Detroit Lions @ Chicago Bears – a nagy vízen túlról

Chicagóba beköszöntött a tél. Ez januárban nem nagy meglepetés errefelé, de a helyiek szerint ez még csak ízelítő az igazán megszokotthoz képest. Szerencsére a hóesés meg sem közelítette a Buffalóban látott képeket, de azért gyenge hószállingózásban zajlott az évad utolsó Bears mérkőzése. A chicagóiakat azonban a -2 °C (és a szél miatt -8 °C-os hidegérzet) nem riasztotta el egy jók kis tailgate partytól, már a meccs előtt sültek a finom kolbászok, sült húsok a parkolókban. Persze az azért kérdéses, hogy ilyen időben miért hideg sörrel melegítik magukat a szurkolók, mikor a jó magyar pálinkánál erre a célra nem igen lehet megfelelőbbet találni.

A Soldier Field egyébként nagyon impozáns látványt nyújt a Michigan tó partján. 61 000-es befogadóképességével az NFL harmadik legkisebb stadionja, ellenben az összes közül a legrégebbi. 1924-ben nyitották meg a nagyközönség előtt és 2002/2003-ban esett át egy ráncfelvarráson.

Nevében a hazáért elesett amerikai katonáknak állít emléket, amit egy chicagói újság pályázatának köszönhetően Edward Mueller talált ki. Érdekesség, hogy a stadion névadó mérkőzése egy hadsereg – haditengerészet derbi volt 1926. november 27-én. A Soldier Fielden több szobor is az amerikai katonákra emlékeztet.

A Bears gyatra szereplése és a hideg idő nem riasztotta el a nézőket, bár közel sem volt teltház. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően ezért sikerült a United Airlines Club-lelátójáról nézni a meccset, ami közvetlenül a skyboxok alatt van.

A Chicago Bears sorozatban ötödször nem jutott be a rájátszásba, ettől a helyi szurkolók nem voltak igazán elragadtatva és ennek a vége felé már hangot is adtak. Bár a klub a meccset a nézők egész éves kitartásának ajánlotta és sok molinóval, kisebb ajándékokkal köszönték meg ezt nekik.

Minden valószínűség szerint 7 év után ezzel a mérkőzéssel búcsúzott a Bearstől a csapat közkedvelt játékosa, Matt Forte, aki az összecsapás végén ki is ment a közönséghez és lepacsizott sok szurkolóval, kedves gesztust gyakorolva feléjük. Finoman szólva sincsenek viszont elragadtatva a chicagóiak Jay Cutler teljesítményétől. Kifejtették, hogy a 2021-ig szóló 126,7 millió dolláros szerződése (18,1 millió dollár évente, amiből 5,5 millió a garantált) kanyarban sincs összhangban a játékával, úgyhogy nem sírnák tele a zsebkendőiket éjszakánként, ha a helyére egy épkézláb irányító érkezne. A cérna egyébként a vége előtt két perccel szakadt el a nézőknél, amikor a félpályánál harmadszorra is sikerült interceptionre dobni a labdát és ezzel végleg elúszott a meccs. Nem segítette a Bears szurkolók lelkiállapotát sem, hogy rengeteg Lions drukker jött Detroitból a viszonylagos közelség miatt, akik viszont boldogan ünnepelték a győzelmet.

Nem maradhatott ki a találkozóból a Bears meccsen szokásos pillanat, amikor a “Hometown hero” keretében (ez egyébként több amerikai profi sportesemény része is szokott lenni), a meccs egyik kisebb szünetében a pályán köszönik meg egy uniformisba öltözött katonának a hazáért végzett munkáját. Ilyenkor az egész stadion felállva hosszú ideig tényleg csak őt ünnepelte. Soldier Field – nomen est omen!

A meccs egyébként kellemesen csordogált, nem volt különösebb tétje már az összecsapásnak.

Ennek egyik jele volt, hogy a pályamunkások is belefeledkeztek a mérkőzésbe. Az egyik detroiti touchdown utáni jutalomrúgásnál nem húzták fel a védőhálót a lelátó és a pálya között, így valóban jutalom rúgás lett az egyik szurkoló számára, mivel egy labdával gazdagodott. Persze ezt a detroiti munkatárs nem hagyta és rögtön vitt egy másik Wilsont az ominózus szektorhoz, hogy az igazi mérkőzéslabdáért visszacserélje. Rend a lelke mindennek!

A mérkőzés végén kifelé menet már a következő szezonra való felkészülést elemezték a szurkolók, bizakodva egy eredményesebb és sikeresebb jövőben, akik Chicagóból is üdvözlik a Fűzővel kifelé! oldal olvasóit!