Az idei draft legnagyobb, vagy inkább legizgalmasabb kérdése az volt, hol köt ki Marcus Mariota. Szóba jött az Eagles mellett a Jets, a Bears, a Browns, pletykáltak a Ramsről és Redskinsről, a Chargersről. Írtam is az AFC South szezonértékelőjében, hogy remek helyzetben vannak a Titánok, hisz vagy megkopasztanak valakit, vagy behúzzák Leonard Williamst, Vick Beasleyt vagy a Cooper/White elkapó duó egyikét. Egyik sem történt meg, így pedig megkockáztatom, az utóbbi évek legnagyobb hibáját követte el a Titans.
A szamoai felmenőkkel rendelkező Marcus Mariota Honoluluban született és nőt fel, ott is végezte el a középiskolát mielőtt csatlakozott volna az Oregon Duckshoz. Az egyetemen szép karriert futott, Heisman trófeát és Rose Bowlt is sikerült nyernie (a nemzeti döntőben végül kikaptak az Ohio State-től). Ennek megfelelően az idei draft egyik legértékesebb játékosának számított, már csak az volt a kérdés, számszerűen mennyit is.
Mariota egy nyitott, fast-tempo offense-ben érte el a sikereit, ezért is volt olyan értékes Chip Kellynek. Nagyon érezte a zone-read optiont, rendkívül gyorsan reagálta le a körülötte kialakult szituációkat, ha kellett passzolt, futott, vagy ahogy az alábbi gifen látjuk, megszabadult a labdától:
A passzpontossága szintén kiváló, nyomás alatt 52.5%-kal passzolt (3 TD, 0 INT), nyomás nélkül 70.3%-kal (35 TD, 2 INT). A karereje is rendben van, gyorsan ereszti el a labdát és lézer passzokra is képes, ha kell. Annyira atletikus, hogy elkapó vagy free safety is lehetne belőle, a szabaduló tehetségét pedig egyenesen Big Benéhez hasonlítják.
A pályán kívül nem voltak balhéi, egy csendes, szorgalmas, alázatos játékosról van szó. Ugyanakkor, mint mindenki, Mariota sem hibátlan. Egyáltalán nem érzi a zsebet, összesen 27 fumble-t vétett 41 mérkőzésen. A védelem olvasásával is vannak problémái, ha az elsőszámú elkapóját levédekezik, akkor képes elveszni a pályán.
Túlságosan rendszerfüggő a játéka, soha nem játszott profi szisztémában, soha nem kérték tőle, hogy hajtson végre nehezebb, NFL szintű passzokat. Meg kell tanulnia, hogy találja meg az elkapóit szoros emberfogásban úgy, hogy csak a receiverek tudják azt elkapni. Ráadásul a csendes, nyugodt magatartása a pályán is visszaköszön: inkább hajlandó köröket futni egy edzésen, minthogy leordítsa a támadó falemberek fejét egy elrontott blokk után. Emiatt sokan megkérdőjelezik a vezetői képességeit, ami nem elhanyagolható (bár nem is életbevágóan fontos) egy irányítónál.
Marcus Mariota tehát egy atletikus, alázatos, Heisman győztes irányító, aki mentes bárminemű pályán kívüli balhétól. Ugyanakkor rendszerfüggő, kiforratlan játékos, aki sem a zsebet nem érzi, sem a védelmeket nem képes olvasni, ráadásul nem illik a legtöbb csapat támadósémájába. Szerintem inkább projekt játékos, mint instant kezdő és csak egyetlen egy csapat volt, melynek szakmai szempontból megérte volna Mariotába invesztálni – az Eaglesnek. Ian Rapoport szerint Kelly meg is próbálta megszerezni a második picket, mégpedig egy mega ajánlattal: egy 2015-ös első és harmadik körös pick, egy 2016-os első körös választás, Sam Bradford (QB), Fletcher Cox (DE), Brandon Boykin (CB) és Mychal Kendricks (ILB). És nemet mondtak.
Hogy aktuális példával szemléltessem a dolog számomra felfoghatatlan voltát, képzeljük el, hogy valaki kocsikázik Budapest ucáin, mikor hírtelen elkezd rakoncátlankodni az autó és lefullad a Lánchídon. Gyorsan kipattan a tulaj (Ruston Webster) a járműből, hátraszaladunk a csomagtartóhoz – ahol vésztartalék esetére mindig van egy kevés benzin – és elővesszük a kannát. Kinyissuk, beleszagolunk és elszörnyedünk. Drága, aranyos barátnőnk a legjobb szándéka ellenére is dízelt töltött bele a 95-ös benzin helyett (ez lenne Mariota). Ekkor érkezik egy idegen (Chip Kelly), szemlátomást haladna már tovább és felajánlja: a dízelélt cserébe leszív a saját autója tankjából egy kannányi 95-ös benzint (úgy is új, dízel kocsit akar), és még egy üveg ablakmosó folyadékot is ad mellé sőt, még a szélvédőt is lemossa (ez volna az Eagles ajánlat). Hősünk tanakodik, gondolkozik, majd fogja magát és beleönti a dízelt a tankba, majd csak eldöcög vele valahogy.
Ennek megfelelően ilyen szezont is várok a Titanstől: döcögnek egy darabig, majd a jövő évi drafton tanakodhatnak, az elromlott motor mely alkatrészét cseréljék ki a top5-ös pickjükkel. Mert Mariota nemhogy nem egy Luck, de még Ryan Tannehilltől is nagyon messze van. Egyáltalán nem illik a Whisenhunt rendszerébe és Zack Mettenberger egyáltalán nem volt olyan reménytelen, hogy egy fél csapatot feláldozzanak érte. Sőt, még az állítólagos ajánlat feléért is bőven megérte volna elpasszolni, de most maradjunk az eredeti Rapaport infónál.
Fletcher Cox a tavalyi év egyik legjobb 3-4-es defensive edje volt, aki tökéletesen illett volna az Titans védőfalába. Kendricks is korrekt szezont futott tavaly, egyértelmű minőségi javulást hozott volna a Titans gyenge ILB sorába. Boykin egy top slot CB, hiányposztra jött volna, míg Bradforddal irányítója is lett volna a csapatnak. Ám, hogy igazságosak legyünk, Boykin és Kendricks szerződése jövőre lejárt volna, a jelenlegi helyzet szerint pedig a Titans 21 millióval fog rendelkezni a jövő évre. Ugyanakkor az Eagles-től kapott extra 3. körös pickből behúzhatták volna például Paul Dawsont ILB-posztra, az első körben pedig kedvük szerint válogathattak volna a Malcom Brown (NT), Byron Jones (CB), D.J. Humphries (OT), Cedric Ogbuehi (OT) közül.
Csak gondoljunk bele. A Titans védelme felállhatott volna így is: Cox-Brown-Casey, Morgan-Dawson/Williamson-Kendricks-Orakpo, Perrish Cox-McCourty-Boykin, Searcy-Griffin. Persze húzhattak volna a támadófalba is az idei első körben, nem beszélve az extra 2016-os első körös pickről.
Összegezve: Marcus Mariota, a rendszeridegen, igen komoly hiányosságokkal rendelkező irányító többet ért, mint legrosszabb esetben hét játékos, melynek többsége már bizonyított a ligában. Lehet, hogy tévedek, de valószínűbbnek tartom, hogy egy, maximum két gyenge szezon után Kelly megszerzi magának nyomott áron, hatalmas összeesküvés elméletek közepette, minthogy a Titansben váljon franchise irányítóvá.
