Connect with us

Összefoglaló

A Packers Love-val is uralja a Bearst, vereséggel nyitott Payton, eredményes volt az NFC South

A Packers úgy tűnik nem csak Aaron Rodgersszel, de Jordan Love-val is uralja a Bearst! Sean Payton bemutatkozása a Broncos élén nem indult rosszul, de vereséggel zárult. Az NFC South csapatai (legalábbis hárman, hiszen ketten egymás ellen játszottak) pedig ha nem is lehengerlő vagy a jövőre való tekintettel biztató játékkal, de sikeresen vették az első akadályt. 

Green Bay Packers @ Chicago Bears 38 -20

1993 óta mindössze a harmadik irányító lett Jordan Love, aki az első héten kezdőként lépett pályára a Green Bay mezében. A teher óriási két Hall of Famer irányítót követve, de mintha mi sem változott volna, a Packersnél ismét remek játékot láthattunk a center mögött.

A félidőig azért nem nézett ez ki ennyire simának (és még simább is volt mint amit a végeredmény sejtet). Az első játékrészben mindössze 6 first downja volt a vendégeknek, míg a Bearsnek 9. Azonban míg a Chicago egy sikertelen 4&1-gyel zárta az első drive-ját, a Packers kihasználva a rövid pályát, Doubs touchdownjával szereztek vezetést. A félidő végéig azonban csak field goalokra futotta a csapatoktól, így 10-6 volt az állás a szünetben.

A fordulást követően azonban felbillent a pálya. A Packers 4 drive-ból 3-at is touchdownnal fejezett be, míg a Bears egy érdekes punt, fumble, touchdown, interception return touchdown sort tudott csak felvonultatni. A szoros mérkőzésből így a negyedik negyed elejére egy nagyon sima találkozó kerekedett.

A hazaiak elsősorban az előrelépést hiányolhatják csapatuktól. A Bears továbbra is az a csapat, amit tavaly láttunk. Az offense legveszélyesebb fegyverei Fields megiramodásai, hiszen míg az irányító 6,6-os átlaggal futott, a running backek csupán ennek a felével. Az irányító futásokat azonban rendszerszinten próbálta kevésbé erőltetni a Bears, Fields főleg scrambe-ökből indult meg. Egy, maximum két olvasás után rendszerint fogta inkább menekülőre, amikből jöttek a yardok, de volt, hogy a Packers védelme kifejezetten figyelt rá. Volt is sack például abból, amikor Fields bootlegre forgott volna ki oldalra. Végül a földön csak 59 yard jött neki össze, a levegőben pedig 200 fölé jutott karrierjében mindössze a harmadik alkalommal. Sokkal több pozitívum azonban nem volt. Hiába az idecserélt DJ Moore, mindössze 25 yardot szerzett, de nem is vette túl sokszor célba őt Fields. Két targetje volt, míg a Mooney, Kmet duónak 14, a futóknak pedig 12. A meccs legszebb passzát is előbbinek osztotta ki egy touchdownra.

Ennél a jövőben jobban be kell vonni a játékba a top elkapót. Nem segítette a helyzetét, hogy a támadófala nem festett jól és bár sok nyomást kimozgott lábon, sokszor omlott Justinra a teljes offensive line. A Packers védőfalából Devonte Wyattet kell kiemelni, aki másfél sacket jegyzet és egy fumble-t is összehozott Fieldsen, a secondaryből Rasul Douglasnek volt kiemelkedő meccse, aki rengeteg rövid átadás utáni szerelést hajtott végre magabiztosan.

A túloldalon azonban van ok a bizakodásra. Love nem volt lehengerlő, de nem is kellett annak lennie. Matt LaFleur nagyon jó playeket rajzolt fel az irányítójának, akiben ugyan maradtak játékok 1-2 túldobott labda miatt, nem rontotta el a gameplant. Aaron Jones (a kiválásáig – combhúzódás) abszolút a csapat legjobbja volt 127 scrimmage yardjával és 1-1 futott és elkapott touchdownjával. Persze ha ilyen kidolgozott screen játékot kapsz, nem nehéz messzire futni.

