Ilyen volt a X. Cellect Aréna kupa

Immár tizedik alkalommal került megrendezésre a Cellect Aréna kupa február 14-én, melyet renningan kollégával a helyszínen tekintettünk meg és összességében nem kellett csalódnunk. Már reggel 8-tól a helyszínen tartózkodtunk és egészen a döntő végéig igyekeztünk minél több felvételt és anyagot készíteni, hiszen ha már kint voltunk, nem csak a mérkőzéseket néztük meg a lelátóról, hanem igyekeztünk egy-két háttéranyaggal is előállni és még az ország egyetlen Tennessee Titans szurkolóját is megtaláltuk.

A szabályok a következők voltak: Egyszerre csapatonként 7 játékos lehet a pályán. Kezdőrúgás nincs, minden csapat a saját 5 yardosáról indítja a támadásait abban az esetben, ha nem szereznek labdát – ha szereznek, akkor értelemszerűen onnan indulnak, ameddig sikerült visszavinni. Négy kísérletből kell eljutni a félpályán túlra, csak ez számít first downnak. Amennyiben sikerül túllépni, akkor folytathatják a támadássorozatot és mehetnek a touchdownért, ha nem, akkor az ellenfélhez kerül a labda, és kezdheti meg a saját 5-ösről a támadást. Field goal nincs, csak TD-vel vagy safetyvel lehet pontokat feltenni a táblára. A TD-k utáni extrapontnak egy 1 yardosról indított „kétpontos kísérlet” felel meg abban az esetben ha sikerül bejutni az endzone-ba ismét. Kétpontos is van a műfajban, ekkor hátrébbról kell elindítani a játékot, az 5 yardos vonalról. A rövid szabályismertető után hitelesebbnek gondoljuk, ha egy játékvezető is beszél az arénafociról, így megszólaltattuk a torna egyik bíróját, Szerényi Gábor nemzetközi játékvezetőt.

FK! : A hazai színtéren szereplő bírók kevésbé ismertek. Mondanál magadról pár szót bemutatkozásként?

Szerényi Gábor: Szerényi Gábor vagyok, 11-12 éve játékvezető, az első képzési sorozatban végeztem el a játékvezetői tanfolyamot, ezzel párhuzamosan el is kezdtem játszani 10 évig, két éve fejeztem be a játékot és azóta csak a játékvezetéssel foglalkozom. A hat magyar nemzetközi játékvezető közé tartozom, válogatott mérkőzésen és külföldön európai kupamérkőzésen és Ausztriában volt szerencsém bíráskodni.

FK! : Ezeken a meccseken nem magyar kötődés miatt bíráskodtatok, hanem csakúgy megtaláltak titeket ezekkel a találkozókkal?

Sz.G.: Válogatott meccsen nyilván volt kötődés, a magyar válogatottnál kötelezően kellett küldeni játékvezetőt, így mi oda mentünk hárman, de Ausztriában volt olyan, hogy AFL – a legfelső liga –  mérkőzésére hívtak meg minket, illetve részt vehettünk még Charity Bowlon is – ez az amikor egy amerikai csapat eljön és a Vikings vagy a legjobb osztrák csapat ellen játszik.

FK! : A külföldi meccsekből játékvezetőként mennyire lehet leszűrni a magyar amerikai futball és az európai szint közötti színvonalkülönbséget?

Sz.G.: Játékvezetőként elég sok mindent látunk kívülről, nagyon nagy különbségek vannak. Nagyon tanulságos volt, amikor Európa legjobb csapata volt a Vikings és idejött egy divízió 3-as amerikai egyetemi csapat. A kettejük közti különbség óriási volt és azt is lehet látni, hogy egy európai topcsapat és egy magyar topcsapat között mekkora a különbség. De a magyar topcsapat és a magyar középmezőny között is ugyanezek a lépcsőfokok figyelhetők meg.

FK! : Az interjú előtt említetted, hogy most lesz pár héten belül nemzetközi továbbképzés Rómában. Mi zajlik egy ilyenen?

