Connect with us

Beharangozó

Wild Card szombat – Chargers @ Texans és Steelers @ Ravens

Ma este útjára indul a rájátszás! A már-már szokásosnak mondható Texans meccs mellett (a Chargerst fogadják ezúttal), jön az AFC North szuperrangadó harmadik felvonása, ahol a Ravens fogadja a Steelers csapatát.

Sok advanced mutatóról lesz szó a beharangozóban, ezekről korábban írtunk egy értelmező cikket, így ha még nem mindegyikkel vagytok tisztában, akkor ajánljuk ezt áttekintésre. 

Los Angeles Chargers @ Houston Texans

Az első összecsapás már-már hagyományosan a houstoniak pályáján lesz, akik azt gondolom az év egyik legnagyobb csalódásai. Ráadásul nem csak rosszul néznek ki, de a tendencia is rossz náluk. Az egyetlen pozitívum velük kapcsolatban, hogy a védelem idén is bitang jó, ami ad egy jó padlót a csapatnak, de nehéz látni esetükben a playoff runt. A Chargers ezzel szemben egy pozitív meglepetés. Nem vártunk tőlük nagy dolgokat Jim Harbaugh első évében, de rögtön meglett a rájátszás, ahol idegenben ráadásul favoritok is lesznek.

Amikor a Texansnál van a labda

Az egész évből kiindulva sok jóra nem számíthatnak a Texans szurkolók. Ez a támadósor ugyanis elképesztő mélységekbe zuhant az év végére. EPA/play alapon a 21.-ek, de ez is nagy részben Stroud és Collins duó nagy játékainak az eredménye, mert sikerességi rátában, azaz szisztematikus, kiszámítható előrehaladásban csak a Browns gyengébb náluk. Az biztos, hogy futni nem fognak tudni még akkor sem, ha szeretnének, mert ebben a tekintetben bőven a liga második feléhez tartoznak. Nekik van a második legtöbb olyan futásuk, ami vagy megakadt az első down elérése előtt vagy első és második kísérleteknél nem érte el a szükséges yardmennyiség 40%-át sem. A Chargers védelem ráadásul elég jól fogja a futást, nagy játékokat nagyon ritkán engedek, de összességében is egy top10 közeli futásvédekezésről beszélünk az esetükben.

Kétségünk persze ne legyen, hogy a Texans megpróbálkozik ezzel, mert a kilencedik legtöbb futáspróbálkozása van a csapatnak és Joe Mixon egyébként nem is játszik rosszul, de a támadófal szabotálja, ahogy csak tudja. Az ESPN run block win rate-je szerint ez az utolsó előtti támadófal, azaz a futójátékok során az egyik legkisebb arányban nyerik meg a párharcaikat. Ezt úgy próbálja ellensúlyozni a csapat, hogy 31%-ban jönnek fel két tight endes szettekben, ami az ötödik legtöbb a ligában, azaz tesznek fel plusz blokkolót, de ez sem segít általában. A Chargers ugyan a harmadik legtöbb dime felállást használja, azaz hat defensive backkel próbálnak védekezni, de még az aránylag sok könnyű box ellenére sem egyszerű lenyomni a torkukon a futást. Akiket mindenképp ki kell emelni az a másodéves Daiyan Henley és a veterán Derwin James, akiknek a legtöbb futásmegállítása van csapaton belül és rendkívül jól érkeznek le a lyukakba védekezni.

A futás tehát nem valószínű, hogy működni fog, ez pedig azért baj, mert sok második-, illetve harmadik és hosszúra kényszerülhet a Texans. Ekkor pedig Stroudnak kellene varázsolni. A másodéves irányító egyértelmű visszaesésben van a tavalyi játékához képest. Ami nagy gond, hogy nyomás alatt óriásit esik vissza a játéka, csak 40%-os lesz a pontossága és aránylag nagy százalékban sackelik is, ha közel kerülnek hozzá. Márpedig ne legyen kétségünk afelől, hogy sokat lesz nyomás alatt. A Texans támadófal ugyanolyan borzasztó passzblokkolásban mint futásnál. Ugyanúgy az ESPN mutatója szerint az utolsó hatban vannak és az egyik legtöbb nyomást engedik százalékosan is. Különösen figyeljünk a jobb oldalra, ahol az idény végére beálló Blake Fischer (RT) és Kendrick Green (RG) feladata lenne a problémák megoldása. Ami még kicsit bonyolíthatja és ronthatja a Texans helyzetét, hogy Shaq Mason nem tudja vállalni a játékot, így bizonytalan milyen összeállításban lépnek pályára. A Chargers védelem pedig 46,4%-ban tud nyomást generálni, ami a tizedik legjobb az egész ligában és 41 sackjük is a top10-be fér be.

