Az elmúlt két hétben hideget-meleget kaptak a fejükre a rúgók. A Brownsnak egy meccse és egy hosszabítása, a Vikingsnak egy meccse ment el rajtuk. Az alábbiakban egy feltörekvő analitikus, Moo (@Moo12152) gondolatmenetét mutatjuk be a Twitterről.
Moo a 2009-2017 közötti mezőnygólok adatai alapján illesztett egy görbét, ami az adott távolságokról (gólvonaltól mért) való sikerességet mutatja. Látható, hogy nagy távolságoknál kicsi a minta, és nyilván csalóka is, hiszen a nagyokat már csak a legjobbak vállalják be egyáltalán. Ami szembetűnő, hogy a valódi tudás a 40 yardos gólok környékén kezd elválni, idáig mindenki tud faszagyerek lenni.
A második hét 13 esti meccsén a rúgóknak várhatóan 113.5 pontot kellett volna berúgniuk, ezzel szemben csak 105 sikerült. Az extrákból 3 pont tűnt így el a nagy átlaghoz képest. A Vikings részéről Daniel Carlson 6.8 ponttal hozott kevesebbet az átlagnál. (Fontos kiemelni, hogy ezek aggregált adatok, az egyedi szituációkban is érdemes megnézni a kihagyott rúgásokat, de az aggregált adatok mégis csak az egyediek összességéből állnak össze.) Az elmúlt kilenc szezonban ez volt a hatodik legrosszabb eltérés.
Ez elsőre csúnyának hangzik, de gondoljunk csak bele: egy történelmi szintű mélypont kel a rúgó részéről, hogy körülbelül egy TD-vel vesse vissza a csapatot pontokban. Egy TD persze értékes, de ehhez mégis történelmi mélypont kellett.
A túloldalon – nem meglepő módon – Justin Tucker kap helyet, aki az elmúlt évek legjobb játékát hozta le 2013-ban a Lions ellen. 6/6 mezőnygóllal egymaga verte meg a Lionst, ahogy szól a legenda. De ácsi. A 18 pontjából 13.5 pontot egy átlagos rúgó is bevert volna, úgyhogy Tucker 4.5 pontért felelős az elmúlt kilenc év legbrilliánsabb teljesítményéért a posztján. Kevesebb, mint egy TD-t ért a fáradozása valójában.
Hogy értsük, mennyire kevés egy 4.5 és egy 6.8 kilengés a várható pontokban, forduljunk a Bucs-Eagles meccshez. Az EPA (Expected Points Added, idősoros adatok alapján az adott helyzetből mi a várható pont, amivel a drive sikerességéhez járulnak) hasznos eszköz ehhez, és láthatjuk, hogy a Jackson és Howard-féle 75 yardos TD-k 6.2-es kilengést okoztak, és ekkora bomba playek szinte minden meccsen vannak. Foles fumble-je -6.2 volt, Evansé -5.5, Fitzmagic eladott labdája -5.3.
Ezért nem draftolsz rúgót, hanem hozol a nagy átlagból egyet. A nap végén persze elmehet rajta a meccsed, de ha érdemi erőforrásokat ölsz bele sem fog jobban segíteni, mint egy középszerű O-falba mélységi játékost húzni.
Nagyon fasza poszt. Engem először meglepett, hogy a Vikings kibaszta Carlsont, de logikusan átgondolva, sb-run van, ki tudja meddig lesz ilyen bivalyerős keretük, gondolom ők már a PO-ban gondolkodnak, ahol egy tapasztalt Bailey-ben jóval inkább bízhatnak, ha centik fognak dönteni. Csak akkor valóban jó kérdés, hogy minek draftoltak rugót, ha az első hiba után elveszik a bizalmuk (mondjuk itt valószínűleg az edzéseken nyújtott teljesítménye is gyenge lehetett).
Amint kiderült hogy Bailey ki lesz vágva Dallasból, a többi csapat legalább felének ugyanezt kellett volna tenni a saját rúgójukkal és le kellett volna igazolniuk:)
Az a durva, hogy szerintem ez hitkérdés. Mennyire hisznek az adott rúgóban, hogy be tud vinni egy győztes field goalt. Ha ez a hit megrendül, akkor nincs helye az adott csapatban.
Az, hogy ki a jó rugó nem az mutatja legjobban, hogy 50+-ról milyen arányban rúgja be, sőt talán főleg nem az mutatja. 50-ig legyen nagyon megbízható, max 1-2 tévedés szezononként, és 95-100% közötti jutalompont, aztán jöhet az extra. Ez a fontos, hogy a normál field goal távolságon belül, ha nem sikerül a 3. kísérlet, egy megnyugtató opciónak ott legyen a biztos 3 pontos. Ha pedig sikerült a TD, akkor abból 7 pont legyen ne 6. Ennek 4 rúgó tett eleget tavaly. Tucker, Prater, Hauschka és a Tampa kickere Murray (cuttolták is gyorsan).