Sz.G.: Ez a nemzetközi továbbképzés minden évben van a nemzetközi játékvezetőknek Európában, két éve azt hiszem pont Budapesten volt, de Prágában is voltunk már hasonló rendezvényen, idén pedig két hét múlva Rómába megyünk. Ezek során tesztet töltünk ki, különböző technológiákat mutatnak be nekünk, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, hogyan lehet fejlődni a játékvezetésben, milyen gyakori hibákat követünk el, hogyan tudjuk megelőzni ezeket. De Magyarországon is van ilyen továbbképzés márciusban a teljes bírói kar számára. Ekkor főként azokat a tapasztalatokat adjuk át a többieknek, amiket a nemzetközi továbbképzés során tapasztalhattunk.

FK! : Ez a továbbképzés is elég aktuális, hiszen két hét viszonylag jól belátható időpont, de legyünk még aktuálisabbak és beszéljünk kicsit az aréna fociról, ha már Aréna kupán vagyunk. Bírói szemszögből miben különbözik ez a nagypályás játékvezetéstől? Melyik a nehezebb, megterhelőbb?

Sz.G.: Ez sokkal közelebbi élmény, sokkal gyorsabb, pörgősebb. Ez abból is adódik, hogy a pálya sokkal kisebb, jobban össze vagyunk szorítva a játékosokkal, ebből kifolyólag hozzánk is közelebb történnek az események, így a rálátásunk is kisebb, kevésbé látjuk be a pályát. Nagypályán több idő van és jobb szögből látjuk a történéseket. Hogy melyik a nehezebb és megterhelőbb az egy érdekes kérdés, mert nem lehet igazán eldönteni. Mind a kettőnek megvannak a maga nehézségei és könnyebbségei egyaránt. Az arénában mint mondtam az a nehézség, hogy sokkal közelebb és gyorsabban zajlanak le az események, a nagypályán viszont huzamosabb ideig kell koncentrálni. Ezen a tornán két bírói csapat dolgozik felváltva, közben lehet pihenni, ez pedig sokat segít. Ha egy crewnak kellene levezetnie az összes meccset, akkor sokkal megterhelőbb lenne ez.

FK! : Egy nagypályás mérkőzés mennyi időt vesz igénybe?

Sz.G.: Van egy európai előírás, ami kimondja, hogy a kickofftól mekkora időintervallumban kell befejezni a mérkőzést, ez két és fél óra. Nekünk ugyebár két órával előtte már ott kell lenni, pályát meg kell vizsgálni, csapatoknál ellenőrizni kell, hogy csak a jogosultak vegyenek részt a mérkőzésen. Ha esetleg Budapestről utazunk Nyíregyházára, akkor ugye ahhoz hozzá kell adnunk az oda- és visszautat, valamint a mérkőzés után is van egy egyórás szakasz, amikor még dolgunk van, szóval gyakorlatilag egy egész napos program egy vidéki meccs levezetése számunkra, de maga a mérkőzés két és fél óra.

FK! : Mennyire szokás nálatok a mérkőzések visszanézése, hogy mit rontottatok el esetleg vagy csak simán elemezni a kétes ítéleteiteket?

Sz.G.: Nagypályás mérkőzésekről kötelezően kell szolgáltatniuk a csapatoknak videófelvételeket, ezeknek a minőségétől is nagyban függ, hogy mennyire tudunk kielemezni egy-egy helyzetet. Előfordul, hogy mérkőzés után valamelyik edző elküld nekünk pár kérdéses esetet, hogy válaszoljuk meg, mit hogy láttunk. Ezeknél van hogy mi hibázunk, van hogy igazunk van, ezeket mind ki tudjuk elemezni. Nekünk ez nagy segítség, hogyha egy edző küld ilyen felvételt és a kérdéseit már előre leírja, így mi is tudjuk, hogy mire fókuszáljunk.

FK! : A játékvezetői felfogásban van különbség nagypályás és kispályás mérkőzés között?

Sz.G.: Vannak olyan szabályok, amik nagypályán érvényesek, itt viszont nem. Ilyen a mély blokk, az arénában szabálytalannak minősül, nagypályán ellenben szabályozva van, hogy mikor lehet mélyen blokkolni. Érdekesség továbbá, hogy kispályán a defense-re is lehet fújni illegal formationt. Nagypályán a védők úgy állnak fel, ahogyan akarnak, itt viszont meg van határozva, hogy hogyan kell felállniuk. Két védőfal ember helye van meghatározva, hogyha nem állnak a helyükön, akkor fújjuk ezt, ennyi a különbség. Más különbség nem nagyon van a kettő között, bíráskodni ugyanúgy kell.

FK! : Van olyan, amit egy Aréna kupán könnyebben elengedtek, mint egy HFL mérkőzésen vagy ugyanolyan szigorúan ítélitek meg a dolgokat?

Sz.G.: Igazából az összes szabálynál van egy ilyen iránymutatás, hogy mi az, amit nagyon szigorúan kell venni és mi az, aminél kicsit engedékenyebbek lehetünk, illetve nem is engedékenyebb hanem figyelni kell arra, hogy van-e hatása az adott szabálytalanságnak a játékra, vagy sem. Például egy holdingnál, ha az a játéktól messze történik, akkor az nem befolyásolja a játékot és ilyenkor jobb szólni a játékosnak, hogy figyeljen oda a kézhasználatra, ne legyen holding. Itt, kispályán minden számít, hiszen ha elindul a játék jobbra, akkor is gyorsan vissza tudnak váltani a baloldalra és ha a játék elején van ott egy holding annak döntő befolyása lehet a playre. Ez emiatt egy kicsit nehezebb, de igazából ez is olyan, hogy ugyanazokat alkalmazzuk, mint nagypályán, nincs jelentősebb különbség a felfogásban.

FK! : Akkor gyakorlatilag ez is egy szubjektív dolog.

Sz.G.: Igen, ha úgy nézzük vannak szubjektív dolgok, de nekünk nagyon jól le van írva, hogy mi az amiben lehetünk szubjektívek és mi az, amit ha meglátunk azonnal dobni kell. Például, ami sérülésveszélyes szabálytalanság, azoknál nincsen ilyen. Úgy írják le nekünk, hogyha kérdéses, akkor mi a teendő. Ha egy holdingnál, ha kérdéses, akkor az nem holding, ellenben egy kérdéses roughing the passernél ha kérdéses, akkor az roughing the passer pont amiatt mert a játékos testi épségét veszélyezteti. Főként ez a szemlélet van benne, hogy a játék biztonságával ellentétes szabálytalanság esetén nincs kegyelem és ha kérdéses, akkor is szabálytalan, míg más szabálytalanságoknál ha kérdéses, akkor azt inkább elengedjük.

FK! : És ha már a szubjektivitás szóba került, nem mehetünk el a kérdés mellett: Mi számít elkapásnak nálunk és mi számít az NFL-ben?

Sz.G.: Elég egyértelmű szerintem a szabály az, hogy az NFL-ben ezt hogy alkalmazzák az már megint egy érdekes dolog. Nálunk is nagy kérdőjeleket tesz fel, amikor együtt nézünk egy mérkőzést a kollégákkal, hogy elkapás vagy nem elkapás. Azt látni kell, hogy bizonyos szempontból az NFL könnyebben is és nehezebben is ítélhető. Könnyebbnek azért mert ezeknek a játékosoknak rendkívül koordinált a mozgásuk, mivel nagyon képzettek, ezért a szabálytalanságok is könnyebben ítélhetőek. Elkapásnál viszont pont nehezebben ítélhetők a dolgok, mert annyira gyorsak és annyira hirtelen történnek az események, hogy hirtelen centimétereket kell megítélni szabad szemmel, ami cseppet sem egyszerű feladat. Például, ha vesszük Cotchery elkapását a Super Bowlban, kikockázva sem tudtak ítéletet hozni, nem tudtak megerősítést találni egyik oldalra sem, így maradt simán „stands” a döntés.

Mi NCAA szabályok szerint játszunk nagypályán és kicsin egyaránt, így elég hogyha az elkapónak az egyik lába a pályán belül ér földet, de onnantól kezdve ugyanazok a szabályok, tehát vagy futóvá kell válni a játékosnak, vagyis kontrollálja a labdát és kezdjen el futóként viselkedni, vagy földetérés után is folyamatosan kontrollálni kell a labdát, pontosabban nem kell kontrollálni, de nem érhet földet. Szóval ha én a hátamon fekszem és a hasamon pörög végig a labda és utána fogom meg, akkor az ugyanúgy szabályos elkapás.

