A héten több olyan mérkőzést is láthattunk, amelyben az egyik csapat a meccs jelentős részében szóhoz sem jutott, de a végéhez közeledve majdnem behozták ellenfelüket. Nézzük, mit tanultunk a héten!
Buccaneers @ Cardinals, 33 – 38
A Tampa Bay egyértelmű favoritként látogatott a szenvedő Arizonához: amit kaptak, az egy óriási zakó volt a mérkőzés első felében. A harmadik negyed közepén még 31-0-ra vezetett az Arizona, Carson Palmer ekkor dobta első rossz passzát(!), igaz abból interception is lett. A Cardinalsnál a megújulást egyértelműen a Saintstől megszerzett Adrian Peterson hozta, aki ezen az egy meccsen több yardot és TD-t szerzett, mint a Saintsszel összesen. A Bucs gyenge teljesítményének legnagyobb oka viszont egy szerencsétlen eset volt: Winston válla egy földrevitel után megsérült, így Ryan Fitzpatrick irányított a meccs további részében. Bár összeszedett 3 TD-t, dobott 2 interceptiont is mellé. Ennek ellenére túlzás lenne azt mondani, hogy rajta ment el a meccs, 31-0-nál már gyakorlatilag vége volt, a Bucs védelme gyakorlatilag teljes betli volt, annak ellenére, hogy a mérkőzés végére összeszedték magukat. Az eredményből tehát nem látszik, de az Arizona sokkal simább meccset játszott. Jelenleg a Bucsnak azonban aligha a vereség lenne a legnagyobb baja, de szerencséjükre Winston sérülése nem vészes, jövő héten ismét pályára léphet minden bizonnyal. Fitzpatrick pedig immáron hetedik(!) csapatában szerez passzolt TD-t. Úgy tűnik tényleg az a célja, hogy minden franchise-nál dobjon egyet….
MVP: Adrian Peterson: 26 futás, 134 yard, 2 TD. Egykori önmagát idézi az idősödő futó.
LVP: Buccaneers védelem: Még Winston nélkül is meglehetett volna a meccs, ha az elején nem szedik őket ennyire szét.
X-Faktor: Lavonte David: ugyan ő stabil kezdőnek számít, sérülése miatt kérdéses volt a játéka. Ennek ellenére szerzett két kierőszakolt és 1 összeszedett fumble-t.
Steelers @ Chiefs, 19 – 13
Egy újabb mérkőzés, amelynek eredményéből nem látszik, mennyire egyhangú volt. A Chiefs rögtön két ponttal jutalmazta a Steelers védelmét egy rossz snapből szerzett safetyvel, de ezután ugyanilyen lehangoló teljesítményt nyújtott. Gyakorlatilag egyáltalán nem tudtak haladni a pályán a mérkőzés nagy részében, részben hála annak, hogy a Steelers védelme teljesen kivette a játékból Kareem Huntot. A Steelersnél ellenben nem volt gond a haladással, sőt. Bell futásaival szétszedték a Chiefs védelmét, ennek tükrében a 12-3-as félidei állás igencsak kedvezőnek volt mondható a Chiefsnek. A harmadik negyed úgy folytatódott, ahogy abbahagyták: a Steelersnek ment a futás, esetenként a passzjáték, míg a Chiefsnél támadóoldalon semmi. A mérkőzés végére a Chiefs összeszedte magát, eljutott a vörös zónáig. Itt negyedik kísérletre nem lőttek mezőnygólt (pedig az eredmény alapján ez nem lett volna rossz döntés), helyette Smith passzát az endzone-ban sikertelennek ítélték. Ami a legfurcsább, hogy Reid meg sem próbálta challenge-elni a hívást, pedig ezt simán meg is nyerhette volna. Az egész mérkőzésre igaz volt, hogy a Chiefs nem volt ott fejben, sok szabálytalanság és bénázás tarkította a játékukat. Még ennek ellenére is sikerült egy TD-t összeszedni a negyedik negyedben, 12-10-nél pedig még látótávolságban volt a győzelem. Ekkor azonban az NFL istenei közbeszóltak: Big Ben passza gyakorlatilag interception volt, annyira mellé ment, de az megpattanva a védő fejéről Brown kezébe pattant, aki meg sem állt a célterületig vele. Ezzel gyakorlatilag lezárta a mérkőzést, hiába küzdött a Chiefs az utolsó pillanatig.