A futón kívül nem volt igazán kiemelkedő játékos, Christian Watson hiányában mindenki 3-4-5 célbavétellel zárt és jól szórta szét a labdákat Love. Romeo Doubst persze a két touchdownjával érdemes megemlíteni, ahogy a támadófalat is, akik jól tartották a gyengébb Bears pass rusht. 38-14-nél a meccs véget ért, az utolsó negyedben már a cseresorok is kaptak lehetőséget.

(alatriste)

Carolina Panthers @ Atlanta Falcons 10-24

Az NFC Southban az előzetes várakozások szerint teljesen nyitott verseny folyhat az első helyért, ezért a csoporton belüli összecsapások kiemelt jelentőséggel bírhatnak. Lehet, hogy a tét hatott bénítólag a csapatokra, vagy csak szimplán rozsdásak voltak a játékosok, de egy rendkívül alacsony színvonalú mérkőzést láthattak a nézők, amin végül a Falcons szerezte meg a győzelmet.

A Falcons offense három negyeden keresztül előszezon formában játszott, a harmadik negyed utolsó két percéig a 100 total yardot sem érte el a támadósor. A playhívás teljesen kiszámítható volt, kétféle játék létezett: screen passz valamelyik futónak vagy futás – utóbbival azért tudtak haladni a hazaiak. Kyle Pitts és Drake London mintha a pályán sem lettek volna, az első félidőben az irányító Desmond Riddernek több elkapása volt, mint két top célpontjának összesen.

A labda túloldalán a Panthers támadósor ugyan képes volt mozgatni a láncokat, viszont a Falcons defense a mély passzokat limitálni tudta, az 1/1-es újonc irányító, Bryce Young leghosszabb átadása a mérkőzésen 14 yardos volt. A pass rusht a negyedik negyedig gyakorlatilag észre sem lehetett venni, ugyanakkor az ihletett formában játszó Jesse Bates 2 interceptionnel, valamint egy kierőszakolt fumble-lel meccsben tartotta csapatát. Egy biztos, nem kell majd sokáig gondolkodni a döntéshozóknak azon, hogy ki legyen a forduló legjobb védője az NFC-ből.

Young a két interceptionjét leszámítva nem játszott rosszul, de mindkét eladott labdája elég csúnya volt, úgy tűnt, hogy egyáltalán nem vette észre, hogy Bates a passzsávban ólálkodik. Az egész mérkőzésen érződött, hogy a Carolinából nagyon hiányzik egy normális elkapó, aki üresre tudná játszani magát. Valószínű, hogy a szezon további részében is küzdeni fog ezzel a Panthers, hiszen a Falcons nem éppen a ligaelit secondaryjéről híres.

A találkozó végig szoros volt, a Panthers védelme sokáig meccsben tartotta a csapatot. Brian Burns és Derrick Brown több alkalommal is a backfielden pusztított, nehezen indult be a hazaiak támadójátéka. A szerzett labdák után viszont kihasználták a rövid pályákat az atlantaiak (10 pontot szereztek), az első labdaszerzést követően az újonc Bijan Robinson egy elkapott touchdownnal mutatkozott be az NFL-ben, miután három Panthers védőből is bohócot csinált.

Az Atlanta támadóyardjainak többségét a Robinson – Tyler Allgeier futóduó szállította (221-ből 177-et), a vörös zónában viszont kétszer is Allgeier ért el touchdownt, aminek hatására Bijan fantasy tulajdonosai bizonyosan Arthur Smith vezetőedző felmenőit emlegették. Nagyjából ennyi izgalom maradt a találkozó végére, mert érezni lehetett, hogy nincs elég tűzerő a Panthersben a fordításhoz. A Falcons 2017 óta először nyert a nyitófordulóban, akkor rájátszásba jutottak, a mutatott játék alapján idén ehhez nagyot kellene még fejlődniük.