A kupa a Sport11 nevű sportcentrumban került megrendezésre. A hely rendkívül igényes, modern, felszerelt, rengeteg a parkolóhely és tömegközlekedéssel is megközelíthető, bár elég messze van mindentől. A beígért büfé is nagyon rendben volt, mindenki kedvére ehetett-ihatott. Elsőre nem úgy tűnt, hogy mindez képes kompenzálni a tényt, hogy mégis csak vasárnap és Valentin nap van, de viszonylag sokan, körülbelül 850-en váltottak jegyet a napra. A szurkolók a Touchdown Store standjánál nem csak NFL-es szurkolói termékek közül válogathattak, hanem a rendes felszerelésekről is kaphattak egy kisebb felvilágosítást és termékbemutatót.

Ahogy azt Gábor is mondta, a mérkőzések pörgősek voltak. A futójátékok domináltak, de nem volt ritkaság a hosszabb, egész pályán átívelő passzjáték sem és azért egyszer-kétszer csak láthattunk egy nagyobb tackle-t is. „Persze megvan a versenyszellem, de ez nem arról szól, hogy „hűha, meg kell nyerni és törni-zúzni egymást”. – mondta Bachrathy Kornél, az MAFSZ főtitkára, akivel nem csak a kupáról, hanem a magyar amerikai futball jelenlegi és jövőbeli helyzetéről beszélgettünk hosszabban.

Bachrathy Kornél: Nagyon sokáig ez egy magán szervezésű torna volt, amit Magyarország legnagyobb amerikai focis boltjának (Touchdown Store – a szerk.) a tulajdonosa, Bíró Gyula szervezett. Ő annak idején Boda Gáborral, aki jelenleg a szövetségnek az elnöke, kezdte el ezt az egészet.

FK! : De most már teljes egészében a szövetség rendezi?

B.K.: Igen.

FK! : És miért pont Valentin nap?

B.K.: Az volt a koncepció, hogy a Super Bowlt az is megnézi, aki csak kicsit érdeklődik az amerikai foci iránt és erre felfűzve a legegyszerűbb hirdetni. A legnagyobb hírverést akkor kaphatja a mi rendezvényünk. Ezért a következő hétre akarjuk rakni minden esetben. Tavaly is így volt, most ez így egy véletlen, ugyanis szombaton nem volt szabad a helyszín, ezért maradt a vasárnap, az meg ugye Valentin nap. Ebben nem volt tudatosság, így jött össze.

FK! : De egész jól jöttetek ki belőle. Zárva a Tesco, így rengeteg család kilátogatott és nagyon jó a hangulat.

B.K.: Ez olyan, mint egy normál amerikai foci meccs. Ott is ugyanezt láthatjuk. Mindenki hozza a nagymamákat, feleségeket, a rokonságot, kijönnek szurkolni apának. A hangulat amerikai, ezt nyugodtan elmondhatjuk.

FK! : Ebben nagy szerepe van Kovács Sanyinak és Bencsics Márknak is, akik úgy kommentálják a dolgokat, mintha egy Super Bowlon lennének.

B.K.: Nincs ismertebb arc az amerikai foci kapcsán, mint Márk és Sanyi azok küzül, akik ténylegesen kötődnek az amerikai focihoz. Márk válogatott játékos, többszörös bajnok, Sanyi is válogatott edző és régi játékos, valamint még szakkommentátorok is. Nyilván próbálunk az amerikai foci rajongók szemében ismertebb embereket elhívni.

FK! : A játékosok részéről milyen visszhangja van ennek az eseménynek? Mennyire élvezik? Úgy fogják-e fel, mint egy rendes kompetitív tornát, mint mondjuk a HFL-t?

B.K.: Nem. Látszik is, hogy vannak poén csapatok a mezőnyben. Összeállnak, eljönnek, jól érzik magukat. Vannak csapatok, akik picit komolyabban veszik, de ez nem arról szól, hogy „hűha, meg kell nyerni”. Csapatépítő tréningnek fogják fel.

FK! : Hogy látod a magyar amerikai foci helyzetét? Egy HFL döntőre, de még egy Aréna Kupára is több néző látogat ki, mint egy átlag NB1-es mérkőzésre. Szombaton például több mint százan voltak kint a Wolves tryoutján.

