Pozíciós rangsor – NFC South – védelem

Tegnap Leonidasz már összeszedte a csapatok támadóposztjának rangsorát, most pedig a védelmen a sor. Itt is akadtak egyértelmű, ugyanakkor igen kiélezett posztok is a 4 csapat között, ahol egyszerűen nem lehet igazságos döntést hozni, így maradt a szubjektivitás. Jöjjön tehát a posztonkénti összehasonlítás immár a labda túloldalán, majd az összesített tabella, ahol eldől, hogy melyik csapat áll a legjobb nevekből!

Számomra nem volt kérdés, hogy ezt az összevetést a Bucs nyeri. Chris Baker leigazolása hatalmas húzás volt, aki McCoy-jal kiegészülve elpusztíthatják a támadófalak belsejét, illetve a futóknak is okozhatnak álmatlan éjszakákat. Utánuk a Panthers következik, ahol Kawann Short kiemelkedik nem csak a csapatából, de a csoportból is, viszont sem Lotulelei, sem Butler nem elég jó ahhoz, hogy ez első helyet érjen számukra. Azért van jó pár csapat, aki elfogadná ezt az állományt…

A 3-4. helyek elosztása nagy dilemmát okozott, és bár a Falcons legnagyobb gyengepontja a védőfal közepe, azért kerültek a 3. helyre, mert Nick Fariley-nél szívbetegséget állapítottak meg, ami egyelőre nem tudni mennyire befolyásolja további karrierjét. Emiatt a sajnálatos eset miatt nem is mertem előrébb tenni a Fairley-Rankins kettőst, így ők a negyedikek, a Dontari Poe-val megerősített Falcons pedig a 3. A Sólymoknál még ki kell emelni, hogy elképesztő mélységük van erre a posztra (is), még ha minőségileg nem is az elit képezi ezt az egységet.

Na itt már komolyabb gondok voltak a sorrend összerakásával. Nem volt szívem a sackkirályt hátrébb rakni, és az egyik kedvenc újoncom is a Falconsnál kötött ki. Ahogy a belső falban, úgy a két szélén is nagy a merítési lehetőség, de McKinley érkezésével kirajzolódni látszik a két fő rusher kiléte a csapatban. Szorosan mögöttük jött a Panthers, akiknek egy hátrányuk van ezzel az állománnyal: rendkívül öregek. Bár az életkor nem számított a rangsor felállításában, én a Falcons egységét jobbnak éreztem.

Egy kisebb szakadék van az első és az utolsó kettős között, mert bár Noah Spence egyre ígéretesebb, az Ayers-Gholston kettős azért nem veheti fel a fenti hármassal a versenyt. A Saintsnél van talán a legjobb pass rusher a csoportban Cam Jordan személyében, de mellette meg igazából senki nincs. Kikaháról még nem derült ki hogyan muzsikál edge rusherként, hiszen tavaly megsérült, Okafor pedig idén érkezett New Orleansba.

Talán nem túlzás állítani, hogy ligaszinten is a Panthersnek van a legjobb linebacker sora. Luke Kuechly az egyik legjobb védőjátékos a ligában, az egyetlen negatívum vele a sérülések, amiket az utóbbi két évben elszenvedett. Eddig Thomas Davisszel alkottak nagyszerű duót, de ő a kora miatt idén árnyékba szorulhat, de nem kell aggódni a Párducok szurkolóinak, hiszen a korábbi első körös Shaq Thompson is remek teljesítményt nyújtott eddig rotációs játékosként, most a rivaldafényben bizonyíthatja tudását. Mögöttük a Bucs fiatal egysége jön, akiket a rutinos Lavonte David vezethet. A David-Alexander páros a fantasy focival játszók álma, rendkívül sok tackle van a játékukban, és idén a coverage képességeiket is fejlesztették. Mögéjük érkezett a draftról az a Beckwith, aki egy sajnálatos sérülés miatt csúszott csak a 3. körig, pedig egy rendkívül tehetséges linebacker.

A Falcons fiataljai sincsenek lemaradva, Deion Jones az Év Védőújonca díjra is simán pályázhatott volna, pechére volt egy Joey Bosa is ebben a classban. A szintén másodéves De’Vondre Campbell viszont már nem volt ennyire meggyőző, ő és az újonc Duke Riley lemeccselheti a Jones melletti kezdő szerepet az edzőtáborokban (a sok nickel felállás miatt ugyanis hiába 4-3-as az összes csapat védelme, gyakrabban játszanak 2 linebackerrel mint hárommal). A Saints itt is csak a negyedik, nem véletlenül a liga egyik leggyengébb védelme az övék. Jobbára mások által kiselejtezett játékosok alkotják az egységüket, ráadásul a korábbi első körös linebackerük, Stephone Anthony is totális bust lett.

