A berobbanás előtt álló játékosokat összegyűjtő sorozatunk következő állomáshelye a keleti part, méghozzá az AFC-ben. Nézzük, kik léphetnek fel az idei szezonban.
Buffalo Bills
Ki lehet breakout játékos?
2017-ben fordult elő utoljára, hogy a Buffalónak lett volna 1000 yard fölötti futója. Ez a játékos LeSean McCoy volt és a csapat kezdő irányítóját úgy hívták, hogy Tyrod Taylor. Sok minden változott azóta, Josh Allen draftolása és berobbanása óta azonban nem találja a hatékony futójátékát a Bills. Devin Singletary egymás utáni négy évben nyerte meg a házi “futóversenyt”, de nem nézett ki egészségesen, hogy a franchise irányító alig 100 yardokkal követte őt minden évben a sorban.
Idén új jelöltje van a csapatnak James Cook személyében, aki talán áttörheti végre a gátakat. Először is Cook egy teljesen más futó mint akár Singletary, akár Moss. Igazi change of pace back, aki remekül vált irányt, jól gyorsul fel, kiemelkedő az üres területen. Ezáltal jobb kontraszt van közötte és az elsősorban az erejéből és termetéből hatékony Josh Allen között. Cook a tackle boxon kívül az igazi, ahol helye van. A másodéves back tavaly 500 yardig és 3 touchdownig jutott, idén azonban ezen számokat szerintem könnyen duplázni fogja. Arról nem is beszélve, hogy a passzjátékban is sokkal nagyobb hangsúlyt kaphat. A tavalyi 21 elkapása 180 yardért mindenképp csalódáskeltő volt, hiszen az egyik fő erénye a jó elkapó képessége. Az Allen és Diggs vezette mélységi passzjáték és az irányító fizikális futásai mellett remek kiegészítő skillekkel rendelkezik Cook, aki előtt a támadófalon is történt erősítés, hogy hatékonyabb lehessen a csapat a földön.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Ki lehetne még?
Kaiir Elam. Nehezen indult a 2022-es első körös játékos karrierje Buffalóban. A Bills immár jó pár éve kereste a megbízható második számú külső cornerét Tre’Davious White mellé, Elam pedig egy remek emberező játékos volt a Gators színeiben az egyetemen, akitől egyértelműen többet vártunk újoncként. Nem segítette a munkáját, hogy White a korábbi ACL szakadásból csak a szezon második felére tudott visszatérni, így már hamar előre kellett lépnie mindenkinek a depth charton. Ennek ellenére Elam nem igazolta az első körös mivoltát és a szezon első meccsein Dane Jackson túloldalán a csupán 6. körben kiválasztott Christian Benford volt a kezdő. A remélt White-Elam pároshoz képest ez egy jóval visszafogottabb névsor.
A szezon előrehaladtával aztán ki tudta szorítani Benfordot, de még mindig viszonylag sokat rotálták a cornereiket Sean McDermotték. White visszatérésével pedig a két újonc a padra szorult és továbbra is Jackson és White voltak a kezdők. A friss riportok alapján viszont az idei évre jobban néz ki Elam training campje és kezdi maga mögé utasítani Jacksont a depth charton. Egy egészséges védőfal mögött, amelybe Von Miller is visszatér, White túloldalán egy masszív előrelépést várunk Kaiirtól. A csoport nem egyszerű és az AFC-ben csak úgy hemzsegnek a jobbnál jobb irányítók, így biztos lesznek nehéz mérkőzései, ahol akár a védelem gyenge pontjának tekintve folyton felé dobnak majd, de agresszivitása, jó emberező képessége és labdaérzéke miatt ezekből akár ugyanannyi jó játék is kijöhet mint rossz.
New York Jets
Ki lehet breakout játékos?
Ezen cikksorozatban főleg a másod-, esetleg harmadéves játékosok szoktak feltűnni, most a Jets támadósora esetében mégis eltérek a megszokottól és az ötödik profi idényére készülő Mecole Hardman Jr.-t mondom, hogy akár egy kirobbanó év előtt állhat. Hardmant a Chiefs anno Tyreek Hill pótlására draftolta a 2. körben, amikor a levegőben lógott a szupersztár elkapó eltiltása a pályán kívüli ügyei miatt. Hillt végül akkor nem vesztette el a Chiefs, így pedig egy picit redundáns is lett Hardman jelenléte a csapatnál. Mecole ugyanis egy igazi speedster, a liga leggyorsabb elkapóinak egyike. Kansas Cityben is voltak korrekt szezonjai, mégsem tudott egyszer sem 700 yard fölé menni karrierje során, sőt tavaly a 9. hét után gyakorlatilag véget is ért az idénye és csupán 300 elkapott yarddal zárt (a playoffban visszatért, de csak két elkapása volt).