MVP: Le’Veon Bell: 32 futás, 179 yard, 1 TD, egy személyben volt a Steelers támadósora.
LVP: Alex Smith: Smith bár nem dobott interceptiont, mondhatjuk hogy részben rajta ment el a mérkőzés: két labdát is csúnyán fölé dobott, egyiket a célterületen álló (teljesen üres) ember felé. Ezeket meg kell tudni dobni egy MVP-jelöltségre hajtó QB-nak.
X-Faktor: James Harrison: a veterán védő már szinte alig van pályán, de amikor ott van, még mindig pusztít: a mérkőzés utolsó drive-ján kulcs sacket szerzett Smith ellen, nagyon sokat hozzátéve a győzelemhez.
Lions @ Saints, 38 – 52
Hasonlóan a Cardinals meccséhez, ez a mérkőzés sem volt olyan szoros, mint amilyennek a pontok alapján látszik. A Saints a harmadik negyed közepén 45-10-re vezetett, a védelem 2 TD-t is szerzett, ebből az egyiket Stafford pick-sixéből. A Lions támadósora kilátástalannak látszott, a fal nem tudta megvédeni Staffordot. Ezzel szemben a Saints, elsősorban futójátékának köszönhetően hatékonyan tudott haladni, Ingram és Kamara együtt 200 scrimmage-yard fölé jutottak. A Saints védelme megint jól játszott, a második negyed végén egy 4&goal szituációt is sikeresen védekeztek ki, már-már érett a csereirányító behozása a Lionsnél. Ekkor azonban a Lions előhozta a szokásos utolsó negyedes formáját, sorra jöttek a nagy playek: 2 interceptiont szereztek Brees ellen, az egyikből TD is lett, Stafford kiosztott még 2 TD passzt, az újonc Jamal Agnew pedig egy 74 yardos punt-return TD-t szerzett. A Saints védelme azonban még időben ébredt fel, a mérkőzést végül egy Cameron Jordan pick-6 zárta le, így a Saints védelem 3 TD-t(!) szerzett a mérkőzésen. Staffordék számára pedig a tanulság ugyanaz: néha nem árt előnyben is játszani….
MVP: Cameron Jordan: a Saints védője egy interception-TD-t, és 2 sacket is gyűjtött. Nem gyenge egy védőfalembertől.
LVP: Drew Brees: Brees nem játszott jól. Bár 31-ból 21 passza jó volt, ez mindössze 186 yardra, 2 TD-re és 2 interceptionre volt elég. Ezúttal őt mentette meg a védelem.
X-Faktor: Jamal Agnew: Az újonc cornerback már második visszahordott TD-jét szerzi a szezon során, a liga egyik legjobb visszahordó játékosa jelenleg.
Giants @ Broncos, 23 – 10
A hét talán legegysíkúbb mérkőzése, aminek eredménye annál meglepőbb: naná, hogy egy elkapóhiányos, borzalmas támadófallal rendelkező csapat simán lenyomja a liga egyik (ha nem a legjobb) védelmét. A Giants játékának képét jelentősen meghatározta az elkapók hiánya, Manning mindössze 128 yardot és 1 TD-t szerzett, ennek szinte egészét Evan Engram felé dobta. A Giantsnél azonban a legnagyobb meglepetés egyértelműen Orleans Darkwa kiváló teljesítménye volt, a futó 5.6 yardot átlagolt futásonként. A Broncosnál sem volt gond a yardok termelése, de a pontoké annál inkább, rendre megjelentek a kulcs-pillanatban fellépő turnoverek, köztük egy pick-6 is, ami ilyen szoros meccsen döntő fontosságú volt. Emlékezzünk még meg a rugókról, akiknek nem volt jó napja. Mindkét játékos rontott mezőnygólt, a Broncosnál McManus mindössze 1-et értékesített 3-ból. A Broncos teljesítménye újfent hullámzó, elsősorban Siemiannek hála, annak ellenére, hogy az elkapósor Thomas és Sanders vezetésével jól teljesített (aztán Sanders megsérült), bár a futójáték egyáltalán nem ment. A Giants pedig az esélytelenek nyugalmával pályára lépve szépen csendben beleszól 1-1 csapat rájátszásba jutásába…
MVP: Jason Pierre-Paul: 3 sack, 7 tackle, 1 kierőszakolt fumble. Kell ennél több?