Jó néhányan nem sokkal maradtak el, ők is a stabilan foglalkoztatott rúgók. Köztük Bailey…Mert ez az alap. Ha ez megvan akkor jöhet annak a méricskélése, hogy valamelyik egy kicsit jobb, mert messzebbről is jó arányban rugdos. Baley egyébként sorozatban teljesítette az általam körülírt elég szigorú kívánalmat, így a kirúgása hatalmas hiba volt szerintem, ami már az első héten vissza is ütött. Mert a sokszor szoros meccseket nüanszok döntik el. Az egyik ilyen nüansz a rúgó személye. Ha ez a meccs a franchise egyik legfontosabb meccse, akkor talán mégis jobb volt többet áldozni erre a posztra is.
“A második hét 13 esti meccsén a rúgóknak várhatóan 113.5 pontot kellett volna berúgniuk, ezzel szemben csak 105 sikerült.”
Ez hogy adódott?
Másik: ha a 113,5 pontot elosztom 26-tal, abból nekem 4,37 pont/kicker jön ki, így a -6,8 számomra értelmezhetetlen.
Ez az egyes rúgások hosszából számított pontok valószínűsége az átlagos kickerre lebontva. Ha a héten volt mondjuk összesen 3 rúgás (34y, 43y, 57y), annak a grafikon szerinti valószínűsége 0,9 és 0,8 és 0,5, tehát átlagos kicker 6,6 pontot szerzett volna (ez a cikkből a 113,5). A cikk azt akarja mondani, hogy ennek megfelelően, ha valaki mindent berúgta, arra nem lehet azt mondani, hogy 9 pontot szerzett, mert bárki berúgott volna 6,6-ot, hősünk hozadéka így csupán 2,4 pont.
A cikk csak a kihagyott rúgások miatt elvesztett pontokat számolja. Csakhogy egy kihagyott mezőnygólnak van egy másik árnyoldala is, mégpedig az, hogy a védekező csapat a kihagyott rúgás helyéről kapja meg a labdát, azaz sokkal jobb mezőnypozícióból támadhat vissza, mintha puntolt volna a csapat. Ez az adatsor viszont az ilyen 10-30 yardok miatt benyelt pontokat már nem adja vissza.
Csak egy példa: vasárnap Carlson első kihagyott mezőnygólja után a Packers 17-30 yarddal előrébbről támadhatott vissza, mintha puntot rúgtunk volna (de ha bemegy akkor is a 25 yardról, 12-vel hátrábbról jöhettek volna feltehetőleg). Rúgtak is egy 37 yardos mezőnygólt. A többit mindenki kimatekozhatja. Azaz ha szigorúan vesszük, akkor ez nem 3, hanem mindjárt 6 pont mínusz lett a csapatnak, ami épp egy TD extra pont nélkül.
Én sem várom el, hogy 50+-at berúgja egy rúgó (bár tegnap azért meg lehetett nézni Janikowskit). De hogy sorozatban 35 yardról meg még közelebbről maradjanak ki kulcsfontosságú mezőnygólok az nem megengedhető egy nagy álmot kergető csapat esetében. Ha valakinek, akkor KGYM neked pontosan tudnod kell egyébként, hogy mennyit lehet szívni a bükkfalábú rúgók miatt, mikor állandóan fontos meccsek, sőt szezonok mennek el rajtuk. Hányszor fogtuk a fejünket az elmúlt öt évben egy egy mezőnygól kísérletnél (sokszor már a rúgás előtt :) )?
A gondolatmenet (a cikké) több helyen is sántít.
1. Nagyon kicsi a minta, főleg a hosszú rúgásoknál. Pl. az 57y esélye 0,5 a grafikon szerint, tehát 1,5 pont. Viszont egy csomó rúgó ezzel a távval eleve nem is próbálkozik. A cikk szerint ha mondjuk Tucker berúg egy ilyet, akkor a 3 ponttal 1,5 pont pluszt hoz az átlaghoz képest. Ez viszont nem igaz, mert az átlag oda sem mer állni. Ezekkel szemben Tucker bizony 3 pontot hoz (1,5-öt a saját “fajtájához” képest). Ez a helyzet a rövidebb rúgásokkal is, persze minél rövidebb, annál kisebb az eltérés.
2. A cikk egyáltalán nem foglalkozik vele, hogy az adott FG milyen körülmények között születik. Egy 35y FG esélye a grafikon szerint 0,89. Átlagosan. Tehát az is benne van, ami már eldőlt meccsen, garbage timeban, stb.
Lehet átlagosnak nevezni Carlson tegnapi kisérletét az OT utolsó másodpercében? A cikk szerint, ha berúgja, 0,33 pontot tesz hozzá egy átlagos teljesítményhez, ami elenyésző, tehát tkp. mindegy, hogy ki rúgja. A Vikes valamiért úgy gondolta, hogy Bailey mégiscsak kell, jóval több pénzért is.