Minden forduló után van mit tanulni, szóval minden kedden hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. Ma lesz szó egy-egy kiváló támadó- és védőoldali gameplanről, McCaffrey hiányáról, Caleb Williams kisegítőszemélyzetének túlértékeléséről, Bryce Young leültetéséről, az újonc elkapók berobbanásáról és az Eagles meccsvégi bénázásáról.
Alapvetően a Saintsszel kezdeném ezt a rovatot, mert nagyon tetszik, amit csinálnak, viszont Józsi is velük kezdte a Második olvasást, illetve a Triple Coverage podcastben is beszéltem róluk bővebben, úgyhogy most ők nem lesznek terítéken. De itt van hét gondolat / take a második fordulóból.
👨🏫 Matt LaFleur a legmagasabb polcon az edzők közt
A tavalyi idény után már sokan egész magasra tették LaFleurt egy főedző-rangsorban, de szerintem a legmagasabb polcra a legtöbbeknél nem fért fel. Nálam egyébként igen, a holtszezonban vettünk fel top10 főedző podcastet, ahol a 4. helyre raktam Reid, Shanahan és McVay mögött, de még ugyanazon a polcon. A tegnapi után pedig azt gondolom, hogy egyértelműen ennek kellene lennie az elfogadott álláspontnak.
Azt még csak-csak megértem, hogy az elején el lett könyvelve, hogy csak Aaron Rodgers miatt ilyen sikeres (valaha volt legjobb győzelmi arány), de utólag mindenképp be kell látnunk, hogy hatalmas szerepe volt az irányító karrierjének újjáélesztésében, hogy zsinórban kétszer MVP lett. Nem egyszerűen kezelhető játékos Rodgers, és LaFleur megtalálta az egyensúlyt a saját kiváló rendszere és aközött, amit az irányító akar játszani (klasszikus kiöregedett West Coast rendszert), és kihozta belőle a legjobbját. De ez még a legkisebb dolog.
Mindeközben a háttérben kinevelte Jordan Love-ot, tavaly beindította a karrierjét, a szezon második felére a liga messze legfiatalabb támadósorából a liga legjobbját csinálta, és Love érdemes lett arra LaFleur kezei alatt, hogy évi $55 milliós irányító legyen. Ez már eggyel nagyobb dolog.
De hogy Malik Willisből ki tudott hozni egy 12/14, 122 yard, 1 TD, 0 INT statisztikát, miközben 261 yardot futva a földön megverte a Coltsot, na az már döfi.
Nem tudom, hogy láttunk-e az utóbbi három évben rosszabb irányítót Malik Willisnél. Konkrétan játszathatatlan volt a Titansben, rengeteg negatív játéka volt, nagyon kevés pozitív. LaFleur meg át tudta varázsolni egy olyanná, aki korrekt módon lemenedzseli a meccset, hiba nélkül lehoz és megnyer egy találkozót.
Nem kért tőle semmi extrát, gyakorlatilag egyet kellett olvasnia és utána futhatott, voltak screenek, felrajzolt designed játékok, meg hát futás orrba-szájba. Na de milyen futások?! Rendkívül kreatív volt a futójáték a Colts ellen, nem véletlen sikerült 237 yardot futni az első félidőben. Rengeteg misdirection, csomó end around és fake end around játék, a Colts front7 játékosok azt sem tudták, merre forduljanak. Ez csak egy példa a sok közül, de művészi:
beautiful marriage of scheme/play design with execution.
reed motion holds 45 just long enough, rhyan and tom move bodies, and jenkins does a great job on the move
kraft’s block is probably worth another 4-6 yards pic.twitter.com/kts5hyndyT
— Ross Uglem (@RossUglem) September 16, 2024
Azt hiszem az az edzősködés alapja, hogy kapsz egy játékosállományt és egy szituációt, majd ennek felhasználásával hozd a lehető legjobb helyzetbe a csapatod a győzelem eléréséhez. LaFleur pedig varázslatos módon tette meg mindezt a hétvégén. Le a kalappal.
A Patreon-korszak óta elöször fizettem elö próbaképp, abban a reményben, hogy a hétvégi gyözelem után találok némi Vikings hype-ot a paywall mögött. Csalódás, hogy a két hét eleji két fizetös cikkben néhány mondat jutott csak Kevin O’Connellnek azok után, hogy amikor igazán rezgett a léc, Jefferson, Addison és Hockenson nélkül verte meg az NFC legjobb csapatát. Ehelyett inkább egy olyan játékosról olvashattam, aki meccsen pályára sem lépett, illetve az ö hatásáról a számomra szinte értelmezhetetlen statisztikai méröszámokra.
Nyilván ti tudjátok, hogy milyen témák, csapatok és játékosok hozzák a kattintást, de mikor kellene/lehetne írni bövebben a megújult Vikingsról, ha nem egy ilyen zseniális gyözelem után?
@merlin a holnapi prémium cikkünk épp a vikingsszal kezdődik majd
Minden kívánságom így teljesüljön! :-)
Ha már előfizettél, akkor tessék jönni discordra.
Ott megkapod a hype-ot meglásd. :D
Nem láttam a meccse, de úgy tudom, hogy volt egy Jefferson a csapatban, aki az elkapott yardok felét hozta egy TD kíséretében (enélkül egyáltalán nem lett volna olyan biztos a W). Etttől még persze O’Connel jó munkát végez
Megsérült Jefferson egy ütközés következtében, ezért az utolsó pontszerzö drive-ra a nem túl veretes Nailor, Powell, Jackson elkapóhármassal állt fel a Vikings. Elégettek az órából 7 percet és a végén rúgtak egy közeli FG-t, ezzel 9 pontos elönybe kerültek. A Ninersnek maradt kb. három perce idökérés nélkül.
ezt azért nem Jefferson nélküli győzelemnek mondanám ezzel együtt sem, de értem, hogy mire gondolsz (mondjuk nálunk soha nem is játszik első körös skill játékos a csapatban ;) Green Bayben nem szokás)
Egyezünk a Bears megítélésében, de én kissé tovább mennék. Ugyanis a Bears stratégiai építkezésének alaqpja a tulajdonosi kör és a hozzá kapcsolódó menedzsment, amely GM-eket választ,akik aztán HC-ket és egyebeket választanak. És ez szinte minden esetben félresikerül.
Ez pedig nem lehet véletlen. Egyszer, kétszer, talán még háromszor igen, de tízszer…
Szóval a gond az én olvasatomban a fejnél van, ami vélhetően rossz munkahelyi környezetet teremt, annak minden létező hátrányával, következményével.
Tehát ráverhetjük a cinket a támadóoldali edzőre, de ő szerintem csak az okozat, a következmény, nem a valós probléma.
Amúgy frankó írás, grat.