Az idei draft előtt és után is felmerültek olyan pletykák, hogy a Vikings elcserélheti a liga talán legjobb elkapóját, Justin Jeffersont. Ebből végül nem lett semmi és Jefferson a valaha volt legjobban kereső nem-irányító lett. A Minnesota ezzel jó döntést hozott, de a Chiefst vagy Billst sem lehet hibáztatni azért, mert elengedte Tyreek Hillt vagy Stefon Diggst. Mikor szabad elengedni egy elit elkapót?
Justin Jefferson az első elkapó, akinek tényleg QB-fizetése van
Az elmúlt években viszonylag nagy volt a mozgás az elkapóposzton, olyan top 5-ös/Pro Bowl kaliberű elkapókat cseréltek el, mint Stefon Diggs, Amari Cooper, Davante Adams, Keenan Allen, DJ Moore, Stefon Diggs (kétszer is), AJ Brown vagy Tyreek Hill. Közöttük volt olyan döntés, ami abszolút logikus/helyes volt az adott körülmények között, illetve olyanok, amelyek teljesen védhetetlenek.
Illetve külön kategóriaként érdemes kiemelni az első Diggs-, illetve az AJ Brown cserét. Mindkettőt főleg anyagi okokból lépte meg a Vikings és a Titans, az értük kapott ellenértékből pedig azonnal érkezett egy elkapó az első körben. A Minnesota esetében teljesen jól sült el a történet, ugyanis négy évig alamizsnáért játszott náluk a liga talán legjobb elkapója, Justin Jefferson, míg a Titans Brownt arra a Treylon Burksre cserélte le, aki most kénytelen a speciális egységben is játszani, hogy egyáltalán a rosteren maradjon.
Mindez jól mutatja, hogy az “elengedjük, aki túl sokat akar, mert úgyis draftolunk helyette valakit olcsón” elképzelés nettó hazárdjáték. És itt csak két példát hoztam, de az 50-50-es aránytól nagyon messze vagyunk. A Diggs-Jefferson váltás olyan ritka, mint a fehér holló, erre nem lehet építeni, pláne egy olyan fontos poszton, mint az elkapó. Természetesen nem kötelező mindenáron ragaszkodni egyetlen WR-hez sem, de egy cserénél rengeteg a szempont és a legtöbb sokkal fontosabb, mint pár cetli vagy a megspórolt dollárok.
Ez így van, alapos és helyes elemzés. Annyit tennék hozzá, hogy amíg visszafelé mindig ülnek ezek az okfejtések, addig a konkrét szituáció, konkrét döntése mindig rizikót tartogat. Hill elengedésekor vakartam a fejem például, mi lesz ebből, mert messze nem volt garantált, hogy sima ügy, hogy a Kansas gyorsan és hatékonyan át tud állni egy teljesen más rendszerre. Valójában inkább az ellenkezője tűnt esélyesebbnek.
E mentén a logika mentén akár a Commanders-nek se lenne hülyeség 2-3 évre nagy pénzt adni Aiyuk-nak, már ha sikerülne egy cserét összehozni. (“a csapatnak van egy újonc szerződéssel rendelkező, évi 10 millió alatt kereső top 10-es irányítója vagy egy újonca”)
A 49ers kaphatna egy top DT-t meg aprót, pénz volna rá, Aiyuk nem elégedett, Daniels-nek megvan a jó kapcsolata a WR-el és sokkal jobb körülmények között kezdhetné NFL karrierjét.
A Titans vezetőség szerintem nem feltétlenül az AJ Brown trade-be bukott bele, vagy nem mindenki. Vrabel anno kijelentette, hogy AJ Brown addig ott lesz, ameddig ő is, ebből azt gondolnám, hogy a cseréhez neki semmi köze nem volt.