3 az NFC West igazság – Rams @ Seahawks

Mindig más aspektusba helyez egy playoff találkozót, ha csoportriválisok csapnak össze. A két csapat felezte az idei párharcukat, de a 16. fordulós mérkőzésük történései még élénken élhetnek az emlékezetünkben. Annak a találkozónak pedig közvetlen hatása is van a mostani összecsapásra, hiszen Jared Goff ott összeszedett hüvelykujjtörése óta még mindig nem tudni, hogy ki is fogja irányítani a Rams csapatát. A 17. heti, kulcsfontosságú meccsen John Wolford állt a center mögött és könnyen lehet, hogy ennek a párharcnak is vele fog nekifutni a csapat.

Számít, hogy ki irányít?

Évek óta téma a ligában, hogy Jared Goff csak McVay bábja és csak laboratóriumi, letisztult körülmények között képes jó teljesítményre, azonban amint valami nem stimmel, erősen visszaesik a játéka. Goff kezeli a ligában az egyik legrosszabbul a nyomást, teljesen szét tud esni a játéka, ha konzisztensen zavarják a dobás közben. A PFF értékelése alapján több mint 50 osztályzatnyi különbség van a játékában, amikor nyomás alatt játszik a tiszta körülményekhez képest, ami a 2. legnagyobb különbség a legalább 300 snapet játszó irányítók között Drew Lock után. Ezen túl ráadásul rendkívül behatárolt irányító. 20+ yardos passzokkal Goff csupán a passzjátékok 7,8%-ában próbálkozik, ami a 37. legalacsonyabb százalék a legalább 90 passzkísérletet végrehajtó irányítókat figyelembe véve – csak Brees és Mullens próbálkozik nála is ritkábban a pálya hátsó zónájába passzolni. Ezeken felül, bár meg tudja futni a first downt ha nagyon szükséges, de nem kifejezetten mobilis, így külön játékokat erre írni nem lehet.

És itt lép be a képbe a volt AAF irányító John Wolford. A Cardinals elleni zárófordulót borzasztóan kezdte és az első NFL passzából rögtön interceptiont dobott. Utána azonban szinte negyedről negyedre egyre jobban játszott. Bár touchdown passza még nincs a ligában, több alkalommal is át tudta vezetni a támadósort a pályán. Többek között kétszer is az 1-yardos vonalig vitte a Rams offense-t, de a társai hibáinak köszönhetően nem születtek ezekből TD-k. Azonban ami Goffal is, vele is működött. A rövid passzos játékok mentek, a screeneket, line of scrimmage környéki játékokat megoldotta, de olyan oldalakat is kinyitott a playbookban, amikre Goffal nem sok esély volna.

Több mint 20%-ban dobott 20 yardnál mélyebbre, ami Goff 7,8%-ához képest óriási különbség. Nem kellett a csapatnak orrvérzésig játszatnia a play actiont. Míg Goffal a fedélzeten a játékok 34%-ában használta ezt a Rams (5. legtöbb a ligában), addig Wolforddal csupán 20%-ban. A Rams továbbá gyakorlatilag ignorálja az RPO játékokat Goff irányítása alatt. A karrierje második meccsére készülő irányítóval akár itt is több lehetőség volna. Az egyik legfontosabb elemét pedig még meg sem említettem Johnnak. Mind scramblingből, mind akár direkt irányító futásból is veszélyes lehet lábon, így pedig akár a read option játékok is adottak lehetnek. Goffnak egész évben 99 futott yardja volt, a helyettese egy meccsen 56-ot ért el. Továbbá nem tűnt megszeppenve a debütáló irányító, megvolt a magabiztossága és természetesen mozgott a pályán.