Fontos lenne tehát, hogy Stroud gyorsan szabaduljon a labdától, ami viszont nem a Texans sajátja. 3,01 másodpercig van az irányító kezében a labda, ami az ötödik legtöbb az egész ligában a kezdő irányítók között. Próbálnának lassan kialakuló play actionökkel haladni, de nincs egyszerűen erre idő. A válasz egy jó screen játék lehetne, de ebben egészen tragikus a csapat. Konkrétan a 11. legtöbb screen játékot hívták, de mégis csak a huszadik legtöbb yardot termelték ezekből és EPA/play alapon a legrosszabb ötben vannak.

Akiben bízhatnak az Nico Collins, de a kiváló elkapó számai is kezdtek megkopni a szezon végére. Ellenben még így is 2,94 yardot hozott útvonalanként, ami a harmadik legtöbb volt az egész ligában. Nem csoda, hogy Stroud az esetek 31%-ában az ő irányába néz először. Éppen ezért lehet baj, ha őt kiveszik a játékból, mert utána nincs megbízható célpontja a csapatnak. Egészen pontosan öt játékosuk volt az évben, akinek legalább 50 targetje volt, de mind Tank Dell, mind Stefon Diggs megsérült. Utánuk következik a tight end Dalton Schultz, aki 1,16 yardot áttagol útvonalanként, ami nincs a legjobb 100-ban a ligában. A Chargers ezért könnyedén megteheti, hogy akár safety besegítéssel ráállítja a legjobb cornerét Collinsra, aztán oldja meg a Texans ahogy szeretné. Kristian Fulton például egészen jó szezont futott, sokat védekezett az ellenfelek legjobbjain és nem vallott igazán szégyent.

A tendenciák abszolút nem a Texansnak kedveznek. Csak akkor van esélyük, ha összeraknak egy nagyjából működő screen játékot, néha megtalálják play actionöknél Collinst a pálya közepén és a futójáték is magára talál. Elég kicsi esélyek ezek.

Amikor a Chargersnél van a labda

A túloldalon már picit biztatóbb a kép, pedig nem hiszem, hogy idény előtt erre fogadtunk volna. A futójáték itt sem remekel. EPA/play alapon csak középmezőnyhöz tartoznak, sikerességi rátában pedig egyenesen pocsék a Chargers is. Jim Harbaugh sok mindenre büszke lehet, de erre semmiképpen. Az ő futásaikat is elég gyakran állítják meg nulla vagy negatív yardon, de néha kicsúszik egy-egy nagyobb játék tőlük. Ráadásul náluk a falra is kevésbé lehet fogni, mert futásblokkolási mutatókat tekintve a középmezőnyhöz tartoznak. Ami nem segít, hogy Dobbins az egyetlen igazán megbízható futójuk, hiszen amíg ő a futásainak 6%-ában tudott legalább 15 yardot szerezni, addig a többieknél ez 2% illetve 3%. A Texans védelem pedig nagyon is jó futás ellen. EPA/play-ben a hatodik legjobb defense, sikerességi rátában pedig a tizedik. A Hunter-Anderson pass rusher páros nem csak passzsiettetésben jó, de futás ellen is az elitbe tartozik, így kimondottan nehéz futni ellenük, főleg kifelé. De ki lehet emelni a védőfalból Tim Settle-t, aki az egyik legjobb futásmegállítással rendelkezik a poszton.

Amit érdemes még itt megemlíteni, hogy Herbert idén elkezdte használni a lábait, aminek 311 scramble yard az eredménye, ami a tizenegyedik legtöbb a ligában. A Texans egy nagyon sokat zónázó csapat, így elvileg nagyon nagy probléma nem kellene hogy legyen, de nem árt figyelniük az irányítóra se, aki már messze nem csak a zsebben ülő játékos mint eddig volt.

