Veretlenek vasárnapi vacsorája

A forduló előtt veretlen csapatok irányítói megbeszélték, hogy vasárnap összeülnek egy vacsorára, ahol egyrészt megtömik bendőiket, másrészt kibeszélik az aktuális mérkőzéseiket. Tom Bradyt mondjuk nem hívta senki, mert őt mindenki utálja neki még dolga volt éjszaka. A titkos helyszínre érkezett tehát Newton, Manning, Rodgers és Dalton, hogy kicsit dicsekedjenek és persze beszólogassanak a vetélytársaknak.

– Mi van veled mostanában Peyton barátom? Olvastam egy remek cikket a héten a Fűzővel kifelé! oldalon, hogy nem megy a játék. Az öcsköstől eltanultad az interception-dobás művészetét? – kezdte meg a társalgást sunyi mosollyal az arcán Newton, hiszen tudta, hogy az idősebbik Manning testvér bizony elég csúnya napot zárt Clevelandben a három interceptionjével, így pedig a szezon során tízzel vezeti a vonatkozó statisztikákat.

– Igen, elég sok időt töltöttem Eli társaságában a nyáron, tanultam tőle ezt-azt, például hogy hogyan kell a rájátszásban játszani. Az alapszakaszbeli teljesítményem ennek velejárója és ameddig ilyen védelmem van, addig ez épp elég. Csak a gyűrű lebeg a szemem előtt.

– Azért segítene, ha nem takarná ki a gyűrű az orrod előtt lévő védőket, nem gondolod? -szólt közbe A-Rod.

– A védelmetektől mondjuk tényleg lehet félni, négy TD-t szereztek hat meccs alatt, a speciális egységgel együtt több pontot tettek fel a táblára, mint a támadósor. Azon mondjuk jót nevettem, hogy az első félidő végén a védelem szerzett 7 pontot, a támadósor 3-at, a Browns pedig nullát… A tight endeket azért megpróbálhatnátok levédekezni. Értem én, hogy Barnidge hatalmas formában van meg minden, Ozzie Newsome franchise rekordjait döntögeti négy egymást követő meccsen elkapott TD-vel, de első hét szezonjában összesen volt három touchdownja… Ki ez a srác egyáltalán? És miért szerez ellenetek két TD-t? Meg úgy egyébként miért van esélye a Brownsnak ellenetek? Ha nem ilyen szerencsétlenek, meg is vertek volna titeket! Mi bezzeg bármikor bucira verjük őket! – úgy tűnik Andy Dalton jó előre felkészült a Broncosból, akik ellen – ha így folytatják – a 16. héten ádáz csatát vívhatnak az AFC kiemelt helyeinek egyikéért.

– Andy, nagyon vagány lettél, hogy végre jól játszol, veletek mi volt ma ebéd után? A Bills védelem nem fogott ki rajtatok? EJ Manuelt gondolom sikerült lekapcsolni. – érdeklődött Rodgers, aki – mivel ízig-vérig profi – nem figyelte a korábbi idősáv mérkőzéseit, hanem a Chargers ellen készült.

– Futott egy TD-t meg passzolt is egyet az épp megsérülő Watkinsnak, de egyébként semmi extra, Dennard barátom le is húzta egy passzát. Nem volt egy nehéz mérkőzés, még a közönséget is tudtuk szórakoztatni, ebben Jeremy és Marvin jártak élen. A héten cirkusz volt a városban, tőlük vették át a mozdulatokat.

– Most jöhet a jól megérdemelt pihenőhét – folytatta Dalton -, szóval mi még egy hét múlva ilyenkor is veretlenek leszünk. Cam, nem figyeltem a végét, de ti csak kikaptatok idegenben a Seahawkstól, nem?

– Most hülyéskedsz? Hagytuk őket előnyhöz jutni, mert észrevettük, hogy negyedik negyedes magabiztos előnyben már nem fűlik a foguk a játékhoz, így ott simán fordítottunk egy 80 és egy 90 yardos drive-val, csak meg kellett találnom az end zone-ban tök üresen álló Olsent.

– Azért láttam a hét játékát besz*ptátok…

– Kit érdekel? Vertük a Seahawkst a CenturyLink Fielden, ahol az utóbbi 25 meccsből csak háromszor kaptak ki. Ez melyikőtöknek is sikerült az utóbbi időben? Nem? Senki?

– És Cam, hogy bírod ezeket a QB-futásokat? Nem félsz a sok ütéstől? – kérdezte Peyton, aki egyébként kiosztott egy elég szép blokkot Whitnernek a nap folyamán:

– Én féljek? Ne vicceljünk már, mindegyik linebackernél nagyobb vagyok, nekik kellene félniük tőlem!

– Aaron, elég csöndes vagy ma. Nem ment a játék?

– Ja de persze, csak izgulósabb lett a vége, mint vártam. Idejön hozzánk Rivers és 500 yardot passzol ellenünk, én meg nem tudok megszokni egy elkapót se a keretben, mindegyik kidől, most épp Montgomery. Érted, van 16 jó passzom, de senkinek nincs kettőnél több elkapása. De egyébként valóban ment már jobban is a játék, szerencsére Starks jól futott és a Chargers ismét elbénázta az utolsó másodpercekben. Azért egy rekordot behúztam így is, a leggyorsabban értem el a 30 000 passzolt yardot a karrieremben. A shovel passzok is jól mentek, mindig van minek örülni. – mondta kicsit fásultan Rodgers.

– Jövő hétre mi a program srácok? – kérdezte Newton, aki nem csekkolta még a menetrendet.

– Ha jól láttam, négyünk közül csak te játszol, mi a kanapén nézzük majd a RedZone Channelt, szóval három veretlen csapat biztosan marad egy hét múlva is. Aztán két hét múlva mi Aaronnal találkozunk és valaki elveszti az análszüzességét. Remélem nem én leszek az. -mondta Peyton.

– Jut eszembe, nem most játszik Tommy fiú? Kapcsoljuk már be a tévét és nézzük, hogy jövő héten velünk vacsorázik-e…