, de ez az Eagles rettentően mély védőfalának is volt köszönhető. Mindenesetre az elmúlt két szezonban még mindig sok rotáció mellett 24 sacket szerzett és élen járt a pass rush win rate-ben is. Ha kevésbé kerül erős csapatba, lehet hogy ez a potenciálja már hamarabb is kijött volna.

1/11 Miami Dolphins
Minkah Fitzpatrick, S (Alabama) (1/11)
2018: Minkah Fitzpatrick, S

Ez a választás rendben volt. Furcsa ezt kimondani, hiszen Minkah mostmár évek óta a Steelerst erősíti, de szűk másfél jó szezont hozott le Fitzpatrick Miamiban, aztán pedig ugyanúgy kaptak érte egy első kört. A keret leépítésének egyik eleme volt Minkah továbbcserélése és úgy gondolom ezen az úton végig kellett mennie a Dolphinsnak. Egyáltalán nem lehet negatívan értékelni ezt a picket. A cserével gyakorlatilag ezt 2018-as első kört “elcserélték” egy 2020-asra. A játékos pedig csak még jobb lett új állomáshelyén és mai fejjel nézve még az is lehet, hogy ennél csak többet ér most.

1/12 Tampa Bay
Vita Vea, NT (Washington) (1/12)
2018: Vita Vea, NT

Még egy, aki a helyén maradt. Nyugi nem lesz végig ilyen azért :). Vea azonban abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a csapat (nyilván Bradyvel) bajnok lett. Vea a liga talán legjobb nose tackle-je, aki raádásul még pass rushban sem csak egy nagy húsdarab. Átlagosan szezononként 40 nyomásgyakorlása van belülről, ami kiemelkedő szám egy nose tackle-től. Ndamukong Suh, Barrett neki is köszönhetően voltak olyan hatékonyak a bajnoki szezonban.

1/13 Washington Redskins
Kolton Miller, OT (UCLA) (1/15)
2018: Daron Payne, DT

Trent Williams ugyan ekkor még a csapat játékosa volt, a viszonyról már lehetett tudni, hogy nem felhőtlen közte és a csapat közt. Ez ugye abban tetőzött ki, hogy az év végén lejáró szerződését nem akarta megújítani a fővárosban, és a franchise tag-et sem írta alá, kiülte a 2019-es szezont, majd elcserélték San Franciscóba. Miller nem az a kaliber mint Williams, de egy korrekt, átlag fölötti játékos, aki egyre jobb és jobb lett az évek során. A post-Williams érát nézve sokkal jobban járt volna vele a csapat mint Charles Lenóval, aki maximum egy közepes játékos. Payne-nel alapvetően nem volt baj, hiszen egy kiemelkedő belső védőfalember, de sem akkor, sem most nem biztos, hogy a legjobb csapatépítési stratégia back to back a fal közepére ellőni egy első kört. Jonathan Allen ugyanis 2017-ben érkezett.

1/14 New Orleans Saints
J.C. Jackson, CB (Maryland) (udfa)
2018: Marcus Davenport, DE

Rendkívül emlékezetes pick lett ez. A Saints ugyanis már ekkor bőven a Super Bowl runban volt, aminek köszönhetően a 2019-es első körüket is beáldozták egy felcserében, csak hogy náluk köthessen ki Davenport. A feladott csomag drága volt, de legalább a játékosválasztás is mellé ment. A csapat védekezésében ráadásul nem csak elöl akadtak hiányosságok. Év közben cseréltek Eli Apple-ért a Giantsszel a corner problémáik megoldására. Jackson az egész class egyik legnagyobb fogása lett a Patriots részéről, hiszen UDFA-ként sikerült kiemelkedő karriert összehoznia. A Saintsnek így Marshon Lattimore túloldalára is lett volna hosszútávon egy top közeli játékosa és nem lett volna annyira féloldalas az a secondary.