A mérkőzés azonban az utolsó két még nem taglalt egység párharcban dőlhet el. Azaz a Chargers passzjátéka és a Texans passzvédekezése között. Ugyanis itt nyerhetnek Herberték, ha jól meccselnek. Ugyan a haladó számok azt mutatják, hogy a Texans lehet itt fölényben, mert másodikok például passz elleni sikerességi rátában, miközben a Chargers passzjáték csak a középmezőny teteje, mégis kiszámíthatóbban haladhat itt a Chargers, mint fordítva.

Két kulcs dolog lehet a párharc kapcsán. Az egyik, hogy mennyire tudják megvédeni Herbertet. A Texans pass rush ugyanis pusztít. Danielle Hunter 66 , Will Anderson 51 nyomással fejezte be az évet és mind a ketten a top7-ben voltak megnyert párharcokat tekintve. A Chargers passzblokkolás ehhez képest erős közepes. Joe Altot és Rashawn Slatert nem kell félteni a szélen, mert megmutatták a legjobb passzsiettetők ellen is, hogy minimum egálra ki tudja hozni a csatát, de a fal közepe sebezhető. És mind Hunter mind Anderson sokat támad belülről.

A másik kulcskérdés az lehet, hogy tudja-e limitálni a Texans az év egyik legjobb újonc elkapóját, Ladd McConkey-t. Elsőre azt mondhatnánk hogy igen, mert a csapat corner sora ligaelit. Derek Stingley All-Pro lett, az újonc Kamari Lassiter pedig az év újonc védője díjért volt egy ideig harcban. Igen ám, de mind a ketten külső cornerek voltak az évben, miközben McConkey az ideje nagy részét a slotban töltötte. A bajt tetézi, hogy a legtöbb időt az egyik safetyjük, Jalen Pitre töltötte a nickel szerepkörben, de ő megsérült, azóta pedig csak félmegoldásokkal próbálkoznak, de nincs igazán jó emberük. Persze azt megtehetik, hogy Lassiter vagy Stingley megy McConkey-val, de belül mindketten nagyon keveset voltak. Ez esetben ráadásul kinyílhat a pálya Joshua Palmer és az idén kicsit magára találó Quentin Johnston előtt. Igaz nem a megbízhatóság mintaképe a két elkapó, de nem kell tőlük elképesztő meccs, csak pár fontos elkapás és zsebben lehet a meccs.

Összességében elég egál párharcnak tűnik a labda ezen oldala is, de amíg a Texans offense nagyon rossz spirálban van és tervtelennek tűnik, addig a Chargers majdnem minden meccsén kompetitívnek tűnt a támadóoldalon is, ez pedig eldöntheti a találkozót. Ráadásul Herberték a szezon végén néztek ki a legjobban, a szezon utolsó három meccsén hozták a három legjobb számukat. Ettől függetlenül a párharcok alapján kevés pontra lehet számítani és a kevesebb hibával játszó csapat nyerhet.

Spread tipp: Chargers -3

Pittsburgh Steelers @ Baltimore Ravens

A másik párharcban is van egy egyértelmű esélyesünk, pedig öt fordulóval ezelőtt még nagyon nem így nézett ki a képlet. Azonban a Ravens azóta folyamatosan fejlődik, míg a Steelers elmúlt négy mérkőzése pocsék volt. Nem véletlen a négy vereség és az sem, hogy a hazai pálya így átkerült a Hollókhoz. Hiába láttuk, hogy egyszer már megnyert egy párharcot a Steelers, a valóság inkább közelebb van a két csapat második találkozójához. Ettől függetlenül ha van mérkőzés, ahol könnyen elképzelhető, hogy borul a papírforma, akkor az ez, mert Tomlin és Watt képes megfordítani az erőviszonyokat.