B.K.: Ez érdekes, mert amikor mi elkezdtük a focit, utána nagyon gyorsan megalakult rengeteg csapat. Pikk-pakk pár év alatt 30, de még 30 fölé is ment. Mivel tudatos munka nem nagyon volt benne, csak játszani akart mindenki, azok a csapatok, ahol nem volt tudatos építkezés egy-két év alatt elpárologtak. Most látom azt – és ez is az elsődleges célja a szövetségnek -, hogy muszáj egyesületet építeni. Nem lehet azt csinálni, hogy összejövünk, edzünk egy kicsit, játszunk és hazamegyünk, hanem foglalkozni kell a háttérrel, az utánpótlással, a szponzorokkal.

FK! : Székesfehérváron épül az első szabványos amerikai futball stadion. Van-e tervben hasonló Budapesten?

B.K.: A magyar sportban nem létezik állami vagy önkormányzati forrás nélkül semmi. Privát szponzoráció egy-két kivételt eltekintve szinte semmilyen sportágban nincs. A szövetség éves költségvetése 15 millió forint – és most csak mondtam valamit. Nem igazán lehet az, hogy a szövetség valami ilyesmit tervezzen. A fehérvári stadion 200 millió, ami a szövetség tíz éves költségvetésénél is nagyobb valamivel szerintem. Mi is próbálkozunk a fővárosi önkormányzatoknál, hogy lehet-e valamit csinálni, de amíg nem mondják azt, hogy itt egy csomó pénz, tessék csinálni egy stadiont, addig ennek nincs realitása. Ez még a jövő zenéje.

FK! : Pedig Magyarországon rengeteg gurulós stadion épül, igaz, hogy úgy kell összekukázni a nézőket, mert nem sok mindenkit érdekel.

B.K.: Annyi stadion épül, hogy nekünk nem kell saját. Ha beengednek valamelyikbe meccsekre, már boldogok vagyunk. Ez évi 3-4 mérkőzés nem hiszem, hogy olyan nagy fájdalmat okozna bárkinek is. A lényeg, hogy ki tudjanak jönni a nézők. Most egy olyan pályán, ahol nincs se lelátó, se semmi, reménytelen, hogy a nézők kilátogassanak nagyobb számban. Mi ugye dunaújvárosiak vagyunk, és van nálunk egy remek stadion, ahol elég sok meccset játszottunk az utóbbi két évben. Mi meg tudtuk oldani idáig, hogy stadionban játsszunk, de idén úgy néz ki, hogy nem fog sikerülni, más szelek fújnak most. Nehéz ügy ez.

FK! : A szövetség hogy akarja kihasználni majd a fehérvári pályát? Elképzelhető, hogy a centrum áttolódjon Fehérvárra és ott kerüljenek megrendezésre a HFL és divízió döntők?

B.K.: Úgy gondolom, hogy a Divízió II döntő borítékolhatóan ott lesz, szinte biztos. A HFL döntővel más a helyzet, mivel nagy az esély arra, hogy legalább egy pesti csapat szerepel rajta, a nézők nagy része pedig fővárosi. Nem is egy-egy csapat szurkolói, hanem általában NFL szurkolók és minél kisebb a település, annál kisebb a realitása, hogy egy nagyobb tömeg kimenjen oda. A HFL döntőnél az a cél, hogy minél többen legyenek. Az a 6000 néző, amit két éve el tudtunk érni ősszel, valahol az kellene legyen a cél és egyelőre ennek elérhetőségét vidéken nem nagyon látom. Az, hogy válogatott mérkőzést odavigyünk tervben van. Az utánpótlás és felnőtt válogatott felkészülését odavinni is abszolút jó lenne, hisz mi is szeretnénk minél inkább kihasználni a pályát. Nyilván a helyiek is ezt szeretnék, hogy országos szintű, kiemelt események is megrendezésre kerüljenek Fehérváron. Amire lehet, arra próbáljuk is használni, de előbb kész kell, hogy legyen.

FK! : Addig meg bíztok abban, hogy valahová beengednek, ami elég szomorú.