A Twitteren megkérdezték a Rams szurkolókat, hogy kit szeretnének a center mögött látni szombat este és a szavazást John Wolford nyerte. Sajnos sokat elárul ez Jared Goffról. Egyértelműen szélesebb szeletét lehet Wolforddal alkalmazni a playbooknak, ugyanakkor nem szabad elrugaszkodni sem a földről, hiszen ő nem egy bizonyított játékos. Amit viszont Goff tud, abban ő jó. Sokkal biztosabb opció a bizonyított veterán, még ha a playhívások tekintetében ebben az esetben meg is lenne kötve Sean McVay keze. Azonban ez itt a rájátszás, aki pedig nem kockáztat, lehet hogy hónapokig bánja majd. Ha a Rams vezetősége csak ködösítés miatt nem nevezete még ki a kezdőt és esetleg tudták már hét elején, hogy Wolforddal mennek neki a meccsnek, McVay valószínűleg egész héten csak rajzolta és rajzolta a játékokat, amikre most végre lehetősége nyílik.

A Rams offense azonban összességében nem nézett ki jól a szezon végén. Először országos meglepetésre otthon kaptak ki az akkor még nyeretlen Jetstől, majd következő héten pont a Seattle ellen mérkőztek meg a csoportelsőségért és csúnyán alulmaradtak. Támadóoldalon legalábbis mindenképpen. 9 pontot szereztek a Seahawks ellen, de touchdownt képtelenek voltak összehozni. Ezután pedig a szezonzáró meccs jöhetett Wolforddal. Nagyon kelleni fog a támadósorba az erősítés és szerencsére két meghatározó játékosuk is visszatérhet. Cooper Kupp a COVID miatt kihagyta a szezonzárót, így ugyan csak 26-tal, de elmaradt karrierje második 1000 yardos szezonjától. Bárki is kezdjen QB poszton, nagy szüksége lesz a csapat legjobb elkapójára. Rajta kívül a vak oldali tackle Andrew Whitworth is visszatért egészen elképesztő gyorsasággal, miután felépült az MCL szakadásból. Egyértelműen óriási upgrade lesz Joseph Noteboomhoz képest. A veterán LT több snapet játszott a szezonban a helyettesénél de így is 6 – 21 arányban nyeri a versenyt engedett siettetésekben.

A futójáték szempontjából is fontos tényező a visszatérő tackle. A Rams outside zone sémát alkalmazó támadósorában sok feladatot kapnak a tackle-ök a futójáték támogatásában. Alapvetően is akkor működik jól a Rams támadósora, ha tudja az utat törni a futók előtt a támadófal. A Rams összességében a liga 4. legjobb DVOA mutatójával rendelkezik a futójátékot figyelembe véve. Mivel a passzjátékbeli mutató csupán a 20., ráadásul a “thunder and lightning” felfogású running back rotációból kiesett Darrell Henderson is, sok is fog múlni a tiszta futásokon.

Hová lettél Russell MVP Wilson?

Úgy indult el a szezon, hogy kevesen hittünk a szemünknek. A nyári “Let Russ Cook” kampány célba ért! Brian Schottenheimer támadókoordinátor eltávolodott kissé az alapvető filozófiájától és végre Wilson erősségeire szabta a playbookot. Kevés jobb játékost lehetett találni ekkor a ligában Russellnél. A Seattle a 9. hétig a 4. volt a ligában a snapenkénti EPA mutatóban, ez pedig nagyban volt köszönhető a nagy játékoknak. Ezen időszak alatt Wilson az egyik legtöbb 20+ yardos kísérletet jegyezte a ligában, ráadásul elképesztő hatékonysággal. 10 TD-t is ilyen passzok után szerzett, amivel vezette a ligát. A 10. fordulótól azonban mintha elvágták volna a csapat explosive játékait. A próbálkozási arány a régi maradt, de már korántsem ugyan olyan sikerességgel: 46%-ról 28%-ra esett vissza a sikeres játékok aránya és mindössze 3 TD-t ért el a csapat. Ezzel együtt a gárda EPA mutatója is meredek zuhanásba kezdett és ezen időszak alatt csupán a 16. volt a támadósor. A szezon eleji 34 pontos átlaguk pedig 22,6-ra esett vissza.

A liga védelmei elkezdték felismerni, hogy hogy tudják lelassítani a Metcalf és Lockett vezette támadósort. Ugyan végül mindketten 1000 elkapott yard felett fejezték be az évet és Metcalfből második csapatos All-Pro lett, a támadósor komoly formahanyatlást könyvelhetett el a szezon végén. Az egyik probléma, hogy a csapatnak nincs 3. számú célpontja. A célbavételek majdnem 50%-át birtokolja ez a két játékos 133 és 124 targettel. A 3. helyen a futó Chris Carson és a 3. számú elkapó David Moore vannak holtversenyben 46-tal. Nem a legjobb előjel, főleg egy olyan találkozó előtt, ahol az ellenfélnél ott van a Jalen Ramsey – Darious Williams corner duó.

Az ellenfél védelmének összereje pedig csak még aggasztóbbá teszi a helyzetet a Seattle számára. Nem túlzás kijelenteni ugyanis, hogy a Rams a liga legjobb védelmével bír. De minimum holtversenyben vannak a Steelersszel. A már előbb is említett Ramsey egészen elképesztő szezont fut és a liga legjobb cornereként játszik. Nem tud megélni mellette még egy olyan szörnyeteg sem, mint DK Metcalf. Az idei két találkozójukon Jalen mindkétszer leszedte a pályáról. Két meccsen 5 célbavételből 2 elkapást engedett mindössze Ramsey 16 yardért. Ráadásul kevésszer tudták Metcalfot eltávolítani Ramsey őrizetéből és közel az egész meccsen ellene védekezett. Az a pár elkapása is, ami végül összejött a meccseken, rendszerint a safetyk ellen sikerült.

A Seattle játékának alapjai voltak a robbanékony játékok. Azon túl, hogy ezek megkopóban voltak a szezon második felére, a legfontosabb meccsen a liga legjobb védelme jön szembe a nagy játékok ellen. A Rams védelme mindössze 13 db 20 yardnál hosszabb passzjátékot engedett egész szezonban. Ennek oka pedig a secondary mellett Aaron Donald. Ő teremti meg ugyanis a lehetőséget, hogy maximum 4 emberrel is hatékonyan tudjanak pass rusht gyakorolni és a védelem magas emberszámban tud hátul maradni zónázni.

A Rams meglehetősen ritkán küld extra blitzelő játékost az irányítóra, mert Donald képes akár duplázás ellen is átmenni 2,5 másodpercen belül. Egészen elképesztő, 15 sacket és 98 siettetést jegyzett idén, utóbbi több mint 20-szal több mint bárki másnál. Az biztos, hogy Wilsonnak meg kell próbálnia nem dajkálni a labdát a meccsen. Wilson a 4. legtöbbet vár átlagosan a labdával a kezében, 2,78 másodpercet. Ennyi ideje biztosan nem lesz ez ellen a front ellen emögött a már javuló, de még mindig nem jó támadófal mögött. Ki lehet emelni külön az ex-Bear Leonard Floydot, aki karrierje során először jutott 10 sack fölé, egészen pontosan 11-et szerzett, amiből 5-öt is Wilsonon hajtott végre.

Ennek az egy (-két) személyes pass rushnak köszönhetően pedig kiválóan tud zónázni a Rams. Az EPA per play mutató alapján a legjobban zóna védekező csapata a ligának. Bár a DVOA mutató szerint “csak” 4., a súlyozott DVOA mutató alapján, mely jobban értékeli a szezon végi meccseket a szezon elejieknél, szintén a liga legjobb védelme van Los Angelesben. Nem véletlenül szerepel több csapat interjú listáján Brandon Staley védőkoordinátor neve. Az első szezonját futó mindössze 38 éves szakember elképesztő teljesítményt préselt ki ebből a játékoskeretből.

