Connect with us

NCAA

Domináns védelmi teljesítménnyel bajnok a Michigan Wolverines!

1997 után ismét bajnoki címet ünnepelhet a Michigan Wolverines gárdája, amivel Jim Harbaugh megkoronázta 9 éves munkáját és nyugodt szívvel távozhat a következő szezonban az NFL-be. A döntő a Michigan védelméről szólt, amely három támadósorozatot leszámítva megfojtotta az egyetemi szezon legveszélyesebb passzjátékát, míg a Wolverines támadósora több mint 300 futott yarddal cincálta szét a Huskies védelmét. Ugyan sokáig szorosan alakult a finálé, de a negyedik negyedben a Michigan végleg megtörte a Washington ellenállását és 3 labdabirtoklásos győzelmet arattak.

Az első negyed a Michigan domináns futójátékáról szólt. Donovan Edwards 41 yardos futásával szerezte meg a vezetést a Wolverines egy 8 játékból álló nyitó támadósorozat végén. Válaszul hosszú drive-ot vezetett a Washington is. 14 játék alatt 67 yardot tettek meg, azonban a vörös zónában meg kellett elégedniük egy mezőnygóllal, Grady Gross 25 yardról volt eredményes.

Nem sokat lacafacázott ezután a Michigan, 4 play alatt végigszáguldottak a pályán. J.J. McCarthy és Roman Wilson 37 yardos összjátéka újabb nagy előrehaladást eredményezett a támadósornak, majd Edwards megint lefutotta a teljes védelmet, 46 yardról második hatpontosát szerezte. A Washington ezt követően 3 játék után puntolni kényszerült, majd Blake Corum 59 yardos futásával újra vörös zónába jutott a Wolverines.

Totális homályban volt a Washington futás elleni védelme az első negyedben, 174 futott yardot engedtek, amiből 153-at kontakt előtt szereztek meg a Michigan futói. Végül a védőknek sikerült mezőnygólra limitálni a támadósorozatot, James Turner 31 yardos field góljával 14 ponttal vezetett a Wolverines.

Már a mérkőzés kezdeti szakaszában érezhető volt, hogy Michael Penix Jr. ezen az estén nem találta meg a góllövő cipőjét. A Wolverines 4 emberrel is képes volt megzavarni a Huskies irányítójának ritmusát, akinek emiatt több pontatlan átadása is volt, és látványosan nem találta meg az összhangot kedvenc célpontjával, Rome Odunzéval. A második negyed első Washington támadósorozatában például egy potenciális touchdownt szalasztottak el ők ketten, amikor a Wolverines secondary rájuk nem jellemző módon elváltotta magát.

Penixék szerencséjére a Huskies védelem elkezdett éledezni, 3 játék után lezavarták McCarthyékat a pályáról, de a Michigan védelme sem akart lemaradni és szintén puntra kényszerítették a Washingtont. A következő támadósorozatban még magasabb fokozatra kapcsolt a fehér mezesek védelme és egy sikertelen negyedik kísérletet harcoltak ki.

A sikeres védekezés lendületet adott a Huskies támadósorának és egy 11 játékból álló drive végén Penix és Jalen McMillan 3 yardos összjátékával megszerezte első hatpontosát a Washington. Félidőben így 17-10 arányban vezetett a Wolverines, de ahhoz képest, hogy mennyire dominálták az első 30 percet, nem tudtak jelentős előnyt kiépíteni az első 30 percben.

Hiába támadhatott először a második félidőben a Washington, Penix rögtön az első passzkísérletéből interceptiont dobott. Ez csak részben volt az ő hibája, nagyon betolták a támadófal közepét az ölébe és a bokájára is ráléptek a dobás pillanatában. Ettől függetlenül is kockázatos döntést hozott a passzal, és a pontatlan átadást Will Johnson váltotta interceptionre.

A Michigan támadósora ugyanakkor nem tudott touchdownt elérni a labdaszerzést követően. A támadófal két false starttal szabotálta az offense esélyeit, Turner 38 yardról 3 ponttal növelte a Michigan pontjainak számát, amire a Washington is mezőnygóllal válaszolt (20-13). Ezt követően a védelmek teljesen az uralmuk alá hajtották a támadósorokat, zsinórban 6 puntot láthattunk, egy hamisítatlan Big10 mérkőzéssé változott a döntő.

Mindenképp dicséret illeti a Washington védelmét azért, hogy fel tudták magukat szívni a második félidőre a korai pofonok után. Persze a Wolverines védői sem akartak lemaradni. Hihetetlenül stabilan szereltek, folyamatosan az elkapók nyakában loholtak, semmit nem engedtek az elkapás után és rendszeresen megnehezítették a Huskies elkapók számára a labda megszelídítését. Amikor pedig végre valahára összehozott egy nagy játékot a Washington, akkor jött egy holding büntetés, ami érvénytelenítette a playt.

Így érkeztünk meg a negyedik negyedbe. Már csak 9 perc volt hátra a mérkőzésből, amikor Coltston Loveland 41 yardos elkapásával felébresztette az esetleg elaludni készülő szurkolókat, majd Blake Corum 12 yardos futott touchdownja visszaállította a 2 labdabirtoklásnyi különbséget.

Odunze és Penix azonban nem adta fel, 44 yardos összjátékukkal még életben tartották az egyre halványabb reményeket. Negyedik kísérletre azonban Penix ismét hibázott, Mike Sainristil interceptiont szerzett, és 81 yardos visszahordást mutatott be. Ezt követően Corum 2. futott hatpontosa beleütötte az utolsó szöget a Huskies koporsójába.

Ahogy lehetett rá számítani, a Michigan futójátékára nem volt ellenszere a Washington védelmének. Corum 134, míg Edwards 104 yardig jutott a földön és mindketten 2 touchdownt tettek be a közösbe. McCarthy jól menedzselte a mérkőzést, nem volt szükség kiemelkedő teljesítményre tőle a győzelemhez, mert a futójáték és a védelem kézben tartotta a találkozót.

A Wolverines defense szenzációs volt, ki kell emelni a cornerback Will Johnsont, aki nagyon megkeserítette Rome Odunze életét, míg a többi Washington elkapónak a dropokkal gyűlt meg a baja. Habár a Michigan védelme elit teljesítménnyel járult hozzá a bajnoki cím elnyeréséhez, Penix is gyenge napot fogott ki. Rosszul reagált a nyomásra, meglehetősen pontatlan volt, és bizony előfordult, hogy nem vett észre üres elkapókat. Persze a támadófal sem volt a helyzet magaslatán, a Wolverines védőfal dominálta a párharcot, ami végül a győzelem kulcsának bizonyult.

Michigan Wolverines (1) vs. Washington Huskies (2) 34-13

 

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!