Connect with us

Összefoglaló

A Bengals, az Eagles, a Ravens és a Chiefs nyerte a forduló rangadóit

Négy nagy rangadót rendeztek a 9. fordulóban: a Chiefs Frankfurtban verte a Dolphinst, a Ravens simán kiütötte a Seahawkst, az Eagles őrült végjátékban győzte le a rivális Cowboyst, a Bengals pedig a playoff-helyek egyikéről is kitúrta a Billst. 

Buffalo Bills @ Cincinnati Bengals 18-24

A támadósorok tökéletesen felkészültek a vasárnap esti rangadóra, ugyanis mindkét offense azonnal végigmasírozott a pályán, Joe Burrow és Josh Allen közösen 11/12, 148 yard, 2 TD mutatóval indították a mérkőzést, tehát nagyon gyorsan, nagyon simán 7-7 lett az állás. A felrajzolt játékok után viszont egyértelműen a hazaiaké volt a főszerep az első félidőben, ugyanis Burrow-ék fel tudtak tenni még két hatpontost a táblára (két punt mellett, ráadásul az egyiknél illett volna nekimenni negyedik és 2-re félpályánál), míg Allenéknek csak két puntra és egy interceptionre futotta, amik során mindössze egyetlen egy first downt sikerült szerezniük. A nagyszünetben tehát 21-7 volt az állás és igazából elég egyoldalúnak tűnt a dolog, hiszen a Bengals általában mint kés a vajon ment át ellenfelén, viszont a Bills tudománya megállt Lou Anarumo védelme ellen.

A második félidő elején a Bills zárkózott egy mezőnygóllal, majd jött egy puntváltás, aztán a Bengalstól egy elrontott negyedik kísérlet, a Billstől meg egy fumble, és már csak 13 perc volt hátra. Sőt, Burrow-ék 5 percet leégettek az órából és eljutottak a Bills gólvonaláig, ahol viszont mezőnygólra kényszerültek, de így két touchdownnyira növelték előnyüket 8 perccel a vége előtt. Eldőlni látszott a dolog, tekintve hogy a Bills nem szerzett TD-t a meccs első támadása óta, azonban Allenék megemberelték magukat és végigmentek a pályán, Stefon Diggs a touchdown mellett a kétpontost is elkapta (okos analitikus döntés McDermottól), így már csak ki kellett volna védekezni egy támadást és újra végigmenni. Erre azonban nem került sor, Burrow-ék leégették a maradék három és fél percet az óráról és megnyerték a mérkőzést, így pedig 2004 után nyertek ismét vasárnap esti rangadót.

Igazából a meccs simábbnak tűnt, mint amit a végeredmény mutat, a Bengals alapvetően eléggé kontroll alatt tartotta a találkozót, de a második félidőben nem sikerült végérvényesen eldönteniük azt és mindössze 3 pontot tudtak szerezni, ami egyáltalán nem felelt meg a játék addigi képének. Futni mondjuk nem nagyon tudtak, de Burrow zseniális volt, 348 yardig és két TD-ig jutott, nyolc különböző célpontot megtalálva (ez a szám már az első félidőre is megvolt). Sikerült elővenni az eddig szinte láthatatlan tight endeket, Irv Smith, Drew Sample és Tanner Hudson közösen 10 elkapásból 101 yardot és 2 TD-t szállítottak. Chase most csendes volt a 41 yardjával, Tee Higgins viszont 110 egységet tett be a közösbe.

Lou Anarumót természetesen most is lehet dicsérni, össze tudta zavarni Josh Allent (lásd interception, ahol 8 embert küldött hátra coverage-be) és szokásához híven meghosszabbította az átlagos passzolási idejét, amivel top irányítóból közepessé tudja varázsolni az embereket. A védelemből Germaine Prattet emelném még ki mindenképp, aki ismét kulcsfontosságú turnovert harcolt ki, amikor épp éledezett volna a Bills.