B.K.: Amerikai futball pályán játszani Y-kapuval még nem sokaknak adatott meg, biztos más csapatok is kivisznek oda meccseket, de nyilván nem kell mindenhová ötezres lelátó. Ha valahol van egy nem használt harmadik-negyedik pálya, kapnak egy 500 fős mobil lelátót és hagyják játszani az amerikai focisokat, az bőven elég lenne. Egy NB1-es meccsre nem mennek ki ötszázan, mi pedig egy amatőr sportág vagyunk. A színvonallal tisztában vagyunk, látnunk kell, hogy ez nem az NFL, nyilván nem is lesz olyan. Szerintem nem feltétlenül rosszabb nézni, akármit is csinálunk, mint egy gurulós NB1-es meccset, mert itt legalább néha agyonütnek valakit. De ezt az utat a helyieknek kell kijárni. Egerben például megszűnt a gurulós foci nagyjából és beengedték az amerikai focisokat egy király stadionba és a Nyíregyháza is egy egész jó pályán játszik. Idővel, ha mások is látják a példákat, akkor előbb utóbb jókor lesz jó helyen a jó ember, mint a fehérváriak esetében és talán összejön valami.

FK! : Egyéb rendezvényeket terveztek népszerűsítés céljából?

B.K.: Mi most azt próbáljuk elérni a budapesti önkormányzatnál, hogy több mérkőzést vihessünk ki a Margit-szigetre. Minél jobb helyszínekre akarjuk vinni legalább a kiemelt csapatok, mint a Wolves vagy a Cowbells meccseit. Ha valaki kimegy és jó focit lát jó körülmények között, akkor talán kijön legközelebb is. Az lenne a cél, hogy ha valaki kijön, akkor ne a nyomorunkat lássa, hanem jól érezze magát, meg tudja nézni normálisan a mérkőzést, van büfé, esetleg cheerleader prudukció, lát focit és közben nem veri meg senki. Nyilván azt próbáljuk meg elérni, hogy minél több csapat minél jobb helyen legyen. A népszerűsítő rendezvény érdekes kérdés, ez is (Aréna kupa – a szerk.) egy ilyen rendezvény, ahogyan a HFL döntő és egy válogatott mérkőzés is. A külföldi játékosok idehozatalának is van egy ilyesfajta töltete. Ha már látnak egy képzettebb játékost és az ő megmozdulásait a pályán, akkor az is jobban megfoghatja a nézőt és ráveheti arra, hogy legközelebb is kilátogasson meccsre. E mellett pedig a színvonal növekedését is szolgálják ők, hiszen csapaton belül is magasabbra teszik a lécet, mivel látják a többiek, hogy mennyit edzenek és hogyan amellett, hogy milyen dolgokat művel a pályán. Ez pedig magával rántja a csapattársakat. Nem véletlen, hogy egyre több magyar csapatnál fordulnak meg amerikai játékosok. Ettől függetlenül viszont nem szeretnénk abba az irányba elmenni, hogy a lelkes magyar játékosokat sorra kiszorítsák, ezért szabályozva van, hogy egyszerre egy csapatból a HFL-ben legfeljebb kettő, alsóbb divíziókban pedig legfeljebb egy amerikai játékos lehet a pályán – a keretben viszont bármennyien szerepelhetnek. Ez egy olyan létszám, amitől nem borul fel a pálya, de a csapat játékát valamilyen szinten azért előre tudja lendíteni. Ahhoz, hogy emeljük a színvonalat szükség van ezekre a játékosokra, akik profibb környezetben nevelkedtek és reméljük, hogy mind szakmai, mind népszerűségi szempontokat tekintve eljuthatunk egy magasabb szintre általuk is.

Az esemény színvonalát tovább emelte a kommentátor kettős, a SportTV képernyőjéről is ismert Bencsics Márk – Kovács Sándor duó, akik nem csak szakértelmükkel, de lelkesedésükkel is igyekeztek fokozni a mérkőzések hangulatát. A szoros napirendjük mellett velük nem volt lehetőségünk hosszabban beszélgetni, de pár kérdést fel tudtunk nekik tenni. Sanyi elárulta, hogy a lelkesedése abból fakad, hogy számára ugyanolyan élmény a legjobbakat közvetíteni hétről hétre, mint azokat a srácokat, akikkel anno együtt kezdte a focit vagy akik az ő keze alatt váltak játékossá. Márk pedig az aréna és a nagypályás foci apróbb különbségeiről beszélt:

„Kispályán sokkal jobban rá van utalva az irányító az elkapója egyéni képességeire, például már akkor el kell dobni a labdát, még mielőtt az elkapója lerázta magáról az emberét. Utóbbira persze az elkapónak a terület miatt is kevesebb ideje van meg úgy az egész történet sokkal gyorsabb. A játékhívások itt sokkal egysíkúbbak, nem nagyon van lehetőség trükkösebb vagy nagyon látványos játékok bemutatására. Ahogy látható, szinte csak futnak a csapatok és csak ritkán eresztenek meg egy-egy hosszabb passzt. A csapatok közti stíluskülönbségek azonban itt is kijönnek, például a Győr Sharks tényleg szinte csak fut, míg a Miskolc Steelers vagy egyenlő arányban fut és passzol vagy esetleg inkább a passzjáték felé billen a mérleg nyelve.”

