Csak a győzelem számít

Szoros, rengeteg hibával tarkított mérkőzések voltak a hétórás sávban, amit igazság szerint jobb elfelejteni: a győztesek örüljenek  a győzelemnek, a vesztesek pedig biztassák magukat, hogy lesz ez még jobb is.

Buffalo Bills@Cincinnati Bengals 16-12

Eléggé sótlan volt a mérkőzés, de hogy ez az elég hektikusan teljesítő csapatoknak, vagy a sok sérülésnek volt-e köszönhető, az jó kérdés. A Bengalsnál AJ Green az első játéknál megsérült, szezonja akár véget is érhet, majd a későbbiekben Gio Bernard is megsérült, már biztos, hogy nem lép pályára idén. A Billsnél LeSean McCoy a második negyed végén dőlt ki, az ő állapota nem olyan súlyos, ráadásul Mike Gillislee remekül pótolta.

Tyrod Taylor és Andy Dalton is több interceptiont dobott (1-2), mint TD-t (0-1), az offense-ek borzalmasan semmilyen módon játszottak, az egész meccsben az volt a legizgalmasabb, hogy most a Bengals rúgó Mike Nugent két első félidőben kihagyott extra pontja megbosszulja-e magát. Meg. A Bengals a mérkőzés végén bőven mezőnygól távolságba került, de mivel négypontos hátrányban voltak, muszáj volt kvázi hail maryzni. Pedig a mezőnygóllal meg lett volna a meccs a Bengalsnak, győzelem helyett újabb vereség.

A Bills így 5-5-ös mérleggel a harmadik a csoportban, még mindig legalább két meccs hátrányban. A Bengals számára Green potenciális és Bernard biztos kiesésével abszolút véget ért a szezon, már csak azon dolgozhatnak, hogy Marvin Lewis megtartsa az állását.

Baltimore Ravens@Dallas Cowboys 17-27

A mérkőzés első félideje mondhatni hideg zuhanyként ért, ugyanis jól működtek a Ravens futójátékai, ellenben a Dallaséval és egy 7-0-ás, domináns Ravens játékkal kezdődött meg a második félidő. Aztán szép fokozatosan üzemi hőmérsékletre melegedett a Cowboys, Prescott pedig el kezdett MVP módjára játszani. A 300 yardja és 3 TD-je INT nélkül elképesztő mutató, főleg egy Ravens szintű védelem ellen. Lehet mondani, hogy támadófal, de Brandon Weedennek vagy Matt Casselnek is ugyanez a támadófala volt, mégis top4-ben választott a Cowboys. Ideje őket és Prescottot is komolyan venni.

A Ravens oldaláról az egyedüli pozitívum Steve Smith volt, aki az egyetlen játékos lett a liga történetében, akinek 1000+ elkapása (1004), 1000+ punt return yardja (1684) és 2000+ kickoff return yardja van (2371). Ennyit a pozitívumokról, mindenki más, egyéni és csapatszinten is alul teljesített. Különösen báró Joe Flacco, aki ez ellen az ezer sebből vérző Cowboys védelem ellen sem tudott villantani. Nem olyan rosszak a statisztikák, de amint átvette a ‘Boys a vezetést, érezni lehetett, hogy itt már nem lesz semmi. Alapszakasz Flacco tizedannyira jó irányító sincs, mint rájátszás Flacco.

A végeredmény sok mindent nem befolyásol. Mindkét csapat továbbra is vezeti a csoportját és igazából nem úgy néz ki, hogy ez változna. A Steelers a Browns ellen tudott elég nyögvenyelősen, egy rakat turnovernek hála nyerni, így annyira nem ijesztő, a Dallas pedig olyan jó, hogy nekik mindegy, mit csinálnak a többiek.

Jacksonville Jaguars@Detroit Lions 19-26

Nem láttam a Rams-Dolphins meccset, de így látatlanban is azt mondom, hogy a Jax-Lions volt a forduló legborzalmasabb mérkőzése. A Jaguars hozta a formáját: oda adott a Lions védelmének és speciális egységének is egy-egy TD-t, Bortles teljesen fogalmatlan volt egész meccsen, és intenzíven közreműködött az összehozott három turnoverben. Az pedig a Lionst minősíti, hogy még így csak egy negyedik negyed végi hard countnak köszönhetően húzták be a meccset, mert a Jax védője azt hitte, hogy négy pont előnyben, FG távolságból biztos neki megy az órát pörgető Lions negyedik és négynek.

A Lions kapcsán a legnagyobb probléma az offense inkonzisztenciája, ugyanis a védelem végre kezd az erős középmezőnybe tartózni. Ha Staffordék nem kezdték volna az első hat dirve-ot (vagy első félidőt) öt 3&outtal meg vagy 20 támadóyarddal, akkor ez egy nagyon sima mérkőzés is lehetett volna. Az utóbbi időben azonban egyáltalán nem működik ez a rövidyardos, gyors játék, a mélységi passzok teljesen kikerültek a repertoárból, így pedig egy kicsit kezd átbillenni a dolog a ló túloldalára. Egyetlen fénypont volt az éjszakában, mégpedig Theo Riddick, aki olyan mozgáskoordinációval és vajkezekkel rendelkezik, mint senki más az NFL-ben.

A Jaguars szezonjának eddig is annyi volt, most már csak azért játszanak, hogy Gus Bradley-t minél előbb kivágják. A Lions 6-4-gyel továbbra is vezeti a csoportját, viszont csütörtökön az ismét győzni tudó Vikingsot fogadják. Ha győznek, akkor nagyon közel kerülnek történetük első NFC North bajnoki címükhöz, azonban elnézve a támadójátékot és a Vikings védelmét, nagyon nehéz meccsük lesz, és nem biztos, hogy ők az esélyesebbek.

Tennessee Titans@Indianapolis Colts 17-24

Eddig tartott a Titans varázslat, a Packers legyőzése után azért ennél többet vártunk. A Colts az elején nagyon bekezdett, 21-0-ra is vezettek, utána már csak lemenedzselték a mérkőzést. Teljesen kicsinálták a Titans futójátékát, Murray 70 yardon, az egész Titans pedig 100 yard alatt maradt. Mariota megint megdobta a két TD-jét, ezzel franchise rekordot beállítva, de most ez is kevés volt.

Furcsa módon a Colts ott nyerte meg a meccset, ahol a legkevésbé lehetett rá számítani: a line of scrimmage-en. A védőfal az abszolút ligaelit Titans támadófal ellen 5 sacket gyűjtött és 3,6 yardot engedett futásonként, miközben Luck a zseniálisabb énjét vette elő. Persze a végére majdnem megint elszúrták, de végeredményben csak a győzelem számít.

A Colts ezzel feljött a csoport második helyére, és ha jön a papírforma szerinti Houston vereség, akkor már csak egy győzelemre lesz a Texanstól. A Titansz egy fokkal nehezebb helyzetben van, hisz 5-6-os mérlege és 1-3-as csoporton belüli teljesítménye nem sok jóval kecsegtet. De most már nem top3-ban fognak húzni.