A Jets sem áldozott rá túl sokat, hiszen csak egy egyéves prove it szerződést kötöttek vele. Ez azonban a tökéletes állomáshely arra, hogy bebizonyítsa helye van a ligában. A New York-iak elkapósorában ugyanis gyakorlatilag kiadó az összes poszt Garrett Wilson mögött. Az első körös Wilson kimagaslik az állományból, de mögötte a hasznos, de egyáltalán nem kiemelkedő Corey Davis és Rodgers jóbarátjai, Allen Lazard és Randall Cobb állnak rendelkezésre. (Ebből a sorból egyébként Davis hasonlóan jó esélyekkel indul a breakout évre mint Hardman, de személyesen egy picit utóbbiban jobban bízom). Innen pedig egyik játékos sem a gyilkos sebességéről ismert. Aaron Rodgers bár a legidősebb irányító a ligában, a karereje mindig is kiemelkedő volt és tavaly is láthattuk milyen sokszor próbálkozott a nagy játékokkal azok után, hogy kapott egy Christian Watsont a kezei alá. Hardman méretben ugyan nem, de sebességben képes hozni a tavalyi Watson profilt és lehet ennek a Jetsnek egy rettegett mélységi fegyvere. Ezek mellett ráadásul gadget játékokra és pár elkapás utáni yardra építő playekre is bőven használható. Lehet, hogy folytatódik a mélyrepülése és megragad mint no3-4-5 elkapó, de a vetélytársakat nézve itt a remek alkalom számára újra visszakerülni az elkapótérképre.
Ki lehetne még?
Jermaine Johnson és/vagy Carl Lawson. Utóbbival kapcsolatban egyre skeptikusabbak lehetünk, mert sajnos a bengalsos utolsó évében látott dominanciára egyelőre hiába várnak New Yorkban, nem akar megérkezni. Lawson 2020-ban produkált egy kiemelkedő szezont Cincinnatiban, ahol 64 nyomásgyakorlása volt és bár a sackekben csupán 6-ot jegyzett, látszódott hogy kezd beérni a játéka. Ezek után igazolta le a Jets szabad szemmel is jól látható összegért, de a top produkció eddig elmaradt. 2021-ben még a felkészülés során elszakadt az Achillese, így ki kellett hagyja a teljes idényt. Tavaly visszatérve rosszul ugyan nem játszott, de a jóhoz sem volt igazán közel. 8 sacket jegyzett, de csupán 48 nyomásgenerálása volt és a futás elleni védekezése sem volt túlságosan kiemelkedő. Ha Lawson nem robbant most valamit, akkor könnyen hátra fog sodródni a depth charton és akár az idei első körös pass rush specialista Will McDonald, akár a tavalyi Jermaine Johnson el fogja venni tőle a kezdő posztot.
Johnson első szezonja is meglehetősen visszafogott volt. Alig több mint 300 snapet töltött a pályán újoncként és csupán három sacket jegyzett. Ugyanúgy bizonyítania kell, hogy megérte az első körös cetlit mint Lawsonnak a fizetését. Könnyen lehet, hogy a Jets kezdő szélső pass rusher párja lesznek, de az is benne van a pakliban, hogy a sosem elit, de mindig megbízató John Franklin-Myers és/vagy az újonc McDonald a partvonal mellé szorítja őket. Nagyon mély a Jets pass rusher szekciója, ahonnan szinte bárkiből kijöhet egy szuper szezon. Johnson és Lawson esetében ez azonban különösen időszerű volna már.
Miami Dolphins
Ki lehet breakout játékos?
Ugyan már tavaly is remek éve volt, hiszen a 6. legtöbb nyomást regisztrálta az egész ligában, mégsem került elégszer elő a neve Jaelan Phillipsnek. A Dolphins idén harmadéves pass rusherének ugyanúgy 10 sack jött össze 2022-ben mint újonc évében, de teljesen más úton. Újoncként akkor az egy erősen túlteljesített és “szerencsésnek” mondható eredmény lett, hiszen mindössze 39 alkalommal került az irányító közelébe, így a nyomásgenerálásaiból nagyon nagy százalékban lett sack. Tavaly ugyanúgy 10 sacket jegyzett, de közel dupla annyi, 77 nyomásgyakorlásból. Ez egy óriási előrelépés, amivel berúgta a top játékosok szobájának ajtaját. Csak Parsons, Bosa, Reddick, Crosby és Za’Darius Smith előzték meg tavaly. A 24%-os pass rush win rate-je is elit kategóriát közelít. A befejezésekben fejlődnie kell, mert a fenti ötös mindegyike legalább 15 sacket ért el, így Phillipsnek is illene több játékot befejeznie. Mindemellett a futásvédekezésben is sikerült előlépnie, tavalyi 42 futásmegállítása is egy elég jónak mondható szám. Harmadik évére ha stabilizálni tudja ezt a játékát, már sokkal többet fogunk találkozni a nevével is és év végén nem fog lemaradni a Pro Bowlról úgy mint tavaly, de akár még az All-Pro csapat sem lehetetlen, ha még egy picit sikerül előrelépnie.
