A Golden Tate elkapás és TD után mondhatni felrobbant a twitter, hogy watta fak, hogy is van ez. Ennek apropóján (bár szerintem valid elkapás volt, de a szerkesztőségen belül is megoszlottak a vélemények) szeretnénk tisztázni, elmagyarázni, hogy is működik ez az NFL-ben. Nem kell megijedni, nem fogok szabálykönyvet idézni, meg agyonszakmázni az egészet, csak egyszerűen bemutatom, mi is a harci a helyzet.
Kezdjük az egészet két rendkívül FONTOS fogalommal: “befejezett elkapás” és “runnerré”, vagyis futóvá válás.
Mi a befejezett elkapás?
A befejezett elkapás egy olyan folyamat, amelynek során az elkapó megfogja a labdát és utána önszántából, vagy épp külső hatásra (mondjuk amikor épp ketté fejeli valaki a gerincét) igyekszik lemenni a földre. Ekkor, hogy sikeres legyen az elkapás, két feltételnek kell teljesülnie:
– Mindkét láb, vagy térd, könyök, hát, fenék csukló stb. érjen földet
– A folyamat végéig birtokold a labdát
Erre remek példa az oldalvonal melletti elkapások zöme:
Vagy mondjuk a forgalomban lehúzott labdák:
Feltehetjük a kérdést, hogy Mi van akkor, ha az egyik feltétel nem teljesül? Nos, mivel a föld nem okozhat fumble-t, ezért vagy sikertelen (incomplete) passz, vagy ritkább esetben interception. Erre tökéletes példa a Calvin Jonhson-szabály, amikor az elkapó megfogja a labdát, lent a térde, a segge, mindene, de a labdát végül elhagyja:
Persze lehet azon vitatkozni, hogy azért hagyta el a labdát, mert már ünnepelni ment, vagy mert tényleg nem birtokolta végig, mindenesetre baromi szubjektív. De akkor mi a helyzet a Dez el-nem-kapással? Nos, ugyanez. Megfogta a labdát, majd valaminek a következtében megindult a föld felé (a védő, meg a TD szerzés okán) és félúton, vagy háromnegyed úton a labda a földhöz ért, megmozdult, kipattant, vagyis nem birtokolta végig. Sokan jöttek azzal, hogy ő bizony már lépett kettőt, meg lent a könyök miegymás, de a bírók, mivel a föld felé indult rögtön az elkapás után, nem ítélték RUNNERnek. Vagyis a végeredmény egy sikertelen passz lett:
Mikor lesz az elkapó “runner”?
Az elkapó akkor válik futóvá, ha:
– elkapja a labdát
– nem indul meg a föld irányába
– tisztán futónak lehet nyilvánítani.
Nos, hogy ez utóbbi pont mikor történik meg, az teljesen szubjektív, de általában 2-3 lépés, de lehet egy spin move, vagy hasonló. Ez egy dologban nagyon is különbözik a “befejezett elkapástól”:
– Ha a futónak minősülő játékos kezében lévő labda akár csak súrolja a TD-vonalat, az touchdown
Ebben az esetben a kutyát nem érdekli, hogy mi történik miután a labda áthaladt a gólvonal síkján. Leereszthetik, kiüthetik a kezéből, rátaposhatnak, visszavihetik, nem számít, az TD. Persze, ha mondjuk a félpályán történik ilyen, akkor az fumble, ha a gólvonal előtt, akkor is fumble, de az end zone-ban az ha megfeszülnek is touchdown. És ezen a ponton jön szóba Golden Tate elkapása:
Az eredeti ítélet szerint Tate nem fejezte be az elkapást, vagyis a játék vége interception lett. Miután a bírók visszanézték, úgy ítélték meg, hogy Tate elkapta a labdát, NEM indult meg a föld felé és tisztán futónak lehetett nyilvánítani. Tehát, birtokolta a labdát, nem akart a földre kerülni és lépett kettőt. Mindezt az end zone-ban tette, vagyis TD. Innentől kezdve nem számít, hogy a harmadik lépésnél már nem volt nála, mivel RUNNERNEK nyilvánították. Ha ugyanez a játék valahol a pályán történik, akkor a végeredmény egy Tate fumble, vagy ha nem minősítették futónak, akkor Stafford interception.
A szabállyal nem az a baj, hogy bonyolult, hanem az, hogy végtelenül SZUBJEKTÍV. A bírókon múlik, hogy mikor birtokolta 100%-ig a labdát az elkapó, meddig tart az elkapás folyamata, mikor válik runnerré stb. A szabály e miatt nem konzisztensen alkalmazható (pl. a Devonta Freeman visszafújt TD az 5. héten, Tyler Eifert visszafújt TD a 3. héten) és így túlságosan nagy szerepe van a bírónak, ami természetesen konfliktusokhoz és felháborodáshoz fog vezetni. De legalább van miről beszélni.
privát okoskodás következik:
azt gondolom, azért “bonyolult” a szabály megfogalmazása (alesetek, ilyen-olyan címkézések), mert sokféle speciális szituáció lehet, amikor a dolognak működnie kell – és egy szabálynak bizony mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen helyzetben működnie kell
viszont a magam számára, azt hiszem, sikerült az egészet egyszerűbben is megfogalmaznom
tényleg csak az a lényeg (és most csak a TD-szerzéssel foglalkozom), hogy két dolog teljesüljön EGYSZERRE:
a játékos birtokolja a labdát és bent (az) van az End Zone-ban
a két feltétel teljesülése azonban általában nem esik pontosan időben egybe!
ha running back viszi a labdát, általában a birtoklás már rég megvan – ergó csak a “bent van” kell hogy meglegyen, az pedig teljesül a vonal legszélének elérésével
passznál, azaz elkapásnál rendszerint megfordul a sorrend: a receiver maga már bent tartózkodik a célterületen, tehát ha hozzá jut a labda, értelemszerűen akkor az is bent lesz
de ekkor még hátravan a másik feltétel teljesítése: a birtoklás
emiatt kell elkapásoknál még pár tizedmásodpercnek, pár momentumnak eltelnie, hogy – időben megkésve az első mögött – a második szempont teljesülése is valóra váljon
a lényeg tehát abban van, hogy a két feltétel nem egyidejűleg teljesül, és köztük a sorrend TD-re futásnál és TD-elkapásnál jellemzően felcserélődik
Igen, viszont van különbség a között, hogy a játékos a földre akar vagy kényszerül-e menni, vagy nem. Másak a birtoklás feltételei :)
Ne haragudj, de én inkább Pereirával értek egyet. Szóval nálam ez egy egyértelműen jogtalan (csaló?) TD. Ugyanakkor, hozzád hasonlóan én is elfogult vagyok, csak én a másik irányba:)
Mindenesetre tényleg nem érzem úgy, hogy eleget lépett volna ahhoz, hogy befejezett legyen az elkapás.
Egyébként, nem arról volt szó, hogy a szubjektív dolgokat nem lehet visszanézni?
Nem a bírókon múlik, a NY-i központban nézik vissza, pont azért, hogy minél egységesebbek legyenek a döntések.