(Atreus)

Tennessee Titans @ New Orleans Saints 15 – 16

Ránézve az eredményre arra gondolhatnánk, hogy ez a meccs a speciális egységekről, szenvedő támadósorokról, és domináló védelmekről szólt. És pontosan így is volt.

A Saints számára nem indult könnyen a mérkőzés, mindjárt a kickoffnál sikerült elhagyni a labdát, így a Titans kedvező mezőnypozícióból indulhatott. Végül azonban még first downt sem sikerült szerezni, így csak mezőnygól lett a nagyon jó pozícióból. Ez a „drive” pedig előjele volt annak, miről fog szólni a Titans offense. Mezőnygólokról. A vendégek mind a 15 pontjukat a rúgójuknak Nick Folknak köszönhették, aki magabiztosan értékesített minden rúgást. Viszont csak mezőnygólokkal nehéz nyerni, csak hát ez az offense többre nem volt képes. Henrynek volt egy-két megiramodása, de mindent egybevetve nem volt jó meccse, és a Saints védői mindig lekapcsolták (63 yardig jutott végül). Tannehillnek pedig borzalmas meccse volt. A labdáinak fele nem talált embert, háromszor pedig a Saints játékosait is megtalálta. Ezen a gyenge teljesítményen Hopkins sem segített, aki ugyan a legjobb elkapó volt a vendégeknél (7 elkapás 65 yard), de ez sem volt különösen kimagasló teljesítmény.

Nem volt sokkal jobb a helyzet a másik oldalon sem. Carr nagyon rozsdásan kezdte a szezont, igaz a támadófal sem könnyítette meg a dolgát. Gyakorlatilag minden playnél nyomás alá került, és négyszer földre is vitték a Titans védői. Neki azonban összejött az, ami Tannehillnek nem: dobott egy TD-t. A harmadik negyed végén megtalálta Rashid Shaheedet egy 19 yardos átadással. Ez volt a mérkőzés egyetlen touchdownja.

Noha ezzel a TD-vel a Saints lépéselőnybe került, a Titansnek még bőven volt esélye nyerni. Az utolsó percekben 16-12-es állásnál azonban egy érdekes döntést hozott Mike Vrabel. 2:17-tel a vége előtt a Titans 4&6-ra kényszerült az ellenfél 11 yardosán. Vrabel pedig inkább rúgott. Abból a szempontból érthető a döntés, hogy még mindhárom időkérése megvolt, és a védelemre egész meccsen számíthatott, míg a támadókra soha. Valószínűleg úgy számolt gyorsan kivédik a Saints támadását, aztán majd egy hatodik mezőnygóllal nyernek. Majdnem be is jött a számítása.

A Saintset 3&6-ra kényszerítették, és nagyjából mindenki arra számított, hogy majd futni fognak, hogy legalább elégéssék az utolsó Titans időkérést. Carr azonban passzolt. Ráadásul nem is egy biztonsági checkdownt, hanem egy hosszú bombát indított el, ami Shaheed 41 yardos elkapásával ért véget. Ezzel a merész játékkal pedig véget ért a mérkőzés, a Saints lepörgette az órát, és egy ponttal megnyerte a szezonnyitót.

Utólag nyilván könnyen rá lehet mondani, hogy hibázott Vrabel, mikor rúgott, de a meccs teljes képét látva érthető, hogy jobban bízott a védelmében mint a támadósorában.

