Az én Dream Team csapatomban két nemzedék keveredik. Az első csoport képviselői a 2006-2010-es évek legjobbjai/érdekes alakjai, amikor ismerkedtem a sportág szépségeivel, közülük néhányan már nem is játszanak. A másik csoport viszont a jelen sztárjaié, amikor jobban beleástam magam a statisztikákba, a futball világába. Általában a látványos dolgokat szeretem és az olyan játékosok, akik kicsit mások voltak, mint a többiek, de ezt majd mindjárt meglátjátok.
Irányító – Michael Vick
Alapvetően szeretem a klasszikus pocket QB-kat, de valljuk be, az igazán látványos dolgok azokhoz a játékosokhoz köthetők, akik a lábuk segítségével is csodákat tudtak művelni. Amióta én nézem az NFL-t, az egyik leglátványosabban és dinamikusabban játszó QB, az Vick volt. Ehhez jön hozzá, hogy olyan karereje volt, hogy bármikor képes volt megereszteni mondjuk DeSean Jackson felé egy 50 yardos bombát, amivel aztán a WR touchdownig robogott. Erre már csak ráadásul jön, hogy akkor ismerkedtem az NFL-lel, amikor ő épp csúcsformában játszott, így kérdés nélkül.
Futók – LeVeon Bell , Ladainian Tomlinson
A futóknál voltam talán a legnagyobb bajban, mert sok futó szimpatikus, de alapvetően egyikőjük se került annyira közel a szívemhez. Végül azért Bellre esett a választásom, mert ilyen futásstílust még életemben nem láttam, de olyan szinten eredményesen csinálja, hogy lenyűgöző. Mindig szeretem, ha valaki külön utakon jár és valami forradalmit hoz a játékba és ez Bellben abszolút megvan. Ladainian Tomlinson azért került végül a csapatomba, mert anno az Madden 2006 került a kezembe először és ebben ő volt a legnagyobb sztár. Rongyosra futottam vele minden védelmet és ha pár évvel később már meg is kopott a sebessége, kétségtelen, hogy a legnagyobb futók között volt.
Elkapók – Odell Beckham Jr. , Larry Fitzgerald
Alapvetően sok elkapót szeretek, de ahogy az irányítóknál, itt is a látványos megoldásokat használó játékosokat szeretem. Beckhamnél pedig nem igazán lehet találni látványosabban játszó elkapót. Tudom, hogy néha mint egy kisgyerek úgy viselkedik, de ettől függetlenül nekem ő jelenti a futballt. A másik elkapóm, az első teljes ellentéte. Larry Fitzgerald nem a látványos megoldásairól vagy a bohóckodásairól, esetleg a sértődéseiről híres. Ő a munka, a magabiztosság és a csapategység példaképe. Egy igazi halk szavú vezér, aki minden porcikáját ismeri a játéknak.
Tight End – Tony Gonzalez
Tony Gonzalez nem egy tight end volt, hanem a Tight End. Minden létező TE rekord a kezében van, 17 év alatt összesen 2 kihagyott mérkőzés és mindössze egyetlen fumble, több mint 1000 elkapás között. Elképesztő számok, de nem csak a statisztikák miatt lett a kedvencem, hanem mert egy végtelenül szimpatikus ember, aki tapasztalatával mindig igyekezett a jövő nemzedéket mentorként segíteni.
Támadófal – Joe Thomas, Marshal Yanda , Jeff Saturday, Richie Incognito, Jack Conklin
Thomas személyét azért szeretem, mert évek óta egy olyan csapatban játszik, akik bohózatot művelnek magukból újra és újra. Ő pedig minden egyes évben kiválóan teljesít és nem gyűrte még maga alá az elkeseredés. Az egyik legjobb játékos a posztján és ezt a jó teljesítményt fenn tudja tartani konzisztensen is.
Az egyetlen poszt, ahol semmi személyes vagy különös kötődés nem fűz a választáshoz az a left guard. Marshal Yanda csak azért kerül be nálam, mert vitathatatlanul évek úta ő az egyik – ha nem a legjobb – a posztján.
Jó right tackle sokkal ritkább, mint a jó left tackle. Pedig ma már szinte ugyanolyan fontos a két poszt. Jack Conklin tavaly jött, látott és győzött. Fiatalságot, erőt és dinamikát hozott a Titans életébe. Ez a lendület és erőfoci pedig szimpatikus számomra.
Ezzel a guard hellyel nem volt nagy problémám, ugyanis Incognito egy olyan személyiség, akit nem nehéz észrevenni. Igaz nem a legpozitívabb arca a ligának, de mindenképp egy érdekes személyiség. Emellett elég jó játékos is és a neve is jó.
A centerek közül nehéz volt válogatnom, mert nem igazán nőnek az ember szívéhez. Jeff Saturday azonban olyan sokáig és eredményesen védte az egyik kedvenc játékosomat, hogy nem felejtem el a nevét sokáig. Hatalmas szíve volt és nem utolsósorban az egyik legjobb a posztján.