Mi se vagyunk rosszak, vagy mégis?

A Seahawks védelme a szezon elején talán még nagyobb téma volt, mint a támadósor. Ha folytatták volna a szezon eleji teljesítményüket a valaha volt legtöbb passzolt yardot engedték volna a ligában. Egészen mélyről kellett tehát felkapaszkodnia ennek az egységnek, de mondjuk azt, hogy sikerült. Sikerült? A Seattle végül 16. helyen végzett a DVOA mutató alapján, ahol 7.-et lettek futás ellen és 20.-ak passz ellen. Mondhatni tehát, hogy igen javult a teljesítményük. Carlos Dunlap idecserélése és Jamal Adams felépülése nagyot emelt a védelmen. Az azonban továbbra sem biztos, hogy egészséges, hogy egy defensive back gyakorolja a második legtöbb nyomást a csapaton belül és vezesse az egységet sackekben 11-gyel. Jamal Adams azonban magában nézve elképesztő szezont futott. A szezon előtt Gregg Williams ex-Jets védelmi koordinátor azt mondta neki, hogy unatkozni fog, ha elmegy Seattle-be. Még ha a beilleszkedése időbe is telt, biztosan nem unatkozott. Karrierje során több alkalommal mehetett irányítót siettetni (104 snap) mint bármikor máskor, ezekből pedig 32%-ban tudott nyomást gyakorolni, ami elképesztően magas szám.

Adamsszel a védelem top 10-es, nélküle pedig bottom 5 számokat produkált a legtöbb statisztika alapján. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Adams is abban a periódusban volt a csapattal itt az év végén, amikor a liga leggyengébb támadósorai jöttek szembe. A még Hurts nélküli Eagles, a Giants, a Jets, a Football Team, a Rams és a 49ers sorba nehéz lenne sok rosszabb támadósort beilleszteni. A védelem javult tehát, de ilyen ellenfelek ellen az lett volna a csoda, ha ez nem történik meg.

Érdekes lesz megfigyelni majd a csapat milyen módon szeretné zavarba hozni az ellenfél irányítóját. Goff zavarba hozható a blitzekkel, főleg ha a védelem a labda indítása előtti pillanatokban vált felállást. A Seattle pedig egy meglehetősen agresszív védelem, 11. leggyakrabban küldenek blitzet és Adams, de akár Wagner számain látszódik is, hogy sikeresen. Kérdés, hogy ha a lábon is veszélyes Wolford ellen kell játszaniuk, feladják-e ezt az elvet és próbálják-e inkább elvenni a területet a mobilis irányító elől.

Ami a hátsó részt illeti, akárki is legyen a Rams irányítója nem fogja sokat a Seattle védők hátát nézni. A Hawks a liga második legnagyobb százalékban zónázó csapata. A már-már védjeggyé váló Cover 3-as alapsémát gyakran vegyítik Cover-2-vel. Míg a 3-as változat a line of scrimmage és a középtávoli játékok előtt nyithatja meg az utat, addig a 2-es a futás ellen lehet sebezhető. Mindkét esetben nagyon fontos lesz, hogy a Wagner, Wright, Brooks linebacker sor jól végezze el a cover feladatát és hamar reagáljanak a futójátékra.

A két csapat idei 3. meccsén 3 pontos favoritnak számít a Seahawks, ami a hagyományos értelmezés alapján azt jelenti, hogy pontosan a hazai pálya előnyét adta meg nekik Vegas és semleges környezetben ugyan olyan esélyesnek tartaná a csapatokat (bár idén ennél kevesebb szokott lenni a hazai pálya előnye a szurkolók hiánya miatt, inkább 1 vagy 2 pont). Ezt jól tükrözi szerkesztőségünk tippelése is, ami a Wild Card kör legmegosztottabb eredményét hozta, esetünkben is 50-50%-ot.