A Billsnél a legnagyobb probléma talán az volt, hogy nagyon hamar elhagyták a futást. Amint hátrányba kerültek, elkezdtek pánikolni, pedig bőven lett volna még idejük normális támadásokat vezetni. Így összesen 8 darab futókísérletük volt (ami nem Allen megiramodás), ezzel pedig csak 23 percet volt náluk a labda, ami megnehezíti mindkét egység helyzetét. A fegyverek közül Diggst és Kincaidet lehet kiemelni, akik együtt 167 yardot és egy TD-t szereztek, azonban az újonc tight endnek volt egy fumble-je is.

A védelmet összességében talán még dicséret is illeti, hiszen a második félidőben sikerült három ponton tartaniuk a Bengalst, így meccsben tudtak maradni, ez pedig ilyen sok fontos sérülttel azért megsüvegelendő. Persze az első félidő mellett nem lehet elmenni, ahol meg nagyon könnyen mentek át rajtuk Burrow-ék, és az ember érzése az volt, hogy inkább a Bengals offense ült le a nagy előny tudatában a második 30 percre.

Buffalóban nagyon frusztráló lehet, amit idén csinálnak. Vezetik a ligát EPA/drive mutatóban offense oldalon, de nagyon nem így érződik a dolog. A második legjobb pontkülönbséggel rendelkeznek a ligában, de 5-4 a mérlegük és jelenleg nincsenek rájátszást érő helyen az AFC-ben. Ezzel szemben a Bengals 1-3-as kezdés után négyet nyert zsinórban és már playoff helyen áll.

(katonadani)

Dallas Cowboys @ Philadelphia Eagles 23-28

Szokták mondani, hogy az amerikai foci a “centiméterek játéka”. A fenti megállapítás hatványozottan igaz volt a Cowboys philadelphiai vendégjátékára, hiszen ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor tényleg csak néhány centin múlott az NFC East rangadó. A hazai szurkolók nagy örömére a mérkőzés kulcsszituációiból a Sasok kerültek ki győztesen, így a Philly az NFL legjobb mérlegével mehet a pihenőhétre.

A fenti képen látható két játék során 8 pontot vesztett el a Cowboys, aminek segítségével megnyerhették volna a találkozót. Nem így történt azonban, a mérkőzés utolsó játékában az Eagles védelem megakadályozta a Dallas fordítási kísérletét és 4 yardra az end zone-tól megállították a vendég együttest.

Az összecsapást a hazai csapat kezdte jobban, Kenneth Gainwell 12 yardos futásának végén szó szerint berepült a célterületre (0-7). KaVontae Turpin kiváló visszahordásának segítségével azonnal válaszolt a Cowboys: CeeDee Lamb elkapásával megoldottak egy negyedik kísérletet, majd Jake Ferguson 4 yardos elkapással egalizált. Egy gyors puntot követően a Dallas offense ott folytatta, ahol az előző támadósorozatban abbahagyta. Dak Prescott több alkalommal is meghosszabbította a játékokat, a zsebből kilépve Fergusonnak 40 yardos, Lambnek 20 yardos passzt osztott ki. Turpin pedig megmutatta, hogy nem csak a speciális egységben lehet rá számítani, 5 yardos hatpontosával már a vendégek vezettek (14-7).

Nem akart azonban lemaradni a hazai csapat sem: D’Andre Swift a vörös zónába juttatta a hazai támadósort, az 1 yardosról pedig jöhetett a szokásos tush push, Jalen Hurts futott hatpontosa után megint döntetlen lett az állás (14-14). A második negyed hátralévő részében még egy mezőnygólt feltett a táblára a Cowboys, így 30 perc játék után 3 ponttal vezetett a Dallas. Mindkét vezetőedző rendkívül agresszív felfogással állt hozzá a negyedik kísérletekhez az első félidőben, a támadósorok pedig hiba nélkül működtek szinte végig az első 30 percben.