A meccs krónikájához még hozzátartozik egy furcsa eset. Még az első félidőben Carr kezéből kiütötték a labdát a Titans védői, és vissza is futottak vele TD-ig. A bírók azonban már közben lefújták a játékot, mondván nem fumble hanem sikertelen átadás volt. Vrabel azonnal bedobta a piros zászlót, és a visszajátszásokat látva úgy tűnt igaza is lesz. Végül azonban a bírók nem változtattak a döntésen, maradt az incomplete, így pedig a Saints még rúghatott egy FG-t. Nehéz megmagyarázni, miért nem volt ez fumble, rengeteg hasonló esetet láttunk már, mikor ez sima labdavesztés volt. És egy végülis egy 10 pontos változást jelentett az eredményben.

(jarred)

Tampa Bay Buccaneers @ Minnesota Vikings 20-17

Az első negyed finoman szólva sem hozott szemet gyönyörködtető támadójátékot, mindkét csapat 3&outtal nyitott. A Vikings offense második drive-ja már egész jól nézett ki, Jefferson és Hockenson is elkapást jegyzett, illetve az új kezdő futó, Alexander Mattison is hozta a yardokat rendszerint az első kísérletekre. A jól alakuló drive-ban aztán Ed Ingram jobb oldali guard belekapott a snapbe, azt pedig a Bucs szedte össze, a támadók viszont ismét 3 játék után mehettek is le. A Buccaneers-védelem ellenben jól nézett ki egyrészt a pálya közepén, Antoine Winfield pedig már a második remek blitzét mutatta be, kiütötte Cousins kezéből a labdát a Vikings saját 18 yardosán, és össze is szedte, rövid pályát adva ezzel a támadóknak. Mayfield a mérkőzés elejétől borzasztó döntéseket hozott, majd a zseben belül is bizonytalankodott, a Vikings védelem pedig sackelte őt. Csak egy mezőnygólra futotta végül, a támadósor tehát nem tudta kihasználni a nagy lehetőséget. Jól mutatja az első 15 perc minőséget, hogy egyik csapat sem tudott sikeres harmadik kísérletet összehozni.

A második negyedben a Vikings offense megtalálta a ritmust, volt sikeres play action játék, screen passz, majd egy hosszú átadás Jordan Addison felé, akiről lemaradtak a Bucs safetyk és az elsőkörös újonc nagy TD-t szerzett. 7-3.

Ebben a játékrészben a Buccaneers kevésbé találta az ellenszert Jeffersonékra, a liga legjobb elkapója már 90 yardnál járt a negyed közepén. A szintén már 200 yardnál járó Cousins is kezdett belendülni, sorra hozták az első kísérleteket a passzjátékkal, 3&goalnál viszont Jamel Dean jól védte le Jordan Addisont, úgyhogy meg kellett elégedniük a field goallal. A Bucs támadósor továbbra is reménytelennek tűnt, ami csak részben az amúgy jól játszó Vikings front7 érdeme, Mayfield láthatóan továbbra is képtelen volt jó döntéseket hozni. A félidő legvégén aztán a vendégek irányítója a semmiből először kiosztott egy szép passzt Godwinnak, majd kettőt Mike Evansnek, amiből az utóbbi touchdown is lett. Egy perce maradt a hazaiaknak, Jefferson pedig tovább lubickolt elsősorban a zónavédekezéssel szemben, Cousins viszont későn passzolt Osborn felé, és red zone szituációban interceptiont dobott. Hiába Cousins 22 sikeres passza és 229 yardja vagy Jefferson 138 elkapott yardja a félidőben, a labdaeladásokat kikényszerítő Bucs-védelem és Mayfield egy szem értékelhető drive-ja után döntetlenre álltak a felek.

A Bucs támadhatott először a szünet után, Mayfield rendszerint hamar megszabadult a labdától, de ezúttal sikerült megtalálni az üres elkapókat. A red zone-ban aztán negyedik kísérlet és mezőnygól-kísérlet következett, de a Vikings speciális egység hibája és egy sárga zászló után visszajöhettek a Bucs támadói, a ritmusba került Mayfield pedig touchdownt passzolt az újonc Trey Palmernek. Hasonlóan hosszú, a negyedik negyedre is átnyúló támadást vezetett a Vikings, több nehézséggel. Anthony Nelson sackelte is Cousinst, de aztán egy 3&13-at, majd egy nagyon fontos 2&15-öt is megoldottak egy Addison- és Hockenson elkapással. Alexander Mattison is megfutotta a kellő yardokat, majd ő is arathatta le a babérokat, Cousins a line of scrimmage vonalában passzolt Mattisonnak, aki több szerelést átverekedve beért az endzone-ba. 17-17.

