Kiütéssel tért vissza a győzelmek útjára a Wolves

A Budapest Wolves csapata több, mint egy éve nem nyert mérkőzést a hazai kiemelt osztályban. Legalábbis a mai napig, ugyanis megérkeztek a listavezető Eger Heroes otthonába, és kiütötték a házigazdákat 49-7-re, ezzel pedig visszatértek és újra esélyesként tekinthetünk rájuk a HFL-ben.

Egyik csapat sem mentette át az első fordulós teljesítményét, ami természetesen a Wolves oldaláról pozitívum, egészen elképesztő mértékben dominálták az összecsapást. A meccs elején nagyon simán mentek végig a Heroes védelmén nagyrészt Lenner Péter futásaival, aki már az első negyedben 10 futásból 84 yardot és egy TD-t szedett össze. De nem csak ő, hanem a Bencsics-Elek tengely is beindult már az elején, Elek Ádám feledtetni tudta a Gorillaz elleni elejtett labdáit, ma remekül játszott és végül a mérkőzés legjobbja is lett, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az első félidőben úgy gondolhattuk, hogy a Heroes belealudt a találkozóba, de az igazság az, hogy semmilyen téren nem értek fel ma a Farkasok csapatához. Khalid Ali eddig sem a nagy számú és pontos passzairól volt híres, ezen ma sem változtatott, hiszen 2/9 passzarányt mutatott csupán egy interception mellett, de ezen felül kétszer is közel került a labda eladásához, nem rajta múlott, hogy ezekből nem lett turnover.

A Wolvesnál egyébként Kovács Istvánék nagyon sokat és eredményesen tanulmányozhatták a Heroes futójátékait, hiszen csírájában fojtották el az akciókat, a védőfaluk kiválóan játszott. A két hete közel 300 yardot futó Anthony Green – Vakarcs Gergő duót úgy tartották 11 futókísérletből 35 yardon, hogy ebből Vakarcsnak volt egy 35 yardos futása. Igen, jól olvastátok, a maradék 10 futásból összesen 0, azaz nulla yardot hozott össze a két futó. Egyedül Khalid Ali volt veszélyes a földön (9 futás, 35 yard, TD), de azért ő sem túlzottan.

A Heroes nem tudott még csak a redzone közelében sem kerülni igazán, az egyetlen TD-jük egy blokkolt punt után született, amikor csupán 2 yardot kellett megtenniük a pontszerzéshez. A szenvedés i-jére a pontot végül az tette fel, mikor a harmadik negyedben a félpályánál előbb Ali összefutott saját játékosával és elejtette a labdát, amit a Wolves szerzett meg, majd mikor újra ők jöttek fel a pályára, az első játékból interceptiont dobott Ali. Ugyan itt már 28-7 volt az állás, ez a jelenetsor nagyon jól összefoglalta a Heroes mai játékát, teljesítményét és szerencséjét.

A budapestiek támadói ellenben konkrétan parádéztak, az egész offense kiválóan játszott ma. Kezdjük a támadófallal, akik sokat javultak a nyitómérkőzéshez képest, folyamatosan tisztán tartották Bencsics előtt a zsebet és nagy lyukakat nyitottak Lennernek. Lenner Péter elnyűhetetlen volt, ami persze valamilyen szinten kényszermegoldás is volt, ugyanis Danku Dávid sérülése miatt nem nagyon volt cserefutója a Wolvesnek (még a csapat tagjai sem feltétlen tudták, ki ugorhatna be helyette). A 15 futásból 105 yard és egy TD pedig egyértelműen megsüvegelendő teljesítmény Lennertől.

A passzjátékok is jól működtek, Bencsics nagyon motiváltnak tűnt és kiváló formát mutatott, ezt mutatja a 12/20, 158 yard, 4 TD, 124,58-as passer rating adatsor a statisztikai lapon is, még ha egy fumble be is csúszott. Nyugodtan passzolhatott nagyrészt, nem nehezítették meg a dolgát a védők és rendre üresen találta elkapóit, akiket nem is sajnált pontos labdákkal megtalálni.

Szerencséjére most a célpontjai sem hagyták cserben, talán csak két dropot láttam a találkozón, de ezen kívül Bartos Ferenc (3 elkapás, 51 yard, TD), Gecser Máté (4 elkapás, 31 yard, TD), illetve az MVP Elek Ádám (5 elkapás, 101 yard, 4 TD) is kivette a részét a támadásokból. Azt pedig mindenképp meg kell említeni, hogy Gecserhez egy passzolt TD-t is felírhattunk egy trükkös játék után, így ő tökéletes, 158,33-as passer ratinggel zárta a találkozót.

Mindenképp kiemelendő a fővárosiak rúgója, Baksa Ferenc („Feri the leg”), akinek ma nem kellett bravúr 53 yardos mezőnygólt rúgnia, de egy kickoff return TD-t ő maga állított meg, mikor utolsó emberként nem csak hogy szerelte, de konkrétan utolérte a kissé besavasodó Anthony Greent a 13 yardos vonalnál.

Az utolsó negyedben életbe lépett a mercy rule is, tehát folyamatosan futott az óra, elég gyorsan vége lett a találkozónak, de ilyenkor már mindkét oldalon a cserék voltak a pályán nagyobb részben, így én is, a Digi Sport stábja és a játékosok is kicsit hamarabb utazhattak haza.

Ugyan a találkozó nem volt különösebben izgalmas a második félidőben, látványos jelenetekben és nagy ütésekben nem volt hiány, így én azért élveztem a meccset, még úgy is, hogy a borzalmas tippjeim miatt tovább szívja a vérem a teljes HFL-társadalom.