Amikor a Ravens kezében a labda

Nincs jelenleg veszélyesebb csapat a Ravensnél támadóoldalon. Minden statisztikai mutatóban a legjobbak között vannak, sőt történelmi mértékkel nézve is kiemelkedőek. Toronymagasan elsők DVOA mutatóban, olyannyira, hogy köztük és a második Bills között akkora különbség volt mint a Bills és a 12. Chargers között. Emellett a top3-ban vannak EPA/play-ben, sikerességi rátában, mérkőzésenként szerzett yardokban és játékonkénti yardokban is. A Steelers erőssége pedig egyértelműen a védelem, de ez inkább abban merül ki, hogy az élmezőny végéhez tartoznak, valamint nagy játékokat mutatnak be és labdákat szereznek.

Különösen futás ellen lehet bajban a vendég együttes, mert a hazaiak 5,76 yardot termelnek labdacipelésenként, a futásaik 8,5%-a legalább 15 yardos nyargalás és mindössze a futások 35%-a akad meg a szükséges yardmennyiség 50%-a előtt. Természetesen mindegyikben tükörsimán elsők. Amikor kikaptak a Steelerstől, akkor is 122 yardig jutottak, de a visszavágón már 220 egységet pakoltak fel a táblára. Azt gondolom érdemes két részre szedni ezt a futójátékot. Az egyik a hagyományos futások, amikben nagyon jó a Ravens, de nem kiemelkedően jó, csak jó.

Természetesen Derrick Henryre kell koncentrálnunk, aki Barkley mellett az év legjobb futója. Yardokban második lett ugyan, de playenkénti yardokban vagy kontakt utáni yardokban például verte eaglesös riválisát is. Ütközések után 3,5 yardot átlagol, ami elképesztő statisztika. A Steelers jó futás ellen, de nem hibátlan. Különösen ha Watt másik oldalára fut az ellenfél, akkor sebezhetőek lesznek. Alapvetően a vendégek elég sok 3 linebackeres felállással dolgoznak, ami ellen nehéz lehet futni, de a Ravens nagyon sok nehéz szettel, két tight endes és két futós felállással jön ki a pályára, amikor képesek lehetnek erőfölényt kialakítani.

És akkor még csak most jön a Ravens futójáték második kirakósa, Lamar Jackson. A Ravens irányítója 915 yardot futott idén, ami messze a legtöbb, de volt 37 darab legalább 10 yardos futása, valamint 12 db legalább 15 yardos nyargalása is. Igaz, a Steelers kimondottan jó a futkározós irányítók ellen, Jackson 46 yardot futott az első-, és mindössze 22 yardot a második meccsen, bár a két meccsen összesen négy első kísérletet is megoldott. Én azt gondolom, hogy mindent be kell vetnie a vendégeknek, hogy a futást megállítsák, mert mégiscsak ez adja a Ravens támadójáték alapját, így ha ezt limitálják, akkor jó esélyeik lehetnek. Egyébként a két meccs alatt három fumble-t is összehozott a Pittsburgh defense és Wattnál senki nem jobb ezek kiharcolásában, ami akár meccsdöntő is lehet.

Meccsdöntő lehet továbbá, hogy Zay Flowers sérülést szedett össze az utolsó fordulóban, így nem lesz ott a mérkőzésen. Márpedig az elkapó egyre jobb formában volt, a két csapat második meccsén 100 yardot termelt és amúgy is az egyik legjobban elszakadó játékos volt a poszton. Így a feladat Mark Andrewsra, Rashod Batemenra és Isaiah Likelyre marad nagy részben. Előbbi kettő egyébként szép csendben nagyon jó szezont hozott le, a szeparációs mutatókban mind a ketten elöl helyezkednek el, de főleg zóna ellen voltak jók. Ez pedig azért baj, mert a Steelers nagyon sokat emberezik, több mint 40%-ban, itt pedig már voltak nehézségeik. Érdekes kérdés lesz hogy a vendégek Joey Portert ráállítják-e esetleg Mark Andrewsra, aki várhatóan a legnagyobb szerepkört kapná, mert a fiatal corner talán a csapat legjobb coverage játékosa. Egyébként a két csapat második meccsén a Ravens sokat támadta a pálya közepét és eredményesek is tudtak lenni, így a linebackerek mellett Minkah Fitzpatrick lehet sokat foglalkoztatva. Ha Andrewst kiveszik a játékból, akkor Likely szereplésén múlik sok aki a két csapat első meccsén remekelt, de az idény végére kicsit visszaesett a szerepe.

