T(ripla) N(ovemberi) F(utball) beharang

November utolsó csütörtökéhez érkeztünk, ami azt jelenti, hogy az USA-ban most ünneplik a hálaadást. Ennek okán nem  egy, nem kettő, hanem egyenesen három mérkőzést is láthatunk kedvenc major ligánk alapszakaszából.

Minnesota Vikings @ Detroit Lions (18:30)

Két teljesen kiszámíthatatlan csapat feszül egymásnak kezdésként, egy igazi csoportrangadón. A Lions elhozta kettejük első mérkőzését Minnesotából egy hihetetlen végjátékot követően. Most mindkét csapat 6-4-gyel áll, aki itt nyer, az hatalmas lépést tesz a csoportgyőzelem és a rájátszás felé.

A Vikingsnál továbbra is a támadójáték akadozása a legnagyobb probléma. A Cardinals ellen mindössze három pontot volt képes a támadósor felrakni a táblára a második félidőben és a négy vereséges sorozat megszakítását ezúttal is a védelemnek és a special teamnek köszönhetik Bradfordék. Sokat mondó adat, hogy a Vikes ligautolsó a megtett yardok tekintetében és hiába jó nagyon a D, ők sem képesek mindig kihúzni Bradfordot a csávából – ezt láthattuk a négy vereséges sorozatnál.

A Vikings passzjátékának most minden adott ahhoz, hogy beinduljon és jó számokat hozzon Bradforddal az élen. A Lions ugyanis a legmagasabb passer ratinget engedi az ellenfelek irányítóinak, átlagban 108.5-öt.

A Detroit részéről ugyanazok a problémák merülhetnek fel, mint a november eleji mérkőzésen. Stafford szörnyű napot zárt, mindössze 219 yardot passzolt össze 2 TD és 1 interception mellett, ráadásul a futás sem ment annyira, elsősorban Washington próbálkozásai voltak harmatosak. Bizakodásra viszont pont az adhat okot, hogy a Vikings futójátékát jól meg tudták fogni, és Bradford is többnyire csak rövid passzokkal tudott operálni.

Kulcsfigura lehet Theo Riddick a Lionsban, aki a novemberi mérkőzésen karriercsúcsot jelentő 70 yardot futott. Az első negyedben akkor nagyon élt, 42 yardot szorgoskodott össze, ám a mérkőzés további részében remekül kikapcsolták a védők. Az pedig még komolyabb fegyvertény, hogy a liga egyik legjobban elkapó running backjét 6 elkapott yardon tartották. Mindezt a linebacker Eric Kendricks nélkül, aki ezúttal már pályán lesz és Riddick semlegesítésében nagy szerep hárulhat rá.

A Vikings támadósorából kevés emberről lehet azt állítani, hogy jól játszik. Az egyik ilyen a csapat első számú elkapója, Steffon Diggs, aki 13 elkapásból 80 yardot szerzett a sérülésektől sújtott Lions secondary ellen, ám ma nem léphet pályára szintén sérülés miatt, így Adam Thielen tarthat nagy napot.

A Vikings támadósorának esetlensége és a Staffordékat kevésbé kibontakozni engedő Vikings defense miatt egy kevés pontos, ám szoros mérkőzésre van kilátás. A negyedik negyedben szinte biztosan fog vezetni a Vikings, ugyanis a Lions idén eddig minden meccsén vesztésre állt az utolsó játékrész valamely pontján – a kérdés, hogy sikerül-e most fordítaniuk. Igazi ki-ki meccs, nálunk sincsen konszenzus a győztes kilétét illetően.

Washington Redskins @ Dallas Cowboys (22:30)

A Redskins szurkolói már hétvégén a Cowboyst akarták, pár napon belül meg is kapták és valljuk be, a három közül ez tűnik a legnagyobb mérkőzésnek első ránézésre. Mindkét csapat támadójátéka egészen elképesztő, igazi shootoutra számíthatunk.