A Buccaneers támadósor már éppen megakadni látszott, ekkor jött egy rossz snap, amit Mayfield csak nagyon nehezen szelídített meg, de Todd Bowles – mint aki érezte – még a snap előtt időt kért. Harrison Smith siettetése viszont megzavarta az irányítót és egy offensive holding után ismét Cousinsék jöhettek, de csak egy nagyon gyors 3&out-ra futotta, a Buccaneers-védelem mindhárom játékban nagy nyomás alá tudta helyezni az irányítót.

A másik oldalon Todd Bowlesék kritikus helyzetben nekimentek a 4&1-nek, és végül leméréssel meglett a first down. A szufla kicsit kifogyott, McLaughlin viszont 57 yardról bevágta a mezőnygólt, 5 perccel a vége előtt a Bucs visszavette az előnyt. Zsinórban másodjára három kísérlet után le kellett vonulnia a hazai támadósornak, Lavonte David negatív yardos szerelése és Carlton Davis coverage-védekezése is nagyon fontos játékok voltak. A megtáltosodott Baker Mayfield viszont kétszer is megoldotta a harmadik kísérletet: először play action után saját maga futotta meg, majd a két perces figyelmeztetés után Chris Godwin a levegőben úszva kapta el a labdát, ezután pedig ki is tudták térdelni a meccset.

Meglepő Bucs-győzelem született, főleg az első félidő tükrében. Mayfield (173 yard, 2 TD) váratlan feljavulása és a nagyon masszív védelem többet ért, mint Jefferson klasszisa (9 elkapás, 150 yard – bár ebből csak 12 yard a második félidőben) és Cousins 344 passzolt yardja, főleg ha a két legfontosabb drive-ban 3&outtal mennek le a pályáról. A Vikings-védelem mutatott életjeleket, de ez szinte kizárólag a passzsiettetőkre vonatkozik, a secondary eléggé vakon volt Mayfield javulása mellett. A Buccaneers nyílván elégedett a győzelemmel, de ilyen hektikus irányítójátékkal azért várhatóan nem fognak sok babért aratni. Egyik csapat sem lehet nyugodt, de összességében ez a Vikings (Cousins és a secondary) blamája.

(nadubinszky)

Las Vegas Raiders @ Denver Broncos 17-16

Sean Payton megérkezett Denverbe, hogy szintet lépjen a Russell Wilson vezette Broncos. A hazaiak rögtön egy onside kickkel próbálkoztak, amit Tremon Smith révén meg is szerzett a Denver, azonban a labda csak 9 yardra ment el, így jöhetett a Broncos 44 yardosáról a Las Vegas.

A Jimmy Garoppolo vezette Raiders is tökösen kezdett és rögtön az első drive-ban rámentek 4&1-re, Davante Adams 12 yardos elkapása életben is tartotta a Las Vegas támadását. Nem sokkal később Garoppolo futását követően James Simmons későn érkezve ment neki az irányítónak, ami miatt Garoppolót agyrázkódás protokoll miatt megvizsgáltak. A 15. NFL szezonjában járó Bryan Hoyerrel annyi volt a terv, hogy adja oda Josh Jacobsnak a labdát, amire persze a Denver védelem is fel volt készülve. Harmadik kísérletre visszatért Jimmy G, aki ki is osztotta a New Englandből érkező Jakobi Meyersnek a meccs első TD-jét.

