Mindkét együttes két győzelmet szerzett az eddigi mérkőzésein, a Chargers 2-6-os, míg a Bears 2-5-ös mérleggel várta ezt a primetime összecsapást. Ennek ellenére egy változatos, viszonylag izgalmas mérkőzést sikerült prezentálni a nagyérdemű számára, semleges szurkolóként is érdemes volt fennmaradni a kései időpont ellenére.
A mérkőzés sok hibával, meglehetősen döcögősen kezdődött. kellett egy kis idő, amíg a támadók felveszik a ritmust, mind a három turnover a mérkőzés első felében esett, kettő meglehetősen korán.
Ez betudható annak, hogy mindkét oldalon rengeteg sérülés nehezítette az offense-ek dolgát. Cutlerék csapatából hiányzik ugye Matt Forte és Eddie Royal és Rivers sem dúskál a célpontokban, ráadásul rögtön a mérkőzés elején egy csúnya kézsérülés miatt Malcom Floyd is kiesett.
Ennek megfelelően a mérkőzés meglehetősen egyhangúan kezdődött, Cutler passzaival rendre Jefferyt kereste, akivel nem találta az összhangot a meccs korai szakaszában és az újonc futó, Jeremy Langford sem tudta kisegíteni a passzjátékot. A Chargers fegyvertára Danny Woodheadnek és Antonio Gatesnek hála egy csöppet impresszívebbnek tűnt. Rögtön az első drive végén TD-t ünnepelhetett a hazai együttes, míg Cutlerék csak egy kihagyott mezőnygólt bírtak felmutatni.
Ezt követően a Chargers gépezete is elkezdett akadozni, Rivers zsinórban három incomplete passza után puntolhattak egyet, majd egy gyors 3 and out után újra megkapták a labdát. Ekkor esett a második turnover, egy sikeres passzt követően Inman kezéből Porter sodorta ki a labdát, és mivel már bőven birtokolta azt, helyes ítélet született. Cutler viszont nem tudott élni a lehetőséggel, avagy a fairplay szellemében rögtön vissza kívánta azt adni a vendéglátó csapatnak, ám a tervbe egy kis hiba csúszott. Ugyanis a Jefferynek szánt passzt Jason Verrett egyenesen az end zone-ig hordta vissza, de mivel az extra pont kimaradt, “csak” hat pont volt a jutalom, 13-0 a Chargersnek.
Ezen a pontján a mérkőzésnek nem nagyon látszott, hogy a Bears itt akármit is el tud érni. A támadásaik rendre befulladtak, Cutler egyetlen valamire való elkapójával sem találta az összhangot. Aztán a pick6 után rögtön sikerült egy egész pofás drive-ot felépíteni, aminek a végén egy tükörsima TD-t kapott Bennett, a mérkőzés újra nyitott lett.
Mellesleg ezzel a passzal Cutler egy újabb Bears rekordot döntött meg, ez volt a 138. TD passza a legendás alakulatnál, ezzel Sid Luckman 65 éves rekordját adta át a múltnak. Ebben az az érdekes, hogy ennyi ideig állt ez a rekord, hiszen azóta bőven a passzjátékok uralják a ligát, Sid Luckman meg gyakorlatilag az első úttörők közé tartozik.
A második félidőre Cutler elbeszélgetett a route running alapjairól Jefferyvel, Langford is kicsit összekapta magát, ezeknek köszönhetően élet és dinamika költözött a Bears támadójátékába. A mérkőzés második felében ugyan csak 3 drive-ot vezetett a Bears, de ebből kettő TD lett, ami végül elégnek bizonyult a végelszámolásnál. A game winning TD-t Zach Miller húzta le, nem is akárhogyan, erre még Beckham is elismerően csettintene:
Ez volt Cutler 12. győzelmet érő TD átadása, amivel vezeti a ligát 2009 óta, amióta a Bears játékosa lett. Ehhez persze kellett az is, hogy Riversék teljesen leblokkoljanak, egy mezőnygólon kívül semmit nem tudtak felmutatni. Az utolsó drive-jukat Lamarr Houston zúzta szét, kétszer is sackelte Rivers, amiután a 4th and 23 már nem jött össze. Ez a kettő volt a Bears összes sackje a mérkőzésen, de a lehető legjobbkor jött.
Nagyon kellett a győzelemhez, hogy Cutler és Jeffery között működjön a passzjáték, a kezdeti 0/3 után megrázták magukat és végül 151 yardig jutott az elkapó. Az újonc Langford legnagyobb fegyverténye, hogy lejátszotta a pályáról a Chargers elsőkörös választottját, az eddig totálisan befürdő Melvin Gordont, aki újfent 3 yardot se bírt átlagolni. A védelmére legyen mondva, a Chargers fala sem sok segítséget nyújtott neki.
A Chargers immár 2-7-es mérleggel áll a az AFC West utolsó helyén, hiába minden évben a nagy álmok a rájátszásról, idén biztosan nem fog összejönni. Pedig a játékosállomány nem indokolja az ennyire rossz szereplést. Idén már nem egy vezetőedző került lapátra szezon közben, Mike McCoy boldog lehet, ha a black monday-ig kihúzza, de a GM, Tom Telesco széke is igen csak remegni látszik sorozatos rossz döntései miatt.
Hol a hiba a Chargers esetén? Az Offense sok yardot termel, a Defense ok, hogy nem fényes, de nem teljesen szar, mégis reménytelen a csapat. S valahogy mindig elszúrják a szezonjukat, hogy semmit ne érjenek el.
A vezetésben, meg a játékospolitikában. Jacoby Jones is egy teljesen elhibázott szerződtetés volt, több mint 1 millió dead money maradt utána. A draftok se úgy sikerülnek, ahogyan az minimálisan elvárható lenne. És ehhez még hozzájön, hogy példátlan sérülés hullám is sújtja őket, 10 játékos van IR-en köztük nem egy alapember.
mondjuk tavaly Verrett elég jó corner húzásnak minősült az első körben, pedig sokan nem szerették, mert alacsony
Az egyetlen értelmes pickjük volt abban az évben. És ha draftonként szerzel 1-2 embert akit be tudsz építeni a rendszeredbe azt nem nevezném jól sikerült draftolásnak :) A fordított arány az elfogadható ha draftonként 1-2-őt nem tudsz beépíteni.