A torna során a 8 jelentkező csapatot két négyes csoportra osztották. Az egyik kvartettet a Budapest Eagles, a Dunaújváros Gorrillaz, a Szürke Farkasok és a The Expandables csapatai alkották, a másikban pedig, a Budapest Titans, a Gladiators, a Győr Sharks, valamint a Miskolc Steelers együttesei mérkőztek meg a továbbjutásért. Mindenki játszott mindenkivel, majd a csoportmeccseket követően a két csoport első két helyezettje közti keresztbejátszást követően (A1-B2 és B1-A2) alakult ki a döntő, melyet a Miskolc Steelers és a Gladiators csapata vívott.

A döntő előtt azonban még a jövő generációja is bemutatkozott, az Újpest Bulldogs mini csapatai játszottak egymással egy bemutató mérkőzést.

A tiszántúli derbit a Miskolc nyerte meg végül 27-20-as arányban, remek passzjátékának köszönhetően. A Steelers veretlenül nyerte meg a tornát és mind az offense MVP, mind a defense MVP címet is ők zsebelték be. A legjobb támadó az irányító Jordan László lett, míg védőoldalon az amerikai Troy Rice-t ítélték meg a legjobbnak, aki annak ellenére, hogy védőként kapta meg a díjat mégis inkább a támadóoldalon bemutatott nagyszerű elkapásaival és touchdownjaival vetette magát észre (videós összeállításunkban 7-es mezben lehet megcsodálni, rengeteg bravúros elkapást mutatott be).

És akkor a végére álljon itt kettőnk rövidebb, személyes véleménye:

Renningan: Alapvetően optimistán álltam hozzá a dolgokhoz, egyedül attól féltem, hogy a Valentin nap miatt nem lesz sok néző. De szerencsére ezzel nem volt probléma, a lelátók telve voltak, közel 850-en látogattak ki az eseményre. A mérkőzések szórakoztatóak voltak (bár a Miskolc Steelers azért nagyon kilógott felfelé a sorban), a játékosok mindent beleadtak, nem alibizett senki, láthattunk néhány elképesztő játékot. Kovács Sanyi és Bencsics Márk úgy kommentált végig, mintha egy Super Bowlon lennének. Beszélgetni is jó volt velük, ahogy a játékosokkal, a szervezőkkel, a bírókkal is, tartalmasan telt el az a röpke 10 óra, míg kint voltunk. A Bulldogs ificsapata is nagyon jópofa volt, a 27-es számú kis titán volt a kedvencem, ő futotta a bemutatómérkőzés első TD-jét. Jó látni, hogy ilyen fiatalon is elkezdenek focizni. Az egyetlen problémám az volt, hogy nem lehetett beszállni a buliba, pedig bármelyik csapathoz beálltam volna egy kicsit, már csak a hangulat miatt is.

jimboy: Én jól éreztem magam, mindenki barátságosan állt a dolgokhoz, az interjúalanyaink is rendkívül közvetlenek voltak, úgyhogy a történet ezen részével kapcsolatban nincsenek negatív érzéseim. Ahogy nézőként is kiszolgáltnak éreztem magam, megkaptam a csattanós ütközéseket és a nagy passzjátékokat is, ezeket pedig még az is tudja élvezni, akit nem olyan rég kerített a vonzáskörzetébe ez a sport, így a kilátogatók is megkaphatták azt, amiért jöttek. Talán a helyszín távolsága szerény lakhelyemtől volt az egyetlen kivetnivaló az egészben, de összességében megérte kizarándokolnom, mert az esemény kárpótolt.

Itt pedig az általunk felvett jelenetekből egy rövidebb összefoglaló, hogy aki nem látogatott ki, az se maradjon mozgóképes anyag nélkül.

A képi, videós és interjús anyagot készítette és összeállította Ráti József és Kerek István.