Kicsit csalóka a cím, mert általában ezt a szófordulatot egy Lombardi-trófeát célul kitűző csapatra szokás használni. Nashville-ben azonban a jövő irányítója jelenti ezt a lapot, mert ha nem lesz egy újabb Stroud vagy Daniels bemutatkozás, akkor nehéz előrelépést látni 2025-re.
A Commanders tavalyi csodaszezonja után érdemes óvatosabban fogalmazni, de egyelőre nem túlzás azt állítani, hogy ez a Titans nem néz ki jól. Várható volt, hogy csodát nem tudnak csinálni, hiába vágtak neki kellemes 60 millió dolláros cap space-szel az igazolásoknak, és jelen becslések alapján erősen meglepne, ha nem az utolsó öt csapat között lennének a power rankingekben.
Akik nem hagyták el a süllyedő hajót
A tavalyi sérüléshullám és formahanyatlás miatt sok olyan játékos volt, aki a snapek minimum negyedén pályán volt, de mindet kizárt volt megtartani. Vagy a játékos érezte úgy, hogy jobb csapatot érdemel, vagy a vezetőség hozott egy racionális döntést azzal, hogy elálltak a hosszabbítástól. Enne tükrében aligha meglepő, hogy mindössze három korlátlan szabadügynök írt alá egy új szerződést:
- Sebastian Jopseh-Day, iDL (1 év, $6,5 millió)
- Corey Levin, OL (1 év, vet min)
- Morgan Cox, LS (1 év, vet min)
Joseph-Day egy jó kezdő volt az előző szezonban, a tavalyi belső védőfal egyben tartása jó lépés volt, szinte az egyetlen NFL-átlagon felüli egységnek számít. A másik két játékostól azért nem dől be a salary cap, ahogy a meccsekre sem lesznek nagy hatással. A legtöbb maradó az korlátozott szabadügynök volt, de közülük két defensive back, Mike Brown és Darrell Baker számít a fő fegyverténynek, a többiek inkább a special teamben kaphatnak szerepet, hacsak nem üt be egy komoly sérülés cunami.
Akik leléceltek