A Cowboysnál a liga legjobb támadófala védi Prescottot, aki a kezdeti biztonsági játékai után most már a nagy játékokat is pontosan és magabiztosan dobja meg. Valamint ott van Ezekiel Elliott, akinek mindössze 10 mérkőzés kellett ahhoz, hogy a liga legjobb futói között tartsuk számon. Kettejük teljesítményét el lehetne ugyan intézni annyival, hogy hát e mögött a fal mögött nem nehéz, de tavaly a szemünk láttára játszódott le a Dallas irányító-, és futókálváriája, szóval a fal nem minden.

A Cowboys támadósora rendkívül konstans és statisztika alapján a leglegendásabb támadósorokkal említhető jelenleg egy lapon. Ugyanis sorozatban már 8 mérkőzésen szerzett a támadósor 400, vagy annál több yardot, amire a 2007-es Patriots és a 2013-as Broncos volt képes csupán. A jövőre tekintve ez biztató, ugyanakkor aggodalomra is ad okot. A korábbi két csapat mindkét alkalommal Super Bowlt játszott, amit aztán el is vesztett.

A Redskins részéről már sokkal egyoldalúbb a történet és a támadósor sikerességének oka. Ez nem más, mint Kirk Cousins. A tavalyi éve után sokan úgy voltak vele, hogy egy kiugró éve volt, ahol pozitív mérlegű csapatokat nem is vert meg, de idén bizonyítja, hogy hosszabb távon is el tud irányítani egy csapatot. Egész szezonban 67%-ban passzol pontosan, 17 TD-je mellett pedig mindössze 7 INT-tel rendelkezik. Legutóbb pedig a Packers ellen dobált össze egy 145.8-as passer ratinget.

A Washington passzjátéka az egyenlőségen alapszik. Értem én ezalatt, hogy a három elkapó (Garcon, D-Jax, Crowder) és a tight end Jordan Reed között nagyjából egyenlően oszlanak meg a passzok. A passzjáték mellett pedig már a futás is kezd relevánssá válni. Jones 99, Kelley 84 és Thompson 51 futásból is 4.5 yard fölött átlagol, utóbbit a passzjátékokba is gyakorta bevonják.

A Redskins passzjátéka rengeteg előnyt kovácsolhat a Dallas secondaryjének sérüléshullámából. Sem a kezdő safety Barry Church, sem kezdő cornerback Mo Claiborne nem áll rendelkezésre. Cousins előtt is egy tisztességes fal áll (a passzkísérleteik 3.64%-ában engednek mindössze sacket), míg a Cowboys csak az ellenfél passzkísérleteinek mindössze 5.25%-ban tudnak sacket elérni.

A mérkőzésen két kulcs matchupra érdemes figyelni. Az egyik Dez Bryant és Josh Norman párosa. Emlékezhetünk, hogy a második héten mekkora port kavart, hogy Norman nem követte Bryantet, aki ezt kihasználva szénné égette a túloldali cornerbacket, Bashaud Breelandet. Azóta nagyot fordult a világ rendje, Norman rendre emberezik a Redskinsben. Legutóbb amikor egymással találkoztak Hálaadáskor, Norman mindössze 8 felé szálló labdából 2 elkapást engedett Bryantnek 26 yardért.

A Redsinks támadósorának talán legfontosabb tagja a tight end Jordan Reed, aki Byron Jonesszal fog sokszor találkozni a pályán. Reed a liga egyik legjobb tight endje, azonban Jones azon kevés safetyhez tartozik, akik képesek felvenni a versenyt atletikusságban Reeddel. Tavaly két meccsen is szemtanúi lehettünk ennek a matchupnak. A két mérkőzésen összesen 7 elkapást jegyzett a tight end, Jones kiváló védekezésének is köszönhetően.

Pittsburgh Steelers @ Indianapolis Colts (02:30)

Rossz hír a Colts rajongóinak, hogy csapatuk kezdő irányítója, Andrew Luck nem léphet pályára csütörtök este, mivel nem ment át az agyrázkódás protokollon. Helyét a hatodéves Scott Tolzien veszi át a hazaiak támadósorának élén, aki pályafutása során mindössze két alkalommal volt kezdő, legutóbb 2013 novemberében. Tolzien kezdőként való pályára lépése azt jelenti, hogy az elmúlt öt Steelers elleni mérkőzésen öt különböző irányítóval kezd az Indianapolis.

