Connect with us

Összefoglaló

A Lions történelmi sikert aratott, a Bills hazai pályán sem tudta legyőzni a Chiefst

A Detroit Lionsnek története során most először volt két hazai meccse ugyanabba a rájátszásban, Jared Goffék pedig éltek a lehetőséggel és a Buccaneerst legyőzve bejutottak az NFC döntőjébe. A Bills viszont hiába fogadta otthon a mumus Chiefst, egy drámai végjáték után a vendégek örülhettek.

Tampa Bay Buccaneers @ Detroit Lions 23-31

Kiböjtölték a Lions szurkolók, a sokat szenvedett franchise hívei 1991 után újra főcsoportdöntőben buzdíthatják kedvenceiket! Két és fél negyeden keresztül a védelmek irányították a mérkőzést, hogy aztán az utolsó 20 percben a támadósorok futószalagon termeljék a yardokat és a pontokat. Az adok-kapokból végül a hazaiak jöttek ki jobban, 14 pontos előnyt építettek ki 6 és fél perccel a mérkőzés vége előtt. Ugyan a Buccaneersnek még sikerült egy labdabirtoklásnyira csökkenteni a különbséget, és volt esélyük a hosszabbítás kiharcolására, másfél perccel a vége előtt Baker Mayfield passzát Derrick Barnes halászta le a levegőből, amivel a Lions végül nagy nehezen két vállra fektette a Tampa Bayt.

A találkozó első említésre méltó jelenete is Mayfieldhez kapcsolódik, Mike Evans nem tudta megszelídíteni az irányító egyébként pontos passzát, és a felpattanó labdát CJ Gardner-Johnson húzta le. Ugyanakkor a Lions nem tudta touchdownra váltani a labdaszerzést, a hazaiaknak meg kellett elégedniük a mezőnygóllal, amire a vendégek támadósora szintén egy 3 ponttal záruló támadósorozattal válaszolt.

A következő támadósorozatban szépen masíroztak Dan Campbell tanítványai, egy 14 játékból álló majdnem 7 perces drive után ismét a Lions került előnybe. Josh Reynolds bántóan üresen maradt a célterületen, Jared Goff könnyedén játszotta őt meg. Puntváltást követően biztató drive-ot rakott össze a Buccaneers, azonban Chase McLaughlin 50 yardos mezőnygól-kísérlete a kapufát találta el közvetlenül a 2 minute warning előtt. Ezt követően a vendégek védelme gyorsan kiharcolt egy 3 and outot, Mayfield és Evans pedig két játékból 57 yard előrehaladást ért el, majd Cade Otton hatpontosával és az extra ponttal egyenlített Todd Bowles legénysége.

30 perc játék után 99 yarddal többet szerzett a Bucs, mint a Lions. Meglepően jól működött a vendégek futójátéka, míg a védelem 5 yardos átlag alatt tartotta Goffot. A labdavesztés és a kihagyott mezőnygól miatt azonban nem tudtak előnyt kiharcolni.

Három punttal kezdődött a második félidő, nem igazán találták a fogást egymáson a küzdőfelek. Eddig tartott azonban a védelmek fölénye, a következő 6 támadósorozatból 5 touchdown született. Először újra a Lions szerzett vezetést, egy remekül felrajzolt játéknak köszönhetően Brock Wright 29 yardos elkapásával mozgatta a láncokat a hazai csapat. Végül 4. és goal szituációban Dan Campbell szokásához híven kockáztatott, Craig Reynolds 1 yardos futásával 17-10 állt az eredményjelzőn.

Mayfield azonban nem akart lemaradni Gofftól, Cade Ottont háromszor is megtalálta 49 yardért, és máris vörös zónába jutott a Tampa. 3. és 10-re Aaron Glenn védőkoordinátor all-out blitzet hívott, de a Buccaneers okosan kontrázott és Rachaad White screen játékból egyenlített. Azonnal válaszolt ugyanakkor a hazai gárda, 5 játék alatt végigmasíroztak a pályán Jahmyr Gibbs révén, az újonc futó 31 yardos touchdownjával megint vezetett a Lions.