Toronymagasan nyeri a Falcons ezt az összehasonlítást, akiknek még az sem volt akadály, hogy a legjobb cornerük, Desmond Trufant nem állt a rendelkezésükre a szezon második felében. Brutálisan fiatal és egyben brutálisan jó játékosok alkotják a Falcons védelmét, nem hiába, hiszen Dan Quinn hasonló módon fejlesztette fel az azóta ligaszinten kiemelkedő Seahawks egységét is. A Panthers szezonja nem indult rózsásan, erősen megsínylették Josh Norman távozását. Több újonc is érkezett tüzet oltani, de nem sikerült azonnal felvenniük a ritmust, ám később Bradberry és Worley egész pofás teljesítményt nyújtott. Melléjük érkezett vissza a Vikingstől Munnerlyn, akinek a rutinja majd megdobhatja a fiatalok fejlődését.

Bár Brent Grimes kiemelkedett a 2016-os szezonban, az első körös Hargreaves első szezonját nem teszi ki az ablakba, de hiba lenne temetni még őt. Mögöttük viszont nincs kezdő szintű játékos, így csak a harmadik hely jutott számukra. A negyedik itt is a Saints, akik évek óta ott vannak a liga legrosszabb passz ellen védekező csapatai között, de talán Lattimore draftolásával elindulhatnak felfelé.

Utolsóként a safetyk kerülnek sorra, ahol szintén kiemelkedik a Falcons a csoportriválisai közül. Keanu Neal tavalyi első körben való draftolásánál sokan hüledeztek és fogták a fejüket, de Dimitrofféknak lett igaza, nagyon ígéretes újonc szezont produkált. Mellette Allen sem volt rossz, Ishmael személyében pedig egy korrekt tartalék is a rendelkezésre áll. A Saintsnek végre van egy olyan egysége, ami nem csont utolsó a csoportban, ez pedig a safety poszt. Vaccaro és Bell két nagyon fiatal és nagyon tehetséges safety, melléjük pedig kikötött még az egyik kedvenc sleeperem a draftról, Marcus Williams. Ez a három játékos már több reményt adhat a Saints drukkereknek egy normális secondary építésére.

A Buccaneerst választottam harmadik helyre, mert több használható játékosuk van, mint a Panthersnek. Chris Conte szerintem nem valami jó játékos, de remélhetőleg nem is őt kell nézni idén, hanem a J.J. Wilcox – Justin Evans kettőst. Wilcox nagyszerű szezont produkált a Cowboysban mielőtt aláírt Floridába, de ezen kívül eddig nem nagyon tudott mit felmutatni pályafutása során, Evans pedig egy ígéretes újonc safety, aki bejátszatja magát a kezdőbe a szezon nyitányára. A Panthersnél a két kezdő személye nem probléma, mindketten jó játékosok, még ha Adams túlságosan öreg is, ellenben mögöttük tényleg csak olyanok vannak, akiktől nem sok dolgot láttunk eddig NFL meccseken.

A Falcons a labda mindkét oldalát uralja tehát a csoportban, de ez egy döntős csapattól egyáltalán nem meglepő, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi 2 évben remekül rakják össze a csapatot, élükön a védelemmel. A Panthers védelme visszakapaszkodhat arra a szintre, ahol 2015-ben voltak, bár az utánpótlást két kulcsposzton biztosítaniuk kell a jövőben. A Buccaneers veteránokból és fiatalokból vegyesen összerakott védelme évről évre javulgat, ha a pozíciós összehasonlításban nem is, a pályán felvehetik a versenyt a többi csapat védelmével, akár ebből a csoportból is. A Saintsnek pedig még nagyon sok munka kell, hogy ezt a védelmet ne játssza át bárki a bajnokságban, de legalább az építkezést elkezdték.

A támadósort és a védelmeket összevetve ezt a képet kapjuk meg. A Falcons Super Bowl résztvevőhöz méltóan emelkedik ki ebből a csoportból, egyaránt erős támadósorral és védelemmel. A Panthers sem hiába volt Super Bowl résztvevő a 2015-ös szezonban, a tavalyi csak egy kisiklás, ha csak a keretükre nézünk, és úgy tűnik idén sikerül talpra állni Norman, és legfőképp a Super Bowl elvesztését követően. A Buccaneers nagyon sokak számára a sötét ló lehet idén (is), és bár csak a harmadik helyre jók, azért Jameis Winston nem sok csoportban lenne utolsó a 4 irányító közül, így kicsit csalóka a kép. A Saintset szokás szerint a támadósora menti meg, mert a védelmükre idén sem nagyon lehet számítani a meccsek megnyerése szempontjából. Én úgy gondolom akár a csoport 2017-es sorrendjét is tükrözheti a fenti rangsor, és még a különbségek is valósak lehetnek a csapatok között.