Úgy tűnt, hogy a félidei változtatások az Eaglesnek jöttek ki jobban, 6 játék alatt végigszáguldott a pályán a Sasok támadósora, Hurts tűpontos passzát Devonta Smith kapta el a célterületen belül, így ismét a hazaiak kerültek előnybe. A védelem puntra kényszerítette Prescottékat, míg az offense kegyetlenül begyújtotta a rakétákat: Dallas Goedert 28 yardos elkapása után vörös zónába kerültek, ahol A.J. Brownt hozta játékba Hurts és már 2 labdabirtoklásnyira nőtt a 2 csapat között a különbség. (17-28)

Ezt követően magához tért a sokkból a Dallas offense, folyamatosan mozgatták a láncokat. Goal to go szituációban 4. kísérletre azonban az újonc tight end, Luke Schoonmaker térde túl hamar ért le, így a több mint 6 perces drive pontszerzés nélkül fejeződött be. A vendég defense gyorsan kiharcolt egy 3&outot, majd a támadósor 5 play alatt 52 yardot tett meg, a támadósorozat végén Jalen Tolbert elkapott touchdownjával 5 pontra zárkózott a Cowboys (a 2 pontos kísérlet nem sikerült, Prescott túl korán lépett ki a pályáról). A Dallas defense azonban lehúzta a rolót, kétszer is megadva az esélyt az offense-nek a győzelem megszerzésére.

Végül egyik drive-ból sem sikerült TD-t szerezni, köszönhetően egyrészt a Brandon Graham és Josh Sweat fémjelezte Eagles pass rushnak (5 sack), valamint a rossz pillanatokban benyelt büntetéseknek is. Az utolsó pár perc őrültre sikeredett, mindkét oldalon buta hibákkal és furcsa jelenetekkel, a dallasiaknak pedig végül az ellenfél 6 yardosáról 27 másodperc alatt nem sikerült a touchdown. Így egy semleges szurkolóknak rendkívül szórakoztató, ám a Cowboys és Eagles fanoknak idegőrlő és frusztráló végkifejlettel a hazaiak húzták be a győzelmet.

A hétvégi beharangozó cikkben Dani a Cowboys vörös zónás helyzetkihasználását, míg az Eaglesnél a turnovereket emelte ki. Nos, amíg a Philly 100 százalékban touchdownra váltotta a vörös zónás lehetőségeit, addig a Dallas 5 alkalomból csak háromszor jutott be az ellenfél célterületére. Valamint ugyan 3 alkalommal is fumble-t vétett az Eagles, de egyszer sem sikerült megkaparintaniuk a labdát a Cowboys védőinek, egy ilyen kiélezett mérkőzésen pedig ezek a kihagyott lehetőségek vereséghez vezettek.

Cowboys oldalon Prescott (374 yard, 3 TD) és Lamb (11 elkapás, 191 yard) is kitűnő teljesítménnyel rukkolt elő, rajtuk semmi nem múlott. A hazaiaknál offense oldalon most nem volt kiemelkedő teljesítmény, ellenben rendkívül hatékonyak voltak. Hurtsnek mindössze 6 incomplete passza volt, és 9 yardos átlagot produkált, ráadásul mindezt úgy, hogy láthatóan sérülten játszott, így különösen elismerésre méltó a teljesítménye.

(Atreus)

Seattle Seahawks @ Baltimore Ravens 3 – 37

Folytatódik a Ravens dominancia, lényegében lemásolták a két héttel ezelőtti Lions meccset. Annyi különbség volt csupán, hogy ezúttal vártak a 2. negyedig. Az első negyedben ugyanis szokatlan módon a Ravens offense semmit nem csinált, és kétszer is visszapuntolta a labdát az ellenfélnek. Ennyi esélyt adtak a Seahawksnak, de amint elkezdődött a második negyed, elkezdődött a hengerelés.

Innentől kezdve a Ravens egymás után vezette a jobbnál jobb drive-okat, ahol a Seahawks defense tehetetlen volt. Csupán egy-egy fumble csúfított bele a tökéletes meccs képébe, de mivel az ellenfél semmire nem volt képes offense oldalon, ezért ezek a labdaeladások sem bosszulták meg magukat.

A Ravens offense elsősorban földön volt erős, kis híján 300 yardig jutottak futásokkal (298-nál állt meg végül a számláló). Ez 270-nel több volt, mint amennyit a Seahawks tudott futásokkal elérni. Mind Gus Edwards, mind Keaton Mitchell nagyszerű meccset tudott maga mögött. Előbbi a rövid yardos szituációknál volt a csapata segítségére (jött 2 TD is tőle a célterület árnyékában), utóbbi pedig hosszabb futásokkal vétette észre magát (pl 40 yardos TD) a meccs végén. Mellettük Lamar 60 futott yardját alig vettük észre.

A mérkőzés legkésőbb a 3. negyed közepén 30-3-nál végleg eldőlt, amit ezúttal már a Ravens is érzékelt, ennek megfelelően az utolsó negyedet már a csereirányító Tyler Huntley vezette le. Ennek a döntésnek legjobban Odell Beckham Jr. örülhetett, aki a születésnapja alkalmából kapott egy ajándékot egy TD formájában. Huntley ugyanis végre megtalálta őt a célterületen belül, így megszerezte idei első TD-jét.

Beckhamnek szüksége is volt erre, mert a meccs egyetlen Seahawks momentumát lényegében ő hozta össze. Még a 2. negyedben 14-3-as állásnál az elkapó elhagyta a labdát, a fumble-t pedig a Seahawks védői szedték össze félpálya környékén. Ez a fumble pedig teljes mértékben Beckham hibája volt, aki újoncokat megszégyenítő módon lóbálta a labdát, az lett volna a kisebb csoda, ha nem ütik ki a kezéből.

A Seahawks ennek a hibának köszönhetően kapott egy esélyt, de Kyle Van Noy gyorsan összetört minden győzelmi álmot. Előbb sackelte Genot, majd a következő körben a labdát is kiütötte a kezéből. Ez a két play tökéletesen bemutatta mennyire nem tudott a Seahawks offense semmit csinálni. Lényegében pályán sem voltak. Minden játékuk katasztrófa volt, kisebb csoda, hogy 3 pontot sikerült szerezniük.

Van Noy játéka mellett még két védőt érdemes jobban kiemelni a mérkőzésről. Az egyik Jadeveon Clowney, aki a meccs elején többször is megállította a futásokat, illetve Geno két passzát is leütötte, amivel megalapozta a dominanciát. A másik játékos pedig Geno Stone, aki újfent INT-et szerzett (immár az ötödiket a szezonban), de emellett volt még több szép leütött labdája is. Mike Macdonald védőkoordinátor egészen kiváló egységet rakott össze az idei évre, elképesztő a dominanciájuk hétről hétre.

Ezen a meccsen nem volt kérdés ki a jobb csapat, a Ravens szurkolóknak sok okuk nem volt az idegeskedésre. Egyedül talán a Beckham fumble-nél, de ott is 3 play kellett csak, hogy megnyugodjon mindenki.

(jarred)

Miami Dolphins @ Kansas City Chiefs 14 – 21

Egyáltalán nem ilyen mérkőzésre lehetett számítani Frankfurtban a két elit offense találkozásakor, ezúttal viszont abszolút a védelmek irányították a meccset. Az első félidőben a Chiefs-védelem lenullázta a Dolphinst (nem történt ilyen 40 mérkőzés óta), a második játékrészben pedig hiába lépett előre a Miami a pálya mindkét oldalán, Steve Spagnuolo védelme állni tudta a sarat és meg tudta őrizni a vezetést.

Mahomesék kezdték a mérkőzést az egész délután legsimább drive-jával: nyolc játékból végigmentek a pályán, az első end zone-ba tartó passzt még kiejtette Justin Watson, de rögtön a következő játékban az egyre jobban játszó Rashee Rice szerzett touchdownt egy screen passz után. Ezután egészen a második negyed végéig egyik csapat sem tudott akár mezőnygól-távolságba eljutni. A Chiefs védelme agresszív blitzekkel tartotta nyomás alatt Tuát, szoros és dupla coverage-ben az elkapókat, ráadásul a futást is sikerült megállítaniuk, pedig idáig az egyik leggyengébbek voltak ebben a tekintetben. A Dolphinsnak az egész első félidőben nem volt sikeres harmadik kísérlete, ez pedig főként a blitzeknek volt köszönhető.

Ugyanúgy a Dolphins passzsiettetése az első drive után fokozatosan egyre nagyobb nyomást helyezett Mahomesra, illetve elvették a mélységi passzokat és Travis Kelce-t is, akit végig duplázott a védelem. Ehhez alkalmazkodva a Chiefs egy nagyon türelmes drive-ot vezetett a második negyed végén, néhány yardot hoztak a futásból, aztán Mahomes vagy megtalálta az elkapóit 5-10 yardos passzokkal, vagy ő maga mentette meg a játékot lábon, miután kiüldözték a zsebből. A red zone-on belül Jerick McKinnon kapta el a passzt a pálya közepén, Kelce helyet csinált neki az ellentétes irányú mozgásával, McKinnon pedig bevitte a Chiefs második TD-jét egy 95 yardos drive végén.

A Dolphins a szépítésért ment a kétperces figyelmeztetésen belül, és több mélységi passz is sikerült nekik, hiába őrizték szorosan Hillt és Waddle-t. Ezután jött a meccs legszebb mozzanata, Trent McDuffie egy gyönyörű szerelést mutatott be Tyreek Hillen, a Chiefs védelme szerezte meg a labdát, Bryan Cook pedig magas-térdemelésben hordta vissza az end zone-ba. Mindenkit dicsérni kell, de a kulcsjáték Mike Edwardsé volt, aki miután összeszedte, nagyon okosan hátrapasszolta a labdát Cooknak, ezzel megteremtve a védelmi touchdownt.

A második félidőre úgy jött ki a Dolphins, ahogy kell, a támadósor és a védelem is szintet emelt a játékán. Miután a meccsen először sikerült egy harmadik kísérletet végrehajtani, play actionre építve összeraktak egy hosszú támadást, aminek a végén Cedrick Wilson Jr. elkapott TD-jével zárkóztak. Eközben a Chiefs támadósora nem igazán tudott haladni, de ez a legkevésbé múlt Mahomeson, sokkal inkább a benyelt büntetések akadályozták őket, meg persze a továbbra is aktív Dolphins pass rush. Egy viszonylag reménytelen 3&20-as szituációban viszont Mahomes sem szabadult időben a labdától, Bradley Chubb és Jaelan Phillips sackelték őt és össze is szedték a labdát, nagyon rövid pályát adva ezzel Tuáéknak, akik a Chiefs 27 yardosáról indulhattak. Ugyanaz a taktika hozta a nagy játékot, amit az egész meccsen alkalmaztak: a defensive tackle kifelé mozogva az offensive tackle-t támadta, a szélső passzsiettető pedig a guardot, ezzel pedig többször összezavarták a Chiefs támadófalát.

Egy büntetés és két újabb remek Chiefs-védekezés után 3&20-szal jött a Dolphins is, a játékból semmi nem jött össze, de Chris Jones szívességet tett nekik egy végtelenül fölösleges szabálytalansággal: jóval a passz után ütötte meg Austin Jacksont, zászlót dobtak rá, ezzel pedig első kísérletet adott a Dolphinsnak. Mostert meg is büntette Jones hülyeségét, egy szép szélső zóna futással hozta egy labdabirtokláson belül a Miamit.

A negyedik negyedben Vic Fangio védelme már szinte semmit nem engedett Mahomeséknak, a Dolphinsnak pedig két támadásban is lehetősége nyílt az egyenlítésre. Először két harmadik kísérletet is megoldottak a Tua-Hill kapcsolattal, de a Chiefs-védelem egymás után két negatív yardos szereléssel lépett elő megint. A kétperces figyelmeztetésen belül is náluk volt a labda és már a Chiefs 31 yardosán jártak, de három újabb jó védekezés következett. Negyedik kísérletre Steve Spagnuolo mindenkit ráküldött Tuára, de a snap is rossz volt, a labdát pedig a Chiefs szedte össze, onnan pedig kitérdelték a meccset. A Mahomes-Kelce-Tua-Hill négyesből senki nem tudott kiemelkedőt nyújtani (főleg Kelce 14 elkapott yardja nagy meglepetés), ez pedig maximálisan a védelmeket dicséri.

Az a csapat nyert a frankfurti meccsen, amelyiknek jobb volt a védelme, azt pedig Steve Spagnuolo rakta össze. A Chiefs 7-2-vel mehet bye weekre, és a Dolphinsnál sincs ok aggodalomra egyelőre, bár az mindenképp intő jel, hogy a pozitív mérleggel álló csapatokkal szemben hat meccses vereségi szériájuk van McDanieléknek.

(nadubinszky)

Related Topics
1 Comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
bjeela
bjeela
2023-11-06 07:43

Azé az télleg siralmas, hogy a liga legjobb csapatai mennyi agysorvasztó ökörséget műveltek. Az egyik kiemelkedő produkciót az Eagles hozta össze, ahol a futót a saját elkapója ütközte le, de legalább rendesen odaverte, hogy utána alig mozgott. A legmókásabb, hogy utána Brown értetlenül álldogált, mint akinek fogalma sincs, hogy történhetett mindez és egyáltalán hogy került oda a futó az ő útvonalába?
Talán pontosabb lett volna, ha a négy csúcsmeccset a hülyék viadalaként hirdetik meg.
Az is világröhej, hogy arra volt akarata a bíróknak, hogy megnézzék a labda helyzetét Schuemaker TD-nem TD elkapásakor, de arra valahogy nem sikerült fókuszálni, hogy a védő az elkapás előtt rálépett az elkapó lábára, konkrétan elgáncsolva ezzel őt, miközben végig a hátán utazva passzírozta a föld irányába jobb kézzel átkarolva, még mindig elkapás előtt. Akkora sárga zászló és első próbálkozás, mint ide Tauranga. Azon meg már kár is sopánkodni, hogy egy elit QB kvázi senkitől sem zavartatva kilép a pályáról a célterületre bevetődés előtt, mert annyira nem érzékeli azt, hogy hol jár a lábával.
Nyilván nem ezeken múlt, de azért mégis.
Amúgy meg azt a kicseszett rögbiből átvett tolongást sürgősen be kellene tiltani, mert ahogy a Fili csinálja, azt a rögbiben is lefújnák a bírók, mert hótt szabálytalan és sérülésveszélyes, nem mellesleg totálisan levédekezhetetlen, amivel olyan előnyöket biztosít a támadóknak, amik tisztességtelenek és igazságtalanok a védekező csapattal szemben.
Josh Allenen már nem is szomorkodom, mert kinemszarjale azt az idiótát, dehogy a liga két legjobb QB-ja, Mahomes és Burrow sem volt a feladata magaslatán, az már egy pöppet zavar.
Félreértés elkerülése végett mindkét skacnak csinos statisztikája lett a két csúcsmeccsen, tehát elvileg nincs miért panaszkodni és tulajdonképpen én is alapvetően elégedett vagyok, de mindketten képesek voltak olyan marhaságokat is csinálni, ami egy újonctól is ciki. Az ember azt várja, hogy legalább a legnehezebb rangadókon sokkal nagyobb fókusszal játszanak, de úgy fest, hogy vagy tartogatják a PO-ra, vagy csak néha kihagyott a koncentrációjuk a fenejódolgukban, amit a sokszázmillió biztosít.
A Seahawks meg úgy tűnik nincs egy súlycsoportban a fent emlegetett hét bandával, mert a Ravens konkrétan hülyét csinált belőlük. Habár a világcsodája Beckhamet nem ártana vénségére megtanítani arra, mit kell csinálni a labdával, ha már volt olyan ügyes és elkapta. Valahogy eddig 10 szezon nem volt erre az alapfeladatra elég, vagy az elmúlt meccseken kiütötte valaki ezt az infót a nyomorult fejéből.

0
0
1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x