Ki lehetne még?
A támadósorban nehéz igazán breakout jelöltet kiválasztani, hiszen az offense középpontjában a Hill, Waddle szélvészgyors páros fog állni, akiket Tua remekül tud mozgatni. A tight end poszton Gesicki távozásával nincs olyan jelölt, aki ide illene, plusz Mike McDaniel rendszere nem is igazán épít a posztra. A futók inkább fognak egy committee-t alkotni, ahol Raheem Mostert, Jeff Wilson és az újonc speedster De’Von Achane is lehet egy adott napon a kulcsszereplő, hogy aztán egy héttel később egy másikójuk emelkedjen ki. A harmadik számú elkapó poszt fő esélyesei pedig Braxton Berrios vagy Cedric Wilson – egyikük sem az, akiben nagy eséllyel látok egy kiugró évet és egyikőjük sem ismeretlen már. Jobb híján így Austin Jacksonra esik a választásom.
Nem túl szexi egy támadófalembert jelölni, ráadásul Jackson túl sok okot sem adott eddig erre, mégis a korábbi első körös játékosban van némi érdekesség és izgalmi faktor a többiekhez képest. Jackson left tackle-ben és left guardban is elég gyengén játszott a draftolását követően. A támadófal átalakítás után tavaly átkerült volna a fal jobb oldalára, de egy bokasérülés miatt szinte a teljes szezont kihagyta. Ő az egyetlen, aki így a tavalyihoz képest “új” embernek tekinthető a támadófalban. Ha valakiben van potenciál még és fejlődési lehetőség az ő, mégha nem is szívesen jelöltem volna őt erre a címre, ha lett volna érdekesebb jelöltem a támadósorban.
New England Patriots
Ki lehet breakout játékos?
Mivel a Patriots elkapósorában Juju Smith-Schuster helye fix a slotban, valamint DeVante Parkeré az egyik szélen biztos, jó esélye van berobbanni annak, aki megkaparintja a másik szélső posztot. Ez lehet akár a már-már veteránnak számító Kendrick Bourne, a tehetséges de fejben nem teljesen érett újonc Kayshon Boutte, vagy a tavalyi második körös speedster Tyquan Thornton. Az ex-Baylor elkapó elsőszámú fegyvere a sebessége, tavaly 4,3 másodperc alatt futotta a 40 yardot, amivel a leggyorsabb elkapó volt. Mac Jones a profik között nem kapott még túl sok olyan sebességű srácot mint Thortnton, pedig az Alabaman láthattuk, hogy tökéletesen játékba tudta hozni a hasonló profilú társait. DeVonta Smith de még inkább Jaylen Waddle vagy John Metchie mind-mind kisebb termetű, jó sebességgel bíró srácok. Nyilván Thornton a tehetségszint más fokán helyezkedik el, de ilyen sebességgel képes üresre játszani magát, elkapni a tempó passzokat, amikben Mac Jones kifejezetten erős volt az egyetemen.
Ki lehetne még?
A védelemben kevés olyan játékos van, aki ne lenne már eléggé ismert, vagy épp én nem látom sokakban az óriási ugrást. Christian Barmore-t ahogy tavaly idén is megemlíteném és szerintem erősebb idénye is lesz, különösen pass rushban, mégis inkább visszakanyarodom a támadósorhoz és egy másik skill játékoshoz, Rhamondre Stevensonhoz. A Patriots első számú futója az, aki miatt nem kell szomorkodni, hogy az offseasonban távozott Damien Harris a csapattól. Stevenson már a tavalyi év közepén beelőzte az előtte egyébként szintén remekül teljesítő Harrist a depth charton és nyerte el magának a kezdő posztot. Harris egy one cut backként működött elsősorban, akinek jó sebessége volt, de inkább egyenes vonalban tudta ezt kamatoztatni és egy fizikálisabb futó volt. Stevenson lehet, hogy 40 yardon nem előzi meg Harrist, de kifinomultabbak, könnyedebbek az irányváltásai, így a futásaival is több védőt tud kicselezni. A Patriotsnak egy remek támadófala van, amihez Stevenson stílusa remekül passzol. Bár Harris volt a fizikálisabb játékos, Stevenson több yardot átlagolt kontakt után, jobb százalékban erőszakolt ki elhibázott szerelést és bár végsebességben lassabb, több nagyobb megiramodása volt mint elődjének. Tavaly átlépte az 1000 yardos határt, de csak éppen. 2023-ban azonban igazán robbanthat és ligaszinten is egy top játékossá érhet.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások