Connect with us

Összefoglaló

A Packers lemosta a Cowboyst, a Lions 32 év után nyert ismét a rájátszásban

Jó kis meccseket hozott a wild card kör vasárnapi felhozatala is, és most az NFC Northban lehettek boldogok a csapatok. A Packers ugyanis remek teljesítménnyel lemosta a pályáról a Cowboyst, a Lions pedig 32 év után tudott újra nyerni a rájátszásban, ezzel a leghosszabb aktív győzelemmentes sorozatot szakította meg. 

Green Bay Packers @ Dallas Cowboys 48-32

Amióta 2020-ben kibővítették a rájátszás mezőnyét, azóta egyetlen 7. kiemelt sem tudott még nyerni a wild card körben, egészen mostanáig. A Packerst nem érdekelte a statisztika, Matt LaFleur parádés játékhívásainak és Jordan Love klasszis megoldásainak köszönhetően atomjaira szedték a Dallas védelmét, amely a legtöbb pontot engedte rájátszás meccsen a franchise történetében. Elképesztő hatékonysággal játszott a Packers offense, az első 7 támadósorozatukból 6 touchdownt értek el, a védelem pedig 2 labdaszerzéssel és egy visszahordott touchdownnal járult hozzá a győzelemhez.

A Green Bay egy 12 játékból álló, majdnem 8 perces támadósorozattal nyitott. Két büntetés is segítette a vendég együttes dolgát, végül Aaron Jones 3 yardos futásával szerezte meg a vezetést a Packers. Egy puntváltást követően a lassú Cowboys kezdés rémálomszerűvé változott: Dak Prescott passzát Jaire Alexander parádés vetődéssel szerezte meg. Még egy holding büntetés sem tudta megakadályozni a Packerst abban, hogy touchdownra váltsák a labdaszerzést, Jones 1 yardról megszerezte a második hatpontosát.

A következő támadósorozatban sikerült beindítania a futójátékot a hazai gárdának. Ennek ellenére a támadósorozat pont nélkül ért véget, Keisean Nixon sackelte a zsebből kilépő Prescottot, a Cowboys pedig puntra kényszerült. A Packers henger ugyanakkor nem akart leállni, Romeo Doubs 39 yardos elkapását követően Love Dontayvion Wickset találta meg a célterületen belül és már 20-0 állt az eredményjelzőn (Anders Carlson kihagyta az extrát).

Sokat elmond a Cowboys támadósor kezdeti szenvedéséről, hogy CeeDee Lamb első elkapása közvetlenül a two minute warning előtt érkezett. Egy játékkal később Prescott újabb interceptiont dobott, Darnell Savege 65 yardos visszahordott touchdownjával 4 labdabirtoklásnyi előnyt épített ki a vendég együttes. Még egy pontszerző akcióra azonban volt idő, Jake Ferguson révén a hazaiak feliratkoztak az eredményjelzőre. Az első félidőben keményen fellépett a futás ellen a Cowboys védelme, 15 futásból csak 32 yardot szerzett a földön a Packers offense. Doubs ellenben megállíthatatlan volt, 4 elkapásból 102 yardig jutott (végül 151 yardnál állt meg a mutató) az első 30 percben.

A második félidőt a Cowboys kezdte, biztató drive-ot raktak össze Prescotték, a vörös zónában azonban fellépett a Packers defense, és mezőnygólra limitálták a Dallast. Válaszul 5 játékból végigmasírozott a pályán a Packers offense, Doubsra egyszerűen nem volt válasza a Cowboys secondarynek. 46 yardos elkapása után Aaron Jones 17 yardról harmadik touchdownját ünnepelhette. Nem adta fel ugyanakkor a hazai csapat, Tony Pollard hatpontosával zárkóztak, az extra pont egy büntetés miatt kimaradt.

LaFleur és a Packers támadósor nem vette le a lábát a gázpedálról és Jones két futását követően Musgrave bántóan üresen kapta meg a labdát, és már 25 ponttal vezettek a Sajtfejűek. Ezt követően a vendég védelem egy sikertelen negyedik kísérletet harcolt ki, majd Love a harmadik TD passzát is kiosztotta, egy gyufásdoboznyi területre varázsolta be a labdát Doubsnak. A negyedik negyedben aztán 16 pontot még felpakolt a táblára a Cowboys, de ez már csak szépségtapasznak bizonyult. A végére talán túlságosan is kiengedett a Packers védelme, volt esélye a Dallasnak egy labdabirtoklásnyi hátrányra csökkenteni a különbséget, Preston Smith sackje azonban pontot tett a találkozó végére.

Karrierje első rájátszás mérkőzésén szinte tökéletes teljesítménnyel rukkolt elő Love (16/21, 272 yard, 3 TD, 0 INT). Remekül használta a lábait, ha meg kellett hosszabbítani a játékokat, és ismét megmutatta a lassan védjegyének számító fadeaway passzokat és elképesztő arm talentjét. Mellette LaFleurt kell kiemelni, aki rendszeresen üres elkapókkal segítette ki irányítóját és a Cowboys pass rusht is remekül semlegesítette a zseb mozgatásával és a nehéz formációk, illetve play actionök alkalmazásával.

A második félidőben a futás is hasított, Jones végül 118 yarddal és 3 touchdownnal zárt. Kivételesen Joe Barryt is dicséret illeti, mert a garbage time-ot leszámítva az egysége remekül lassította le a Dallas passzjátékát, és három negyeden keresztül mindössze 16 pontot engedett. Nagyon komplett teljesítmény volt ez a csapattól, jutalmul a San Francisco otthonába látogathat egy hét múlva a Green Bay.

Ezzel szemben a túloldalon ami elromolhatott, az el is romlott. Biztos vagyok benne, hogy sokan Prescott nyakába fogják varrni ezt a vereséget, aki valóban nem játszott jól. Két interceptionjével jelentősen hozzájárult, hogy a Packers tetemes előnyt építsen ki, ugyanakkor az edzői stábot sokkal nagyobb ludasnak érzem. Dan Quinnt brutálisan outcoacholta LaFleur, ezek után a head coach hiányos csapatok valószínűleg kétszer is meggondolják, hogy elhívják-e interjúra a Cowboys védőkoordinátorát.

Mike McCarthy pedig megásta a saját sírját ezzel a meccsel. Az első félidőben folyamatosan hívta a futást 2. kísérletekre, amikor látszott, hogy nem működik. Emellett nem igazán volt képes könnyű olvasásokat és üres elkapókat teremteni sémából, az egész támadósor laposan és ritmustalanul játszott az első félidőben. Az újabb csalódást keltő rájátszás szereplés után nagyon meglepő lenne, ha jövőre is McCarthy vezetné harcba a Cowboyst, nagyon érdekes hetek várhatók ezután a meccs után Dallasban.

(Atreus)

Los Angeles Rams @ Detroit Lions 23-24

Igazi pisztolypárbajnak indult a meccs, ugyanis 26 percen át kvázi megállíthatatlanok voltak a csapatok. Az első 3-3 támadás pontszerzéssel zárult, ráadásul ebből öt touchdownnal – mindössze a Lions tudta egyszer mezőnygólon tartani az ellenfelét.

A detroiti támadófal dominált, így ültek a futások (főleg a jobb oldalon Penei Sewell mögött), úgyhogy David Montgomery és Jahmyr Gibbs is eredményes volt. A harmadik TD-t pedig a sérülten játszó Sam LaPorta szerezte (negyedik kísérletre!), de kiemelhetjük Josh Reynoldsot is, akinek több nagy és fontos elkapása is volt. Ben Johnson koordinátor remekül keverte a kártyákat, heavy personnellel (2-3 tight end) a Ramst ötemberes falakra kényszerítette, ám a Los Angeles-iek így sem tudták fogni a futást és még coverage-ben is hátrányba kerültek, így simán gyalogoltak végig a pályán Goffék.

A Ramsnél is minden rózsás volt azon kívül, hogy az első drive-ban az ellenfél 6 yardosán megakadtak. Akkor egyszer jól működött Aaron Glenn védőkoordinátor blitzelése harmadikra, de utána ezzel is teljesen súlytalan lett a Lions defense, Stafford remekül játszva kétszer végigvezette a pályán a csapatot több klasszis passzt megdobva, akár úgy is, hogy oda sem nézett. Végül két hosszú touchdownt szereztek, előbbi Puka Nacua, majd Tutu Atwell révén.

