Az utóbbi napokban végigvettük a pozíciókat és megnéztük, a pályán milyen erőkből áll a két döntőbe jutott gárda, a Chiefs és a 49ers. Most pedig ideje megismerni azokat a kulcsszereplőket, akik az oldalvonal mellett irányítják a csapatukat, vezénylik a támadósorokat és a védelmeket, összerakják a stratégiát a Super Bowlra. Hiszen nekik is legalább akkora szerepük van abban, hogy idáig jutott a két csapat, mint a játékosoknak.
Kiemelt kép: TheRinger
Kansas City Chiefs
Andy Reid főedző
Mindössze három edző van az NFL történetében (Don Shula, George Halas, Bill Belichick), aki Reidnél többször mehetett oda diadalittasan az ellenfélhez egy mérkőzés után, tehát csak hárman értek el több győzelmet a ligában a Chiefs jelenlegi főedzőjénél. Négy éve pedig végre felülhetett az NFL trónjára és a 49ers legyőzősével a hőn áhított gyűrű is felkerült az ujjára, így megkérdőjelezhetetlenné tette a helyét a Hall of Fame-ben. Aztán tavaly szerzett még egyet, és egyáltalán nem biztos, hogy itt a vége, pedig már lassan 66 éves lesz a mester.
Ahogy az Eaglest, úgy a Chiefst is kvázi romokban vette át és juttatta el folyamatos pozitív szezonokhoz, rájátszásokhoz és a Super Bowlig. Erre pedig borzasztóan kevesen képesek, hiszen a körülmények, a játékosok, az edzők, a front office-ok és az ellenfelek is folyamatosan cserélődnek, ő viszont konstans kiváló volt mindkét főedzői állomásán. Hihetetlen statisztika, hogy mindkét konferenciában egyetlen egyszer fordult csak elő, hogy zsinórban három évben ugyanaz a csapat rendezze a főcsoportdöntőt, és mindkét esetben Andy Reid volt a főedző. A Chiefsszel ráadásul zsinórban öt évben megtette ezt (Eagles 2002-2004, Chiefs 2018-2022).
Reidet, a támadógurut – rá ténylegesen illik ez a jelző, hiszen az egyik, ha nem a legjobb, legkreatívabb támadóoldali edző az NFL-ben – az teszi naggyá, hogy nem érdeklik olyan hagyományos beidegződések, mint hogy egyensúlyban kell lennie a passzok és futások arányának, egyszerűen a lehető legjobb játékot akarja hívni az adott csapatra szabva. A Chiefsnél ez általában a passzjáték, ilyen irányítóval ez nem is meglepő, habár ne lepődjünk meg, ha a Super Bowlon arányaiban többet fog futni.
Nem egy filozófiát, egy sémát követ – mint sokan –, hanem alkalmazkodik, és mindig megpróbálja a játékosait a lehető legjobb helyzetbe hozni, és a legjobb játékosaihoz próbálja minél többet eljuttatni a labdát. Az alkalmazkodás másik látható ismertetőjegye, hogy nincs szüksége specifikus játékosokra. Több stílusú irányítóval is sikeres tudott lenni (az Eaglesnél forgóajtóként váltogatták egymást a QB-k, az Alex Smith – Patrick Mahomes duónál pedig nehezen találunk két ellentétesebb stílusú irányítót), nem kell neki magas elkapó vagy valamilyen specifikus futó. Jöhetnek mindenféle méretben és stílusban, ő majd kitalálja, hogyan kell őket használni.
Viszont nem ettől szeretik Reidet annyira, és nem ezért szurkol neki mindenki, aki valaha bármilyen kapcsolatot létesített vele. Hanem a személyisége, emberi természete miatt, aminek köszönhetően az egyik, ha nem a legnagyobb tiszteletnek örvendő coach az egész ligában. Mindig nagyon törődik a beosztottjaival, a játékosaival, és úgy általában mindenkivel, akivel bármilyen kapcsolatban van. Nem igazán lehet olyan embert találni, legyen az akár edző, akár játékos, aki bármi rosszat mondana róla – sem publikusan, sem privátban.
Nagyon szervezett ember egyébként, mindenről jegyzetet készít, mindig nála van egy spirálos jegyzetfüzet. Rendkívül jól figyel a részletekre, borzasztóan keményen dolgozik, nagyon megbízható, jól kommunikál és egészen kiváló tanár, mentor, ez utóbbihoz elég megnézni, milyen főedzők kerültek ki alóla. Tíznél is több korábbi segédje, beosztottja lett később főedző az NFL-ben.