A hazai védelem 3 játék után leparancsolta a pályáról Mayfieldéket, a támadósor pedig tövig nyomta a gázpedált, 10 játék alatt 89 yardot tettek meg, és Amon-Ra St. Brown 9 yardos hatpontosával két labdabirtoklásnyi előnyt épített ki a Detroit. Mayfield azonban hátára vette csapatát, és Mike Evansnek kiosztotta 3. TD passzát, amivel 8 pontra zárkózott fel a Bucs (a 2 pontos nem sikerült). Ennél közelebb azonban már nem tudtak kerülni a vendégek, egy támadósorozattal később Mayfield 2. interceptionje megpecsételte a Buccaneers sorsát.

Goff lassan kezdte a meccset, de aztán a negyedik negyedben gyakorlatilag hiba nélkül teljesítette feladatát, végül 287 yarddal és 2 TD-vel zárt. Mellette Gibbst kell kiemelni, akinek az első kör első felében történő draftolása sok fejvakarást okozott a szakértőknek még tavaly áprilisban, de ezen a találkozón kulcsszerepet játszott a győzelemben, 114 scrimmage yardot, és 1 TD-t ért el.

A hazaiak védelme ugyan sok yardot engedett a Buccaneersnek, de két labdavesztésbe és négy sackbe is bele tudta kergetni Mayfieldet. A szokásos Aidan Hutchinson zsákoláson kívül a defensive backek villogtak, Ifeatu Melifonwu 1,5 sackkel, míg az újonc Brian Branch 1 sackkel járult hozzá a továbbjutáshoz. Külön kiemelném az All-Pro center Frank Ragnowt, aki úgy tűnt, hogy sérülés miatt nem tudja befejezni a találkozót, azonban látható fájdalmai ellenére is vissza tudott állni, szerepe kulcsfontosságúnak bizonyult a győzelemben.

A túloldalon Mayfield igyekezett mindent kipréselni magából, nagyon akarta a győzelmet, de végül eggyel több kockázatos passzt eresztett meg a kelleténél. Végül 349 yardig és 3 touchdownig jutott az egykori 1/1-es. Evans – bár az elején néhány csúnya droppal vétette észre magát – a vendégek legveszélyesebb fegyvere volt, 8 elkapásból 147 yardot és 1 TD-t ért el.

Bár az első félidőben derekasan állta a sarat a vendégek védelme, és sokáig úgy tűnt, hogy képesek kordában tartani a Lions offense-t, a mérkőzés végét nem bírták szuflával. Bowles blitzcsomagjai az idő előrehaladtával egyre inkább veszítettek hatékonyságukból, és a kitűnően játszó Jamel Dean kiválásával a secondary túlságosan foghíjassá vált, cseréjét, Zyon McCollumot folyamatosan égették a hazai elkapók.

Végszóként térjünk vissza a győztes csapatra: ez a siker Dan Campbell vezetőedző és a GM Brad Holmes három éves, közös munkájának gyümölcse, de az biztos, hogy nem érik be ennyivel. Jövő héten a San Francisco otthonában bizonyosan nem a detroitiak lesznek az esélyesek, de a csapat három éve a térdkalácsharapó, kellemetlen underdog szerepében tetszeleg. Biztosan nagyon feltüzelt állapotban fognak kilépni a pályára, hogy borítsák a papírformát, hiszen csak egy győzelemre vannak attól, hogy a franchise történetében először Super Bowlba jussanak.

(Atreus)

Kansas City Chiefs @ Buffalo Bill 27-24

A Bills játékosai a meccs előtt végig arról beszéltek, hogy hazai pályán ezúttal más lesz (2020-ban és 2021-ben is a Chiefs ejtette ki a csapatot és mindkét mérkőzés Kansas Cityben volt). Energikusan is kezdték a meccset, az offense előbb egy 14-, majd egy 11 játékból álló sorozat után is pontot szerzett (összesen 10-et), miközben a védelem elég jól limitálta a Chiefst, így a második negyed közepén 10-6-ra mentek Josh Allenék.

Az utolsó hat percből is a Bills jött ki jobban, a Travis Kelce elkapott TD-jével véget érő Chiefs támadásra Josh Allen egy újabb rövid futott TD-vel válaszolt, így a szünetben 17-13-as előnnyel mehetett a hazai csapat. A harmadik negyedben pedig ott folytatták a csapatok, ahol abbahagyták: előbb Mahomes találta meg Kelce-t egy újabb TD-vel, majd Josh Allen osztott ki egy hihetetlen TD-passzt.

Az ezer sebből vérző Bills védelem viszont ismét kapitulált, ezúttal Isiah Pacheco vitte be a célterületre a labdát. A negyedik negyed elején ezzel 27-24-es előnybe került a Chiefs, minden szem Josh Allenéken volt. Az első próbálkozás viszont katasztrofális lett: az offense csak öt yardot tudott haladni, majd jött egy fake punt!