A Hálaadás a Steelers számára nem a legjobb ómen, ugyanis összességében 1-6-os mérleget tudnak felmutatni ezeken a mérkőzéseken és 66 éve nem nyertek Hálaadásnapi mérkőzést. Ezúttal viszont az ellenfél személye már-már garantálhatja a sorozat megszakadását. Big Bennek ugyanis remekül megy a Colts ellen. Az utóbbi két alapszakaszbeli mérkőzésükön majdnem 900 yardot, 10 TD passzt és 0 INT-t jegyezhet. Aggodalomra adhat viszont az okot, hogy idegenben idén nagyon nem megy a csapat támadószekciójának. A Washington elleni szezonnyitó óta mindössze két TD-t sikerült felrakni távol a Heinz Fieldtől.

A mérkőzés kulcsembere azonban nem a vendégek irányítója, hanem a running back Le’Veon Bell lehet. A liga egyik legjobb futója a Browns ellen összesen 36 alkalommal ért labdához (28 futás, 8 elkapás) és összesen 200 scrimmage yard felett zárt. Erre pedig ezúttal is minden lehetősége megvan, ugyanis a Colts futás elleni védelme a liga egyik legrosszabb. A Steelers részéről tehát rendkívül egyszerű a győzelem képlete: add a labdát Bellnek!

A Coltsnak a futás elleni védekezésénél már csak a passz elleni rosszabb. Nyomást nem igazán tudnak az ellenfél irányítóira helyezni, 102.5-ös passer ratinget engednek általában, meccsenként a legtöbb yardot engedik (284.5) és 19 TD-t engedtek, mindössze 3 INT-t szerezve. Szóval ha esetleg Bellnek nem menne annyira a játék a rövid hét miatti kevés regeneráció miatt, akkor is elő lehet venni nyugodtan Brownt, Wheatont, Coatest vagy éppen az egyelőre semmit sem mutató tight end Greent.

Nem csak a támadósor, hanem a védelem is kezd összeállni így a szezon második felére a Pittsburghnél. Igaz, a Browns elleni meccsből messzemenő következtetéseket nem feltétlen szabad levonni, a 8 sack mindenesetre tekintélyt parancsoló. Abban a kontextusban pláne, hogy az azt megelőző 9 mérkőzéseken összesen volt 13 sackje a csapatnak.

Ez pedig a borzalmas támadófallal rendelkező Colts számára nem a legbiztatóbb. Eddig 35 sacket és 77 QB hitet engedtek, ami a liga második legrosszabb teljesítménye ilyen téren (az első, a múlt héten szétvert Browns O-Line). Tolzien tehát nem néz egyszerű nap elé, ráadásul majd a futójáték sem valószínű, hogy nagyon kisegíti. Luck, amióta a Coltsnál van, hozzászokhatott ahhoz, hogy releváns futójáték nélkül kell meccseket nyernie, Tolzien azonban messze nem rendelkezik ekkora rutinnal ilyen téren. Gore-ék persze bármikor képesek lehetnek egy-egy nagy villanásra, de konstans, egész meccsen megbízható teljesítményt rég láttunk Indianapolis futótól, így továbbra is Hiltonéktól kellene valami extra teljesítmény ahhoz, hogy meccsben maradhasson az Indianapolis. Luck hiánya azért is aggasztó, mert rengeteget vállal lábon (51 futás, 246 yard), Tolzientől ezt nem kapjuk meg. Hiltonék persze kihúzhatják a bajból a friss kezdő QB-t, hiszen a Steelers passzvédekezése is a liga rosszabbjai közé sorolható, amit könnyen ki lehet használni egy tisztességesebb támadófal performansszal.

Luckkal sokkal több érvet lehetne felsorakoztatni a Colts mellett, így azonban ránézésre vendég sikernek nézünk elébe, ami akár nagyon egyoldalú és sima is lehet, ha a hazaiak közül nem embereli meg magát senki és nem tart karriernapot.