Ő maga is egy elég jó edzői gárdában kezdte profi karrierjét 1992-ben a Packersnél Mike Holmgren head coach alatt, hiszen mellette ott volt négy későbbi főedző Jon Gruden, Dick Jauron, Ray Rhodes és Steve Mariucci személyében – ők öten összesen több, mint 550 meccset nyertek az NFL-ben.
Holmgren egyébként annyira szerette Reidet, hogy mindenáron maga mellett akarta tudni a Packersnél, az akkori tight end edzőt nem engedte el támadókoordinátornak a 49ershez (akkor még egy edzőt lehetett blokkolni minden évben), és inkább kinevezte Brett Favre mellé irányítóedzőnek. Aztán mikor Holmgren elment a Seahawkshoz, akkor még mennie kellett volna az Eagleshöz is interjúra, ő viszont felhívta Jeffrey Lurie tulajdonost és elmondta neki, hogy ő most nem fog tudni menni, viszont megmondja, kit kellene felvennie. Andy Reidet.
Lurie pedig hallgatott rá és 10 év után először egy pozíciós edzőből egyből főedző lett az NFL-ben. A következő 14 évben pedig az Eagles felemelkedett hamvaiból, kilencszer rájátszásba jutott, hatszor megnyerte csoportját és egyszer a konferenciát is.
2012 nyarán viszont történt egy tragikus eset, Reid egyik fia, Garrett heroin túladagolásban életét vesztette. A szezon pedig valószínűleg részben ennek köszönhetően sem alakult túl jól, a 4-12-es idény után pedig kirúgták őt az Eagles éléről. Sokáig persze nem maradt csapat nélkül, egy héttel később az épp 2-14-gyel záró Chiefs nevezte ki főedzőnek.
Ismét egy romokban lévő franchise-t vett át, a Chiefs az előző hat évben összesen 29 győzelmet szerzett, ezt Reid három év alatt túlszárnyalta (31), tizenegy szezonjából tizenegyszer pozitív mérleggel zárt, nyolcszor megnyerte a csoportot és tízszer bejutott a rájátszásba. Négy éve egy Super Bowl győzelemmel felrakta a koronát a teljesítményére, tavaly ismét felült az NFL trónjára, idén pedig címet védene, amire közel 20 éve nem volt példa az NFL-ben.
Steve Spagnuolo védőkoordinátor
Spagnuolo már a Chiefsbe érkezése előtt is Super Bowl győztes edzőnek mondhatta magát. Nem is akármilyennek, ugyanis minden idők egyik legjobb támadósorának, a 2007-es veretlen Patriotsnak a megállításában vállalt oroszlánrészt a Giants védőkoordinátoraként. A két Chiefsnél szerzett gyűrűjével pedig már holtversenyben rekordernek számít, egy újabb győzelemmel pedig ő lenne minden idők egyetlen koordinátora, aki négy bajnoki címet is ünnepelhet.
Főedzőként már nem volt annyira sikeres, három Ramsnél eltöltött szezonból kétszer a liga legrosszabb mérlegét produkálta, szóval inkább megmaradt védőkoordinátornak, habár a Saintsnél és (ismét) a Giantsnél ebben sem volt sikeres, előbbinél az NFL történetének legtöbb yardját, utóbbinál a franchise történetének legtöbb pontját engedte az egysége – tegyük hozzá, elég gyenge alapanyagból kellett dolgoznia.
Így érkezett meg a Chiefshez és Andy Reidhez, aki alatt már Philadelphiában is dolgozott. Ismét egy gyenge egységet vett át, amely a legrosszabbak közt volt 2018-ban és amely az istenért sem tudta megállítani Tom Bradyt a konferenciadöntőben. Azóta minden évben 14-20. hely között végzett DVOA mutatóban az egysége, ami első látásra nem tűnik nagy számnak, de ennél sosem volt tehetségesebb egysége sem.
Idén viszont robbantott. A sok draftolt tehetség beért a kezei alatt, ezzel pedig DVOA mutató alapján a liga 7. legjobb egységét rakta össze. Ráadásul neki a rájátszás az igazi terepe, ugyanis rendkívül jó gameplan edzőnek számít, azaz nagyon jó egyszeri terveket tud kialakítani az adott ellenfélre írtan. Persze a karakterisztikái megvannak, de nem véletlen, hogy az utóbbi öt évben 15 meccséből mindössze háromszor fordult elő, hogy 50 százaléknál magasabb sikerességi rátát engedett a playoffban – és mindhármat megnyerte a Chiefs.