A döntés olyan szempontból védhető volt, hogy a Chiefs csak 10 embert küldött fel a pályára, de Damar Hamlin csak két yardot tudott haladni, így Patrick Mahomesék az ellenfél 32 yardosáról jöhettek. Rögtön az első játékból eljutott Pacheco a Bills 2 yardosára, a következő playben viszont Jordan Poyer olyan szerencsésen verte ki Mecole Hardman kezéből a labdát, hogy az kipattogott az end zone-on keresztül, így a Bills támadhatott a saját 20 yardosáról.

Óriási szerencséje volt tehát a hazai csapatnak, de az újabb esélyből is csak 3&outra futotta. Kivételesen a Chiefs sem tudott haladni, így 8:23-mal a meccs vége előtt a Bills támadhatott a vezetésért. A drive viszont több szempontból is nagyon esetlenre sikeredett.

Egyrészt nagyon lassan haladtak csak Josh Allenék: hat percet és 40 másodpercet leégetve csak a Chiefs 26 yardosáig sikerült eljutni. Ráadásul azt is hogy! Az odavezető úton Allennek volt egy elejtett pickje, egy fumble-je, amit csak isteni szerencsével sikerült visszaszerezni, illetve még a teljesen üres elkapóját is sikerült aluldobnia az end zone-ban. A rengeteg hibára a koronát viszont nem Allen, hanem a rúgó Tyler Bass tette fel, aki 44 yardról kihagyta az egyenlítő mezőnygólt.

A Billsnek még volt két időkérése, a Chiefs viszont nagyon simán megcsinált két first downt is és ezzel összességében megérdemelten húzta be a találkozót. Patrick Mahomes nagyot játszott a hidegben, 9,3 yardos átlaggal passzolt 215 yardot és két TD-t, illetve volt még 19 yardja a földön is. A kedvenc célpontja ezúttal Travis Kelce volt, aki hat targetből ötöt behúzott 75 yardért és két hatpontosért, de kivételesen Marquez Valdes-Scantling is elkapta a labdákat. Ezúttal Rashee Rice nem kapott nagy szerepet, a többiekből pedig csak kárt csináltak, de összességében abszolút elégedett lehet a passzjátékkal a Chiefs.

Ahogy egyébként a támadófal teljesítményére sem lehet panasz. Mahomest egyszer sem sikerült sackelnie a Billsnek, de megütni is csak kétszer, szinte végig nyomás nélkül játszhatott. Emellett a futásblokkolás is pazar volt, mindössze két negatív yardos szerelést jegyeztek a hazai védők, a Pacheco által vezetett futógépezet pedig 6,1 yardos átlaggal 146 yardot és egy TD-t tett a közösbe.

A védelmére különösebben a Chiefs sem lehet büszke. Josh Allent egyszer sem sikerült sackelni, de a két QB-hit sem sok, ráadásul a Bills irányítója 72 yardot tett meg a földön két TD kíséretében, a buffalói futójáték pedig 182 yardot termelt a földön. Az persze pozitívum, hogy Allen mindössze 186 yardot passzolt a levegőben egy TD-mellett, de ez leginkább a Bills elkapóinak volt köszönhető és hogy ráfeküdtek a futójátékra.

Allen a meccs nagy részében kiválóan játszott, a hátára vette a csapatot minden kulcsszituációban és többször neki kellett megiramodnia, viszont a legvégén több rossz megmozdulása volt: lehetősége lett volna ismét előnybe juttatni csapatát az utolsó percekben is, ám nem sikerült ezzel élnie. James Cooknak is volt egy elejtett TD-je (szerencséjére nem sokkal később Allen megoldotta), Stefon Diggs pedig szinte csak dropolni ment fel a pályára. A liga egyik – papíron – top 5-ös elkapója a nyolc felé szálló labdából csak hármat kapott el 21 yardért, nem volt egyetlen extra megmozdulása sem, Khalil Shakir klasszisokkal jobban teljesített nála. Így legfeljebb még a tight endjeiben bízhatott volna Allen, de Dawson Knox csak árnyéka önmagának, Dalton Kincaid pedig hiába kapta el minden targetjét, így is csak 45 yardig jutott (amivel egyébként vezette is a csapatot).

(Renningan)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!