A félidő utolsó négy percében viszont megálltak a támadók. A Lions eljutott a félpályán túlra, de negyedik és 5-re egy false start büntetést dobtak be a bírók, mikor elég egyértelmű offside volt, így first down (vagy negyedik és inches) helyett puntolni kényszerültek. Volt még egy perce a Ramsnek, ráadásul időkérései is voltak McVaynek, ő azonban nem erőltette a haladást a saját 10 yardosán belülről, ami lehet hiba volt. Mindenesetre 21-17-es Lions előnnyel mentek félidőre a csapatok. Az első 30 percben mindkét gárda 60 százalékos sikerességi ráta felett teljesített, ami teljes meccset nézve top5-ös produktumnak számított volna az egész szezont vizsgálva.

Ezért is volt furcsa, hogy a második 30 percre alaposan lelassítottak a támadósorok: a harmadik negyedben 1-1 puntot és 1-1 mezőnygólt láthattunk mindössze, ráadásul Matt Staffordnak a keze és a bordája is megsérült, bár végül végigjátszotta a meccset. Le is vezetett egy szép hosszú támadást, de az ellenfél 11 yardosáról ismét csak mezőnygólt rúgtak, így feljöttek egy pontra, de már csak 7 perc volt a meccsből. A Lions viszont csak three-and-outra volt képes és megadta a lehetőséget a Ramsnek a fordításra. Itt emeljük ki, hogy a Los Angeles-iek tudtak változtatni védőoldalon, a futást végre sikerült megfogniuk (eddig a pontig mindössze 12 yardot tett meg a földön a Lions a nagyszünet után) és többször nyomást is generáltak Goffra a második félidőben, amivel sikerült kicsit kizökkenteni a hazaiakat.

A Rams át is ment a félpályán, viszont egy holding büntetés miatt harmadik és hosszú helyzetbe keveredtek, amit nem oldottak meg és puntoltak. Ezzel pedig felkínálták a lehetőséget a Lionsnek, hogy lefuttassák az órát. Amit meg is tettek, Goff második kísérletre megdobott egy szép passzt és megnyerte a meccset a hazaiaknak. Ez volt a Lions első győzelme a rájátszásban 1992 januárja óta, a játékosok többsége még nem élt akkor, amikor utoljára ilyen előfordult. Két hazai playoff-meccset pedig még sosem játszott egy idényben a gárda a teljes 94 éves történelme során, most erre is sor fog kerülni.

Emeljük ki, hogy nagyon hiányoztak itt az elszórakozott időkérések, Sean McVay ugyanis kettőt is elhasznált azért, hogy ne kapjanak delay of game büntetést, pedig mindkettőnél lehet érdemesebb lett volna kérni a sárgát ehelyett. A Rams főedzője még mindig zseniális nagyon sok szempontból, viszont game management téren továbbra is vannak hiányosságai, ami most gyakorlatilag a meccsbe került (az időkérések mellett a negyedik kísérletes döntések, illetve ehhez kapcsolódóan a harmadik kísérletekből a negyedikek előkészítése is problémákat okoz neki, nem gondol ilyesmire).

Szintén emeljük még ki Puka Nacuát, az ötödik körös játékos ugyanis újonc playoff rekordot döntött a 181 yardjával (ezt eddig DK Metcalf tartotta 160-nal). A túloldalon Amon-Ra St. Brown szerzett 110 yardot, ezzel vezette csapatát. A két irányítót is dicsérjük meg, ugyanis mindketten 10 yardos átlag felett dolgoztak és remekül teljesítettek, főleg Stafford, aki 367 yardot dobált össze. Két jó csapat jó kis playoff meccse volt, ahol végsősoron talán az döntött, hogy melyik főedző menedzselte jobban a mérkőzést.

A Rams is abszolút elégedett lehet a szezonjával, hiszen szinte senki sem várta őket rájátszásba. A Lions pedig nyilván elégedett lehet, és jó esélyeik lehetnek a konferenciadöntőbe jutásra is, hiszen a Buccaneers-Eagles győztesét fogadják majd a divisional körben, ahol egyértelműen esélyesek lesznek.

(katonadani)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!