Spagnuolónak elég agresszív edzői stílusa van, már ami a pályán látottakat illeti. Sokat blitzelnek a 4-3-as alapfelállásból induló védelmei, safetyk és cornerek is egész sokat mennek az irányítókra, abban a Super Bowlban is ötször sackelték Bradyt. Spagnuolo nagyon jól keveri a kártyáit, nagyon sokat rotál a hátsó egység, igyekeznek összezavarni az irányítót azzal, hogy snap előtt más coverage-et mutatnak, mint ami a snap után valójában lesz. A sok blitz, illetve gyakran csak a blitznek a veszélye elbizonytalanítja az ellenfél QB-it, akik gyakran hoznak rossz döntést ellene.
San Francisco 49ers
Kyle Shanahan főedző
Ugyan a 49ers főedzője 22 évvel fiatalabb chiefses kollégájánál, már 4 éve is azt írtam, hogy ugyanazon a szinten van playdesignerként és playcallerként – rendkívül kreatív, innovatív, és borzasztóan nehéz ellene készülni. Érdekes, hogy játékosaival nagyon jól kommunikál, nagyon jól tudja őket tanítani és átadni a tudását, azonban a “felette állókkal” nehezebben jön ki valószínűleg, mert nem köntörfalaz, nagyon direkt és őszinte ember.
Ez például állásinterjúkon általában rosszul jött, a 49ersnél is azt mondta állítólag, hogy nagyon gyenge a roster és teljesen újra kell alakítani. Ezt a legtöbb tulajdonos rosszul kezeli, ők azt szeretik hallani, hogy jó a csapat, jól fog tudni együtt dolgozni a játékosokkal és sikerre lehet vinni ezt a gárdát. Shanahannek kicsit szerencséje is volt, hogy York belátta, hogy igaza van, és így nevezte ki főedzőnek – eléggé hasonlít a történet Bill Walshéra a 49ersnél.
Shanahan Tampában Jon Gruden alatt kezdte edzői pályafutását offensive quality-control coachként, tehát a legalacsonyabb lehetséges pozícióban. A két év alatt sokat tanult a Gruden féle passzjátékról, azonban a támadózsenijéhez kellett az is, hogy sokat tanuljon a védelmekről, és pontosan ezt tette Tampában. A védőmeetingeken mindig ott volt a kis Shanny késő este a földön ülve és jegyzetelt, mit mondanak Monte Kiffinék, Rod Marinelliék, Mike Tomlinék, akik akkor a stábot erősítették. Nagy lehetőség volt a fiatal Shanahannek, hogy megtanulja, hogyan gondolkodnak a védők, mire hogyan reagálnak.
Ez nagy hatással volt rá, mostanra pedig szinte mindig tudja, hogy mit fog csinálni a védelem, hogyan fog reagálni az ő lépéseire és playeire, így mindig a defense előtt jár egy lépéssel. Ezt a tudást pedig a játékosainak is jól át tudja adni, így ők is pontosan tudják, mire számíthatnak a védőktől az egyes játékok során – ki hová fog mozogni, hol lesz üres terület, mit kell támadni, a védő melyik oldalát kell célozni, stb. És minden egyes helyesen “megjósolt” játék után folyamatosan nő és nő a játékosok önbizalma.
Támadófilozófiájára és rendszerére természetesen legnagyobb hatással édesapja, Mike Shanahan volt. A kis Kyle már egyévesen kint volt focimeccsen a stadionban édesapja mérkőzésén és teljesen nyugodtan nézte végig a találkozót, már akkor magába szívta a tudást. Az első szavainak egyike természetesen a “labda” volt. Édesapja alapvetően nem akarta maga mellé venni fiát az edzői stábjába, azt akarta, hogy saját útját tapossa ki. Viszont azt mondta neki, hogy ha két egymást követő évben top5-ös támadósort tud összehozni, akkor felveszi. Shanahan pedig 2008-2009-ben a Texans támadókoordinátoraként összehozta ezt, majd odaállt Mike Shanahan elé, és azt mondta neki: “Apa, megcsináltam”.
