Már a tavalyi játékban is biztos voltam abban, hogy milyen filozófia mentén haladok. Végy egy jó irányítót, aki akár közepes társakkal is jól tud muzsikálni, majd építs brutális védelmet. A posztok között én egyértelmű prioritási sorrendet állítottam fel és ettől csak akkor tértem el, ha egy-egy nagyobb rush alakult ki és attól féltem, hogy az összes használható ember kimegy előttem. Ezen kívül a liga passzorientált jellegére és az egyes posztok tartósságára koncentráltam a választásokkal.
Egy franchise felépítését sok helyen lehet kezdeni, de a valóság nagyon jól megmutatja, hogy egy jó irányító nélkül minden másnak klappolnia kell, hogy sikeres legyél. Mondhatja bárki, hogy Bortles és Keenum féle arcokkal is ott lehetett lenni idén a legjobbak között, de hosszú távon kell egy megbízható arc a franchise-od élére, mert nem bízhatsz abban, hogy az egész védelmed folyamatosan elit szinten pörög. 11 fős draft révén hagyhattam volna a végére is a választást, mert több, mint 11 fiatal, de tehetséges irányító van, de kimondott szupersztár csak kevés.
Két kimondott célpontom volt a draft elején, így a harmadik helyen draftolva, kicsit letolt gatyával vártam a húzásokat. Aaron Rodgers nem volt kérdés, hogy kimegy előttem, de Dani Eagles homersége megmentette nekem a napot. Russell Wilson nem csak tehetséges, de igazi vezér is, aki ráadásul szerényebb képességű társakkal is képes nagy dolgokra, valamint nála senki nem improvizál jobban a jelenlegi mezőnyből.
Ahogy fentebb említettem, az irányító után rögtön a védelemre koncentráltam és az összes posztra igyekeztem egy sztárt elcsípni, mert nagyon fontos az egység szempontjából, hogy mindenhol legyen egy igazi top kategóriás játékos. Így nincs gyenge pont, amit az ellenfél tudna támadni. Ezen kívül azt is tudtam, hogy a passzjáték megállítása fog a középpontba kerülni a csapatomnál, így olyanokat választottam, akik ebben kimondottan nagy spílerek. A pass rush erősítésére sok jelöltem volt, nem titkolom Cameron Jordan csak harmadik volt a listámon, mégsem gondolom, hogy szomorkodni kellene miatta. Őt Patrick Peterson követte, aki nem csak azért volt fontos, mert a liga egyik legjobb cornere, de a poszt fontosságából adódóan gyorsan meg akartam alapozni a teljes névsort.
Az első kivételt az építkezésemben itt követtem el, ugyanis egy vezért akartam keresni a pálya közepére LB poszton, de egyrészt még volt bent több kiszemeltem is, másrészt J.J. Watt akkora név volt, hogy úgy éreztem érdemes kivételt tennem. Az elmúlt években ugyan sérülés hátráltatta, de én nem tettem le róla, hogy visszatér régi formájához. Utána már minden visszaállt az eredeti kerékvágásba és a maradék három fontos védőposztra hoztam az egy-egy vezéremet. Sorrendben Deion Jones, Chris Harris és Earl Thomas érkezett.
Velük befejezettnek tekintettem a védelmem építését, mert úgy gondoltam, hogy annyi jó játékos még bőven lesz a végén is, akik mellettük elitnek is tűnhetnek. Rátértem a támadóoldalra, ahol a támadófalat akartam először összerakni, különösen a két szélét a falnak. Ide két nem annyira fiatal, de még éppen jó korban lévő játékos érkezett, majd egy kisebb kitérővel (a DL játékosok nagyon fogytak) a fal belsejét is összeraktam.
A draft végére korán megvolt, hogy mely posztokat hagyom, ennek pedig több oka is van. A hátrahagyott három poszt a futó, az elkapó és a tight end volt. Futóból úgy ítéltem meg, hogy sok a fiatal, tehetséges játékos, ráadásul egy nem túl tartós posztról van szó, így nem baj, ha nem enyém a top3-5 running back egyike. Az elkapókból már szerettem volna nagyobb neveket húzni, de Adams után kiment mindenki, aki tetszett volna, így teljesen a végére hagytam a döntést. Egyetlen dolgot bánok nagyon, a tight end húzást, mert az egy pillanatig nem fordult meg a fejemben, hogy korán térek rá erre a posztra, de az utolsó választásom előtt pont kiment az utolsó két jelöltem is, így ide egy feketepontot beírhatok magamnak.
Ami kimondottan a csapatépítési elvemet illeti, három cél lebegett végig a szemem előtt. A védelmemet úgy akartam összerakni, hogy levegőben ne tudjon nyerni ellenem senki. Erre a liga már említett passzorientált jellege miatt volt szükség, a másik ötlet pedig az volt, hogy a lehetőséget kapó játékosok közül a legtöbben sokoldalúak és vezéregyéniségek legyenek. Támadóoldalon kevesebb stratégiám volt, mondhatnám, hogy Wilson mellett nem is volt akkora szükség rá, de azt mindenképpen szerettem volna, ha a két futóm az elkapásokban is jeleskedik, adott esetben még slotban is használható.
Érdekes módon nem nagyon volt olyan helyzet, amikor kifejezetten az orrom előtt vitték el az én kiszemeltemet, két olyan helyzet volt viszont, ahol nem számítottam rá, hogy nem lesz bent egyik célpontom se és mégis megtörtént. A 15. körben elkapót akartam húzni és Thielen, valamint Cooper volt kívánságom, de mindkettőt elvitték, valamint az utolsó körben a már említett tight end választás. Természetesen több olyan játékos is volt, akiért fájt a szívem, de őket vagy sokkal előbb elvitték vagy tudatosan mást választottam abban a szituációban.
