Újra jelentkezik a szombati beszámoló, amiben ezúttal a meglepetést okozó, illetve a csalódást keltő egyetemi csapatokat vesszük górcső alá. Szó esik még továbbá a jövő évi draft class legegyedibb játékosáról, valamint két második egyetemi szezonját taposó irányítóról, akik – más-más okokból – sok beszédtémát szolgáltattak az előző fordulóban nyújtott játékukkal. Végül előretekintek a forduló általam legjobban várt mérkőzésére.
Csalódást okozó együttesek
Florida State Seminoles
Sic transit gloria mundi. Minden héttel újabb és újabb mélypontra süllyed le a tavalyi idény egyik legjobb csapata, miután a Georgia Tech és a Boston College elleni konferencián belüli vereségek után múlt hétvégén a Group of 5-ba tartozó Memphis is két vállra fektette Mike Norvell együttesét. A Seminoles az első olyan csapat az egyetemi foci történetében, amely az Associated Press listája alapján top 10-es csapatként kezdte a szezont, és ennek ellenére három vereséggel nyitotta az évet úgy, hogy egyik ellenfele sem szerepelt a fenti top 25-ös rangsorban.
Hol is kezdjem a problémák bemutatását? Jó lenne tudni, hogy melyik döntéshozó kardoskodott amellett, hogy DJ Uiagalelei lehet a megoldás irányító poszton, mert az illetőnek rövid úton meg kellene köszönni az eddigi munkáját. “DJ U”-ról már korábban is bebizonyosodott, hogy csak akkor lehet vele eredményeket elérni, ha kiegészítő szerepkört lát el, és nem tőle várják, hogy majd 400-500 yardot passzolva szétszedi az ellenfeleket.
Nos, idén olyannyira nem megy neki a játék, hogy az ACC irányítók között tökutolsó passzpontosságban, yard per passzkísérlet átlagban utolsó előtti, és emellett 3 meccs alatt mindössze 1 passzolt touchdownt tudott összekaparni. Persze nem csak ő a hibás, a célpontjai 9 passzát ejtették el, ami szintén a legrosszabb adat a konferenciában. Emellett a támadófal is borzalmasan teljesít, bottom 5-ben van a csapatrész PFF-értékelése mind passzblokkolás, mind futásblokkolás terén a Power 4 konferenciába tartozó együttesek között.