Ő is vitte tovább magával az apja által tökéletesített outside zone koncepciót, ami rendkívül sikeres volt annak idején a ligában, illetve most is az, hiszen több sikeres főedző használja ennek az alapjait. Érdekes, hogy alapvetően ez a rendszer elég szigorúan csak zónablokkolási elemeket alkalmaz, azonban Kyle megvariálta és elég sok gap és power sémát használ a zónázás mellett, szóval az ő támadósora bőven továbbfejlesztett változata édesapjáénak. Ez nyilván szükséges ahhoz, hogy folyamatosan a liga előtt tudjon járni, és talán ebben a legkülönlegesebb Shanahan, hogy mindig tud újítani és mindig egy lépéssel a többiek előtt tud járni.
Mostanra gyakorlatilag csak a Super Bowl hiányzik az önélerajzából. Meghatározó alakja a ligának és korunk támadófocijának, azonban amíg nem sikerül elhódítania a Lombardi-trófeát, addig nem fogja megkapni a neki járó tiszteletet. Hasonló cipőben jár tehát, mint Andy Reid járt pár éve. Neki aztán sikerült áttörnie, épp Shanahan ellen.
Steve Wilks védőkoordinátor
A 49ersnél évek óta nagy probléma az edzői utánpótlás-nevelés, hiszen nem csak a támadóoldalról visznek el mindenkit Shanahan alól, hanem a védőkoordinátorokat is. Ezt úgy is nézhetjük, hogy Shanahan egyik legnagyobb erőssége a stábtagok megtalálása és kinevelése. Az egy dolog, hogy alóla a rendszere miatt mindenkit elvisznek offense oldalon, de hogy eddig mindig belenyúlt a tutiba védőfronton is, az hihetetlen. Robert Saleh és DeMeco Ryans is parádés egységeket rakott össze és mindketten főedzői állással lettek gazdagabbak a San Franciscóban töltött idejük után.
Kettejük után viszont kicsit kiapadt a forrás csapaton belül, így kívülről kellett embert keresni. Wilks kapta meg a lehetőséget, hogy ezt az elég jó nevekből álló egységet edzhesse, és összességében nem is lett kudarc a sztoriból, hiszen DVOA alapján a 4. legjobb defense volt a 49ersé az alapszakaszban. Azonban a rájátszásban azért rámutattak problémákra az ellenfelek, a playoffban nem lehetett büszke a teljesítményére az egység.
Ez egyébként nagyrészt arra vezethető vissza, hogy Wilks megkapott egy elég jó védelmet, azonban ezzel együtt megkapott egy jól működő rendszert is, amin alapjaiban nem változtathatott. Persze kis változtatásokat eszközölhetett, de nagyjából maradt az, ami korábban volt. Ez részben előny, azonban nehézséget is hordoz magában. Hiszen ugyan a védelem alapjait könnyen el lehet sajátítani (4 emberes frontok, sok zónázás, sok cover4), azonban amikor nagyon kell és a kis nüansznyi dolgait kell kitalálni és épp a megfelelő változtatásokat eszközölni meccs közben, akkor kijön, hogy nem igazán az övé a rendszer és ezeket a kis finomságokat nem tudja elég jól megoldani.
Wilksnek egyébként elég hullámzó karrierje volt eddig. 2006 óta van a ligában, akkor DB edzőként kezdett a Bearsnél, majd pár évvel később Ron Rivera kezei alatt segéd főedző is lett a Panthersnél, és innen vitte el a Cardinals főedzőnek. Ott azonban egy év után kirúgták a 3-13-as mérlege után. Az egész sztori miatt pedig csatlakozott Brian Flores keresetéhez a ligán belüli diszkriminációval kapcsolatban, ugyanis szerinte nem kapta meg a fair esélyt Arizonában és csak átmeneti megoldásként kihasználták, a stábot is ráerőltették. Így utólag azt mondja, hogy nem kellett volna az első adandó alkalomra ráugrania, hogy HC lehessen, és jobban körül kellett volna járnia, hogy mibe is vág bele specifikusan a Cardinalsnál. Utána volt védőkoordinátor a Brownsnál egy évig, majd a Missouri egyetemen, majd a Panthershöz tért vissza, ahol Matt Rhule korai kivágásával ideiglenes főedző lett és 6-6-os mérleggel zárt, nagyon jó munkát végzett és teljesítménye és a játékosok támogatása akár elég is lehetett volna a főedzői poszthoz, azonban végül Frank Reich mellett döntöttek – utólag kiderült, hogy hibásan.