LVP: C. J. Anderson: 9 futás, 17 yard. Nem ment a futójáték a Broncosnak, passzjátékokban pedig inkább Bookert használták.
X-Faktor: Orleans Darkwa: 21 futásból 117 yard a liga egyik legjobb védelme ellen. Ez mindenképpen dicséretre méltó.
A Lions minden téren szar volt. Nem tudom miért, de valaminek úgy gondolták, hogy oldalra nem lehet futni, mert bárki is futott a szélen, azt elengedték. Bár mellettük szól, hogy azért csinálták szép játékokat, de a 45-10-ben legalább annyira benne voltak, mint az offense.
Ami az offense-t illeti. Stafford sérült volt, folyamatosan az arcában voltak a védők, 12 labdáját ütötték le, rengeteget droppoltak megint az elkapói, de ezzel együtt is szar volt. A Kandallóban mondtam is, hogy egy bizonyos ponton már csak eldobta a picsába a labdát, hogy hagyják már béként: a snapek 40 százaléka alatt volt nyomás alatt, megint hatszor sackelték, meg ki tudja, hányszor verték agyon. A bokája és a comhajlítója mellett jó eséllyel a bordája is megsérült. Szép volt ez a 28 pontos feljövés, biztos, hogy jobb szájízzel jöttek le a pályáról (bár azért demoralizáló feljönni 7-re, és utána kiszopni).
Nagyon jókor jön a bye week: a Saints elleni meccsen Staffordot már a harmadik számú LT és RG védte, Ricky Wagner, Golden Tate és Glover Quinn is megsérült. Nagyon kell a bye, remélhetőleg akár már Decker is visszatérhet.
A Steelers elleni meccs után már az összes meccs nyerhető, a legtöbb egyenesen kötelező. Persze, a Lionst ismerve simán lehet ebből így is nagy szopó, lett már 6-4-es, Packerst verő csapatból 7-9-es a szezon végére (2013-ban, pont, amikor Rodgers megsérült).
A helyzet nem ideális, de ebben még mindig benne van egy nagyon jó szezon lehetősége. Főleg, hogy igazából idén mindenki elég nagy balfasz (talán a Chiefst és az Eaglest leszámítva)
A Saints védelem tavaly egyetlen TD-t sem szerzett, a csapat -3-as turnover mutatóval bírt. 9 INT 12 Fumble.
Tavaly a Lions védelme ligautolsó volt asszem turnoverekben :D egyik év sem ugyanolyan.
Az igz, viszont elvileg a Saints védelem semmit nem javult anyagban. Most meg egy meccsen három TD-t szereztek.
Lett két jó cornerük. Az is valami :D egyébként a Lions sem javult ember anyagban azt leszámítva, hogy egy újonc LB-jük.
Sziasztok! Meg tudná valaki mondani, hogy az első Brees INT miért volt INT? Pedig még vissza is nézték.
Leginkább azért, mert az elején azt ítélték és nem volt egyértelmű képi bizonyíték az ellenkezőjére. Ha elkapást ítélnek elsőre, akkor az maradt volna.
A lényeg egyébként az, hogy a bírók nem találtak megdönthetetlen képi bizonyítékot, hogy Thomas birtokolta a labdát. Ha tuti lett volna, hogy birtokolta, akkor down by contact. Mivel azonban nem volt erre egyértelmű bizonyíték, így a játék ment tovább, a labda nem esett le a földre, hanem végül Slay kezében kötött ki és ő már egyértelműen birtokolta.
De mondom, a lényeg az alap ítéleten múlott. Mindkét eset megmagyarázható, de dönteni kellett és ebből most Slay jött ki jobban.