1/15 Oakland Raiders
DJ Moore, WR (Maryland) (1/24)
2018: Kolton Miller, OT

Miller remek pick lett, de már sajnos nem elérhető, szerencsére a támadósorban nem csak a fal volt tragikus ezekben az években. Egészen elkeserítő végigolvasni a csapat skill személyzeti listáját ezekből az időkből, egyszerűen 0 playmaker volt a csapatban. 2018-ban az utolsó évét töltő Jordy Nelson, 2019-ben Tyrell Williams, 2020-ban pedig Nelson Agholor lett a csapat legtöbb yardot szerző elkapója. Egyik sem volt közel az 1000-hez. Ilyen társak mellett azonnal az offense központi eleme lett volna Moore (amilyenbe egyébként Carolinában is gyorsan bekerült).

1/16 Buffalo Bills
Wyatt Teller, G (Virginia Tech) (5/166)
2018: Tremaine Edmunds, LB

Tremaine Edmunds helyett már jött egy sokkal jobb linebacker, így meg sem fordult a fejemben az eredeti pick megtartása. Helyette azonban egy vicces picket sikerült összehozni. Teller ugyanis az elmúlt évek egyik legjobb guardja, amilyen játékosra óriási szüksége lett volna a Billsnek a támadófalában. Passzblokkolása jó, futójátéknál kevés nála dominánsabb játékos van. Mi a történetben az érdekes? Hogy őt a Bills draftolta az 5. körben, sőt az újonc idényének második felében még kezdő is volt. Majd a nem is top, de egyáltalán nem rossz első szezonja után az offseasonban a Bills egy ötödik és egy hatodik körös cetliért elcserélte a Brownshoz. A többi azóta történelem, Teller kétszeres All Pro lett, Buffalóban pedig foghatják a fejüket, hogy sikerült elkótyavetyélni egy ilyen telitalálatot.

1/17 Los Angeles Chargers
Derwin James, S (Florida State) (1/17)
2018: Derwin James, S

Amikor egészséges nincs semmi probléma ezzel a pickkel. Derwin a liga egyik legjobb safetyje, aki igazi playmaker a box környékén, de képes ellátni a coverage feladatokat is, akár nála másfél fejjel magasabb tight endeket levédekezni. Volt egy nagyon csúnya két éve, amikor alig tudott pályára kerülni és bérletes volt az orvosi szobába, de úgy néz ki ezt maga mögött tudhatja mára. Az elmúlt két évben egészséges tudott maradni és közel visszatornázta a játékát arra a szintre, ahol az 2018 és 2019-ben volt.

1/18 Green Bay Packers
Daron Payne, DT (Alabama) (1/13)
2018: Jaire Alexander, CB

Rengeteg jó opció állt volna itt a rendelkezésemre. Sajnos a legjobb, Jaire már pont nem, de a corneren túl is akadtak a McCarthy éra utolsó évében problémás posztok, amikre megoldást lehetett volna találni. A támadófalban Bulaga pótlása, elkapósor fejlesztése, védőoldalon belső linebacker a nem jó, de sokat szerelő Martinez leváltására, végül mégis a belső védőfalra szavaztam. A Packers védelme itt még nem volt teletűzdelve sztárokkal, a Smith duó is csak jövőre érkezik, így akár pass rushert is választhattam volna, a lehetséges opciók közül úgy gondolom Payne a legjobb játékos. A Packersnek hosszú történelme van a gyenge futás elleni védekezéssel, mely ez idő tájt volt a mélyponton. Payne-nel meglett volna az a társa Kenny Clarknak akire régóta vártak északon, ráadásul kifejezetten veszélyes játékosról van szó, aki a pass rushban is képes extrát hozzátenni.

1/19 Dallas Cowboys
Jessie Bates III, S (Wake Forest) (2/54)
2018: Leighton Vander Esch, LB

A linebacker draft is érthető volt, hiszen Sean Lee ekkorra már sok sérüléssel bajlódott, de LVE nem futott be olyan karriert ami mindenképp első kört ért volna. Ekkor még ráadásul Jaylon Smith is egy komoly tehetségű játékosnak nézett ki. Így inkább a védelem leghátsó vonalába választottam egy kiemelkedő játékost. Jessie Bates éveken át volt a Bengals legjobb védője és komoly munkája volt abban, hogy a csapatról most úgy beszélhetünk mint az AFC egyik legjobb gárdája. A Cowboysban ezekben az években Jeff Heath, Xavier Woods kaliberű jómunkás emberek látták el a safety posztot, akikhez képest óriási minőségbeli ugrás lett volna egy Bates szintű igazi free safety.

1/20 Detroit Lions
Bradley Chubb, ED (NC State) (1/5)
2018: Frank Ragnow, C

Devon Kennard és Romeo Okwara volt a két legjobb pass rushere 2018-ban a Lionsnak. Ennek eredményeképp igazolták le ’19-ben Trey Flowerst, aki bár sok pénzért jött a városba, hosszú távon nem sikerült maradandót alkotnia. Chubb sem feltétlen váltotta be az 1/5-ös kiválasztásához tartozó reményeket, de sokat elmond róla, hogy draftolása után 4 évvel is megért év közben egy első körös cetlit a Dolphinsnak. Egy minőségi kezdő, még ha a legfelső polcra nem is tesszük oda.

1/21 Cincinnati Bengals
Orlando Brown Jr., OT (Oklahoma ) (3/83)
2018: Billy Price, c

Előre lehetett volna hozni ezt a Brown igazolást 5 évvel. A végül a Ravensben kikötő támadófalember ráadásul ugyanazt a karrierutat be tudta volna tölteni itt is. Cordy Glen ugyanis ekkor csatlakozott a Bengalshoz és volt két évig a bal oldali tackle-je a csapatnak, amíg vissza nem vonult, Brown így itt is a fal jobb szélén kezdhette volna meg a pályafutását, hogy aztán átmenjen a vakoldalra. Aztán ki tudja, ha a totális bust center helyett egy ilyen bizonyított, jól blokkoló tackle már a csapatban van, lehet hogy Joe Burrow sem sérül úgy meg az újonc évében, vagy máshogy alakul a 2021-es döntő.

1/22 Tennessee Titans
Dallas Goedert, TE (South Dakota State) (2/49)
2018: Rashaan Evans, LB

Corey Davis draftolása után vagyunk egy évvel, de ez a poszt sajnos nem lett megoldva. Ekkor távozott Rishard Matthews és Eric Decker is. Davis egy jó második számú elkapó, de ha nincs senki előtte a depth charton, az túl nagy kabát neki is. AJ Brown még nincs a csapatnál, így az ekkor másodéves Davis mögött olyan üres az elkapni tudók tábora, hogy 500 yardig sem jutott el egyetlen más játékos sem. 1-1 hasonló kaliberű elkapó szóba jöhetett volna, de helyette inkább a minőségben magasabb szinten lévő Goedertet választottam. Blokkolási képessége nincs azon a szinten mint a rosteren lévő többi tight endnek, ellenben kimagaslóan jobb útvonalfutó és jobb kezekkel megáldott játékos. Marcus Mariota minden bizonnyal tudta volna használni napjaink egyik legjobb elkapó tight endjét.

1/23 New England Patriots
Saquon Barkley, RB (Penn State) (1/2)
2018: Isaiah Wynn, OT

Ezt a Patriots rostert megéri visszanéznie a hazafiak szurkolóinak. Rég látott minőség volt ugyanis ekkor a csapatban (nem meglepő, hiszen a szezon végén bajnokok is lettek). Az első körös Wynn draft is inkább a hosszú távnak szólt, hiszen Trent Brown volt még ekkor az LT, Wynn csak 2019-től került a kezdőbe. Ahogy azonban majd az első kör végén is látszódik, a futó poszton valóban nem állt stabilan a csapat. Barkley tehetségét tekintve sokáig csúszott ebben az újradraftban, de mivel itt az egész classból válogathattam, sok jó és vagy értékesebb poszton lévő játékost is ki tudtam már vinni. Itt azonban megáll a csúszás. Rob Gronkowski mellé egy ilyen playmakerrel abszolút teljes lett volna a támadósor. Barkley-t nem kell senkinek sem bemutatni, a liga 3-5 legjobb futója közt van, aki elkapásokban is kiemelkedő. Josh McDaniels minden bizonnyal ki is használta volna ezt az erényét is.