Összességében Flowers kiesése meghatározó lehet, mert a többiekre megvannak a Steelers emberei és képesek nagy játékokat csinálni a védők, így képesek lehetnek a levegőben limitálni a Ravenst. Főleg akkor, ha a védőfal hozza az egész éves teljesítményét, mert Watt mellett Cam Heyward is elképesztően nagyot játszik, de Keeanu Benton és Nick Herbig is bőven átlag feletti játékosok. Így akár a line of scrimmage-et uralhatja is a Steelers és lelassíthatják picit Jacksonékat.

Amikor a Steelers kezében a labda

Sok jó hírrel itt sem szolgálhatunk a Steelers számára, ugyanis a támadósor az elmúlt egy hónapban egészen tragikus. Még az előtte lévő időszakkal együtt is csak a liga második felébe tartozik az offense minden fontos mutatóban. Különösen szenvednek futójátékoknál, ami rosszabbul néz ki mint a Matt Canada időszakban. Ha valahol lehet esélye a vendégeknek az nem a földön lesz, mert a Ravens a legjobb futásvédekezéssel rendelkezik a ligában. Ráadásul az újonc Mason McCormick eltörte a kezét a Bengals ellen, ami csak tovább tetézi a bajt.

Térjünk is rá az érdekesebb részre. A levegőben ugyanis nagyon sokáig sebezhető volt a Ravens. Az egyik legtöbb nagy játékot engedték, termelték a yardokat ellenük a támadósorok. Azonban amióta Kyle Hamilton átkerült safetybe a nickel pozícióból, azóta stabilizálódott az egység, sőt nem csak jobb lett, de a legjobb a libában. Ez kis átrendezést igényelt, mert így Marlon Humphrey lett a slot corner, Brandon Stephens és az újonc Nate Wiggins a két szélső, és Hamilton mellett Ar’Darius Washington a másik teljes értékű safety. Amiért érdekes ez a meccs szempontjából az az, hogy a szélső duó tűnik így a legsebezhetőbbnek. Márpedig ha valami működött ideig-óráig a Steelers offense-ben akkor azok a a nagy játékok voltak. George Pickens egy darabig vezette a ligát a legalább 20+ yardos elkapások után szerzett EPA-t tekintve és ha éppen nincs rossz napja, akkor nagyon veszélyes lehet. Márpedig a két szélső corner nagyon is verhető.

Ha valahol lehet esélye haladni a Pittsburgh-nek, akkor az itt van. A Ravens erre válaszolhat úgy, hogy Humphrey kimegy vele, de ez esetben a slot poszt lenne megoldatlan. Pickens egyébként nem volt a két csapat második meccsén, így Calvin Austinnak kellett átvenni a mélységi szerepet, amit hellyel-közzel meg is tett, de nem ugyanaz a kaliber a két játékos. Akinek még nagy napja lehet az Pat Freiermuth, aki támadhatja a pálya közepét. A tight end az idény végére top7 tight end számokat produkált. Nem termelt sok yardot a két csapat eddigi meccsein, de az összes targetjét elkapta.

Plusz faktornak behoznám Wilson lábait, amit tudatosan nem használt sokat a Steelers (9 tervezett futott yardja van és kevesebb összyardja mint a kevesebbet játszó Fieldsnek), pedig lehetne benne némi fantázia. Esetleg lehet lesznek szettek ahol felhozzák Fieldset, de ekkor meg a meglepetésfaktor esik ki a játékból.

Összességében akkor lehet esélye a Steelersnek, ha a Wilson és Pickens megint agyeldobós meccset hoz, miközben a védelem azt csinálja,amiben a legjobb az egész ligában. Nagy playeket csinál és labdákat szerez. Még ami a Steelers mellett szól, hogy a speciális egységük a liga egyik legjobbja, ami döntő faktor lehet szoros meccsen, de alapvetően erre nem lehet sokat alapozni. Ezek azonban nem előre jósolható dolgok, így a Ravensnek néz ki a mérkőzés.

Spread tipp: Steelers +9

Related Topics
Click to comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x