Meyers elkapás utáni taunting szabálytalansága miatt Russell Wilsonék rövid pályát kaptak a visszavágásra. A Broncos pedig köszönte szépen, és fokozatosan haladva, 14 játékkal végigment a pályán és Humphrey öt yardos elkapásával a Denver idei első touchdownja is megszületett. Az egyenlítés azonban Will Lutz kihagyott extra pontja miatt nem sikerült.

A Raiders a következő támadósorozatban is megtett 70 yardot, a 3&5-re viszont Garoppolo passza rövid volt Meyersnek, maradt a mezőnygól. A Denver megint nem élt a lehetőséggel, Maxx Crosby sackje és a büntetések együttesen megállították a hazaiakat. Gyors puntváltás után Russell Wilsonnak maradt 2 és fél perce a félidő vége előtt, ami időkérés nélkül sem okozott gondot. Courtland Suttonnek elkapott TD-jének köszönhetően a Denver mehetett előnnyel a nagy szünetben.

Az első félidőben Russell Wilson 19 passzából 17 sikeres volt, 125 yardot és 2 TD-t passzolt, ráadásul jól osztotta a labdákat, ugyanis 8 játékost is célba vett. Már csilloghatott a Broncos szurkolók szeme, hogy Wilson visszatért és Pete Carollal ellentétben ez a playbook Wilsonra lett szabva, azonban a második félidőben visszaesett mind Russell, mind a teljes Broncos offense teljesítménye. Noha a második félidőben kezdésnek haladtak 35 yardot, Lutz kihagyta a mezőnygólt.

A Raiders ellenben hét és fél percet leégetve az órából eljutott a Broncos hat yardos vonaláig, ahol azonban Garoppolo passzába belekaptak, a felpattanó labdát pedig Kareem Jackson húzta le.

A Denver sem tért el az eddigiektől, és egy újabb hosszú, 8 perces drive alatt 75 yardot megtéve eljutottak a Red Zone-ba. Ott viszont ismét fellépett a Raiders védelme, így TD helyett megint a mezőnygól maradt. Ezt pedig már megbosszulta a Raiders, ugyanis hat játékkal végigrohantak a pályán, aminek a végén Meyers húzta le második TD-jét, így ismét a vendégeknél volt az előny.

 

A Denvernek még több mint 6 perce volt, ami Peyton és Wilson rutinjával nem tűnhet komoly feladatnak. A Broncos támadósorát viszont egy 3&outtal azonnal leparancsolta a Raiders, úgyhogy a Denver védelmének kellett fellépnie. Ennek pont az ellentéte történt, ugyanis Kareem Jackson szükségtelen durvasága tartotta életben a Raiders támadását, majd Garoppolo futott nyolc yardot kritikus pillanatban 3&7-re, aminek köszönhetően lepörgött az óra, így a Raiders 17-16-ra legyőzte a Denvert és az AFC Westben egyedüliként győzelemmel kezdte az új idényt.

A Denvertől ésszerű meccstervnek tűnt az, hogy Josh Jacobst kell kikapcsolni, és inkább Garoppolo kezében legyen a labda. Ő viszont Davante Adams és a remek meccset hozó Jakobi Meyersnek (9 elkapás, 81 yard, 2 TD) hála legszebb napjait idézte. 26 passzából 20 sikeres, kereken 200 yardot termelve a levegőben. A Denver ennek ellenére is behúzhatta volna a győzelmet, például Will Lutz lábában maradt 4 pont bőven elég lett volna. Ami nagyobb probléma, hogy a célterülethez érve elfogyott a tudomány. Russell ugyan jól szétosztotta a labdákat, de senki sem emelkedett ki,  amit az mutat meg leginkább, hogy Samaje Perine volt 37 yarddal a legtöbbet hozó játékos, ami még a Raiders védelme ellen is kevés. A védelemből Pat Surtain valamennyire semlegesítette Adamst, csakhogy a passzsietés hiányában ez csak ideig óráig volt elegendő.

(bandrew)

 

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!