1/24 Carolina Panthers
Denzel Ward, CB (Ohio State) (1/4)
2018: DJ Moore, WR

Moore-ral a class legjobb elkapóját sikerült kiválasztania a Panthersnek, így azonban, hogy nincs már bent, a class második legjobb cornerét kapják meg. Josh Norman itt már jó pár éve nem volt a csapatnál, James Bradberryvel pedig csak a kezdő sor fele volt adott. A második körben húztak is egy nem rossz kezdőt Donte Jackson személyében, de hozzá képest Ward mindenképp upgrade. Az első kör második felében pedig már-már stealnek is tekinthető egy ilyen minőségű kezdő corner.

1/25 Baltimore Ravens
Roquan Smith, LB (Georgia) (1/8)
2018: Hayden Hurst, TE

Mindenki éljenzi a Ravenst, hogy mennyire is voltak tökösek 2018-ban, hogy visszacserélve az első kör utolsó pickjére elvitték azt a Lamar Jacksont, akin a teljes liga túlnézett. Az is hozzátartozik azonban a történethez, hogy volt pickje Jackson előtt is a Ravensnek. Itt azonban úgy ítélték még meg, hogy a potenciális franchise irányítónál fontosabb Hayden Hurstöt megszerezniük. Szívesen fordultam volna másik Ravens pick felé is, csakhogy az 1/25-re érve már kiment nemcsak Jackson, de Andrews és Orlando Brown is. Két óriási találat a csapattól a 3. körben. Mivel ezekre már nem volt esélyem megtetszett a class harmadik legjobb linebackerének elhozása. CJ Mosley szerződésének utolsó évébe lépett ekkor (aztán távozott is a szezon végén), de mellette a második számú linebacker személye amúgy sem volt megoldott. Smith egy jó de nem olyan elit játékos mint Leonard és főleg nem mint Warner.

1/26 Atlanta Falcons
Brian O’Neill, OT(Pittsburgh) (2/62)
2018: Calvin Ridley, WR

Ryan Schraeder közelgő visszavonulását szem előtt tartva már itt el lehetett volna kezdeni azt a támadófal újjáépítést, amiben el-el maradt picit a gárda és csak napjainkra sikerült rendbetenni az egységet. O’Neillről kevés szó esik, pedig egy kiváló jobb oldali tackle-lé nőtte ki magát az elmúlt szezonokban. Jó passzblokkoló is, de igazán kiemelkedő a futójátékok megnyitásában. Matt Ryan utolsó éveire nem lett volna rossz ötlet egy stabil tackle-t találni Jake Matthews túloldalára.

1/27 Seattle Seahawks
Braden Smith, OT (Auburn) (2/37)
2018: Rashaad Penny, RB

Ha egy támadófalember run beindul. A Hawks első körös Penny pickje helyett is úgy gondolom nagyobb szüksége lett volna az ekkor még elég ementáli sajtra hasonlító falában egy új emberre. Smith egy remek jobb oldali tackle, igazi hiányosságok nélkül. A karjai rövidek, de az eddigi öt éve alatt ez nem sok dologban hátráltatta a profik között. A Colts falában a sok nagy név között mint Nelson, Kelly vagy korábban Castonzo picit el volt felejtve, de magasan átlag feletti játékos. Ilyenje pedig nem sok volt ekkoriban a Seattle falának.

1/28 Pittsburgh Steelers
Nick Chubb, RB (Georgia) (2/35)
2018: Terrell Edmunds, S

A Steelers roster ekkor sem nézett ki rosszul, azonban akadt benne egy kisebb lyuk. Ezt Le’Veon Bell és az ő holdoutja okozta. A hiányában James Conner egy nem rossz, de egyáltalán nem Bellhez hasonló évet hozott össze. Big Ben ekkor még nem a megkopott formáját mutatta, sőt a liga legjobbjai mögött volt közvetlenül a teljesítménye. 1-1 másik még elérhető játékos elképzelhető, hogy hosszútávon több hasznot szolgálgatott volna mint egy futó, de a Super Bowl runban lévő Steelersnek hatalmas szüksége lett volna ezekben az években Bellre vagy jelen esetben Chubbra, akivel nem esett volna nagyon vissza a futójáték.

1/29 Jacksonville Jaguars
Courtland Sutton, WR (SMU) (2/40)
2018: Taven Bryan, DT

A Jaguars történelmének legeredményesebb szezonja után vagyunk, az AFC döntőben a Patriotstól egyébként csak éppen kikapó csapatban Blake Bortles egy használható irányítónak nézett ki, a védelem pedig futószalagon termelte a sackeket és labdaszerzéseket. Az első körös bust DT igazán need miatt sem volt annyira fontos, Calais Campbell élete szezonján volt éppen túl. A jó playmakerek azonban már ekkor is hiányoztak ebből a csapatból. Leonard Fournette 2017-ben elit évet hozott le, de sem akkor sem 2018-ban nem voltak meg a csapatban a stabilan teljesítő elkapók. Suttonból nem lett egy rossz NFL játékos és gyakorlatilag a mai napig a roster legjobb elkapója lenne, azt a következő lépcsőfokot sose ugrotta meg, hogy igazán a legjobbak közt emlegessük a nevét. Persze túl sok jó irányítója sem volt még karrierjében. Mindenesetre a bent lévő legjobb playmakert kapta meg a Jags, amire nagyon nagy szükségük lett volna már akkor is.

1/30 Minnesota Vikings
Mike McGlinchey, OT (Notre Dame) (1/9)
2018: Mike Hughes, CB

Kifejezetten jól néz ki a csapat ekkor. A védelemben rengeteg jó játékos, akik épp karrierjük legjobb éveikben járnak, az elkapó sorban Diggs és Thielen a liga egyik legjobb duója, a fiatal Dalvin Cook épp bontogatja a szárnyait. Egy dolog hiányzott, a támadófal. A 2. körben telitalálatnak számító O’Neill már sajnos nem elérhető, de egy polccal lejjebbről azért még sikerült leakasztani egy használható jobb oldali tackle-t. Hughes se nem vált be igazán és akkora need sem volt a corner (elférni elfért, de az OL-ben komolyabb lyukak voltak). McGlinchey egy átlagtól azért jobb játékos, de talán azon a szinten ahol O’Neill, Smith vagy akár Brown található, ő nincs (csak a RT-ket sorolva fel), hiába volt ő az elsőnek kiválasztott falembere a classnak.

1/31 New England Patriots
Harold Landry, ED (Boston College) (2/41)
2018: Sony Michel, RB

Első körös futó már jött Barkley személyében, most egy másik szűkös csapatrészbe, a pass rusher egységbe hozok valakit. Ezen időszakban a Patriots pass rush egyet jelentett Trey Flowerszel, aki egymás után hozta a 70-80 nyomásgenerálásos idényeket. A probléma, hogy mögötte másodvonalas játékosok voltak csak és igazán a Kyle Van Noy jelentette blitzek okoztak csak igazán veszélyt a backfielden. Harold Landry ideális második számú pass rusher lehetett volna Flowers túloldalán. A séma fittség talán kevésbé jön ki, egy Marcus Davenport profilra jobban illett volna ide (lehet is érvelni mellette), de szimplán minőségben Landry szerintem előrébb van. Bill Belichick pedig nem az a védőedző, aki ne tudna használni 1-1 jó játékost.

1/32 Baltimore Ravens
Calvin Ridley, WR (Alabama) (1/26)
2018: Lamar Jackson, QB

Már az előző picknél is szemeztem Ridley-vel, de ott jobban tetszett végül a Smith vonal. Nehéz hova tenni Calvint, hiszen 2021-ben mentális betegség miatt abbahagyta a szezont októberben majd mire rendbe jött volna az állapota kirobbant a fogadási botránya és a teljes 2022-es szezont ki kellett hagynia. Ennek okán szűk két éve nem láthattuk a pályán. Pedig amikor legutóbb ott volt 2020-ban, akkor 1300 elkapott yarddal karrier évet hozott össze. Mivel jól indult a pályafutása és amikor pályán van egy minőségi szélső elkapóról beszélhetünk, a Ravensnek óriási szüksége lett volna rá (lenne akár a mai napig). Hogy a két jó és egy elit idényt hogy tesszük egy serpenyőbe a mentális problémákkal és a fogadási ügyével jó kérdés, nem véletlenül maradt az utolsó pickre. Itt amúgy is egy óriási wildcardot húzott a Ravens, amikor visszacserélve elvitték Lamar Jacksont, a kockázatos pick tehát megmaradt.

[/ppp_patron_only]